Az emlékeim kuszák voltak. Legalább 100 káosz szörnyt vezényeltem a szörny horda ellen. Miközben csak a kardok csattanását hallottam. Egy idő után automatikussá váltak a mozdulataim. Egy telkhin levágása, egy kígyónő megölése. Egy idő után zsibbadni kezdett a karom. Visszavonultam a védelmi vonalunk mögé és meghúztam egy fél literes üveget. Elkezdtem kémlelni a csatát. 

Ingrid sehol. Kronosz sehol. És csak gyengébb szörnyeket küldtek. Leakarnak minket fárasztani. Ez biztos. 

Az első hullámnak vége lett. Négy sebesültünk volt csak. 

Hallie mellém lépett. A szeme gondterhelt volt. - Hány hullámban dolgozik? - kérdezte. 

- Az első a leggyengébb, azt csak lefárasztásra küldik. A második hullám erősebb. De a harmadik lesz a legnehezebb. Ha pedig van valami nagyobb erejük azt a legvégén fogják elindítani. - feleltem. 

Hallie bólintott. - Tartalékolok a görögtűzzel és a bombáimmal. Emilytől elvettem a lövedékek egy részét, gyorsan fogynak a készletetek. 

Leültünk az egyik padra. Kevinék egy boltból csórtak némi kaját, úgyhogy meg is uzsonnáztunk. 

- Hogy tudtál ellenállni Ingridnek? - kérdeztem Hallietől, aki szokásos adagját ette. 

- Hát ez egy jó kérdés. - harapott bele egy zsömlébe. - Fogalmam sincs. Csak láttam a kezében a tőrt és cseszegettem magam, hogy, hogy tud már megint irányítani. Elegem volt belőle. És megtudtam mozdulni.

Valami nagyon nagyon bűzlik ebben az ügyben. Ingrid viselkedése is furcsa. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért titkolja el, hogy Edmund él. Semmi haszna nincs belőle. 

- Susan! - kaptam el a lány karját, aki a védővonal átszervezésén fáradozott. 

- Ez nem a legjobb pillanat Izzy. - felelte kimérten. 

- Tudom. De kell egy Athénés, aki alátámasztja a gondolatmenetemet. 

- Mond. - szentelte nekem a teljes figyelmét. 

- Ha egy fontos ember átállna az ellenségtől hozzánk, egy nagyon fontos ember a számukra. Megrendülne annyira a harcerejük, hogy feladnák a háborút? 

- Ha Kronosz tenne ilyet igen. Más esetben kételkedem benne. - válaszolta a lány. 

- És te nyilvánosságra hoznál egy ilyen hírt? 

- Persze, azonnal győznénk. De miért kérded? 

- Valami nem tetszik nekem... - mondtam végül. 

Susan visszaindult a többiekhez. Peterrel váltott pár szót, majd magához hívta Emilyt. 

A kezemben lévő Teufelit forgattam. 

Edmund nem állhatott át Ingrid oldalára. Hiszen ha azt nyilvánosságra hoznák, mindenki átállna tőlünk Kronosz oldalára, hiszen Edmundot mindenkiköveti. De akkor... mégis milyen játékot űz Ingrid? Edmund mellé állt volna? Vagy kihasználja a fiút, hogy elpusztítson minket?  

- Na... - morogta Hall. - Itt jönnek a rondaságok. - a medáljáról letépte a kardját és a hídhoz sétált. 

Felálltam és Susan és Hall közé sétáltam. 

A Vadászokhoz fordultam. - Mik jönnek? 

- Kígyónők. Azokat letudjuk szedni, de a telkhineknek, az óriások és a Minotaurusz ellen szemernyit sem érnek a nyilaink. - felelte Zoé. 

- De az enyém igen. - termett Cora kezében fekete íja. Valamit megnyomott az övén, mire az nyíl tartója megmozdult. - De jobban be kell látnom a teret. - felelte miközben a tekintete a híd tetejére irányult. - Fedezlek titeket felülről. 

- Ezt vidd magaddal! - dobott neki egy hallókészülék szerűséget Hall. - Mindenki vegye fel mielőtt ideérnek, ha megnyomjátok kommunikálhatok a többiekkel. 

- Klassz! - vigyorgott Johnny. - Hahó, hahó itt Vörös sólyom! Ezüst sólyom hallasz engem?

- Itt Ezüst sólyom.. - válaszolta Michael. - Van valami kajád Vörös sólyom? 

- A két Liber befogja és csata sorba helyezkedik! - mondta a kommunikátorba Hall. 

Michael és Johnny idiótán felnevetett és össze pacsiztak, majd elkapták Hall csuklóját és magukhoz rántották. Hall kicsit felnevetett. Majd a két Liber összenézett és egyszerre megpuszilták Hallt. 

- Idióták vagytok! - rázta bosszúsan a fejét Hall, de a mosolyát nem tudta letörölni a képéről. 

- Ez mitől újdonság? - kérdezte Johnny. 

Cora halványan elmosolyodott, ahogy kb. mindenki. Majd Apolló lánya kilőtte az nyilát, a nyílvégéből viszont egy drót kötél repült a híd tetejére. Mielőtt célba ért volna, elvált Corától, a végén valami bumerángféle kapaszkodó volt. A lány elkapta a végét és a nyila maga után rántotta. Guggolásban érkezett a híd tetejére. Majd felajzotta az íját és célba vette a szörny hordát. 

- Tudjátok a dolgotokat? - fordult hozzánk Susan. 

- Nem? - kérdezte a két Liber. 

- Jó, mert nem mondom el harmadjára is. - vágta rá Susan. 

Lucy futva ért el hozzánk. 

- Meg vagy? - kérdezte Peter. 

- Csak nézz le. - mosolyodott el a kislány. 

Alattunk a folyó be volt fagyva. Susan büszkén rámosolygott a húgára. 

Az Árész Bungaló és a Hermész bungaló megindult az ellenség felé. Majd lassan már csak mi maradtunk itt. Bred, Hallie és én. 

Hall nyugtalanul szemlélte a terepet. Cora fentről fedezte a többiket. Másodpercenként lőtte ki az íj vesszőit, mindegyik pontosan a szívénél találta el a szörnyeket. Egy nagy bődülés rázta meg a helyet. Majd egy csomó félvér és szörny a földre került. A Minotaurusz megindult. 

Cora felhúzta az íját és várt. Amikor a megbeszéltek szerint átengedték a Minotauruszt a védő vonalon egyenesen hozzánk, Cora kilőtte az íját. A Minotaurusz vállába állt, de a szörnynek meg se kottyant, kitépte a vállából, amikor a nyílvessző felrobbant a kezében. Hall futásnak eredt a szörny felé. A szörny kábán lépett párat, de a következő pillanatban arra eszmélt fel, hogy egy kard áll ki a mellkasából.

Hirtelen furcsa érzésem lett. Egy zöld fény sugár vakított el. Majd mikor megint mindent tisztán láttam. Elkerekedett szemekkel vettem észre, hogy a fiúk eltűntek. A védelmi vonal meggyengült és egy csomó óriás tartott felénk. 

- Bred készülj. - mondtam, de a fiú nem volt sehol. A ruhái a földön hevertek a kommunikátorral együtt. 

A fülemhez értem. - Cora fedezz 20 másodpercig. 

- Az én segítségem nem is kell? - hallottam gúnyosan Hall hangját a fülemben. 

- Idézd el őket! - mosolyodtam el. 

- Ezer örömmel.

Bred ruháihoz léptem és  arrébb túrtam őket, amikor egy kisebb visítást hallottam. Arrébb dobtam Bred pólóját és egy kis sárgás szőrű tengerimalac nézett rám. 

- Bred? - kerekedett el a szemem. 

A tengerimalac azonnal elkezdett bólogatni. 

Ha ez a táborban történt volna és az egyik Hekátés kölyöknek lenne a vicce azonnal elkezdenék röhögni. De mégis csak a háború elején vagyunk. 

- Lányok. A fiúkat átváltoztatták tengerimalaccá. - mondtam. 

- Rájöttem, amikor majdnem eltapostam a bátyám. - vágta rá Susan. 

- Akkor Kirké is itt van valahol. - állapította meg Hall. 

- Látom őt. - ismertem fel Cora hangját. - A híd másik felén van. 

- Nem jutunk át a szörnyeken! - mondta Sus.

- Cora, ha fedezel. Én talán átjutok. - mértem végig a szörnyeket. 

- Látom engem nagyon kiakarsz hagyni ma mindenből! - gúnyolódott Hall. 

- Inkább nyírd ki azokat, akik át jutnak a védő vonalon. - feleltem. 

- Jó fedezlek. - válaszolta Cora. 

Elkezdtem rohanni. Elvágtattam Susan mellett és levágtam egy kígyónőt. Aztán egy csomó szörny indult meg felém. Egy nyílvessző száguldott el a fejem mellett és eltalálta az egyik telkhint. Tovább futottam egy idő után nem is kellett meglendítenem a kardomat, amelyik szörny megakart támadni, azt leszedte Cora. Egyenes utam volt a híd másik felére. Az íjak suhanása és a szörnyek ordítása között egy tized másodpercek lehettek. Amikor átértem egy nő higgadtan figyelt egy nagyobb kijelzőt, a jobbján egy félvér állt. Felismertem őt. A Hermész bungaló egyik eddig el nem ismert lakója. 

- Izzy. - vett észre a félvér. 

- Rick. - emeltem fel a kardom. 

Kirké semmit mondó tekintettel rám nézett, majd unott mosolya húzta a száját. Felemelte a kezét, én pedig magam elé emeltem a pengém. Zöld fény szikrázott az ujjaiból, és egyenesen felém úszott a varázslat. Az utolsó pillanatban Teufelit elforgattam, annyira, hogy őt érje a mágia. A kard, mint a szivacs a vizet magába szívta a mágiát. 

- Sztűgiai vas. - mordult fel Kirké. 

- Ami elnyeli a mágiát. - mosolyodtam el. 

- Aminek mind roppant módon örülünk. - forgatta a szemeit a varázslónő. - Rick intézd el. 

A fiú hirtelen támadt rám, csak annyi időm volt, hogy elhajoljak az ütés elől. Meglendítette a kardját. Teufelit szétszedtem és két kézzel támadtam a félvérre. Sokkal erősebbnek kellett volna lennem nála. Ennek ellenére lazán hárította az ütéseimet és mindegyik csapásánál küzdenem kellett, hogy megtartsam a fegyveremet. 

- Kinek a fia vagy?! - értetlenkedtem. 

Újabb csapást mért, az erőm szép lassan kezdett elszállni. A bal kezemből kiütötte Teufeli egy felét. 

- Niké az anyám. - mosolyodott el halványan. 

- A győzelem istennője... - motyogtam. 

Azonnal el kell tűnnöm a közeléből. Niké gyerekei sohasem veszítenek. Még ha valamilyen sportban a legbénábbak, akkor is ők győznek. 

Hátra léptem egyet, majd Krikére esett a pillantásom. Aki egyáltalán nem figyelt ránk. Átbújtam Rick ütése alatt és jobb ötlet híján elhajítottam a fegyverem. Kirké felordított. A hátában a kardom állt. 

Rezzenéstelen arccal néztem a varázskónő arcát ami lassan zöldé változott. 

- Sose fordíts hátat a csatában. - mondtam, majd megpördültem. Éppen sikerült elkapnom Rick karját és a kijelzőhöz löktem. A fiú a talajra zuhant, egy határozott mozdulattal előrá rántottam a combomra rögzített kést és a markolatával leütöttem a fiút. 

 - Vonja vissza a varázslatot! - léptem Kirkéhez. 

A nő szájából arany színű vér fojt. - Ugye tudod, hogy halhatatlan vagyok?

- Lehet, de ameddig a kardom a hátában van nem tudja magát meggyógyítani, addig pedig a varázsereje fogy. Úgyhogy vonja vissza a varázslatot és esküdjön a Sztüxre, hogy elmegy, hogy nem vesz részt a háborúban. Akkor kihúzom és szabadon távozhat. - az arcom kemény volt, biztosra vettem, hogy a szemem éj feketén villogott. 

- Legyen. Esküszöm a Sztüxre. - mondta. 

Megfogtam a kard markolatát és kirántottam a hátából. A vas kard azonnal magába szívta a varázslónő vérét, furcsa energiát éreztem a kardból. 

- Távozzon. 

A nő megindult a part felé. A mi oldalunkra néztem, ahol a fiúk azonnal visszaváltoztak. A szörnyek közém és a félvérek közé szorultak. Magam mellé emeltem a kezemet. Képzeletben kinyitottam az ajtót, amiben a káosz van. Vártam. Vártam, majd hirtelen minden árnyékból a káosz masszám bontakozott ki. A feketeség hullámzott, mintha lélegezne. Susan visszavezényelte a félvéreket. A szörnyek is menekülni próbáltak, de a folyót jég borította, aki arra menekül azonnal porrá válik. A massza lassan felvette a kezem alakját. Előre nyúltam az egyik szörnyért, aki azonnal porrá omlott a kezemben. Pár szörny még is megpróbálkozott félelmében a befagyott folyóval. De Lucy őket egy jégcsappal kettévágta. Mikor elfogytak a szörnyek a káoszt visszaszorítottam a szobába. Előre léptem kettőt, csak most vettem észre mennyire fáradt vagyok. Az ájult Rickre néztem és felvettem Teufelit. Cora nyila mellettem ért földet a korláton. Körbe tekerte a rácsot drót, majd Cora mellettem puhán leérkezett. 

- Rick Jonas. - motyogta. - Mit csináljunk vele? 

- Magunkkal visszük hátha kitudunk belőle szedni pár dolgot. - feleltem. 

Emily, Kevin és Gregorio felkapta Ricket és a Pláza Hotelbe vitte. Pár Vadász ott maradt őrködni a hídnál. Cora és Peter a sérülteket látta el, már amennyire Peternek ment... Susan akinek tudott segített, akárcsak Lucy. 

Mi Hallievel bezárkóztunk egy szobába és Ricket néztük. A fiú pedig gonoszan csillogó szemekkel minket bámult. Hall elé lépett, egy pillanatra azt hittem, hogy behúz neki. De helyette csak rámosolygott. 

- Rég láttalak. - mondta érzelemmentes hangon, nem kicsit volt így ijesztő. Mosollyal az arcán, érzelem mentes hangon, meleg szemekkel, még kicsit engem is kirázott a hideg. 

- Én is téged Beckendorf. - felelte Rick. 

- Mit terveztek? - vonta fel a szemöldökét Hall. 

- Mi csak az utasításokat követjük. - sóhajtotta a fiú. Borostyán szemében a gondolatok kavarogtak. Tartott Hallietől, de látszott a szemén, hogy nem fog köpni, mert félt Kronosz haragjától. 

- Ingridét vagy Kronoszét? - szólaltam meg. 

- Mind kettejüket. 

- Mit terveznek? - változtatott a kérdésén Hall. 

- Nem tudom. - válaszolta. 

- Nem ajánlom, hogy hazudj Rick, jól tudod milyen vagyok amikor nem kapom meg a kérdésemre a válaszomat. - Hall hangja tele volt fenyegetéssel. 

Rick szemében félelem villant. 

- Nem hazudok! - kiáltotta. - Mi csak pár perccel a végre hajtás előtt tudjuk meg a terveket. Annyit tudok, hogy Kirké és a Minotaurusz az elkövetkezőkhöz képest piskóta volt.

- Most éhes lettem. - húzta el a száját Hall, majd izgatottan végig simított a tőré pengéjén. 

- Te mindig csak a hasadra gondolsz. - forgattam a szemeimet. 

Rick szeméből viszont kivettem, hogy Hallie itt nem gyomrára gondolt. 

- Kérlek ne! - mondta Rick. 

-  Mit tudsz még? Mik jönnek? - kérdezte nyugodt hangon Hallie, de az ujjai továbbra is a pengén jártak. 

- Csak pletykákat tudok. - vonta meg a vállát a fiú. Hall szeme dühösen felvillant és rezzenéstelen arccal a fiú melletti falba állította a kést, úgyhogy a tőre éle a srác arcánál volt. 

Vér csöppent a földre. Rick vére.  

- Például? - kérdezte higgadtan Hall és kirántotta a falból a tőrét.

- Azt mondják... - motyogta a fia. -  Hogy Kronosz emberi formát adott Tartarosznak. 

Hallievel összenéztünk és távolabb húzódtunk a terem sarkában. 

- Ez lehetséges? - kérdezte tőlem. 

- Ha jól tudom igen. De ahhoz egy félisten vére kell. Még pedig nem akármilyen félistené. Gaia esetében Görögországban kell az Akropoliszon egy férfi és egy női félisten vérét ontani. De Tartarosz másképp működik neki nem mindegy milyen félvér kell. Ráadásul még odalent is képes testet ölteni, de fel kell őt hozni. Ahhoz pedig sok vér kell. - gondolkodtam. 

- És kinek a vére kelhetett, hogy felhozzák? - értetlenkedett Hallie. 

Újra normálissá vált a szeme. Valahogy... ezzel amit az előbb csinált... Emlékeztet arra amikor Ingrid álmomban a torkomhoz nyomta a kardját és ahogy a szememből vér ömlött. 

- Azt hiszem... - állt össze lassan a kép. - Az enyém. 

- De miért? És hogyan jutottak hozzá?! 

- Mikor kicsi voltam... Mindig olyan volt, mintha a Tartarosz magához akarna húzni. Aztán amikor odalent megbüntetett 5 éves koromban Apám, majdnem elvéreztem, de alattam nem volt vértócsa. Beszívta a vérem a Tartarosz, ha akkor elraktározta és utána hozzá jutott valahogyan Ingrid a véremhez, már pedig feltűnés nélkül hozzá juthatott az ereje miatt és csupán egy töredékét levitte valaki elég lehetett ahhoz, hogy Tartarosz testen öltsön. 

Rickre pillantottunk. 

- Beszélni akarok vele négy szemközt. - mondtam Hallnek. 

Hall elhúzott szájjal kiment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Rick rám nézett. A szeme unottan fénylett, már nem félt, hiszen Hall kiment a szobából. 

- Hogy viselkedik Ingrid? - fogtam meg egy széket és ültem le vele szemben. 

A fiú megvonta a vállát. 

- Nem figyeltem különösebben. Én őrültnek nevezném. 

- Miért? - kérdeztem. 

- Mikor őrségben álltam, gyakran beszélt magában és ordibált valakivel, de amikor bekukucskáltunk a kulcslyukon nem volt sehol senki. - felelte, de a szeme élettelenül csillogott.

- Jelentettétek Kronosznak? - kérdeztem reflexből. Hányszor, de hányszor kérdeztem ezt a szörnyektől régen. 

- Nem. A lány azonnal kinyírt volna minket. Félelmetes, zseni, gonosz, de őrölt. - a fiú szemén látni lehetett, hogy igazat mond és, hogy valóban tart a lánytól. - Hasonlít Hallre. Nagyon. 

- A lány nem említett semmi érdekeset? - kérdeztem. - Nem beszélt valamit egy fiúról? 

Megrázta a fejét. 

- Év elején gyakran tűnt el rövidebb időre, olyankor furcsa volt. Mikor elindult boldognak tűnt, de zavartnak, mikor pedig visszajött újra Kronosz kis kedvencének szerepében volt. 

- Mikről beszélt? - tettem fel a következő kérdésemet. 

Rick elhúzott szájjal gondolkodott. Nem furcsálltam, hogy ennyire közlendő. Jól tudom milyen Kronosz mellett állni, ráadásul én nem a háborúról kérdezek és nem vagyok Hallie. Tudok olyan lenni, aminek itt még soha senki sem látott. De azt az Isabell Youngot nem mutatom meg senkinek. Azaz Isabell Kronosz jobb keze volt. Egy ugyanolyan lány, mint Ingrid. 

- Főleg tervekről. Vitázott valakivel. DNS láncokról, Kronoszról. - mondta végül. 

- Terven belül mi? Ezek a mostaniak? 

- Nem! - vágta rá. - Olyan mint egy ezek melletti terv. 

- Tessék? - értetlenül rábámultam.

- Mint egy párbeszéd egyik fele, úgy beszélt. Vitatkozott. Volt egy terv amit nem akart teljesíteni, de végül bele ment egy másikba. Majd újra és újra vitatkozott, de belement valamibe. És utána megszervezte a kémet. 

Zavaros volt ahogy beszélt, de nem kérdőjeleztem meg a szavát. 

- Tudod ki a kém? - hajoltam bizalmasan előre. 

- Igen. De azt nem árulom el. - borostyán szeme félelemet mutatott, de nem akartam őt bántani. 

- Honnan ismerhetem fel? 

Csak megvonta a vállát. 

- Legalább valami támaszpontot adj. - kértem. 

- Holnapra tervezi Ingrid, hogy áttöri a védelmi vonalat a hídon. - mondta lassan megfontoltan. - Ma este viszont befog osonni a jég mentén, vagy a híd alatt. A hídtól nem messze fog találkozni a kémmel 23:30-kor. 

Hali! Remélem tetszett. Véleményeteket commentben várom ;)