Az éjszaka sötétjében a sosem alvó Manhattant néztem. A hotel ablakánál lévő székben ülve a lámpákat tanulmányoztam. Megvilágították az utcát, de a házak sötétbe burkolóztak. Furcsa volt így látni a várost. 

Mellettem Hall a laptopja előtt szarakodott a város kameráinak feltörésével. Másodpercenként, mondta a legcifrább káromkodásokat, onnan tudtam, hogy nem megy neki. Egy ideig elidőzött rajta a tekintetem. Vajon mennyi mindent rejteget még előttem ez a lány, akit a legjobb barátnőmnek vallok? Kék szemei koncentráltak a gépre, olyan gyorsan mozogtak az ujjai a billentyűzeten, hogy csak a kattogó hallokat hallottam, majd a szóköz, vagy az enter hangját. Vörös haját egy kontyszerűségbe fogta a feje tetejére, hogy ne zavarja. Rickig azt hittem, hogy kiismertem már Halliet. Tudom, hogy gyűlöli a szerelmet, mert elvből taszítja magától. Kiszámíthatatlan. Fiús a jelleme és mégis gyönyörű. Ő nem ken magára annyi sminket mint Annie, nem fáradozik a kinézetével és még így is szép. Ugyanakkor arcátlan, vakmerő és merész. De ez a gyilkos énje... ez valahogy nem szerepelt a listámon. 

Újra a város felé fordultam. De számomra ez a Manthattan túl nyugodt volt, úgyhogy nyújtózkodva felálltam. 

Hall megint káromkodott egy cifrát és idegesen lecsapta a laptopja fedelét. 

- A rohadt életbe! Ez az istenverte város! Nem igaz, hogy rászabadítok, 16 vírust a gépre, ráadásul nem is akár milyeneket, és a tűzfalat meg se gyengíti! 

- Mit vártál? 

- Azt, hogy azt a - igen, káromkodás. - Tűzfalat, valahogy fel lehet törni!  De nem! - Újabb káromkodás, meg még egy. 

- Szerintem inkább segíts Peternek a sebesülteknél. Szerencsétlenre rálépett Susan és eltörte a csuklóját. - húztam el a számat. 

- Lehet, hogy azt kéne.... Izzy. - állt fel és lépett az ablakhoz. - Ha Rick igazat mondott és Kronosz tényleg felhozta őt... Hogy győzzük le? 

Kellemetlen csomó keményedett meg a torkomban. Hallie tekintete fátyolos lett. Hirtelen pördült meg és egyenesen a szemembe nézett. 

- Ha a te véred hozta fel... Akkor a te véredet akarja. Mit fogsz csinálni?

- Nem tudom. Tartarosz... - amint kimondtam a nevét, a terem azonnal feketévé változott a szemem előtt, a talpam alatt Tartarosz vére lüktetett. - Tényleg. Fogalmam sincs mit fogok kezdeni, ha rám támad. - az órára pillantottam 22.30, ha megakarom tudni, hogy ki a kém, lassan indulnom kell. - Megyek lefekszem aludni. Ne maradj fent sokáig! 

- 4-től őrségben vagyok, úgyhogy én is megyek. 

A folyóson csendben haladtunk egymás mellett. Hallie bement Anniehez az egyik hotelszobába. Én pedig a vele szemben lévőbe. Bezártam az ajtót magam után, majd az ablakhoz sétáltam és kibámultam az ablakon. Alattam volt egy erkély. Kinyitottam az ablakot, majd a párkányra álltam és megcéloztam a lámpa oszlop vékony árnyékát. Aztán elléptem a párkányról. A szél a pólómba kapott, a lábammal pontosan az árnyékba zuhantam, onnan pedig az egyik teher autó mellett bukkantam fel. Megigazítottam a ruhám és a Williamsburg híd felé indultam. Halkan lopóztam végig a kihalt kísérteties utcákon. Úgy ismertem Manhattan sikátorait, mint a tenyeremet, pontosan tudtam merre kell levágnom az utat. 

A hídtól nem messze megálltam és leguggoltam a ház árnyékába. A combomról levettem a tőrömet a rögzítővel övvel együtt és megnyomtam a markolata díszítését, hogy ne vegye észre Ingrid a penge villanását a sötétben. Kétlem, hogy a lány olyan óvatlan lenne, hogy nem hatástalanítaná valahogy a Vadászokat. A jégen nem fog támadni. Mivel az egész fehér, így a sötétben mindent észre lehet venni körülötte, halvány kék derengése miatt. 

Nem kellett sokat várnom a lányra. A híd aljába kapaszkodva egy árny mozgott, olyan nesztelenül és halkan, hogy még a Vadászoknak sem tűnt fel. A 2227 méter hosszú hidat könnyű szerrel végig mászta. 

Uram istenek.... Én 2 km-t lefutottam?! Hát... mégis volt haszna Hallie Aréna köreinek... 

Amikor Ingrid a Vadászok közelébe ért. A jég kínzó lassúsággal megolvadt alatta, majd elengedte a híd alját és a felemelkedő vízre esett. Megkapaszkodott a híd oldalában és a Vadászokat figyelte, majd csinált valamit a kezével, mire egy pillanatra a lányok ledermedtek, majd összeestek. Ingrid felhúzta magát és körbe kémlelt további őrök után kutatva. Fekete csuklyája az arcába volt húzva, de felismerhető volt az alakjáról. Miután megbizonyosodott róla, hogy elfogytak az őrök futásnak eredt. A hídról lejutva bevetette magát egy sikátorba. Minél halkabban indutam meg utána. A káosz madaraimat szabadjára engedtem, akik folyamatosan értesítettek arról, hogy merre van. Nem ment túl messzire. Egy étterem hátuljánál lelassított. Én is megálltam tőle pár méterre és búvó helyett kerestem. Ingrid észre vette a mozgást maga mögött és megfordult. De addigra én már az étterem ajtója melletti konténer mögött húzódtam fedezékbe. Elég volt kicsit fészkelődnöm, hogy jól rá lássak a lányra, de ő ne vegyen észre. 

Zöld szemei valósággal felragyogtak a csuklya alól. A terepet pásztázta. A kezét a kardja markolatán tartotta. Türelmetlenül a ház oldalához lépett, ahonnan nem láttam rá.  Az egyik káosz szörnyemet, a sólymot a háztetőre parancsoltam gondolatban. Majd lehunytam a szemem és kristály tiszta élességgel láttam rá Ingridre, hála a lénynek. 

Minden apró neszre felkapta a fejét Kronosz szolgája. Aztán egy újabb árny lépett be a sikátorba. Az ő lépései hangosabbak voltak, mint az enyém vagy Ingridé. A sólyom felé fordította a fejét. Hosszabb haja a hátára omlott. A szemei a környéket járta, amikor meglátta Ingridet, nem mosolygott a lány. 

Döbbenetemben kinyitottam a szemem. 

Nem! Ez lehetetlen! Senki sem tenne ilyet, de ő... Ő végképp nem! 

Újra lehunytam a szemem és figyeltem, ahogy a lány Ingridhez lép. Ingrid levette a csuklyáját a fejéről és semleges arccal a lányra nézett. 

- Nos? - a hangja halk volt Ingridnek, de kristály tiszta és fenyegető. - Mit tudsz? 

- A csatákban a legnagyobb szerepet, Bredre, Halliere és Izzyre irányította Susan. Ők a kulcs emberei a harcnak. Ha őket elállítjátok az útból egyenes utatok lesz az Olimposzra. - a lány hangja mint általában kedvesen csengett. 

- Értem. Kirké lelépése után Ricket elkapták. Mennyit köpött a srác? - kérdezte higgadtan Ingrid. 

- Nem sokat. Csak Hallie miatt mondott el pár dolgot. 

- Megkínozta? 

- Nem. - rázta meg a fejét a lány. - De megtette volna. 

- Miről fecsegett? 

- Izzynek csak rólad. A viselkedésedről. Sejti, hogy valami bűzlik az ügyben... - a szemei... azok a szemek...- Mikor Hall is ott volt megemlítette, hogy felhozzátok Tartaroszt. De... Ingrid... 

- Mi van? - keményedett meg egy pillanatra a hangja. 

- Mikor jön? Mikor jön ő? - a lány hangja vágyakkal volt tele. 

- Holnap. - felelte Ingrid. - Biztosítsd a terepet arra az időre. Legyél diszkrét. Ne tűnjön fel senkinek a változás. Ne kímélj senkit. Akár szörny. Akár félvér. Tudod dolgod. 

A lány bólintott, majd hátra arcot vágott és elindult a Pláza Hotel irányába. Ingrid pedig a hídhoz. Amint elég távol kerültek tőlem kiléptem a rejtek helyemről és utasítottam a sólymot, hogy kövesse a lányt. Én pedig beugrottam az egyik árnyékba és a Pláza Hoteltől 6 sarokra vártam, hogy a lány elérjen ide. A tőrömet a kezembe vettem és amikor meghallottam a lépteit. Majd megláttam a cipőjét, előre léptem és a nyakának nyomtam a fegyvert. 

A lány megdermedt. A szemeiben viszont higgadtság uralkodott. 

- Ugye tudod, hogy ezzel nem csak minket árultál el. - mondtam halkan, miközben elkaptam a csuklóját és behúztam az utcába. - Hanem a családodat is. Lucy Jackson. 

Lucy kicsit felsóhajtott.

- Te ezt nem értheted. - mondta. 

- Annyit értek, hogy te vagy a kém. De miért? - még mindig a torkának, nyomtam a tőröm, de Lucyt ez nem zavarta. Erős lány, hiába 13 éves. 

- Mert rájöttem valamire. 

- Mire?! - szorítottam össze a fogaimat. - Hogy nincs esélyünk? Mikor te mondtad a szemünkbe, hogy nincs hitünk, hogy van esélyünk győzni? 

- Őszintén mondtam, hogy van esélyünk. Sokkal nagyobb mint amire Susan valaha is gondolt. Csak azon múlik, hogy lépünk a bábuinkkal. 

- Még mindig az érdekel, hogy miért tetted! - csattantam fel. - Te vagy Edmund Lucyje! A kis ártatlan Lucy! Ingrid pedig megölte Edet, akkor mégis, hogy tehetted ezt?! - legszívesebben sikítottam volna. 

Sok mindenkiből kinéztem volna egy ilyen árulást, de Lucynek semmi indítéka nem volt! 

- Nem ölte meg. - mondta. - A bátyám él. És ezt te is tudod. Most pedig megkérnélek rá, hogy vedd el a tőrt a nyakamtól. - a szemei aranyosan felcsillantak. 

- Mért tenném? - érdeklődtem mosolyogva.

Lucy tekintete elsötétült. A kezében egy kés termet, amit a combomba mélyesztett, majd kirántotta és ellökött magától. Nem éreztem a lábam, ráadásul az esés következtében bevertem a fejemet a járdába. A combom lüktetett, az ajkamat harapdáltam, hogy nehogy menten elsírjam magam a fájdalomtól. Lucy felemelte a kezét. Ijedtemben összerezzentem. Az egyik vízcsapból kifojt a víz és a combomat körbe ölelte a folyadék... azt hittem csak fagyasztani tud... A fájdalom megszűnt. A szúrásnak semmi nyoma nem maradt. 

Lucyre bámultam, aki csak cukin elmosolyodott és tovább indult az utcán. 

Felálltam és utána indultam. 

- Lucy! - kaptam el a vállát. - Miért?

- Most nem érted. De majd megérted. - felelte. 

- Ha elmondom a többieknek, hogy te vagy a tégla....

- Akkor én mindent tagadni fogok. - pördült meg a kislány.  - Kinek hinnének? Isabell Youngnak, aki Kronosz szolgája volt, akit még mindig megakarnak ölni az istenek, tehát minden oka meglenne rá, hogy egész végig csak egy szerepet játsszon és még mindig Kronosz kémje? Vagy nekem, az édes, kis, aranyos  Lucy Jacksonnak? Akinek a bátyja halott, Ingrid miatt?

Reszketett a kezem az előbbi mondataitól. De a szürke szemébe néztem, amely bölcsen csillogott. 

- Ha tudod, hogy Edmund él... akkor miért vagy az ő oldalán? - kérdeztem, korlátoznom kellett a hangom, hogy ne remegjen. - Miért segítesz neki szabadon engedni Tartaroszt? Miért teszed ki a nővéredet és a bátyádat a tátongó lyuknak aki maga minden földi és túlvilági kín legsötétebb megtestesítője?

Lucy érdeklődve oldalra fordította a fejét, halkan felnevetett. - Te azt hiszed, hogy Tartarosz fog minket holnap megtámadni? 

- Ki más?! Különben mire vonatkozott volna a 'mikor jön ő' kérdés? 

Lucy arcára őszinte mosoly ült ki. A szemei melegen ragyogtak. 

- Nem ő jön. Hanem Edmund. 

Összevontam a szemöldökömet. Edmund visszatér, ahogy ígérte. De... ezt... mért Ingridnek mondta el... 

- Mi folyik itt? - kérdeztem Lucyt. - Milyen szerepet játszotok ebben az egész háborúban, te, Edmund és Ingrid. 

- Nem mondhatok sokat. Érd be annyival, hogy Edmund tervében, Ingrid egy kulcs figura volt. Egy sokkal, de sokkal jelentőség teljesebb bábú, mint én, te, Hallie, vagy ő maga. Rá épített mindent. De Ingrid makacs. És keresztül húzta Edmund tervét, így változtatnia kell a bátyámnak a tervén. Vagy meghalunk. Mindannyian. Ingrid is. 

Lucy tovább ment, majd megkapaszkodott a Pláza hotel egyik vízköpőjében és felhúzta magát az első szintre, ahol nyitva volt az ablak. 

Csak álltam és bámultam az ablakot maga után bezáró kislányt. 

Lucy... Edmund kis Lucyje... olyan titkokat rejtegetett csendben mindenki elől, amit senki sem nézett volna ki belőle. 

Ő lenne Ingrid kémje? Igen. De meggyógyította a lábam. Hiába döfött bele egy kést, ha gonosz lenne rezzenéstelen arccal megölt volna.

Azt mondta, hogy Edmund tervében Ingrid fontos szerepet játszott... de vajon mennyire fontos szerepet bízott a lányra, amit ő nem volt hajlandó végre hajtani. És vajon ez milyen kapcsolatban van azokkal a furcsa vitákkal, amit Rick mondott. 

De a nagy kérdés, hogy mit tervez Ed? 

Köszönjétek LeaveMeAlone012-nek. Felháborodásokat várom a commentben. Bocsesz a rövid részért, de örüljetek, hogy ma megkaptátok (még ha este 10-kor is) és nem szombaton ahogy eredetileg terveztem.