Külső szemszög: 

Edmund Jackson felvette a rendelést a casinóban. Mióta lecseszte a többieket, és némi trükkel elhitette Izzyvel és Joeval is, hogy meghalt nem nézett a csapata felé. Arra várt, hogy múljon az idő. De már nem kell sokat várnia, már május van... Susanék egy hete írták meg az írásbelit. Lucy most fogja befejezni a nyolcadikat Jakel. De ő Ingriddel foglalkozott és Kronosszal. 

A titán rengeteg lényt állított a maga oldalára, és Edmund több napja azt számolja, hogy hogyan tudna egy ekkora fölénnyel szemben győzelmet aratni. A legnagyobb problémája az volt, hogy túl kevesen voltak a félvér táborban. A Jupiteresek pedig a Tam-heggyel és a római alakokkal fognak foglalkozni. Így viszont esélyük sincs... és ezt Susan és Izzy is jól tudja. 

- Ed! Edmund! 

- Igen? - nézett John bácsira a fiú. 

A férfi elhúzta a száját és a rendelésre mutatott. 

- Ó... persze... - öntött ki egy adag whiskyt meg egy Martinit, és elsietett a 6-os asztalhoz. 

Johnathan aggódott Edmundért. Az unokaöccse napról napra gondterheltebb és zavartabb volt. 

Mikor Edmund visszajött, elkapta a vállát és kivezette a teremből. 

- Tudod Ed. Van egy dolog amit anyád sem értett meg soha. Nem tudod előre kikövetkeztetni mi fog történni. Lehetnek terveid. De nem történhet mindig ugyanaz. - mondta a fiúnak. 

- Hogy érted? 

- Úgy, ahogy mondtam. Ez lesz a harmadik titánháború. Ez önmagában elég furcsa. De nem történik mindig minden ugyanúgy. 

Ed elhúzta a száját és leült a lépcsőre. 

- Pihenned kéne. Nem egészséges ez a te korodban. - sóhajtotta a férfi. 

- John bácsi... Hogy nyertetek legutóbb? Fölényük volt, ahogy most is. De a számításaim alapján, ha az Angelo hármas nem vesz részt a csatában. Kronosz fog győzni... 

- Mi van Ingriddel? 

Edmund arca elsötétült. Egy hónapja veszett össze a lánnyal, amikor közölte vele, hogy nem hajlandó végre hajtani a tervét, hogy ő Kronosz jobb keze bármit tervez is a titán és az ő parancsait fogja követni, nem Edmundét. Elkezdte őt felhergelni, úgy mint Halliéket. De a lány másképp működik mint a csapata. Ő nem kötekedett. Megmondta mit fog csinálni. Aki a háború alatt az útjába kerül azt megöli. Tudta, hogy igazat mond. Joe di Angelonak is megmondta, hogy húzzon el és, ha a természet szellemek értesülései helyesek, márpedig eddig mindig helyesek voltak, akkor Joe valóban lelépett. Ráadásul miután vége lett az írásbeliknek, a húgait is magával vitte. 

- Elment. Kronosz oldalán harcol.

Johnathan felszisszent. - Pedig nem volt annyira rossz lány. Ha úgy hozná a sors...Képes lennél megölni őt? 

- Nem. - rázta meg a fejét. - Hogy nyertetek legutóbb?- kérdezte meg újra. 

- Segítettek a vadászok... de Silena kémkedett Kronosznak, így a szörnyek többsége a leggyengébb láncszemünknél jöttek be Manhattanbe. Ha nem Luke testét szállta volna meg Kronosz és Percy nem adja Luke kezébe Annabeth tőrét, az átkos pengét, nem győztünk volna. 

Edmund szemében mintha elemet cseréltek volna. Úgy pattant fel és ugrott John bácsi nyakába. 

- John bácsi adtál egy jó ötletet! Zseni vagy! Köszönöm! 

- Ötlet... Zseni.. ÉN?! Dehogyis! Szívesen. - makogta a férfi. 

Edmund teleportált egyenesen Kronosz főhadiszállására, San Franciscoba, azon belül is Ingrid szobájába. 

A lány az íróasztalánál ült és bőszen tervezett valamit. 

- Szia, beszélnem kell veled. - kezdte Ed, de abban a pillanatban Ingrid kezében egy tőr termet és Edmund nyakának nyomta bal kezével, míg a másikkal folytatta a tervezést. 

- Tudtam, hogy nem rázlak le. - morogta. 

- Légyszi. Csak hallgass meg. Lehet, hogy tévedtem. 

Ingrid érdeklődve felpillantott. Elvette Edmund nyakától a tőrét és letette a tollat. 

- Edmund Jackson azt mondta, hogy tévedett. Ez már alapból érdekes. Mesélj. 

- Lehet, azt mondtam, lehet! 

- Ne akadékoskodj, hanem mesélj! 

- Jó. Szóval emlékszel mit mondtam Kronosszal kapcsolatban? 

- Nehéz elfelejteni. - vágta rá gúnyosan Ingrid. 

- És arra emlékszel, hogy mit meséltél nekem Kronoszról? 

- Igen. És arra is, hogy azt mondtad, hogy Kronosznak nincs szíve és biztosan megmásította az emlékeimet. - a lányon látszott, hogy elege van Edmundból. 

- Nem ez a lényeg. - vágta rá jó kedvűen a fiú. - Lehet, hogy mindkettőnknek igaza van. 

- Tehát Kronosz nem tudna bántani, de tud bántani? Ez az elmélet több sebből is vérzik. Mostanában túl keveset alszol, hogy ilyen idiótaságok jutnak az eszedbe? - kérdezte Ingrid. 

- Igen keveset alszok, de nem idiótaság! Beszéltem John bácsival és azt mondta, hogy 2009-ben Luke Castellan segítségével nyerték meg a háborút. 

- Szuper. - mondta komoran Ingrid. - És? 

- Ugyebár Kronosz most is megszállta valaki testét. 

- A most az olyan 16-17 éve volt, de igen. - itt esett le Ingridnek, hogy mire gondolhat Ed. - Azt mondod, hogy titán énje megtudna ölni? De a gazdatest halandósága miatt vannak érzelmei? 

- Igazából azt, hogy a kettő egybe olvadt. Ezért mint titán megtudna ölni, de ott van a halandó érzelmei az pedig kötődik hozzád.

- Utálom amikor ezt csinálod. - forgatta a szemeit Ingrid. 

- Tudom. De megakarlak kérni egy szívességre. 

- Felejtsd el! - háborodott fel Ingrid. - Örülj neki, hogy még nem öltelek meg vagy, hogy nem hívtam az őrséget! 

- Ajj! Légyszíves! Csak hallgass meg!  

- ŐRSÉ...

Edmund a lány szájára tapasztotta a kezét, és maga sem tudva, hogy ekkora adrenalin árasztotta el a testét. Az ágyra lökte. Lefogta a lány kezét. Ingrid azonnal próbálta irányítani a vérét. De a fiúnak az volt az első dolga mióta beteleportált a szobába, hogy korlátozta a húga képességeit. 

- Szóval. - mosolygott a húgára. 

Ingrid ficánkolt és rúg kapált alatta de egyértelműen ő volt az erősebb. 

-  Örülnék ha figyelnél. Ki kéne derítened, hogy mennyire van a két énje össze mosódba. 

- Emsh megisd hougaon 

- Most próbált. - vette le a kezét. 

- És mégis, hogyan csináljam? 

- Csináld azt amit szoktál. 

- Ingrid minden rendben? - hallatszódot odakintről egy küklopsz hangja. 

- Igen. - mondta gyorsan a lány. - Húzz el. - sziszegte halkabban Edmundnak. 

- Nem kell kétszer mondanod. Vetted a kérésem? 

- Honnan veszed, hogy teljesítem? - kérdezett vissza Ingrid. 

- Onnan, hogy az életed múlhat rajta. 

Azzal a lendülettel elteleportált. Ingrid az ágyon hevert. Utálta, hogy a testvérének igaza van. Felpattant és kisietett a szobájából. Egyenesen a megbeszélésre sietett, amire eredetileg nem akart elmenni. 

Belerúgott az ajtóba, mire az kinyílt előtte. Végig nézett a hosszú téglalap alakú asztalon és a végében ülő Kronoszon megpihent a tekintete. 

- Azt hittük nem is jössz. - mondta köszönés helyett Kronosz. 

- Elnézést, de feltartottak. - mosolyodott el bűnbánóan a lány. 

- Ott tartottunk, hogy a Hudson folyó és az East Riverön fogunk felhajózni az Atlanti óceán felől. A szárazföldi egység pedig a 8 hidat fogja megtámadni. Hogy ki mit, majd ha a kémeim értesítése megérkezik. - mondta a titán. 

- Badarság. - vágta rá Ingrid, miközben helyet foglalt az asztal másik végén.  

- Parancsolsz? - pislogott döbbenten Kronosz a lányra. 

- Esztelenség a folyón felhajózni. - tette fel a lábát az asztalra. 

- Lábakat a földre. - mondta semlegesen a titán. 

Ingrid engedelmeskedett. - Ha van eszük, vagy a kis Lucyvel fogják befagyasztani az egész folyót és általa védve tartani. Vagy pedig lefizetik a folyó isteneket. A hidak terén, mivel eléggé hadilábon állnak létszem terén. Susan, vagy valaki más, valószínűleg elmagyarázza mért lenne jó lecsökkenteni a hidak számát egyre. 

- Úgy a hadi erőnk kis részét tudnánk felhasználni. - mondta Kronosz. 

- Igen. Tehát Hallel felrobbantana hét hidat.

Kronosz elismerően biccentett. 

- Igaza van. - mondta az egyik kígyónő. 

- És ebben mi a meglepő? - mosolygott a titán. - Egyéb ötlet? - kérdezte Ingridtől. 

- Lenne pár. - állt fel ördögi mosollyal az arcán Ingrid. - A szél istenek az eget totálisan védeni fogják. Azt ajánlom, hogy győzzünk meg egy-két ősibb erőt, hogy kezdjenek el mozgolódni. 

- Kikre gondolsz? 

- Tartarosz oda van Izzy véréért, hiszen lényegében nincs nagyobb káosz sehol mint a Tartaroszban, nem hiába tölti oda lent minden egyes pillanatát Erisz. 

- És, hogy akarod kihozni? - horkant fel Echida. 

- Ezzel. - vette le a karkötőjéről egy díszt. 

Amint letette az asztalra az üveg megnőtt. Benne vér lötykölődött. 

- Isabell Young vére. - vigyorgott Ingrid. 

- Ügyes. - repült Kronosz kezébe az üveg. 

- Ezen kívül. - vett le egy újabb díszt a karkötőjéről, ami aktatáskává változott. - Hogy egy kicsit megzavarjuk az isteneket, illetve, hogy a felnőttek ne szóljanak bele a harcba. - egy csomó talizmánt vett ki a táskából. Mindegyik egy-egy egyiptomi isten jelképe volt. - Próbáljuk ki mennyire birkóznak meg az egyiptomi istenekkel a testükben. 

Kronosz arcán elégedett mosoly terült szét. 

- Ha nem elég ennyi. Egy sárkányt tudnék még ajánlani, akit Hallie Beckendorf sem képes legyőzni.

- Elég lesz. Azt hiszem, ideje lesz haza látogatnom a Tartaroszba. Az isteneket és Percy Jacksonékat rád bízom. 

- Remek. - kapta fel az amuletteket, rég kapott ilyen mókás feladatot a titántól. 

Azonnal a szobájába sietett, ahol egy csomó képet vett elő és tette az asztalra. Majd az amuletteket furcsa alakzatokba helyezte. Hajdanán a lány is eljutott Egyiptomba, ahol inkognitóban elsajátította az egyiptomi mágusok képességét. Kevés varázslathoz volt tehetsége még a gyengébb hieroglifákkal is, de annyit eltanult, hogyan idézzen meg isteneket. 

Megfogott egy hosszú botot, amit mi manapság csak egyiptomi fáraók megmaradt szobrain láthatunk manapság és elkezdte mondani a varázsigét óegyiptomiul. 

Istenek és istennők tömkelege lépett elő a talizmán fogságából, de hála az alakzatoknak elég egyet suhintania és vissza kerülnek. 

Végig nézett az isteneken. A legtöbbet azonnal felismerte, de így is megdöbbent, hogy nem félig állat testükbe mutatkoznak meg. 

Egy fekete hajú fiún elidőzött a tekintete, majd amikor érezte, hogy az arca lassan elkezd pirulni. Elkapta a pillantását. 

Felismerte a fiút bármennyire nézz ki inkább kamasznak, mint istennek. Anubisz volt az. 

Izzy szemszöge:

Péntek délután elakartunk menni Susanékkel illetve Anniékkel abba a kajáldába ahol annó egy éve Edmundék rájöttek, hogy félvér vagyok. Mennyi miden változott azóta... De a többség végül arra szavazott, hogy menjünk el a Jackson villába.

- Ha jól tudom anyuék áthívták Clarissékat, Katiéket, Beckendorfékat, és Nicoékat. - mondta valahol félúton Susan.

- Szuper családi nap lesz. - vágta rá Kevin.

Elgondolkodtam egy pillanatra, az Angelo hármas felmondta a szolgálatot... amint megírták az érettségit leléptek, egyszerűen nem fért a fejembe, hogy tehettek ilyet. Joeból kinéztem, na de Rose és Dia...

Johnny, Cora és Hallie között sétált. A fiú sugárzott a vidámságtól. Cora az elmúlt napokban egyre furcsábban viselkedett. Viszont amikor rákérdeztem, csak annyit mondott, hogy eltűnt az egyik jegyzete. Hallnek jót tett a színház. Még mindig bizonytalan volt, de a viselkedése visszatért. Ugyanaz a Hall volt, de két dolog hiányzott belőle, a jókedv és az erő. A másodiknál főleg a tűz erejére gondolok. Amikor április végén hazajött és elmentünk tavaszi szünetben edzeni, Hall lassú volt. 3 perc alatt levertem elem párbajban. A gyakorló párbajban, ahol nyár elején kis híján elpusztított, 10 perc alatt.

Susan legelöl sétált, és Emilyvel beszélgetett, valahogy olyan magányos volt a két Angelo lány nélkül. A táborban folyamatosan tervezgetett. A legtöbb időmet vele töltöttem. Hamar arra a megállapításra jutottunk, hogy ha megakarjuk védeni Manhattant a két folyó istennel kell egyességet kötnünk. A hidakkal viszont problémáink voltak.

- Robbantsuk fel. - ajánlotta fel Hall. - Úgy visszatarthatjuk őket.

- Egy hídra akarod koncentrálni az erőinket? - gondolkodott az ötleten Susan.

- Aha. Csak idejébe szóljatok, arra a bombáimat elő kell gyártanom. 

- És ha pont erre számítanak? - kérdeztem.

- Nem hiszem, hogy gondolnának rá. - mondta Susan. - A halandókkal is számolnunk kell. Akik a háború végeztével átakarnak kelni a hidakon...

- Szerintem akkor is fel kéne robbantani, amúgy is, a háború végeztével, ha vesztünk szerintem nem a hidak miatt fognak aggódni...   - vágta rá Hall. - Így is kevés félvérről tudunk, ha a vadászok segítenek még akkor is csekély az esélyünk, ezzel szereznénk egy Jokert. Na meg persze, ha a felnőtteket rávesszük a harcra.

- Ők már megvívták a maguk harcát. - felelte hidegen Sus. - Ez a mi kötelességünk.

Megannyi vita zajlott le azon a napon. Végül abba maradtunk, hogy Edmund ajándékát a nagyapjától, 2 homok dollárt, adunk Hudsonnek és East Rivernek.

Előjött az az ötlet is, hogy egy csapat menjen előre az Atlanti óceánon és robbantsa fel a hajót. A 2009-es titánháborúból okulva, azonnal rávágtam a nemet.

Amint elértünk a Jackson villába, Susan beütötte a kapu kódot. Kellemetlen csomót éreztem a gyomromban. Hallel és Bredel összenéztünk. Ingrid megfigyelt minket... vajon még mindig látja minden egyes lépésünket?

Ledobtuk a hallban a cuccunkat. Lucy mosolyogva elkiáltotta magát:

- Anya! Apa! Megjöttünk!

Válasz viszont nem érkezett.

- Lehet, hogy a kertben vannak. - mondta Susan.

Lucy megvonta a vállát és kisétált a hátsó ajtón a kertbe.

Letettem a táskám és végig néztem a falakon. Rég voltam itt.

- PETER! SUSAN! - kiáltotta Lucy, a hangja ijedt volt. 

- LUCY?! - futott ki Peter és Susan. 

Hallel egymásra néztünk. 

- Gondolod, hogy megint... - kezdtem. 

- Biztos. - vágta rá Hall. - Ingrid nem nyugszik amíg nem győzz le minket. 

Kisiettünk a kertbe. Különös dolgok zajlottak le előttem. Nico fegyverrel a kezében állt és keresett valamit. Amikor megpillantotta a menekülő Thaliat, a kezébe termett egy bumeráng szerű fegyver és eltalálta vele a nőt. Thalia a földre esett. A kezében termett a pajzsa és azzal védekezett a vérben forgó szemű Nico ellen. 

Clarisse az egyik napozó ágyon feküdt a medence közelében a kezében koktél volt, és maradjunk annyiban, hogy egy nem sok mindent takaró ruhát viselt, ami még jól is állt neki. 

Annabeth a kerti asztalt teljesen elfoglalta, mindenhol könyvek hevertek. Ez nem fura, de éppen egy páviánnal vitatkozott, számomra értelmetlen nyelven. Charles az árnyékban ült, a tekintete komor volt, és esküszöm! A bőre kékes színű volt. 

- Hallie... - hajolt a testvéréhez Annie. - Apa elkapta tőled a kékséget? 

- Nem te idióta! - kiáltotta Hall, mire Annabeth lepisszegett minket. 

- Mások dolgozni akarnak! Momo foglald le őket! - mondta a páviánnak. 

- Anya jól vagy? - sétált az anyjához Susan. 

- Anya? - kerekedett el Annabeth szeme - Ja, hogy én! Persze, hogy jól vagyok! Sose voltam még ennél jobban. Ezt nézd meg! - döntött le Susan torkán valami italt. 

- Ez mi? - kérdezte miután lenyelte az italt Sus.

- Pávián ürülékből és flamingó tollból készítettem. 

Sus arca látványosan elfehéredett. - Pávián ürülék?! - visszhangozta. 

- Igen. - bólintott Annabeth. 

- Elhányom magam. - öklendezett Susan. 

Hallievel ismét összenéztünk. Itt valami nagyon nem stimmel. 

- Hol vannak a többiek? - kérdezte Peter. 

- Katie és Travis idegesített úgyhogy adtam nekik egy gombolyagot. - mondta neutrálisan Annabeth, miközben a jobb és a bal kezével két különböző nyelven írt. Az egyik talán latin lehetett, a másik valami annál is holtabb nyelv....

- Egy mit?! - kérdezte döbbenten Kevin. 

- Egy gombolyagot. Tessék fiatal ember, ez remek fültisztító. - adott valami folyadékot Kevinnek. 

- Köszönöm Annabeth.... de... inkább meghagyom neked. - mosolygott angyalian Kevin. 

- Annabeth?! - értetlenkedett a nő. - Ó... tényleg... elfelejtettem. 

Hát ez nagyon furcsa... 

- Hol van Apa? - forgatta a fejét Peter. 

- És a mi Apánk? - kérdezte Emily. 

- És Anya? - motyogta Annie. 

- Ti még mindig jobban jártatok. Én egyik szülőmet sem látom. - háborodott fel Kevin. 

Meredten Annabetht és Susant bámultam... mindig is hasonlítottak egymásra, de... esküszöm, olyan mintha... mintha. 

- Skacok... - motyogtam. - Figyeljetek! Ti nem vesztek észre semmi furcsát?! 

- Az anyám most itatott velem pávián szart! - kiáltott rám Susan. 

- Az enyém egy szál semmiben napozik! - morogta Emily. 

- Apa bőre KÉK! - kiabálta Annie. 

- Igaza van... Egy valami elkerülte a figyelmünket. - állt mellém nagy meglepetésemre Hall. Megfogta Annabetht, aki nem kicsit ordibált ezért vele és Susan mellé állította. 

- Mi a franc?! - hőkölt hátra Lucy. 

- Lucy vigyázz a szádra! - cseszte le a lányt Susan. 

- Ha látnád amit én.... te is ezt mondanád! - vágta rá a lány. 

Susan és Annabeth hajszál pontosan ugyanúgy nézett ki. Mintha ikrekkel álltam volna szemben leszámítva, hogy 26 év kor különbség van köztük. Annabeth haja mikor legutóbb láttam, már egy-két helyen őszült. A bőre sem volt már olyan, mint 2009-ben mikor utoljára láttam. Elkezdtek ráncok megjelenni az arcán. De ezek... mintha soha nem is történtek volna meg. A haja ragyogott a napfényben, a bőre hibátlan volt, egyszerűen gyönyörű volt, pont mint régen. 

- Hány éves vagy? - kérdeztem gyanakvóan.

- Attól függ, hogy óhajtom. 

- Mi van?! - mondta Bred. - Nekem ez kínai. 

- Angolul beszélek Apolló kölyök. - csattant ostorként Annabeth hangja. - Kivételesen. 

- Nekem valami nagyon nem stimmel.... - mondta Peter. 

Attól függ, hogy óhajtom... Attól függ, hogy óhajtom... Basszus... Állt össze, hogy mi folyik itt. 

Megragadtam Annabeth könyökét, hiába volt magasabb nálam öt centivel. Kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. 

- Ki küldött? Kiket küldött ide?! - kiáltottam. 

Annabeth halványan elmosolyodott. - Isabell Young! Rég láttalak. Hogy nem ismertelek fel. Ilyen sok idő telt volna el azóta, hogy felhajóztatok Lukkal a Níluson? 

- Nem ez érdekel! Kiket küldött?! 

- A legerősebbeket. - mondta értelemszerűen Annabeth. 

Elengedtem a karját és a felnőttekre néztem. 

- Segítened kell! - futott Thalia Annabethhez, a kezét az egyik szemére tapasztotta. 

- Nem. - vágta rá Annabeth. - Legutóbb is rosszul jöttem ki a helyzetből! Emlékez csak vissza, te szárnyra kaptál legyőzted őt. - bökött Nicora, aki higgadtan ült Clarissetól nem messze. - Engem meg elfelejtettek. 

- Kérlek. Nem látok! Ha nem pusztítom el őt vége lesz a világnak, de vakon nem tehetem meg. 

Susan értetlenül bámulta a "felnőtteket", ja akik ugyanúgy 17 éveseknek néznek ki mint régen... 

- Add ide! - kiáltotta Katie. 

- Nem, te add ide! - próbált kivenni a nő...lány... franc tudja... kezéből valamit Travis. 

- Nem adom! Az enyém! Az én játékom! 

- Anya?! Apa?! - kerekedett el Kevin szeme. - És még, hogy én vagyok gyerekes... 

- Az vagy. - vágta rá reflexből Emily. 

Kik lehetnek bennük?! Vajon melyik istenek szállták meg őket?! 

A kerek valami kiesett Katie kezéből és egyenesen Bredébe repült. A fiú döbbenten megforgatta a kezében a játékszert. 

- Egy gombolyag?! - pillantott Annabethre, aki továbbra is Thaliaval vitatkozott. 

Basszus... Kik ezek?! 

Katie szeme zölden felvillant, és Travisal együtt gonosz mosollyal bámulták a gombolyagot. 

- Dobd el! - mondtam határozottan. 

Bred nem kérdezett semmit, csak az égbe dobta a gombolyagot. Katie és Travis azonnal utána ugrott, Katie körmei karmokká nőttek. Travisa fogai hegyesebbek lettek és valahogy sokkal durvább karmai nőttek, mint Katienek. 

- Básztet! - ismertem fel Katiet.

A lány rám nézett. A szeme furcsán kezdett el fényleni. 

- Okos. - mosolygott, aztán kiszúrta a kényelmes napozó ágyakat, elégedetten végig húzta rajta a kezét. - Ezt már szeretem. - dobta le magát.

- Básztet? - mondta lassan Susan. - Az egyiptomi macska istennő? 

- Igen. Akkor, ha Katie Básztet, vagy inkább Básztet Katie. Akkor Travis... - gondolkodtam.

- Mefnut. - mondta magabiztosan Susan. - Az oroszlán istennő! 

- Tehát a szüleim macskák lettek. - összegezte Kevin.

- Beavatnátok minket is? - kérdezte Hallie. 

Anabethre néztem, aki éppen Thalia szemét látta el. 

Clarisse megpillantotta Nicot, felállt a napozó ágyról és egyszerűen lekapta. 

Nekünk meg leesett a szánk. 

- Hathor... - suttogta Susan. 

- A szerelem istennője... - vágtam rá.

- Az anyámat megszállta a szerelem egyiptomi istennője?! - kiáltotta magából kikelve Emily. 

- Igazából - szólalt meg Annabeth. - Hathor nem csak a szerelmet képviseli, ő a termékenység, és a részegség istennője is. 

- Thot! - ugrott be végre a neve. - A tudományok istene. 

- Végre felismertél. Így jár az ember ha segít... Nem igaz tollas képű. - koppintott Thalia orrára. - Annabeth Chasenek is segítettem... Ahogy neked  és Lukenak is... sőt, innen majdnem mindenkinek, amikor istenekké váltak. És mi lett a jutalom? A mágusok bezártak minket, mind a 150 istent egy-egy talizmánba... 

- Segített? - vonta össze a szemöldökét Hall. - Mit titkolsz még el előlünk Izzy?

- Egyre kevesebbet, mint amennyit szeretnék... - mondtam, majd Annabeth / Thothoz léptem. - Ki küldött? 

- Kronosz félvér szolgája alkut kötött velünk. - szólalt meg helyette Thalia. - Ha kordában tartunk pár félvért a titán háború végéig, visszakapjuk Afrika északi részét és nem kell visszamennünk a talizmánok fogságába. 

- Kronosz félvér szolgája... Csak én nem tudom ki az? - kérdezte Johnny. 

- Ingrid. - vágta rá Hall. 

- Jaaaa már értem! - vigyorgott bambán. 

Thaliat bámultam. Ép szemével másodpercenként nézett Nicora. Tartott a fiútól. De egyelőre ráért az aggódással, ugyanis éppen Clarisse illetve Hathor kötötte le a figyelmét. 

- Nyugi tollas hátú. - vette le Clarisse derekáról a kezét és indult meg a lány felé Nico. - Mindjárt kinyuvasztalak. 

Thalia szeme elkerekedett és futásnak eredt, de Nico gyorsabb volt, viszont amikor megérintette volna a lányt, az átváltozott egy... sólyommá... 

- Hórusz. - állapítottam meg. - Az egek ura... Micsoda véletlen... várjunk csak - indultam Nico felé. - Akkor te... Egy isten van aki megvakította Hóruszt és megakarta őt ölni! Széth. 

Nico szeme egy pillanatra vörösen felvillant.

- Személyesen. - nézett ördögi mosollyal rám.

- Hogy hozhatott vissza téged?! Te vagy a viszály, a zűrzavar, és a káosz istene! Egyáltalán mért engedelmeskedtek Ingridnek?!

- Hogy hozhatott vissza? Örülök, hogy megtette! Káoszba taszíthatom Egyiptomot, amint teljesítem az alku rám eső részét. - a beszédéből beképzeltség és önteltség sugárzódott. Ha Nico és a többi felnőtt valahol mélyen még ott is van... teljes mértékben az istenek irányítják őket...

Már nyitottam volna a számat, de Lucy megindult a medence felé.

Ha Thaliából Hórusz lett... Annabethből Thot, és Nicoból Széth... akkor Percy...

- LUCY NE MENJ A MEDENCÉHEZ! - kiáltottam.

Lucy nem hallgatott rám és leguggolt a vízhez. Egy hatalmas hófehér krokodil ugrott ki a vízből.

Lucy felsikított és hátra vetődött. De nem volt elég gyors és a krokodil éles karmaival a lábába kapaszkodott. Lucy torkából újabb sikítás tőrt elő.

Susan kezében megjelent a tőre, és a húga megmentésére sietett.

- Ne! - fogtam vissza őt és Petert. - Szobek! Fogd vissza az állatkádat! - mondtam higgadtan, kérlelő hangon.

A vízből egy srác lépett a partra.

- Edmund... - suttogta Hallie.

A fiú valóban kiköpött mása volt Ednek. De Ed halott, ráadásul, egy krokodilt ő sem képes megszelídíteni.

- Nem. Ő Percy. - mondtam.

- Ereszd el. - simogatta meg a krokodil fejét a férfi.

Az állat engedelmeskedett neki és leszállt Lucyról.

- Ő Percy?! - döbbent le Annie. - Hát... - húzódott jellegzetes Aphrodité mosolyra a szája. - Már értem mit ettek rajta a táborozók...

- Pfúj. - foglalta össze a véleményét Hall. De senkit sem verhetett át, Percyt bámulta, a tekintete zavaros volt.

Azt nem csodálom, főleg, hogy Edmund és Percy annyira hasonlít egymásra most, hála ennek az annyinak nézek ki amennyinek akarok, mint Susan és Annabeth, azaz teljesen.

- Ugyan Hall. - mondta gúnyosan Annie. - Senkit nem csapsz be.

- Csak 28 évvel idősebb nálad Ann. - vágta rá a lány.

- Cora te megértesz nem?

- A baj az, hogy igen. - felelte Cora.

- Pfúj. - ismételte magát Hallie.

- De most komolyan szerintetek...- egyből tudtam mire gondol.

- NEM! - kiáltottuk egyszerre.

- Nem hajthatsz rá az apánkra! - tajtékzott Peter.

- Jó...- ragyogott fel az arca - És ha ő hajt rám?

- Akkor sem! - csattant fel Susan.

- Ha hozzé mérsz érni kicsinállak! - villant fel Annabeth szeme.

Állj, ilyet mért mondana Thot? 

- Anya? - mosolyodott el Peter.

- Mész vissza. - rázta meg a fejét immáron Thot. 

Ott vannak... Még nem uralják 100%-osan a testüket! Még csak elnyomják őket!

Percy felsegítette Lucyt. A kislány lába vérzett.

- Ejnye. - pillantott az állatkájára. - Megmondtam, hogy nem bánthatsz senkit.

- Szobek? - kérdezte félénken Lucy.

- Üdvözletem kisasszony. - biccentett Percy. - Bocsáss meg neki, nem a legjobb a modora. - mondta elnézően. De volt balszerencsém Szobekkal beszélgetni. Ennek pedig nem lesz jó vége...

- Semmi baj... - motyogta Lucy, miközben a medencéből víz tőrt elő és a kislány lábát kezdte el Szobek meg gyógytani.  - Akkor... most... most nem Percy Jackson vagy? 

- Eltaláltad. - lépett elő az árnyékból Pollux.

- Létszi, legyen a pia istene. - tette össze két kezét Michael és emelte az ég felé.

- Nem az vagyok. - vonta meg a vállát. - A nevem Anubisz.

- A vécé papír istene, ugye Izzy? - gúnyolódott Bred.

- Ne most poénkodj... - mondtam halkan.

- Semmi baj. Más is mondta már. - felelte kedvesen Pollux / Anubisz.

- Kotródj vissza Oziriszhoz. - mondta Percy.

- Látom Szobek nem vagy túl jó kedvedbe.... - válaszolta Anubisz / Pollux. 

- Eddig. - mérte végig Clarisset / Hathort, majd elkapta a kezét és magához húzta. - Jobb testet nem adott a csaj?

- Silena testére pályáztam, de azt másnak adta...

- Ez se rossz. - csókolta meg Clarisset.

Liberék és Jacksonék látványosan kifejezték undorukat.

- Na ez a pfúj. - mondta Peter. 

Pollux lassan Charleshoz sétált... kék bőr... ó a fenébe... Charlesból Ozirisz lett... a túlvilág ura...

De hol van Silena?

Nico unottan állt egy ideig  majd újra a kezében termett a kardja és megindult Thalia felé.

- Nem teheted, a hatalom felelősséggel jár, nem pusztíthatod el Hóruszt! - álltam be az útjába.

- Mért ne tehetném meg? Én vagyok a káosz kicsi lány.- mondta tántoríthatatlanul Nico.

- Elpusztítanád a világot a káosszal?! - álltam az isten pillantását.

- Már mért ne tehetném? Te is megtehetnéd. A káosz a véredben van! Ki használhatnád az erődet.

- Nem mert azzal elpusztulhat minden! Ez nem játék!

- Nem? - nevetett fel Nico hangján az isten... amúgy is félelmetes a fiú nevetése... de így... - Ha nem teszed meg már nem is lesz mókás. Pedig olyan jó játék. 

Az isten felemelte a kezét.

Gyanakvóan hátra néztem. Hallie és Annie szeme egy pillanatra vörösen felvillant.

A szívem kihagyott egy dobbanást félelmemben.

- Tudod mennyire idegesítő, hogy folyamatosan azt kell látnom, hogy alig takar valami ruha! - fordult Hall a ikertestvére felé.

- Komolyan? Nekem legalább van valami stílusom! - vágta rá Annie.
- Ja, a neve kurvaság.

Hidegen bámultam a két lányt. Magamban fohászkodtam valamelyik istenhez, hogy nehogy elkezdjék, ne csinálják.

- Na nehogy már neked legyen bajod! - bátorodott fel Annie. - Te vagy Hallie Beckendorf, a fegyver kereskedő cég jövőbeli feje! Apa neked mindent megenged! Kedvedre csinálhatsz akármit! A Broadway gyereksztárja vagy! Énekelsz, táncolsz, mindenki körbe ugrál, Ed kedvére választhatott volna bárkit a félvér táborból! Az összes lány őt akarta! De neki te kellettél! Te meg szartál a fejére! - ordította Annie.

- Azt hiszed, hogy mindent megkapok?! Nem! Kőkemény munkám volt mindegyikkel! Alig bírtam rávenni Apát, hogy a piacra dobja a találmányomat! Több évig güriztem!

- És a Broadway?! Az honnan jött?! Csak úgy mert mért ne?

- Csak be vitt Lee! Megláttak bennem valamit! És azóta nyomatnak! De ne pattogj itt Annie! Ezeket te is elérhetnéd, ha nem az lenne minden második gondolatod, hogy hogyan szedd fel azt, meg azt a fiút! - mondta dühösen Hallie.

- Már, hogy érhetném el, te vagy az aki mindenhez ért! Benned minden meg van, a divaton kívül.

- Minden meg van... Bennem?!  - Hall elkezdett röhögni - Hogy hiheted azt, hogy mindenhez értek? Egy fontos dolog hiányzik belőlem! Az, hogy nem tudom ki mutatni az érzelmeim.

- Na nekem nem pofázz ilyenekről! Elég rád néznem és tudom mi bajod van! - kiáltotta magából ki kelve Annie.

- Mert eljátszom! Mit gondolsz mi a francért vagyok a Broadway főszereplője az ifjúsági darabokban?! Mert állandóan a szerepemet játszom!

- Mért nem tudsz velem őszinte lenni csak egyszer?! Akkor minden színjáték? Az állandó bunkósságod, hogy mindenkit leszarsz, hogy felsőbbrendűnek képzeled magad?!

- Pont én?! Te vagy aki egy nyár alatt ribanccá vált!

Már nekem volt kínos a helyzet.

De Annieben itt pattant el a húr, még soha senki nem mondta, hogy ribanc.

Annieben iszonyatos ereje tűz lobbant fel. Sosem láttam még ilyen agresszívnak. Ledobta a kis táskáját a földre és Hallre támadt puszta kézzel.

A szám egy pillanatra leesett. Hall hiába hajolt el az ütés elől, ahogy Annie tartotta a kezét... karatéra járt volna... ott tartják ilyen furcsán a kézfejt?

Hall megfogta Annie kezét és lendületből a földhöz vágta. Ann a talajon fekve kigáncsolta Hallt.

- Elég. - mondtam elgyengült hangon.

Hall megütötte Annie arcát, a lány ezzel párhuzamosan a kézfejével rá vágott Hall karjára. A lány keze elernyedt.

Széthre pillantottam. - Állítsd le!

- Túl arcátlanul kéred. - felelte gonoszan, majd elsétált Anubisz, azaz Pollux felé.

Annie szája vérzett. Hall viszont egyáltalán nem tudta használni a kezét.

Mélyen magamban elkezdtem a viszályt életre kelteni. De azzal nem fogom tudni szétszakítani őket. De a káosszal...

A fákból mindenből félelmetes massza tőrt elő. Az akaratom alatt tartottam, lassan felvette a kezem formáját, majd előre nyúltam, mintha a markomba zárnám a két vöröskét. És az is történt. Rövid ideig fogtam csak meg őket, hogy ne tegyük bennük akaratlanul kárt. Hallt Peter és Kevin kezébe löktem. Anniet, Michael és Johnnyéba. 

- ELÉG! - kiáltottam határozottan. - Viselkedjetek! Nem vagytok óvodások! 

Hall kirántotta a kezét Peter szorításából és ledobta magát Annabeth asztalára. Annie megtörölte a száját és besietett a házba. 

- Pedig tök vicces volt. - pillantottam meg Silenát. 

- Nem volt tisztességes. Hall erősebb. - mondta Emily. 

- Na és? - billentette oldalra a fejét Silena. - Háborúban mindent szabad. - mosolyodott el. 

- Ahogy a szerelemben is. - ült le mellé Clarisse. 

Susan összevont szemöldökkel bámulta az Aphrodité lányt. - Anhur? 

- A háború istene, nem hiába vagy Athéné unokája. - bólintott lelkesen vérben forgó, erőszakra éhes szemekkel Silena. 

- Nem akarsz, a melletted ülő nő helyett az anyám lenni? - kérdezte Emily. 

- Állj! - mondta Michael. - Hogy viszonyulsz az italhoz?

A szemem tikkelt egyet, erről sürgősen le kell szoknom. 

- Nem iszom. - vágta rá Silena. 

Michael látványosan elhúzta a száját. 

- Ital! Hol? - kapta fel a fejét Clarisse.

- Anya inni akar... ja tényleg részegség istene! 

- Még szép, hogy inni akarok! - mosolyodott el Clarisse. 

- Nézz ki 21-nek és menjünk el piálni. - lelkesedett be Michael. 

- Jó!

- NEM! - szólt közbe Annabeth. 

- Mért nem Thot? - tette csípőre a kezét Clarisse. 

- Mert Ingrid új feladatott adott nekünk. 

Clarisse látványosan kifejezte nem tetszését a helyzetnek. Konkrétan hátra vetett fejjel felnyögött. 

- Mit? - állt fel lassan Charles. 

- Majd elmondom, ha nem leszünk újdonsült ellenségeink közelében. - felelte hidegen Annabeth / Thot. 

Susannek azonnal leesett miről beszélnek. Hall még mindig érdekesen tartotta kezét. 

- Ezt nem tehetitek! Nem fordulattok ellenünk, mikor a szüleink testét bitoroljátok! - mondta Sus. 

- De megtehetjük. Nyugi, nem titeket fogunk támadni, nálatok sokkal erősebb lényeket. - felelte Annabeth. 

- Az isteneket. - raktam össze Ingrid tervét. 

- Pontosan. A gyerekeiket egyik szülő sem bántaná. 

Az felnőttek alakja furcsa fényben kezdett el ragyogni. Mindenki más-más színben. A szemem elé kellett kapnom a kezem. Mire kinyitottam, eltűntek. 

Lucy csak pislogott, majd térdre rogyott. - Anya.... Apa.... Edmundot elveszítettem... Nem akarom... Őket nem! 

Susan azonnal a húgához lépett és magához ölelte őt. 

- Csak az Egyiptomi mágusok tudják az isteneiket kordában tartani. - guggoltam le Susanhöz és halkítottam le a hangom. 

- Tisztába vagyok vele. De azt elfelejtetted, hogy ők se mindig, csak a kivételes erejűek. Azok akiknek a vérében kék vér csörgedezett. A fáraók leszármazottai. Mint a Kane család, Carter tudta uralni Hóruszt, ahogy Sandie is Íziszt. - beszélt ő is halkan. 

- De Percyék görögök. És hiába félvérek... 

- Más vérvonal. - fejezte be a mondatomat. - Tehát simán elnyomás alatt tarják őket és felhasználják a tudásukat. 

- Kitudjuk valahogy szedni belőlük az isteneket?

- A talizmánok nélkül kizárt, az pedig tuti, hogy Ingridnél vannak. 

Hali véleményeteket commenben várom. Remélem kellemes meglepetést okoztam ;)