Heyho! ❤️
Meghoztam egy újabb részt. Jó olvasást és várom a véleményeket. ❤️🥰

- Láttam őket tegnap. Irene és ő csókolóztak. Hát tényleg nem monda el neked... - nevetett fel gúnyosan. - Remélem azért a pofikáját láttad. Az én kezem munkája. Többet is kaphatott volna, ha Sehun nem szed szét minket. - csak döbbenten bámultam magam elé. Nem hiszem el, hogy ez tényleg mind velem történik. Mondjátok, hogy csak álmodom. Valaki csípjen meg!

- Kérlek, ne vádold hamisan! - szólaltam fel nagy nehezen a sokkhatás alól. - Most már tényleg menj! A srácok aggódni fognak érted.

- Hát tényleg elküldesz? Tényleg semmit nem jelentett neked a tegnapesti? - kérdezte már már könnyes szemekkel. A szívem szakad meg a látványától, de tudom, Lia miatt nem tehetek semmit.

- Menj el! Kérlek! - nyitottam ki az ajtót előtte.

- Rendben! Ha ezt akarod, elmegyek. De nem adom fel! Ha kell az ajtódban fogok ülni, és könyörögni, hogy gyere vissza. Ha engem nem is tudsz úgy szeretni, ahogy azt én szeretném, legalább gondolj a többiekre. - magyarázkodott, miközben átlépett a küszöbön. 

 -Mindannyiunknak így lesz a legjobb. Jó volt veletek. Vigyázzatok magatokra! - hadartam el gyors mindazt ami az eszembe jutott, majd becsaptam az ajtót. A földre csúsztam, és csak zokogtam. A szívem még több apró szilánkra tört.

CHANYEOL SZEMSZÖGE

Előző nap

Nem mondom, erős gyerek ez a Jungkook. Bár fiatalabb, és kisebb is mint én, mégis helyben hagyott. Csak úgy sajog mindenem.

A zuhanyzóban lemostam összekeveredett vérünket, majd tiszta ruhát vettem fel, és visszamentem a nappaliba. Az előbb elég bunkón bántam Roséval, pedig nem állt szándékomban. Eléggé bántott maga a tudat, hogy megcsaltam. Nem akartam még jobban bántani.

De nem tehetek róla. Már lassan egy fél éve együtt vagyunk. Rosé egy elképesztően csodás, és vonzó lány, viszont "azt" sohasem akarta eddig. Vagyis na. Én sem kezdeményeztem, de csak is azért nem, mert nem akartam sürgetni. 

- Rosé? - pillantottam Sehunra aki épp a kanapén ült, a többiek társaságában.

- Még kérdezed? - csattant fel Baek.

- Amilyen bunkó voltál vele, csoda, ha egyáltalán szóba áll veled. - értett egyet előbbivel Kai.

- Kösz a kioktatást. Szóval? Hol van? - tettem fel újból a kérdést. Jelenleg legkevésbé sem vágytam arra, hogy kioktassanak.

- Elment. Azt mondta időre van szüksége, és elment. - válaszolta Suho.

- És ti hagytátok elmenni? - csattantam fel. Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak.

- Haver! Ezt te cseszted el. Ne akard ránk kenni! - védekezett egyből Sehun.

- Ha nem vagy vele egy utolsó gyökér, akkor nem ment volna el. - szólalt fel a legidősebb is.

- És hová ment?

- Csak fogta a cuccait és elment. Gondolom bérel valahol egy szobát, vagy tudjam is én. - rántotta meg vállát D.O.

Elővéve telefonom próbáltam meg utolérni, de nem tudtam elérni. A telefonja ki volt kapcsolva. Remélem nem esett baja. Nem szeretném egy ilyen hülyeség miatt elveszíteni.

Egészen reggelig csak forgolódtam. Nem tudtam egy szemhunyásnyit sem aludni. Emésztett a bűntudat. Gondoltam elmegyek kocogni, hátha az lenyugtat egy kicsit. A megszokott útvonalamat választottam, nem sejtve, hogy pont itt botlok Roséba.

- Hé! Baba várj már! - ragadtam meg finoman a csuklóját, hogy szembe fordítsam magammal.

- Sietnem kell! Kérlek, most hagyj! - próbált meg távozni, de én nem engedtem neki. Bocsánatot akartam kérni a tegnapi miatt.

- Sajnálom a tegnapit. Hogy olyan bunkó voltam veled. Nem volt jó napom. - túrtam bele hajamba.

- Semmi baj. Megértem. Jungkook mindent elmondott. - nézett rám könnyesedő szemekkel. Ekkor éreztem csak igazán, hogy mekkora gyökér vagyok.

- Hogy... Jungkook?

- Miért nem mondtad? Már nem szeretsz talán? Megértettem volna. Irene csinos lány... - szipogott.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el. Hiba volt az a csók vele. Én téged szeretlek. - léptem felé, de ő távolodott.

- Szakítani akarok. Nekem ez most sok egyszerre. - jelentette ki, és újból megpróbált otthagyni.

- Kérlek, beszéljük ezt meg! - próbáltam meg hatni rá. Tényleg szeretem, és nem akarom elveszíteni.

- Ezen nincs mit megbeszélnünk! Időre van szükségem.

- Akkor csak költözz vissza a dormba! Lakj nálunk! Ígérem, nem foglak zaklatni. - győzködtem tovább.

- Nem! Egy hotelben béreltem pár éjszakára szobát. Keresek munkát, aztán ha lesz pénzem valami albérletet. - osztotta meg velem terveit. Mégis mit tehetnék még? - Most viszont megyek. Szia!

ROSÉ SZEMSZÖGE

A Chanyeolal folytatott beszélgetés nem kicsit kavart fel. Már épp kezdtem rendezni a gondolataimat, erre megjelent. Annyira gyengének érzem magam. Egy semmirekellő játékbabának, akit mindenki kedve szerint irányíthat. A kocsimba beszállva újra előtört a síró rohamom. Valamit kezdenem kell magammal!

Egyenesen a céghez mentem, hogy hivatalosan is felmondjak. Hosszas beszélgetés és győzködés után, a főnököm is rábólintott, de mielőtt végleg elengedett volna, közölte, hogy bármikor visszavesz. Ez azért jól esett a lelkemnek, még ha semmi esély sincs a dologra.

Miután ott is sikeresen végeztem, gondoltam ideje lenne reggeliznem valamit. Igaz, hogy már lassan dél van, de jelenleg ez érdekelt legkevésbé. Egy kis kávézó szerűségbe botlottam, aminek az ajtaján egyből megláttam egy kis fehér táblácskát: 

"Pultost keresünk!"

Talán ma mégis csak rám mosolyog a szerencse. Beléptem az ajtón, ahol egyből megcsapta orromat a kellemes kávé illat.

- Szia! - mosolygott rám a pult mögül egy aranyos srác. - Mivel szolgálhatok?

- Szia! Egy forrócsokit szeretnék, illetve egy kérdésem lenne. - foglaltam helyet az egyik székben.

- Máris készítem az italt. És mi lenne a kérdésed? - mosolyodott el.

- Láttam, hogy pultost kerestek. Szabad még a hely?

- Igen. Még nem jelentkeztek valami sokan. Érdekelne? - tette le elém a gőzölgő bögrét.

- Még szép hogy. - bólogattam szorgosan. - Hol tudok jelentkezni?

- Máris hozom a papírokat. - pattant fel mellőlem.

- Máris jelentkezhetem? Nincs elő vizsga, vagy bármi? - lepődtem meg.

- Szimpatikus vagy, és nem tűnsz szélhámosnak. Nincs szükség vizsgára. - nyújtotta át a nyomtatványokat.

- Köszönöm. - kutattam elő táskámból egy tollat. Végre valami jó is történik velem a mai nap. Ez a fiú elképesztően kedves. Örömmel fogok bejárni ide. Bár az előző munkahelyemre is örömmel jártam be...

- Amúgy BamBam vagyok. - mutatkozott be.

- Rosé. Ne haragudj! El is felejtettem bemutatkozni. - nevettem fel zavaromban. Mégis hogy lehetek ekkora nyomi? 

- Megesik az emberrel. Mikor tudsz kezdeni?

- Akár már holnap is. - vágtam rá lelkesen. Szükségem van a pénzre.

- Akkor holnap reggel 8! - tette el a dokumentumokat.

- Itt leszek. - pattantam fel boldogan. - Mennyivel tartozom? - utaltam ezzel a forrócsokimra.

- A ház ajándéka. Akkor holnap... Rosé. - mért végig tekintetével, majd távozott.