Már több mint két hónapja volt a robbantás ami miatt elhagytuk Párizst. Azóta sok dolog történt, de a legfontosabb, hogy harcolunk. Lassan, de biztosan haladunk előre. Egyre közelítünk Párizshoz. Nem sokára vissza szerezzük a teljes országunkat.

Már jó pár csatát megjártam. Sokat fejlődtem mind a harcban mind a királynői posztban. Tanulom kezelni az embereket, hogy vezetőnek tartsanak.

Bár jelen pillanatban kicsit sem tűnők se katonának, se királynőnek egy WC mellett ülve ahogy lihegek hányás után. Rettenetes íz volt a számban. Valószínűleg az teljes tegnapi vacsorám a lefolyóba kötött ki.

- El kéne menned Hagehoz, hogy megvizsgáljon! - mondta Levi fölém állva.

- Nincs semmi bajom! Csak valószínűleg elrontottam a gyomrom. Az egyik konzerv lehet nem ebből az évezredből volt! - néztem fel rá az számat törölgetve.

- Három napja hánysz! Indíts a négyszeműhöz! Nincs apelláta! - tette keresztbe a kezét. Ellentmondást nem tűrően nézett engem. Sóhajtottam egyet ahogy feltápászkodtam.

- Igenis anya! - forgattam a szemem és ki indultam a házból. Hallottam egy cöccögést mögöttem amitől csak kuncogni tudtam.

Mivel még korán volt így csak páran voltak kint. Senki sem zavart meg míg az orvosi rendelőhöz értem. Amint kinyitottam az ajtót vastag füstfelhő vett körbe. Köhögve hessegettem arrébb. Mi történt itt?

- Ez aztán érdekes! Nem gondoltam volna, hogy robban! Moblit! Kinyitnád ablakot? Leszeretném írni az eredményt - kacagott bent a nő. Lépéseket hallottam aztán egyszer csak Moblit bukkant elő.

- Emma? - nézett le rám kormos arccal és össze-vissza álló hajjal.

- Emmmmaaaaaaa! - rontott ki az épületből Hange és azonnal a nyakba ugrott. Megint sikeresen felborított. A vállam mivel még eléggé fájt így azonnal felszisszentem amint földet értem. Ezt látva észbe kapott és felpattant. A haja égnek állt, az arcát hanyagul letörölte mert nem egy helyen még fekete volt - Mi szél hozott?

- Meg tudnál vizsgálni? Pár napja nem vagyok túl jól - kelte fel én is. Azonnal berohant és elkezdte egy újsággal kihesegetni a füstöt. Pár perc múlva el is szállt és behívott. Egy egyszerű kisvárosi rendelő helység volt. Felültetett az ágyra aztán az asztalnál foglalt helyet. Minden füst szagot árasztott, de igyekeztem kizárni.

- Szóval mik a panaszaid?

- Három napja hányok reggel és úgy egy hete kicsit gyengének érzem magam. Elég könnyen elfáradok - magyaráztam el. Gyorsan meghallgatta a szívverésem és megnézte a vérnyomásom. Elgondolkodva ült vissza a helyére és valamit le írt a füzetébe.

- Értem. Levivel aktív a nemiéltetek? - nézett fel rám egy perverz mosollyal. A szemüvegére úgy vetült a fény, hogy nem láttam a szemeit. A fejem egy paradicsom színével vetekedett - Ezek szerint igen.

- Mi-miért fontos ez? - kérdeztem próbálva elnyomni az arcom színét. Sejtelmesen mosolyogva be nyúlt a fiókba és elő vett egy dobozt amiből egy pálcika szerűséget kapott ki. Felém nyújtotta. Elvettem. Egy terhességi teszt volt.

- Ott van a mosdó - mutatott egy ajtóra. Kellet egy kis idő míg feltudtam állni, de végül oda mentem. Elvégeztem. Vissza adtam neki aztán vissza ültem. A gyűrűmet kezdtem el simogatni. Lehet, hogy terhes vagyok? Most, hogy így belegondolok egy hete késik. Mit fog reagálni Levi? Nem túl korai ez? Meg éppen háborúban vagyunk! Hogy megyek így csatába? Nem akarom itt hagyni az embereket! De ha tényleg babát várok akkor Levi egy atom bunkerbe fog belakatolni.

A kisebb belső pánikból Hange visítása zökkentett ki. Kis híján lerántva az ágyról szorított magához. - Úton a kis Levi! Vagy a kis Emma! Úristen! Mennyire cuki lenne ha lány lesz és masnis csatokkal befonja Levi haját! És kis tea délutánt tart vele és az plüssállataival - ugrált körbe. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak a látványon. Jobban örült neki mint én.

- Hogy mondom el neki? - kérdezzem még mindig egy kicsit sokkos állapotban.

- Igaz! Különlegessé kell tenni! Uhh! Meg van! Mi lenne ha ,,véletlenül" az asztalon hagynád ő pedig megtalálja?

- Sétálok rá egyet - mosolyogtam rá aztán ki mentem. Még alig volt reggel nyolc óra. Nyugott csend volt. Jólesett a friss levegő ami kora tavaszt hozott. Kisétáltam a város szélére és egy kis füves dombon sétáltam.

Anya leszek. Vajon hogy fog menni? És Levi? Remélem nem lesz olyan rideg a kicsivel. Mi lesz ha valami baj történik? Így biztos nem megyek harcolni. De nem akarom itt hagyni Levitt, hogy egyedül vigye ezt végig. Segíteni akarok!

Megálltam. Ránéztem a tesztre. A pozitív jel ott piroslott. Hogy fog kinézni? Hát biztos nem lesz egy Erwin magasság. Remélem az apja szemeit örököli! Annyira cuki lenne! Fiú vagy lány? Én lánynak örülnék a legjobban, de szerintem Levi a fiúnak fog drukkolni. Pedig Hangenak igaza van, hogy rettenet cuki lenne ha teadélutánt tartana az apjával.

Egészen megnyugodtam. Még izgatott is lettem egy kicsit valamit ki kell találnom, hogy hogyan mondjam el neki! Lehet, hogy egy kicsit lefogja sokkolni, de nem akarom magamban tartanim.

- Mit mondott az őrült doktor? - szólalt meg a semmiből Levi mögülem. Úgy megijedtem, hogy majdnem elejtettem a tesztet. Végül sikerült a hátam mögé rejtettem.

- I-igazam volt! Egy kis gyomor rontás keveredett a kialvatlansással és stresszel! - fordultam felé egy mosollyal.

- Aha. És mit rejtegetsz magad mögött?

- Mi? Semmit! - emeltem fel a kezeim miután a farzsebembe tettem a,, kincset". Sajnos alig a fele fért bele.

- Fordulj meg! - lépet közelebb mire oldalra léptem. Megint lépett én pedig ismét hárítottam. Egy érdekes táncba kezdtünk. Ő próbált elkapni én pedig mindig arccal felé igyekeztem ezt kikerülni. Sikeresen az lett a vége, hogy megcsúsztam a harmatos füvön. Levi utánam kapott mire ő is jött velem.

Legurultunk a kis dombon. Levi a hátára terült ki én pedig rá érkeztem. Az arcom a mellkasába nyomódott. Felnéztem rá. Kékjei meglepetten csillogtak. Muszáj volt elkezdnem nevetni. Levi is halkan kuncogott párat.

Egy kicsit feljebb kúsztam így a fejünk egy vonalban volt. A tesztet a kezemben szorongattam és a feje mellé támaszkodtam vele. A szabad kezemmel elkezdtem pár tincsét kisöpörni az arcából. Az utolsó két ujjam közé fogtam és játszani kezdtem vele. A selymes szálak csúszkáltak a kezemben.

- Gyanús vagy. Biztos csináltál valamit - szólalt meg méregető pillantásokkal az alattam fekvő.

- Te meg gonosz! Nem szerethetem szimplán a leendő férjem? - nyújtottam rá a nyelvem mire megint elmosolyodott. Felemelte a kezét és finoman megsimogatta az arcomon lévő sebet amit még Grönlandon szereztem. Egy hosszú heg maradt a helyén. Már egyáltalán nem fájt, csak ott volt. Elengedtem a haját és megfogtam a kezét. Ez volt az amelyikről levágták két ujját. Egy kicsit fura érzés volt mikor összekulcsoltam, de meg lehetett szokni.

- Nagyon csúnya? - kérdeztem a szemébe nézve.

- Egyáltalán nem. Még tetszik is. Egyedivé tesz. Bár nekem így is elég különleges vagy.

- Azta! Micsoda bók egy nem romantikus alkattól! - vigyorodtam el és az arcához hajoltam. Biztos csókot várt, de én fogtam magam és megnyaltam az orra hegyét. A pillanatnyi sokját kihasználva akartam felpattanni és elmenekülni, de csak felülni volt időm máris elkapott.

Fordított a helyzetünkön. Lefogta a karjaimat. Nem fekütt rám teljesen. A mellkasát a levegőben tartotta. Szigorúan nézett le rám. Én csak pimaszul vigyorogva vártam mit lép. Szerencsémre nem nézett a kezemre amiben a teszt csücsült.

- Ez nagyon nem volt romantikus - szólalt meg.

- Kimondta, hogy én romantikus alkat vagyok?

- Oh! Akkor megmutassam mit kellet volna csinálnod? - hajolt közelebb hozzám. Kicsit pimaszul csillogtak a szemei.

- Örülnék neki - már alig egy centi volt az ajkaink között. Becsukott szemmel vártam a csókot.

- Felség! Nagyon fontos dolog történt! - kiálltot valaki miközben felénk szalatt.

-Tch! Mi az? - kérdezte Levi eléggé mérgesen. Kinyitottam a szemem és ránéztem a katonára. Fejjel lefelé volt, de láttam, hogy eléggé zavarba jött a helyzetünket látva.

- E-egy Ma-marley-i küldött jött. Beszélni akar önnel! Kérem jöjjön velem! - Levi megfeszült felettem. Felállt aztán felsegített engem is. Megfogta a kezem és elindultunk a katona után. A tesztet gyorsan a zsebembe csúsztattam és úgy mentem mellette.

A főépületbe mentünk. Előtte egy csomó fegyveres őr állt. Nyeltem egy aprót mi elött beléptünk a nagyterembe. Velünk szembe egy hosszú fekete hajú nő ült. Mellet Erwin állt a fegyverét készenlétben tartva. Nyugodtan mosolygott.

- Ohayo! Örülök, hogy beszélhetünk! Én Pieck vagyok! - emelte fel a kezeit amik megvoltak bilincselve.

- Mit akartok? - kérdezte Levi nyersen. Éreztem, hogy megszorította a kezemet mire a hüvelykujjammal megsimogattam a kézfejét.

- Szóval egyből a tárgyra térünk? Rendben. Tárgyalni akarunk magukkal.

- Tárgyalni? - csúszott ki a számon.

- A békéről! Ne haljon meg még több ember feleslegesen! Már így is eleget veszített mind a két oldal.

- Mik lennének a feltételek? - kérdezte Levi.

- Nem velem kell ezt megbeszélni! Én csak hírvivő vagyok!

- Akkor kivel? - kérdeztem.

- A vezetőnk érthető okokból nem akart ide jönni személyesen, de meghívta önöket Párizsba - mosolygott sejtelmesen. Nagyon gyanús nekem.

- Nem mer eljönni a mi bázisunkra ahol a legtöbb katonánk van ezért inkább mi menjünk be a ti fészketekben? Tch! Kicsit sem átlátszó!

- Ugyan! Felfüggesztjük a harcokat addig és annyi haderőt hoznak magukkal amennyit akarnak! Nem lenne jobb ezt befejezni? Fontosabb dolgokkal is tudnának foglalkozni - az utolsó mondat hatására akaratlanul is megfogtam a zsebem tartalmát. Ha tényleg letudnánk ezt zárni akkor nem kellene aggódnom a kicsi miatt. Vajon Levi bele menne?

- Még átgondoljuk - mondta Levi aztán kihúzott a teremből.

- Mit gondolsz? - kérdeztem mikor bezárult az ajtó.

- Tch. Megijedtek. Tudják, hogy süllyed a hajó ezért elakarják hagyni a fedélzetet - tette karba a kezét és a falnak dőlt.

- Igen, de nem lenne jobb ezt gyorsan lezárni? Nem kéne többet harcolnunk!

- Te voltál aki legjobban akarta a harcot. Bosszúra vágytál. Hogy jött ez a hirtelen békepártiság? - lehajtottam a fejem. Megfogtam a zsebemet kívülről aztán vissza néztem a válaszra váróra.

- Én csak azt mondom, hogy felesleges lenne ezt még tovább húzni! Tudják, hogy veszettek. Nem fognak nagy feltételeket kérni! Véget vethetnénk ennek!

- Ha eleged lett a csatából ak-

- Ne gyere megint azzal, hogy menjek egy szövetségeshez biztonságba! Maradok és lezárom ezt veled! - vágtam a szavába és ellentmondást nem tűrően néztem őt.

- Miért sürgeted ezt ennyire? Mi történt?

- Menj bele és elmondom - eresztettem el a kezét és keresztbe fontam magam elött. Egy pár percig feszült csöndben néztünk farkaszemet. Levi valószínűleg mérlegelt magában. Egyszer csak sóhajtott egy nagyot és kinyitotta az ajtót.

- Rendben, de van egy feltételünk! Nem fegyver szünet lesz hanem megadjátok magatok! Akkor beszélek a vezetőtökkel!