A csillagokkal és a vonalak megfejtésével próbálkoztam az ebédem alatt. Hall mellettem ült és nézte, ahogy szenvedek.

- Elárulnád, hogy mégis mit csinálsz? - kérdezte egy idő után, amikor már megunta a szenvedésem.

- Próbálok rájönni, hogy mit jelentenek ezek. - mondtam.

- Nem most kéne új hobbi után nézned. Éppen háború van. Mázli, hogy Kronosz és Ingrid szereti az utolsó pillanatban átvariálni a had erőket és ügyelnek az ebéd, tízórai, uzsonna és vacsora időkre. - felelte kicsit gúnyosan Hallie.

Újra a jelekhez fordultam. Vajon mi az istent jelentenek ezek?!

E : *-** *- - **** *- - - *- -** / **** ---- --* -*-- / **-* ---- --* *- -** - *- -*- /

I : ** --* * -* / -** * / - *- *-* - *** -** -- *- --* *- -** - / * ***/ *-** **- -*-* -*-- -/ *- / - * *-* ***- **** * --**/

E : -* * -- / *-** * *** --**/ -*** *- *---/ -*** ** --** -* *- -*- / -*** * -* -* * --/

I : ** --* * -*/ -*** * -* -* * -**/ -** * / **** *-/ *-** * -*** **- -*- *** --**/

E : -* * -- / **-* --- --* --- -*-/ -** ** --** --**/ -*** * -* -* * --/ * --* -*--/ -*- ** -*-* *** ** -/

I : *** * -* -*- ** -*** * -* / *** * --/ -*** ** --** --- -*-/ -** * / - *- *-* - *** *- - --- -*-/ -- *- --* *- - --- -*- *- - / *-/ - * *-* ***- **** * --**/

Hall közelebb hajolt hozzám és neki támaszkodott a vállamnak. Egy ideig figyelte a csillagokat és a vonalakat.

- Morze kód. - mondta halkan. - Cora! - fordult a lányhoz. - Tudsz adni egy lapot?

- Persze. - Cora leült hozzánk és kitépett a füzetéből egy lapot.

Hall a szöveget figyelte. A szemöldökét kicsit összevonta miközben gondolkodott.

- Mi az a morze kód? - kérdeztem.

- Igazából ezek külön véve morzejelek. A betűket és a számokat helyettesítő hang, vagy fényjel. Üzenetek és vészjeleket szoktak vele közölni. A tengerész gyalogosságnál kötelező, de a második világháború alatt a Héphaisztosz bungaló is használta. Meg még pár ezren. Hol láttad... És mit jelöl az E és az I?

- Elmondom, ha letudod fordítani. - feleltem gondolkodás nélkül.

- Rég nem foglalkoztam morzejelekkel... De talán menni fog. - Hall maga elé húzta a lapomat és az üres papírra kezdet el írni.

Tíz percig körmölt. Gyakran áthúzta a szavakat, de végül mosolyogva felpillantott.

- Siker! Szóval az üzenet a következő. - olvasta fel:

E: Láthattad hogy fogadtak

I: Igen de tartsd magadat és Lucyt a tervhez

E: Nem lesz baj bíznak bennem

I: Igen benned de ha lebuksz

E: Nem fogok bízz bennem egy kicsit

I: Senkiben sem bízok de tartsátok magatokat a tervhez

- Abból a hosszú kódból ez lett?! - kerekedett el a szemem.

- Csak vegyük az igent, az négy betű, tehát négy morzejel. Az I a te jelölésed szerint ez: ** - rajzolta a papírra. - Utána a G, --* majd az E, * és végül az N, -*. De Kitől hallottad ezt... és mi az, hogy "Tartsd magadat és Lucyt a tervhez"?

Cora és Hall érdeklődve nézett rám. Én meg hirtelen nem tudtam mit tegyek.

A szöveg alapján, nagyon úgy tűnik, hogy nem csak Lucy a kém. Hanem Edmund is. De... Valahogy nem tiszta ebben az esetben az ügy. Itt valami nagyobb dolog mozog a háttérben, aminek a kulcsa Ingrid, Edmund és Lucy. De mi lehet az?

- Az E, Edmund... Az I... Ingrid. - sóhajtottam végül, hiszen a barátaim és mégiscsak jobban ismerik Edet, mint én. - Ezt beszélték kb. 50 perce. Utána Ingrid lelépett. De nekem ebben az egészben valami nagyon, de nagyon nem stimmel. - halkítottam le a hangom és Hall válla fölött Edre néztem.

- Olyan mintha összebeszélne Ingriddel. - olvasta végig a sorokat Cora.

- Tudom. - suttogtam. - Pont ez nem stimmel. Lucy szerint volt egy terve, aminek a főszereplője Ingrid volt, de a lány áthúzta a számításait.

- Akkor egy új terve van. - következtette ki Hallie.

- De az is Ingridre épült. - szólalt meg a közelünkben falat támasztó Peter.

A tekintete komor volt. A szeme viszont normálisan fénylett. A fiúnak látomásai vannak kiskora óta. Ráadásul a Jackson család túlnyomó többsége emlékeket tud mutatni a vízben. Peternek valamiért ez a képessége annyira erős, hogy nem a múltat jeleníti meg, hanem a jövőt.

- Ingridre? - kérdezte óvatosan Hallie. A szemében vad tűz lobbant. - Mit láttál?

- Túl sok mindent, túl sok variációt.

- Tízezer... - motyogtam.

- Igen. Annyiféle utat, ugyanahhoz a ponthoz.

- A halálhoz.

Peter bólintott.

Hall az utca közepén ülő Edre nézett, az arcán düh vonult át, majd felállt és a fiúhoz sétált. Emund felpillantott rá, de a lány máris elkapta a pólóját és maga után rángatta az egyik épületbe. Mi is utána indultunk, Peter menet közben elkapta Susant és Lucyt is.

Egy bank előterébe lökte le az egyik fotelbe a fiút, majd felmutatta neki a megfejtett morzekódot.

Edmund arca semleges maradt.

- Honnan? - kezdte de Hall rácsapott a dohányzóasztalra.

- Nem fontos, hogy szereztem meg. Ezt Ingriddel tárgyaltad! - Hall szemében ugyanaz a vad tűz mozgott mint régen. Ez már tényleg a valódi Hallie Beckendorf. - Azonnali magyarázatot követelünk. A vezérünk vagy. Megbízunk benned, de ha Ingridnek segítesz....

- Részben segítek neki. - felelte a fiú.

Hall szeme villogni kezdett. Egy tőrt rántott elő, és kényelembe helyezte magát a fotel karfájára. De nem fenyegette meg Edmudot, még.

- Akkor beszélgessünk egy kicsit. - mosolyodott el Hallie.

- Csak ha a tőrt leteszed. - felelte Ed.

Hallie arcán mézes-mázas mosoly terült szét. - Szó sem lehet róla. Na, mesélj! Mi történt ez alatt az egy év alatt közted és Ingrid között? Mi jelent az a kód? Miért segítesz neki Lucyvel? Kinek az oldalán állsz? És végezetül, hogy mégis mi a francot tervezel?

A két félvér egymást mustrálta. Amikor Hall megelégelte Edmund hallgatását, finoman végig húzta a penge élét Edmund alkarján, de abban a pillanatban, hogy végig húzta az összeforradt és begyógyult.

- Ne erőlködj. A démonom Hádész szolgálatába állt, amint meghaltam, Hádész pedig azt kérte tőle, hogy ereje egy részét, a szuper gyorsaságot, sebességet és a teleportálást adja nekem. Ezeknek köszönhetően pedig féldémon lettem. - mosolyodott el bocsánatkérően Ed.

 Hall viszont nem esett kétségbe.

- De elszeretnéd mondani nekem. - mosolygott rá kedvesen.

Edmund megdermedt a székben, és az ajkába harapott. - Nem.

- Dehogynem. Hiszen szeretsz engem.

Hűha... Hallie nem túl tisztán játszik...

Edmund összevissza helyezkedett a székben és folyamatosan az ajkát harapdálta. Hall az övébe dugta a tőrét és végig simított Edmund nyakán, majd az arcán kezdett el a hüvelyk ujjával körkörösen cirógatni.

- Elakarod mondani nekem. - amint kimondta Hall az utolsó szót Edmund elkezdte darálni a kérdésekre a választ.

Hall kivillantotta az Aphrodité géneket, kezdve az érzelmektől a varázsbeszédig.

Edmund elmesélt mindent, hogy hányszor találkozott Ingriddel, hogy ez alatt mennyire megkedvelte a lányt, hogy megismerte egy olyan oldalát, amit mi sosem láttunk. A gyengéd oldalát. Mintha ez a lány tudna kedves lenni... Elmondta, hogy mi mindent tervezett, maga mellé akarta állítani, de a lányt az érzelmei Kronoszhoz fűzik, az ahogy bánt vele kis korában. Olyan szigorú kiképzést kapott, mint én. Kísérteties hasonlóságokat vettem észre a története alatt Kronosz és Apám, illetve köztem, Ingrid és Hallie között. Aztán Ed elért ahhoz a részhez, hogy megkérte Ingridet, hogy kicsit nyissa fel a szemünket, érje el, hogy szükségem legyen Nemezisz szerencse sütijére. Amit a lány úgy értett, hogy sodorjon minket Hallt, Bredet és engem, a halál küszöbére. Hall meglepetésemre nem pöccent be, sőt egyre figyelmesebben hallgatta Edet. A fiú beszélt arról, hogy milyen okos Ingrid, hogy elvitte Cora jegyzetét, hogy rájöjjön mi történet Hallievel. De aztán elkövetett egy hibát. Elbízta magát, azt hitte Ingrid nem különbözik tőlem vagy Hallietől és felhergeléssel maga mellé tudja állítani. De a lány másképp működik. Elvágta Edmundtól a kialakuló kapcsolatot, és kijelentette, hogy nem fog vele harcolni. De Ed észre vett egy új dolgot Kronosz viselkedésében a megfigyelései alatt. Hogy a férfi ha kettesben van Ingrid másmilyen. Feltételezi, hogy Kronosz mivel hosszú ideje él egy ember testében, egybe olvadt a személyiségük, hiszen Lukenak 2009-ben sikerült befolyásolnia a titán tetteit. Most viszont megmagyarázhatatlan az Idő urának a viselkedése. Utána a kódról kezdett el beszélni, arról, hogy azt tervezi Ingriddel, hogy 21.-én a napforduló napján átengedi a lányt, Kronosszal együtt a védővonalon fel az Olimposzra. De ennek ellenére továbbra is a mi oldalunkon áll. Lucyt, aki csendben állt Peter mellett, csak azért keverte bele az ügybe és osztotta rá Ingriddel a kém feladatot, mert a Lucy rájött, hogy él, amikor álmunkban összehívott minket, hogy mindenkit lecsesszen. Azt is elmondta honnan jött rá, onnan, hogy Ed azon az estén kerülte a pillantását, és csak ha bűntudata van akkor nem bír a húga szemébe nézni. Lucy itt átvette a szót és elmondta, hogy végig gondolta, hogy Ed hová bújhatott el, és felhívta John bácsit, viszont amikor felkereste Edet a fiú Ingriddel volt. Emiatt építette be Ed a tervébe, hogy Ingrid ne bántsa, ráadásul Lucy eléggé ártatlan, hogy senki se higgye azt, hogy ő a kém. Jelen pillanatban több szerepben vannak. Egy részről kémet játsszanak Lucyvel, úgyhogy közben előkészítik a tervet a legyőzésükre.

- És mi az a korszak alkotóan zseniális terv? - kérdezte Hallie.

- Őrültség lesz. - figyelmeztette Ed

- El is várom, hogy az legyen. - vágta rá mosolyogva Hall.

- Felengedem őket holnap az Olimposzra, a napforduló tanácskozásának időpontjában. Bred, Izzy és te Hallie pedig odafent fogtok várni rájuk. Feltartjátok őket addig, amíg fel nem érek a lifttel.

- Az nem fog menni. - szóltam közbe. - Voltál olyan kedves, hogy mindenre megtanítottad őt, amit te megtanultál az erőddel kapcsolatban. Egyszer elintézett már minket abban a panelházban. Most pedig úgy dobott le minket a hídról a jég alá alig egy órája, mint ahogy a szemetet vágjuk ki a kukába. Túl erős. Túl jól irányítja a vérünket és azzal együtt mindenünket. 

- A tieteket igen. De téged Hall nem tud irányítani. - nézett Hall szemébe Ed. 

Hallie idegesen dobolt a kezén, ami akár a hiperaktivitásnak is felszámolhatunk volna, de a szemén látszott, hogy tényleg ideges. 

- Ed... ő túl erős... 

- Te vagy a tűz. - fogta meg a lány kezét, az érintésé hatására Hall összerezzent. - Azért tudod a hatást kontrollálni, mert az ellentétes eleme vagy. - Ed biztatóan rámosolygott. - Tudom, hogy menni fog, hiszen egyszer már sikerült. 

- Azt ne felejtsd el, hogy engem is a jég alól kapart ki Lucy. 

- Fáradt voltál, ő pedig ereje teljében volt. Addigra sikerülni fog lefárasztani őt. 

- És utána? - kérdezte fojtott hangon Susan. - Feljuttok. Ők visszatartják Kronoszt és Ingridet, de mi lesz utána? 

Edmund zavartan az ajkába harapott és a bátyjára nézett. 

- Azoknak a variációknak az egyike, amit Peter látott. - felelte. 

- Aha... tehát 9999 esélyünk van arra, hogy meghalunk és 1, hogy győzünk?! - értelmeztem az elhangzottakat. - Remek. Vágjuk bele. 

Mindenki döbbenten pislogott rám. 

- Most mi van? Van egy lehetőségünk. Hát akkor nyomassuk, azt az egyet, hátha összejön. 

- Jönnek. - kapta fel hirtelen a fejét Peter. 

Mindenki előkapta a fegyverét és kisietett a bankból. Kivéve engem, Hallit és Edet. Hall még mindig Edmundot figyelte. Majd elővette a tőrét és a penge hegyét Edmund álla alá tette és maga felé fordította a fejét. 

- Ha csak egy rossz lépést teszel. Vagy ha csak bármi olyanban töröd az okos kis fejedet, amibe nem avatsz be minket. Megszabadítalak a terhétől. 

Edmund csak elmosolyodott. Hall viszonozta a mosolyt és kisétált a bankból. 

A fiúra néztem, aki felkászálódott a fotelből és kifelé indult. 

- Hallt rég láttam utoljára ennyire.... - gondolkodtam el. 

- Minek? - kérdezte mosolyogva Ed. 

- Veszélyesnek. - feleltem és komolyan is gondoltam. 

- Én pont azt szeretem benne. 

Elővettünk a fegyverünket és kimentünk. 

Odakint a felénk vonuló szörny seregre néztem. Cora az íjával lőtte őket, kíméletlenül szedte le őket, ahogy a Vadászok is. Emily a golyók hadával sorozta őket. Gregorio áthajított két kígyónőt a válla fölött, majd beléjük szúrta a kardját. A hátára rávetette magát egy hárpia, Edmund oda teleportált és levágta a szárnyas nő fejét. Aztán egymásra biccentettek és ki ki küzdött a saját szörnyével. 

Teufeli markolatát megszorítottam, majd megnyomtam, aztán a szörnyekre néztem. Ha megmutatnám... ha megmutatnám, azt az énem, amit senki előtt sem. Azt az Izzyt, akit a sorozatgyilkosok neveltek és Kronosz szolgája volt. Az vajon melyik irányba döntené a csatát? 

Felgyorsítottam a lépteimet és két kardomat felemelve egy kígyónő mellkasába állítottam azt, majd megpördültem a tengelyem körül és a bal kezemmel levágtam egy pokol kutya fejét, utána csak aprítottam, kíméletlenül. Hall lángjait láttam csak magam előtt. A figyelmem egy pillanatra elterelődött Anniere, aki minden erejét bevetette a varázsbeszédébe és ez majdnem a vesztemet okozta, ha egy kard nem fogja fel, a balta szerű fegyver ütését. 

- Ne bambulj el! - mondta pimasz mosollyal Bred. 

A szörnyek körbe vettek, minket. Egymásnak vetettük a hátunkat és harcoltunk. Aztán hirtelen az összes szörny megdermed. Edmund lehunyt szemmel kitárt karokkal állt Halltől nem messze. Az egyik kezét lassan előre nyújtotta, majd mintha egy képzeletbeli kardot magába szúrna a mellkasára csapott. A szörnyek követték a mozdulatát és porrá hulltak. Edmund pedig térdre zuhant. Odamentem hozzá és segítettem neki felállni, a bőre jéghideg volt, ennek ellenére izzadt. 

- Ezt még kicsit gyakorolnod kell. - mondtam. 

- Igen... - lihegte Ed. - Pedig sokat edzettem... 

Peter azt mondta, hogy ma már biztos nem fognak támadni, de ha esélyt lát rá, akkor azonnal szól. Úgyhogy visszamentünk a Pláza hotelbe. Hall azonnal maga elé vette a laptopját és tovább szenvedett a rendszer feltörésével. 

Én felmentem a szobámba és leültem az ágyra. Lehunyt szemmel élveztem, ahogy kinyújtóztathatom a végtagjaimat és szinte azonnal eltudtam aludni. 

Egy kéz érintésére ébredtem. Olyan volt mintha a Nap sugarai cirógatnák meg az arcomat. Kinyitottam a szemem, mire csak egy kék szempárt láttam magam előtt. 

- Szia. - suttogtam.

Odakint már sötét volt, mennyit aludhattam... a szobát pedig csak az éjjeli lámpa fénye világította meg. 

- Szia. - mosolygott rám Bred. 

Bred leült mellém az ágyra én pedig felültem és hozzá bújtam. 

- Összeismerkedtem Edmunddal...  - mondta.

- És? 

- Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy egy embert érzek a világon aki nem gyáva? 

Kicsit bólintottam. 

- Ő rá gondoltam. Ő nem gyáva semmiben sem. 

- Ezen már meg se lepődöm. - feleltem. 

Bred rám nézett és megérintette az arcomat, majd hosszan és mélyen megcsókolt. 

- Fáradt vagy? - kérdezte amikor elhúzódott. 

Csak biccentettem. 

- Akkor hagylak aludni. - állt fel, de elkaptam a kezét. 

- Nincs kedved maradni? - kérdeztem. 

- Ha szeretnéd maradok. 

- Akkor maradj. - kértem. 

- Rendben.

Bred befeküdt mellém és leoltotta a lámpát, majd átkarolt én pedig a mellkasába fúrtam az arcom és belepett a megnyugtató álom. 

Remélem tetszett. Talán este fele kaptok még egy részt. Véleményeket szokásomhoz híven várok. Ha jól számoltam fejben 5-7 rész erejéig ez volt az utolsó pihentebb, kevés harc jelenetes rész.