Amint leértünk az Olimposzról egyszerre kezdtük el bombázni Edet a kérdéseinkkel, hogy gondolta ezt? Mért tette? És ehhez hasonló kérdésekkel. Edmund nem válaszolt senkinek, csak Ingridet rángatta a csuklójánál fogva maga után, majd élesen ránk kiáltott, hogy tágítsunk innen és Ingridet egy sikátorba vezette.

Visszamentünk a táborba, az istenek hamar visszavarázsolták a hidakat a helyükre és Rose is visszaterelte a fákat a Central Parkba.

Már alig vártam, hogy visszaérjünk. Most még az sem zavarna, ha Hall Aréna köröket futtatna velem. Csak ma szerintem lefutottam a Maratont, engem már 30 Aréna kör sem riaszt vissza.

Edmund körbe vezette a táborban Ingridet és elhelyezte a Poszeidón bungalóban. Mi Hallel a tábortűz mellől figyeltük őket.

- Mikor akarod kinyírni? - kérdeztem Hallt.

- Tőlem most azonnal mehetünk. - válaszolta.

- Szerinted mért mentette meg?

Hall hangosan felhorkant.

- Mert Edmund ilyen. Így lett nevelve.

- Engem megakart ölni, mikor rájött mit tettem. De ő... nem érzed, úgy, hogy itt valami nincs rendben, hogy egy fontos lépést a sakktáblán Edmund elrejtett?

- Mire célzol? - kérdezte zavartan Hall.

- Edmund megbízott Ingridben. Miért? Miért, ha azt mondta, hogy elbízta magát Ingridet érintően?

- Nem tudom... - morogta dühösen Hallie. - De én nem várok. - pattant fel és termet a kezében az ostora.

- Edmund megfogja védeni. - vetettem ellen.

- Ha van egy kis esze nem áll az utamba. - vágta rá Hall.

Hát igen... Itt a régi Hallie. Aki pont olyan mint a futótűz.

Felálltam és utána indultam. Edmund az Aréna felé vezette Ingridet, csupán az Aréna kapujában vette észre, hogy követjük őket.

- Mi járatban erre hölgyek? - kérdezte Edmund.

- Ha beleszólsz téged is kinyírlak. - vettette oda Hall, majd meglendítette a csuklóját és elkapta az ostorával Ingrid kezét.

- Ne merészelj közbe lépni. - mondtam Ednek, miközben elő vettem Teufelit.

Ingridre támadtam a tekintete üresen csillogott, aztán megfeszítette a lábát és újra megpillantottam Kronosz szolgáját odalent mélyen benne, ahogy egyre feljebb és feljebb mászik. Aztán a kezében termett a kardja és kipördült Hallie ostorának a szorításából. Az Aréna salak anyagára pillantott, majd gondolkodás nélkül belerúgott, a homok szerű anyag a szemembe kötött ki és majdnem orra buktam, ahogy próbáltam kiszedni onnan. Homályosan láttam ahogy Edmund karba tett kézzel áll tőlünk nem messze és unottan bámulta Halliet, aki tűz erejével egy futótüzet küldött Ingrid arcába. Mikor kitisztult előttem a világ. Megindultam feléjük. Ingrid szeme rám tapadt, majd olyan gyorsan hajolt el Hall ütése elől, hogy Hall keze tovább siklott és majdnem engem talált el. A földön a kezére támaszkodott és kirúgta a helyéről a lábamat, amit jól is tett, mivel akkor már a bordáim között lenne Hall kardja. Utána víz lőtt ki a földből és fagyasztotta le Hall kezét. Ingrid a pengével rácsapott Hall lábára, mire a jég szétrobbant a kezén. Feltápászkodtam és meglendítettem Teufelit. Ingrid hátra hajolt és elkapta a kezemet, majd hátulról rálökött Halliere. De sikerült visszanyernem az egyensúlyom és ököllel behúztam Ingridnek egyet. Ingrid hátra tántorodott, de összecsapott velem. Hall oldalról akart bevinni egy ütést, de Ingrid előrébb lépett és gonoszan rám mosolygott, amikor elég közel került hozzám, hogy Teuflei markolatán a gombot megnyomja, és míg Hall kardja csupán a levegőt szelte át, addig ő a ketté nyíló kard között a kardja markolatával a mellkasomra csapott.

Bred lihegve futott be az Arénába egy-két félvér kíséretében... jó inkább az egész tábor kíséretében! És Edhez lépett.

- Nem kéne közbe szólnunk? - kérdezte töprengve.

- Még nem. - felelte Ed. - Ez csak cica harc.

- Inkább nőstény oroszlán harc... - vágta rá Bred.

Ingrid ütése miatt hátra estem. Ingrid elkapta Hall kezét, de kiáltva hátra ugrott, és égett kezeit bámulta. Aztán Hallel egyszerre támadtunk rá, sorra védte vörös kezével az ütéseket, majd egy erő mind a hármunkat hátra csapott.

- Elég! - mondta határozottan Ed. - Ingrid menj vissza a Poszeidón bungalóba és maradj is ott. Izzy, nyomás a Hádész kabinba. Hall gyere velem.

Egyszerre nyitottuk a szánkat, hogy feleseljünk, de Edmund meg se lendítette a kezét, csak annyit éreztem, hogy fokozatosan áramlik ki a vér a fejemből és az ájulás kerülgetett, mind a hármunkat. Edmund csinálta.

- Nyomás! - amint kimondta megszűnt az érzés.

Ingrid elrakta a kardját és kiment az Arénából, ahogy én is. Hall Edmund mögött kicsit lemaradva követte őt az erdőbe.

Amint feltéptem a Hádész bungaló ajtaját a fegyveremet idegesen bevágtam az egyik sarokba és leültem a közös nappaliba. Joe szobája felől nevetés ütötte meg a fülemet. Bezzeg ő jól szórakozik... de állj... ez lány nevetés... Gyorsan teremtettem egy káosz szörnyet és beküldtem a helységbe.

Susan Joe mellett henyélt, a fiú sötét szemeiben vidámság csillogott, főleg amikor folytatta (gondolom) hogy mi történt odalent az Alvilágban és Susan megint elkezdett nevetni. Sosem láttam még Susant nevetni, mondjuk Joet se melegen mosolyogni.

- Hagyd már abba! - nevetett tovább Susan.

- Ugyan mit? - mosolyodott el gúnyosan Joe.

- Ezt! Pont ezt! - fulladozott lassan Susan.

- Lehetetlen alak vagy. - rázta meg a fejét Joe. - Nem tudsz valamit a cigimről?

- Nem. - vágta rá túl gyorsan Sus és ült fel.

Joe kérdőn rápillantott, mire Susan felvette a lehető legártalmatlanabb arcát és szélesen rá mosolygott.

- Mennyit szívtál el?- nézett rá féloldalas mosollyal.

- Csak hármat... egy nap alatt... - sütötte le a szemét Susan.

Joe szemöldöke az egekig magasodott. - Én annyit egy hét alatt szívok el...

- Az te vagy. - állt fel a lány.

- Túl sok rossz dologba rángattalak bele.

- Hát erre nincs mit mondanom, mint, hogy eltaláltad. - vonta meg a vállát Susan, de volt valami a testtartásában, valami amit egy Athéné porontyba igen ritkán lát az ember. A pajkosság.

Az ajtóhoz sétált, miközben Joe a csípőjét bámulta, majd a srác felpattant és a kilincsre tette a kezét. Sus megfordult és neki támaszkodott az ajtónak.

- Még mindig gyűlölsz? - kérdezte halkan Joe, de kristály tisztán értettem minden egyes szavát hála a káosz lényemnek.

Sus elmosolyodott. - Van köze az ajándékodnak az istenektől, ahhoz, hogy most kevésbé gyűlöllek, mint általában?

- Talán. - felelte lassan Joe, sötét barna szemeivel Susant nézte.

- Talán? - vonta fel a szemöldökét Susan. - Hová lett a magabiztos Joe? - kérdezte kihívóan Susan.

Joe csak elmosolyodott és Susan álla alá csúsztatta a kezét kicsit megemelte, hogy jobban bele nézhessen a szemébe.

- Kicsit lepihen, ha nincs közönsége.

- Akkor én mi vagyok?

- Te?

- Ühüm. Én mi vagyok számodra? Mik az első gondolataid, amikor meglátsz?

Joe elhúzta a száját, de kivételesen szemernyi gonoszság sem volt a stílusában.

- Utállak. - mondta Joe. - Szeretlek. Utálom, hogy szeretlek. Nincs nálad fontosabb. Utálom, hogy akarlak. Utálom, hogy sohasem vetted észre, hogy lassan megölsz.

- Gnash. I hate you, I love you. - ismerte fel a zene szöveget Susan.

- De rám is igaz.

- Ezzel nem vagy egyedül... - mosolyodott el halványan Susan.

Joe higgadtan elmosolyodott, mintha erre a válaszra várt volna és megcsókolta Susant.

A káosz szörnyem kislisszolt az ajtó alatt. Az első eset, hogy nem részegek voltak, hanem józanok és egyáltalán nem vitatkoztak, vagy belezték ki egymást pusztán szavakkal.

A gondolataim elkalandoztak Bredre, majd át Halliere és Edre. Minket mért küldött szobafogságba Ed? És egyáltalán mért vagyok akkora idióta, hogy itt üljek, ahelyett, hogy odakint hallgatózom?! Felálltam vissza zsugorítottam ékszerré a kardom és az erdő felé siettem.

A lábam alatt recsegett a talaj, ahogy a gallyak mellett haladtam. Aztán észre vettem Hall vörös haját. Ed megpördült és azonnal kiszúrt volna, hogy ha valaki nem ránt be egy kidőlt fatörzs mögé.

- Hülye. - morogta a lány.

- Te meg mit keresel itt? - húzódtam el Ingridtől.

- Kíváncsi vagyok. - vágta rá, majd előrébb lopakodott, hogy hallja miről beszélnek.

Bármennyire is utálom Ingridet, most muszáj lesz együtt működnöm vele, majd miután kiderítettem miről beszél Ed és Hall megölöm.

Egy bokorban bújtunk meg és hallgatóztunk.

- Mért véded?! - kérdezte Hall idegesen, de halkan.

- Mert a húgom? - kérdezett vissza Edmund.

- Megölt téged! Engem! Bredet! És a fél tábort! Egy gyilkoló gép! Odalent kéne lennie az Alvilágban és a Tartaroszban sínylődnie! Akkor meg miért....

- Hallie... - sóhajtotta Ed.

- Nekem csak ne Halliez itt! A barátod vagyok! Megbízok benned! Mindig megbíztam! Vakon követtelek! De ez.... Ez túl nagy falat! Hogy kérheted tőlünk, hogy bocsássunk meg Ingridnek, hogy felejtsem el mit tett velünk?! Hogy mit tett velem és veled?! - Hall annyira dühös volt, hogy az arca egészen kipirult.

- Nem ismered őt. Engedd meg neki, hogy megmutassa a jó énjét. - kérte Ed.

- Nem! - rázta meg a fejét. - Ezt nem kérheted tőlem! Nem, nem, nem és nem!

Edmund előre nyúlt és megérintette Hallie halántékát. A lány szeme azonnal elkerekedett. Csend lett. Hatalmas csend. Edmund esdeklően figyelte Halliet, a szemeiben bocsánat kérés izzott. Hall lába megremegett és a földre esett.

- Mit csinál vele? - suttogtam őket.

- Azt hiszem... - tanakodott Ingrid. - Azt hiszem, hogy a vérben lévő víz segítségével mutat neki emlékeket.

Hall szemében döbbenet pislákolt, majd Edmund elvette a halántékától kezét és felhúzta őt a földről. De Hall kirántotta a kezét a markából. A szemében könnyek csillogtak és még valami kétségbeesés. Hátrálni kezdet Edtől.

- Érted már? - kérdezte. - Ő csak egy eszköz volt.

- Te... Miért vagy ilyen? Miért bíztál meg benne, mikor tudtad, hogy kihez tartozik? - Hall folyamatosan hátrált Edmundtól. - Mért kell ezt csinálnod folyton? Miért akarsz mindenkinek esélyt adni?

- Mert mindenkiben van jó! És mindenkiben van rossz! Csak nézz rám! Vagy saját madara. - érintette meg Halllie arcát, de a lány lerázta magáról.

- Hagyj! - kérte halkan Hallie. - Ez... túl sok... Ehhez idő kell...

- Akkor megpróbálod? - érződött némi remény Edmund hangjában.

- Megismerni? Nem. De próba alá vetem.

Edmund arca elkomorodott. - Mint Corát?

- Nem. Sokkal nehezebbet kap. És veszélyesebbet. - vigyorgott Edmundra.

- És milyen jellegűt?

- Azt mondod, hogy benned megbízik, hogy nem képes bántani? Mert nem tudta megtenni az Olimposzon sem, ugye?

- Igen. - vonult át az aggodalom árnya Edmund arcán.

- Ez esetben. - vált gonosszá a mosolya. - Bocsi Ed. De egy kis cselekedésre kell bírnom a két hallgatózó közül a húgocskádat. - előrántott egy tőrt és felénk hajította.

Ijedten ugrottunk ki a bokorból, Hall engem figyelmen kívül hagyott, megragadta Ingrid karját és Edmundhoz vitte.

- Egyszer teszem fel a kérdésem. - sziszegte dühösen az arcába. - Miért nem ölted meg Edmundot? Te pedig Ed! Úgy is látom a szemeden, ha hazudsz úgyhogy ne merészeld megtenni, vagy esküszöm, hogy pokollá teszem az életed, Ingridet pedig elevenen nyúzom meg. Nos? - kérdezte a lánytól.

- Igazad volt Ed... tényleg olyan mint a futótűz. - pillantott elhúzott szájjal Ingrid Edmundra.

- Nos?!

- Mert a bátyám. Az elején, akkor még meg tudtam volna ölni. De túlzottan emlékeztet magamra. Túlságosan közel engedtem magamhoz. Ezért nem tudtam.

- Igazat mond. - felelte Ed.

- Akkor erre válaszolj őszintén! - engedte el Ingrid karját. - Miért akarnál közénk tartozni, itt maradni?

- Nem akarok. De ismered őt. - biccentett Edmund felé.

- Mi okod lenne rá, hogy maradj?

- Semmi. Nincs senkim.

- Hazudsz. - mondta Ed.

- JÓ! Csak Ed van nekem. - sütötte le a szemét Ingrid.

Edmund zavartan összevonta a szemöldökét.

- Na? Mi az? - léptem hozzájuk.

- Furcsa... Igazat mond, de valahogy mégsem...

- Nocsak... miben bizonytalan Kronosz ex jobb keze? - gúnyolódott Hallie.

- Ha még egyszer kiejted a nevét megöllek.

Hall diadalmas mosolyra húzta a száját és farkas szemet nézett Ingriddel.

- Miért bíznék meg benned? - kérdezte halkan Hallie.

Mire játszik, mi az ami veszélyesebb és nehezebb mint amit Cora kapott, megaláztatásnál, és az Árészosoknál?

- Semmiért. - felelte Ingrid.

- Akkor erőltesd meg az agyadat Athéné unokája! 

Ingrid szeme felvillant.

- Mert magadra emlékeztetlek. - mondta ki lassan Ingrid, a szeme dühösen villant. 

Hall gondolkodva végig mérte Ingridet. Nem értem mi ennek a lényege. Ingrid mindent elveszített és... és nincs hová mennie, a halál megváltás lett volna neki. De Edmund másképp ítéli meg, mint mi. Azt hiszem Hallie azt kutatja, mi igaz abból amit Edmund mutatott neki. 

- Jó válasz. - utána Edmundra pillantott. - Ha csak egyszer is megöl valakit a táborból akár direkt, akár véletlenül szénné égetem.

- Ezt vegyem úgy, hogy megbízol benne? - kérdezte Ed.

- A bizalmat ki kell érdemelni, a tiedet joggal érdemelte ki. Én csak EGY esélyt adok neki veled ellentétben. Úgy figyelj a tetteidre Ingrid Jackson. - Hall a Nagy ház felé vette az irányt, míg Ingrid felállt és a bungalókhoz indult. 

- Mit mutattál neki? - léptem közelebb Edhez.

- Azt ami miatt te is felháborodtál. Megmutattam neki a kedves Ingridet.

- Van olyan?! - húztam el a számat. - És most nekem is megmutatod, hogy én is adjak neki egy esélyt?

- Nem. Csak emlékeztetnélek rá, hogy te átélted már, azt amit ő most fog. Megkönnyíted a dolgát, ahogy én neked, vagy megnehezíted?

Kinyitottam a számat, hogy megmondjam, hogy nincs igaza, én és Ingrid nem hasonlítok semmiben!

- Ne kezd! Igenis sok mindenben hasonlítotok! Csak próbáld meg! Nem ismered őt. Én viszont igen.

- Valahogy te mindig mindent tudsz... - feleltem bosszúsan.

- Kérlek Izzy. Tudom mit tettél a második titánháború előtt, tudom kiket öltél meg. Mégis megbízok benned. Ő is tévelygő, akárcsak te voltál. Tedd meg ezt nekem.

- Nem. - válaszoltam, majd faképnél hagytam.

Este fele az Apolló klán átvette a vezetést. A bungalójuk alatt húzódó két szintről, amit még Hall csinált a Héphaisztosokkal, felhozták az összeszerelhető színpadot. Legalább rájöttem, hogy hol van az az óriási színház terem, ahol annó töltötték az idejüket Edmundék amikor kicsik voltak.

Cora és Bred vezette az összeszerelést, hamarosan a rómaiak is befutottak, amikor Hall meglátta Skandart boldogan megölelte a fiút. Skandar kicsit megdöbbent, amikor megpillantotta Edmundot, ráadásul elő állapotban, de mosolyogva üdvözölték egymást.

Én valahogy kezdem megszokni, hogy ahányszor történik valami, Peterék csapnak egy bulit. Bred próbált elszabadulni a szerelésről, de ahányszor menekülőre fogta Cora elkapta és visszarántotta. Mikor végre kész lett a színpad arra vártunk, hogy mindenki megjelenjen. De Hall nem volt sehol. Edmund gondolkodva állt Annietől nem messze, majd átvágott a félvéreken és a kenuzó-tó irányába indult.

- Utána megyünk? - kérdezte mosolyogva Annie.

- Még szép. - vágta rá Johnny és már meg is indult.

A kenuzó-tó közelébe érve, mind fedezékbe húzódtunk Kevin mellettem mosolyogva csinált egy akkora lukat a bokron, hogy kilásson, de ne legyen feltűnő. Én is csináltam egy kis rést és onnan figyeljem mi zajlik ott.

Hall karba tett kézzel állt a móló végén és gondolkodva bámulta a tavat. A szél belekapott vörös tincseibe. Az összes sebe ellenére gyönyörű volt, egyre jobban kiütközött nála az Aphrodité vér. Kék szeme halványan fénylett, ahogy visszatükröződött benne a tó vize.

Edmund halkan lépett a közelébe, de tőle két méterre megtorpant. A szemében számomra valami ismeretlen csillogott. Hosszú ideig bámulta Halliet. Olyan halkan állt meg, mint egy kísértet, de biztosra veszem, hogy Hall érzi, hogy mögötte van.

Nem szólaltak meg. Nagyon hosszú ideig hallgattak, majd Hall válla megemelkedett, ahogy felsóhajtott.

- Meg is szólalsz, vagy inkább a némaságba burkolózol? - kérdezte hűvösen Hallie.

- Neheztelsz rám Ingrid miatt? - kérdezte Ed.

- Azt tetted, amit helyesnek tartottál. Nincs rá okom, hogy nehezteljek rád. - úgy hagyták el a száját a szavak, mintha nem is az övéi lennének.

- Akkor mért vagy velem ennyire rideg?

Hall megfordult és Edmund szemeibe nézett.

- Mert nem tudom mi a következő lépésed a sakktábládon.

Edmund szórakozottan elmosolyodott és Hallhez lépett.

- Te komolyan ezen agyalsz?

- Ismerlek. Alig, hogy megtettél egy lépést, már három lépéssel előrébb jársz fejben.

Edmund halkan felnevetett. Hallie visszafordult a tó felé, de megengedett magának egy halvány mosolyt.

- És szerinted mi lesz a következő lépésem? - Edmund Hall mögé lépett és finoman oldalra fordította a lány fejét. Az ujjai Hallie állán megpihentek.

- Megkedvelteted velünk Ingridet. De előbb úgy érzem a mi ügyünket rendezed le.

- Fogalmazhatunk így is. - mosolyodott el Ed. - Nos mi lesz Hall?

- Semmi. A barátom vagy. És az is maradsz.

Hall kisiklott az érintéséből és lassan visszaindult a tábortűzhöz. Edmund hirtelen megfordult. Az arca merevvé vált, de a szemei döbbenten csillogtak.

- Ugyanazt akarod csinálni mint eddig?! Ugyan ott akarod folytatni, ahol abbahagytuk?!

- Igen. - bólintott Hall.

Nem hiszem el... megint menekül.

- De... - hitetlenkedett Ed. - Miért?

- Mert ez vagyok én. - fordult meg Hall.

- Mért menekülsz?!

- Nem menekülök.

- De pontosan azt csinálod! Azt hittem...

- Mit?! - sziszegte Hallie. - Hogy megváltoztam?! Hogy remegő lábakkal a karjaidba omlok, hogy utat engedek az érzelmeimnek?! Az nem én vagyok!

Hall újra elindult. Edmund állkapcsa megfeszült.

- Hall! - kiáltott kicsit a lány után.

- Nem! - vágta rá.

Edmund a szuper gyorsaságát felhasználva Halliehez lépett, majd felkapta és a vízbe lökte.

- Mért kell folyamatosan makacskodni... - rúgta le magáról dühösen a cipőjét Ed, a türelme fogytán volt, majd beugrott a tóba és eltűnt a víz alatt.

Kevinnel összenéztünk.

- Ez nem ér! Lemaradunk a legjobb részről! - panaszkodott Michael.

- Akarjátok tudni mi zajlik odalent? - sétált hozzánk üres tekintettel Ingrid.

Mindannyian vonakodva bólintottunk. Elmondanám, hogy Edmund csapatának az összes tagja jelen volt, még Joe, Emily és Dia is. Plusz Bred, Jake, és Gregorio.

Ingrid csak felsóhajtott, majd megemelte a kezét, mire a víz követte a mozdulatát és egy plazma tévévé állt össze. A legtöbben kényelembe helyeztük magunkat és készen álltunk a műsorra.

Egy buborékban ült Edmund az arcán látszott, hogy kezdeti higgadtsága elszállt. Rég láttam ennyire dühösnek. Vele szemben Hallie ült, aki nem éppen a legszebb pillantásával nézte Edmundot.

- Mért kell mindig ezt csinálnod?! - kiáltott rá a fiúra, miközben bele bokszolt a buborék falába.

- Mert másképp lelépsz és képtelenség veled értelmesen beszélni! - vágta rá dühösen Ed. - Mondj egy olyan okot miért nem lehetnénk együtt, ami nem önös érdekből van!

- Csak ha kiengedsz! - dacoskodott Hall.

- Csak, ha előbb válaszolsz!

- Nem fogok! - lobbant fel Hall haja.

- Akkor itt leszünk egy darabig. - helyezkedett kényelembe Ed.

Hall szeme szikrákat szórt.

- Eresz ki!

- Nem. - mondta unottan a fiú.

- ERESZ MÁR KI!

- Addig innen nem mész ki, amíg nem válaszolsz a kérdésemre.

Hall haja folyamatosan lángolt, riadt volt, menekülni akart. Dühében és félelmében rátámadt Edmunra, de Ed olyan könnyedén kapta el a kezét, mintha Hall olyan gyenge lenne, mint egy 5 éves. A csuklójánál fogva a háta mögé rántotta Hallie kezét. Hall szeme elkerekedett, amikor rájött milyen közel van Edhez, és meglendítette a másik kezét, de Ed azt is elkapta és ugyanoda rántotta, mint az elsőt.

- Hallgatlak. - mosolyodott el várakozóan Ed.

Hallie arca égett, hogy a dühtől, a félelemtől, vagy mert Edmund alig van tőle távolabb 10 centinél azt nem tudom.

Hall nagyot nyelt.

- Mi van ha szakítunk? - suttogta a lány.

- Ennyi? Csak ezért? - kérdezte Ed, mire Hall bólintott.

- Szeretlek, de ha emiatt elveszítem a legjobb barátomat inkább maradok a barátzónában. - Hall lassan és halkan beszélt.

Edmund lazított a szorításán és végig simított Hall karján, majd a vállán, a nyakán és végül a tenyerébe fogta az arcát.

- Ha egyszer külön utakra tévednénk, akkor újra barátok leszünk. Már csak azért is, mert annyi mindent tudnunk a másikról, hogy nem árt szemmel tartanunk egymást.

Hall kicsit felnevetett.

- Na, Tűzlány. Hajlandó lennél végre abbahagyni a menekülést és a barátnőm lenni?

- Utálom, hogy tudod mikor hazudok... - grimaszolt egyet Hallie.

- Ezt vehetem igennek? - mosolyodott el Ed.

- Nem? - kérdezte a lány.

Edmund csak felnevetett, mi pedig Ingridre pillantottunk.

- Hazudott. - felelte egyszerűen.

Edmund előre hajolt és megcsókolta Hallt. Tőlünk meg kisebb ujjongás tört ki. Hallie Edmund hajába túrt, röpke másodpercek alatt felszabadult. Edmund az ölbe húzta és a derekára csúsztatta a kezét. Hall belesimult az érintésébe, apró szikrák sercentek fel a hajában. Aztán Edmund megszakította a csókot és Hall nyakára tévedt az ajkaival...

- Na jó, ebből elég, ma még vacsizni is akarok - legyintett egyet Ingrid, mire a víz visszafolyt a tóba, majd rosszallóan rázta meg a fejét. 

- Mi az? - kérdezte a húgától Susan.

Ingrid a tóra pillantott.

- Ezekre az elejétől rá volt írva minden.

- Ingrid. - szólaltam meg. - Érzed a viszonyainkat egymáshoz... ugye?

A lány biccentett.

Edmund csupán azt érzi ki hazudik és ki mond igazat. Az emberekhez való érzelmeket nem... Mennyi minden történt Edmund és Ingrid között amiről lemaradtunk?

 Mosolyogva felállt és a kenuzó-tó víztükrére néztem. Sokáig tartott Aphrodité... 

Meghoztam a következő részt. Remélem tetszett. Véleményeteket kommentben várom. Ez volt az utolsó előtti rész.