Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

15.rész

Heyho! ❤️

Itt is lennék a kövi résszel, illetve a rész végén egy bejelentéssel/ kérdéssel. Jó olvasást és várom a véleményeteket! ❤️ 😊🥰

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

El sem hiszem, hogy Rosé tényleg ilyen könnyen elhajtott. Én tényleg szeretem őt, és erről meg is fogom győzni. Nem ismer eléggé, ha azt gondolja ennyivel megszabadulhat tőlem.

- Na? Megtaláltad? - szegezte nekem a kérdést Taehyung, amint beléptem a házba.

- Szerinted mégis hol volt egész este?-  forgatta szemeit Yoongi.

- De ha megtaláltad, akkor miért nincs itt? - folytatta faggatásom Jimin.

- Nem tudtad meggyőzni? - sóhajtott fel Jin is.

- Nem tudhatjuk miért ment el. Ezt nem árulta el nekünk. - dörzsölgette homlokát leaderünk.

- Hagynunk kéne neki egy kis időt, hogy megnyugodjon, és beszélni tudjunk vele. - vetette fel az ötletet Hobi, nekem azonban eszem ágában sem volt hagyni őt. A végén még visszamegy Chanyeolhoz, és úgy él azzal a gyökérrel, hogy a háta mögött többször is megcsalják. Azt már nem!

Idegesen a szobámba trappoltam, hogy előálljak valami tervvel. Amikor benyitottam sötétség fogadott, aminek következtében bele is rúgtam valamibe. Egy rövid szitkozódás után felkapcsoltam a villanyt, és ekkor szembesültem vele, hogy Lia is itt van. Beszélnem kell vele. Nem akarom tovább megvezetni.

- Kookie? - nézett rám álmosan. - Merre voltál?

- Beszélnünk kell! - ültem le mellé az ágyra.

- Valami baj van? - nézett rám aggódva. Nem fogok tovább hazudozni. Egy az egyben megmondom neki az igazat.

- Nézd Lia, nem akarom, hogy azt hidd átvertelek vagy megjátszottam magam, mert ez nem igaz. Szeretlek, és valahol mindig is fontos helyet fogsz betölteni az életemben, de...

- Ez eléggé úgy hangzik, mintha szakítani akarnál. - mászott közelebb. - Erről van szó? Már nem szeretsz úgy?

- Úgy mint régen, már nem. - nyögtem ki a fájdalmas igazságot. Mindenkinek könnyebb lenne, ha még mindig Lia-t szeretném, de ez megváltozott.

- Mi változott meg Kookie? Én nem értem. - nézett rám hatalmas sötét, könnyektől csillogó szemekkel. - Azt hittem onnan folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Hogy még te is annyira szeretsz, mint én téged.

- Én is ezt hittem... - simítottam tarkómra. - De rájöttem, hogy már mást szeretek. Bárhogy is próbáltam ellenállni, és elfelejteni, nem tudtam. Azt hiszem, szerelmes vagyok.

- Rosé az, nem de? - kérdezte kissé hisztérikusan, amit nem bírtam mire vélni. - Tudsz róla, hogy pasija van? Elment. Itt hagyott, mert nem szeret, és nem akar tőled semmit. Hát tényleg nem látod?

- Miért mondod ezt? És miért vagy most ilyen? Honnan tudod mit érez? - vágtam vissza. Szívemet nyomó kérdéseimet nem bírtam véka alá rejteni. Fájt, hogy így nekem esett. Most olyan ellenséges.

- Tudom, és kész... - vágta rá egyből. - Elmondta nekem. Azért ment el, mert nem szeret téged, és a pasija sem akarta, hogy a közeledben legyen.

Szóval igaz. Tényleg Chanyeol miatt hagyott itt minket. Azért, aki megcsalta a háta mögött, és ki tudja hányszor fogja még. Most azonnal beszélek vele, és addig nem nyugszom, míg haza nem hozom!

ROSÉ SZEMSZÖGE

Reggel boldogan ébredtem. Már vártam, hogy kezdhessek a kávézóban. Legalább addig sem emésztem magam a történteken. 

- Jó reggelt! - léptem be a kávézó ajtaján.

- Azta! Micsoda pontosság! - mosolygott a pult mögül főnököm. - Neked is jó reggelt! Szeretem az ilyen munkaerőt.

- Nem akartam már az elő napomat késéssel kezdeni. - álltam be mellé a pultba. - Mi a feladatom?

- Adok neked egy kötényt, hogy ne kend össze a ruhád. - nyújtott felém egy bézses színű, kellemes tapintású anyagot. - Aztán, elfogyasztunk egy forró csokit, és megbeszéljük mi is lesz a teendőd. Megfelel így?

- Tökéletesen. - bólogattam.

- Remek! Gyere, megmutatom hogy készül a forrócsokink! - invitált be a konyhába. - Először is, felforraljuk a tejet. Majd kimértjük a szükséges forrócsoki port. Előveszünk egy bögrét. Összekeverjük a port, és a tejet, egy kis tejszínhab, a tetejére pedig fahéj. És kész is. - helyezte elém a kellemes illatú forró italt.

- Köszönöm. - kortyoltam bele. - Ez még mindig iszonyatosan finom. Eskü, itt az egyik legjobb. - ízlelgettem a kellemes ízeket.

- Ennek örülök. Ebédet rendelünk a szemközti étteremből, és ebédszünetet is kapsz. 1 órát. A feladatod tisztán tartani a pultot, felvenni a rendeléseket, és felszolgálni. A sütikről és italokról majd én gondoskodom. - kezdte el kifejteni a munkamenetét. Alaposán átbeszéltünk minden apró részletet, amikor is megérkezett az első vendég.

***2 héttel később***

-Egy forrócsoki, egy fehér forrócsoki, és 2 expresso lesz. - szóltam hátra BamBamnak.

- Készítem! Addig letörölnéd légyszi az asztalokat?

- Máris. - vettem kezembe egy törlőt és már mentem is. Meg kell hagyni, elég pörgős munka, de tetszik. A főnököm nagyon jó arc, tudok vele beszélgetni, és mindenben segít. Emellett a fizetés is egész jó. Nem keresek annyit mint a srácoknál, de nem is jár annyi munkával. Itt vannak szabadnapjaim, és a munkaidőm se lóg túl a normálison.

- Egy megöllek hülye ribanc lesz. Elvitelre. - hallottam meg egy ismerősen csengő hangot a hátam mögül. Szinte a vér is belém fagyott. Hogy kerül ide? És mégis mit akarhat?

- Lia? Én...

- Te. - erőltetett arcára egy hamis mosolyt. - Megmondtam neked, hogy húzz el innen, amíg még megteheted. Figyelmeztettelek!

- Én pedig békén hagytam a fiúkat. Nem beszélek egyikükkel sem. Pénzt viszont szereznem kell valahonnan, hogy haza tudjak utazni. - próbáltam meg egy ésszerű indokkal előállni.

- Szóval békén hagytad őket mi? - nevetett fel hisztérikusan, miközben felkelt a fotelból. - Akkor elmondanád nekem, hogy Jungkook miért szakított velem? - ragadta meg a csuklóm, ami iszonyatosan fájt.

- Már honnan is tudhatnám? Mióta eljöttem nem beszéltem vele. Még a telefonszámot is váltottam. - mutattam fel neki a készüléket, amit kikapva kezemből földhöz vágott.

- Nem is fogsz beszélni vele többet! Arról saját kezűleg gondoskodom! - arcáról nem lehetett mást leolvasni, csak a színtiszta gyűlöletet felém. Jelenleg még csak létezni sem akartam. Kezét ütésre emelte, én pedig összeszorított szemekkel vártam a legrosszabbat.

- Itt meg mégis mi folyik?

Köszönöm szépen, hogy elolvastad, és eljutottál idáig. Szóval a lényegre is térek. Tegnap kaptam egy kihívást, mi szerint 13 tényt kell megosztanom magamról. Szóval ha van valami amire kíváncsiak vagytok, írjátok meg ide, vagy akár privátba, és válaszolok rá. Előre is köszönöm. ❤️ 😊

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro