Heyho! ❤️
Meghoztam a kövi részt. Jó olvasást hozzá. Várom a véleményeket. ❤️ 🥰

– Jó, talán alacsonyabb vagyok... - sóhajtottam. – De idősebb! - muszáj volt valamit mondanom. Kezdett nagyon kínossá válni a helyzet.

- Csak pár hónappal. – nevetett. – Az nem számít.

- Nálam sem számít a kor. – értettem vele egyet. – De nem is ez a lényeg. – tértem észhez, majd elkészítettem a teát. – Munkatársak vagyunk.

- És? Senki nem tiltja meg, hogy a munkatársak szoros viszonyt ápoljanak egymással. – támaszkodott meg mellettem a pulton, ezzel teljesen beszorítva engem.

- A szerződésem ezt is magába foglalja. – emeltem rá tekintetem. – Kérlek, Jungkook! Most engedj!

- Nem! – jelentette ki nemes egyszerűséggel.

- Ne csináld ezt! Taehyungnak szüksége van a teára. – próbáltam meg kikerülni, de utamat állta.

- Nekem is szükségem van rád! – vetette oda sértődötten. – Az én igényeimet miért nem tartod szem előtt?

- Vannak mások, akik szem előtt tartják. – válaszoltam hasonló hanglejtésben, mint ő. – Miért nem kéred meg őket?

- Szóval féltékeny vagy? – húzta mosolyra a száját, megvillantva ezzel nyuszifogait. – Zavar, hogy rajtad kívül más lányokkal is ágyba bújok?

- Ahogy mondtad. Rajtam kívül. Szóval ehhez nekem semmi közöm. – toltam arrébb. Nem tetszett az a hangnem, ahogy velem beszélt. Isteni külső, de pokoli belső. Ingerülten trappoltam vissza a fiúkhoz ahol Tae egyből át is vette a bögrét majd belekortyolt.

- Ah, köszönöm Rosé. – nyomott egy puszit a homlokomra. – Életmentő vagy. Hálám üldözzön!

- Hisz ez a dolgom. – mosolyogtam rá.

- Taehyung! Te jössz! – szólt oda nekik bandatársa, Jimin.

- Rendben. – adta kezembe az üres bögrét és már ment is a dolgára. Helyet foglaltam a széken, fejemet pedig az asztalra hajtottam.

- Csak nem fáradt a mi kis Roseannank? – simogatta meg hajam Jin.

- Nem, csak...

- Csak? Szerelmi bánat? – húzott ki egy másik széket Hobi. – Mesélj csak! – helyezkedett el.

- Ne zaklassátok már szegényt! – mordult rájuk Nam Joon. – Van elég baja nélkületek is.

- Erről jut eszembe. Ma délután még fotózásra is mennetek kell. – emeltem fel fejem az asztalról.

- Végre! Alig vártam már, hogy menjünk. – örvendezett Jimin.

- Újra megvillanthatom eme csodás vonásokat. – tapogatta arcát Jin.

- Csodás vonások mi? – oltotta le őt Yoongi. – Szerintem akkor is Jiminnek kéne a visualnak lennie. Minden bizonnyal hiba csúszott a számításokba.

- Egyértelműen én vagyok a leghelyesebb. – háborgott a legidősebb. – Igazam van Rosé?

- Engem ebbe ne vonjatok bele! – tettem fel kezeimet védekezésként.

- Na, de most tényleg? Te lány vagy. – érdeklődött RM is.

- Szép megállapítás. – forgattam meg szemem. – Valóban lány vagyok.

- Éppen ezért válaszolj! Melyikünk a leghelyesebb? – nyugtalankodott Jin.

- Mindannyian nagyon jól néztek ki. – próbáltam meg ezzel lezárni a témát, de ez sikertelennek bizonyult. Nem hagyták annyiban. Hosszas nyaggatás után, végül kifejtettem véleményemet. Persze csak az után, hogy beleegyeztek bármit mondok, nem sértődnek meg. – Nos, szerintem, Jungkook és Taehyung a leghelyesebbek.

- Mi van Taehyunggal? – kérdezte az ajtóban állva Jungkook.

Minden bizonnyal, csak a beszélgetés végét kapta el. Legalábbis nagyon remélem.

- Épp azt beszéljük, hogy ki a leghelyesebb közülünk. Rosé szerint... - magyarázkodott J Hope.

- Á, mindent értek! – nevetett fel gúnyosan a legfiatalabb, félbeszakítva barátja mondandóját.

- Te sem értesz egyet ezzel? – morgolódott Jin.

- Oh, dehogyis nem! Most értettem csak meg igazán. – komolyodott meg a maknae arckifejezése. – Így már értem miért mindig csak Taehyung igényeit szolgálod ki. És még azzal jössz, hogy „a szerződésed tiltja". – vetette oda bántón.

- Mi? Te mégis miről beszélsz? – néztem rá értetlenül. Úgy tűnik teljesen félreértette ezt az egészet.

- Jungkook! – próbálta visszább fogni a fiú érzelmi kirohanását Nam Joon.

- Talán más hangnemben kéne beszélned Roséval! – értett egyet előbbivel Jin. – Elvégre is ő gondoskodik rólunk. Hálával tartozunk neki.

- Emellett mindanyiunkkal ugyan úgy foglalkozik. – tette hozzá Jimin.

- Ti még komolyan az ő pártját fogjátok? – szállt vitába társaival. – Tényleg csak én látom?

- De hát mit? – nézett rá értetlenül Yoongi.

- Talán le kéne nyugodnod! – tette kezét vállára Jimin. Mivel ő volt Jungkook legjobb barátja, így talán rá hallgatott leginkább a csapatból. Bár most ez is elég esélytelennek látszott. A fiú elképesztően mérges volt, és ezt amennyire csak tudta, ki is mutatta.

- Ti tényleg nem veszitek észre, hogy mennyivel másképp bánik Taehyunggal? – csapott idegesen az asztalra. – Mindig az ő igényeit tartja szem előtt, velünk pedig alig törődik. Most is még teát is csinált neki.

- De hisz ezt nekünk is megteszi. – válaszolta Jin. – Mi több, egy csomó dolgot megtesz nekünk.

- Jungkook... - álltam fel a székről idegesen. A könnyek már marták a szemem, s a torkomat is a sírás fojtogatta. – Nem tudom, mi bajod van velem! Én ugyan úgy szeretem mind a heteteket. Annak ellenére, hogy megnehezíted a mindennapjaimat, téged is épp annyira szeretlek, mint Taehyungot, vagy bárki mást a csapatból. – kiabáltam rá. – De ha ennyire szúrja a szemed, hogy itt vagyok, akkor felmondok! – törtek elő könnyeim. Nem akartam, hogy ezt ők lássák, ezért a lifthez szaladtam. A tetőre mentem, hogy megcsodáljam a várost, és egy kicsit lenyugodjak.

***

- Hogy érzed magad? – támaszkodott meg mellettem a korláton Jimin. Tekintetével a várost pásztázta. Dél körül járt az idő, így rengeteg ember volt az utcákon.

- Voltam már jobban is. – sóhajtottam. – Egyszerűen nem értem miért ilyen velem. Mit ártottam neki?

- Jungkook még gyerek. – csóválta meg fejét. – Korán került be az iparba, így nem igazán tudta kiélni a kamasz korszakát, és ez most jön elő. Ő így mutatja ki, hogy fontos vagy neki. – fordult felém.

- Hogy én? Fontos? Pont neki? Nem hiszem. – szipogtam. – Szerintem csak egy szálka vagyok a szemében, hogy mindig rászólok, és parancsolgatok neki. Talán nem nekem való ez. Lehet, sokkal jobb lenne, ha tényleg felmondanék, és akkor talán...

- És akkor? Mivel lenne jobb? – emelte meg a hangját. – Hozzánk tartozol. A családunk része lettél. Szeretünk téged. – ölelt magához. – Mindenkinek vannak hülyeségei, de idővel hozzá lehet szokni. Kérlek, ne hagyj itt minket!

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

Az ideg majd szétvetett. A lányok többsége nem szokott elutasítani, ő pedig megtette. Méghozzá egy bandatársam miatt. Mit tudhat Tae amit én nem? Kiborultam. Meg akartam szerezni magamnak Rosét.

- Haver, ez kicsit azért durva volt. – ült le a székre Yoongi.

- Egy kicsit? Úgy beszélt vele, mint egy kutyával. – háborgott Jin.

- Ez így semmiképp sem mehet tovább. Ha így folytatod az önfejűséged miatt, még el is veszíthetjük. – szidott meg Nam Joon is.

- Történt valami Roséval? – jelent meg a hátam mögött Taehyung. Arcán pedig aggodalom tükröződött.

- Már csak ez hiányzott. – sóhajtottam fel.