A február hamar el szállt. Annie ha nem pasizott, akkor többnyire Silenával járt vacsorákra, be a cégbe, vagy ha Silena megengedte akkor Párizsba, hogy bemutassák a Beauregard új kollekcióját. 

Joe egyszer bukkant fel január 7.-ke óta. Az csak a szülinapján volt. Akkor is ha nem éppen Susannel szó csatáztak, akkor Roseval és Diával volt. Ráadásul az Angelo hármas a 18-at, Bred és Cora pedig a 16-ot töltötte be a hónapban. 

Március első hétvégéjén unottan várakoztam a kocsi előtt. A nap felé fordulva élveztem a meleget és ahogy a fény az arcomat cirógatja. Ez egyetlen problémám csupán az volt, hogy feketébe öltöztem és lassan kezdtem megsülni, pedig Los Angelesben még melegebb lesz. 

- Annie igyekezz már! - kiáltottam türelmetlenül. 

Silena a kocsitól nem messze állt és telefonált. Charles a kormányt támasztotta, miközben a telefonján chatelt valakivel. Annie pedig odabent pakolgatott. 

A mai napon lesz a Broadway ifjúsági darabjának premiere, ahol Hall játssza a főszereplőt, Evelint. Mindezek mellett nyílt nap is lesz. Tehát be lehet menni a kulisszák mögé beszélgetni a színészekkel, meg nézni a próbákat és sok minden mást csinálni. 

Annie egy kék mellényben, alatta egy hófehér egybe ruhával lépett ki a szobából. A kezében egy táska volt, a fején napszemüveg. 

- Na mi van? Nem megyünk? - ült be a kocsiba. 

Csak a szemeimet forgattam és beültem a kocsiba. 

Charles zsebre vágta a telefonját és Silenára nézett. - Drágám jössz? 

Silena felmutatta az ujját, majd váltott még pár szót. 

- Igen, igen! A király kék anyagból készítsétek! Remek, ha megvagytok 50-et szállíthatok Párizsba, ha van még rá keresett küld el e-mailben. Szia Prue. - tette le a telefont, és ültbe az anyós ülésre. - Mehetünk. 

Reggel nyolckor szálltunk ki a repülőgépből. Ebből a sok repülőgépen való utazásból kezd elegem lenni. Akárhányszor felszállok a gépre, úgy érzem mintha áramot vezetnének a testembe. Ráadásul idefele jövet kisebb vihar felhőn mentünk át.... mondhatom nem volt jó kedvem.

- Visszafele árnyékutazással megyek. - közöltem Charlessal. 

- Csodálkoztam, hogy nem azzal jöttél. - felelte hűvösen. 

A Broadway előtt kisebb tömeg állt a sajtóval karöltve. Pedig még 20 perc volt a kapuk kinyitásáig. 

Annie a tömegben keresett valakit. Amikor meglátta Corát, Lucyt, Susant, Petert Johnnyt, Jaket és Roset karon fogott és hozzájuk rángatott. 

- Vicces, hogy pont itt találkozunk! - mondta mosolyogva Annie. 

Susan egy szem forgatás kíséretében válaszolt. - Szerintem egyáltalán nem meglepő. Főleg, hogy Lucy színész akar lenni.

Ja Peterön és Susanön kívül csak a színész társaság van jelen.

- Los Angeles még téged sem képes felolvasztani. - mondta szomorúan Annie.

Lucy Roseval beszélgetett. Rose idegesnek tűnt. Kerülte a pillantásom.

- Másik feledet New Yorkban hagytad? - álltam meg Johnny mellett.

- Michaelt? Aha. - bólintott a fiú.

- Ilyen sokan akartok színészek lenni?!

- Csak öten, de Jake amúgy kaszkadőr akar lenni, de mindegy. - mosolygott elnézően Johnny.

- Idióta. - vágtam rá.

- Ez köztudott Young. - kacsintott a srác.

Amikor végre kinyílt az ajtó Johnny megfogta a kezem és átvágott a tömegen. Egyenesen az egyik terem felé rángatott.

- Johnny! Hová rángatsz? - lihegtem.

- A tánc terembe. Fogadok Hallt nem láttad még táncolni. - mosolygott mint az őrült a fiú.

- Egyszer láttam a Lótusz casinóban, egyszer meg a Szilveszteri bulin.

- De egyiknél sem volt önmaga! - vetette ellen.

- Igaz. - vontam meg a vállam.

Úgy rohant a folyosókon mintha fejből tudná mi hol van, amit valahogy nem tartok kizártnak. A térkép kék részére bők föcin, mikor meghallja, hogy Izland, de persze egy színházbab fejből tudja mi hol van....

Egy terem előtt állt meg, az ajtó nyitva állt. A zongora hangjait visszaverték a falak.

Johnny óvatosan bekukucskált, ahogy én is.

Hallie a rúd mellett állt még pár sráccal és lánnyal és ha nem a két szemmel látom el se hiszem, hogy balettozik!

A tanár kiszúrta, hogy leselkedünk és intett nekünk, hogy üljünk le.

- A Jeté (zsöté). - mondta Johnny.

- Egészségedre. - mondtam.

- Francia. De mindegy. - legyintett Johnny, miközben helyett foglaltunk a fal mellet kóborló székeken.

- Na szép a részeges oktat ki... - gúnyolódtam.

- Szörnyű világ mi? Amúgy ma még egyetlen korty piát sem ittam. Csak limonádét.

- Fejlődő képes vagy.

Ami kicsit meglep, hogy valahogy nem azt szúrtam ki elsőre Hallien, hogy a haja már többségében vörös színű volt. Egyedül 3 hajtincse volt fehér. De a többiek vagy megszokták, vagy úgy mint a suliban, a köd segítségévem elfedte. Ezen kívül harisnya és dressz volt rajta. Ami itt meg lepett, hogy viseli. Mert maradjunk annyiban, hogy nagyon csajosnak mutatta Hallt.

Amikor észre vett minket csak gúnyosan elhúzta a száját. A szemében tűz lángolt.

Na ez a Hallie már ismerős.

A tömeg hamar beért minket. Hall irtó jól táncolt, Johnny másodpercent mondta a gyakorlatok nevét... a legjobb ez volt.

- Jön a fondu (fondű). - mondta.

- Itt még sajtot is árulnak... - gondolkodtam el.

- Nem! És még, hogy én vagyok az idióta, ez a gyakorlat neve.

Komolyan folyamatosan mondta a neveket.

A nem sajt fondu, aztán a nem ital frappé, aminél azt néztem, hogy milyen gyorsan rúgkapál előre meg oldalra a lábával, majd Adagio (ádádzsó) ahol meg majdnem a füléhez felemelte a lábát, utána meg valami grand battement jeté (grand bátmán zsöté) ahol ugyanolyan magasra dobta lendületből .... nekem ez kínai... vagy inkább francia de mindegy...

A fő, hogy Hall ebben is tehetséges... mint kb. Mindenben... Nem egyáltalán nem zavar... 

Aztán a tanár kiment. Hall pedig hozzánk sétált.

- Na mizu? - mosolygott.

- Ez álca mosoly vagy tényleg jól vagy? - kiáltotta az ajtóból Cora.

- Kivételesen tényleg jól vagyok. - ölelte meg a lányt. - Beugrasz egy kis modernre?

- Hülye kérdés. - vágta rá Cora és dobta le magáról a mellényét meg a cipőjét.

- Én is! - kiáltotta Johnny.

- Gyere, idióta. Mit kértek? - lépett a magnóhoz Hall. - Imagine dragons? Grace? Fall out boy.

- FOB! -  mondta Johnny.

- Oksa. Back the Earth megfelel?

- Aha. - melegített Cora. - Kár, hogy Ed  nincs itt.. vele volt király egy tök jó triós koreónk. 

- Ja az jó volt. - húzódott ábrándos mosolyra Hall szája.

Amint elkezdődött a zene. Hall a kezét a fejéhez kapta. Majd állva megpördült. Olyan volt mintha egy szörnyeteg készülne kitörnie belőle, aztán amikor a zene hirtelen robbanás szerűen adott egy ütést. A vad állat kiszabadult. Hallie hol a földön állva táncolt, hol pedig a fetrengve.

Cora és Johnny inkább bemelegített.

Aztán elkezdődött valami új zene. Az első 30 másodpercben nem történt semmi majd, fokozatosan felépült a szám.

A szöveget hallgattam, ismerős volt, de nem tudtam mi ez... to moment to dreem, to moment to live, to moment to die, to moment to fight, to fight, to fight.  Ó tudom, this is war.

Hall leginkább tombolt, Cora a gyors zenére direkt lágy mozdulatokkal dolgozott, a lassúra pedig energikus, feszes és keménnyel. Johnny a zene ritmusát követte. Egy szőkés hajú srác, a semmiből elkapta Ha kezét és megemelte. Hall lehunyt szemmel felvette a ritmusát, olyan volt mintha összeolvadtak volna. A srác... emlékeztetett egy kicsit Bredre... de a szemük más volt. Éles mozdulatokkal dolgoztak, hihetetlenül látványos volt, amint visszalassult a zene. Párhuzamosan Halliék is lassultak. Nem olyan volt, mint Edmudal Hallie, a sráccal ha mondhatom ezt sokkal kedvesebben bánt. Edet szerintem már rég a földhöz vágta volna. Olyan meghittség sugárzott belőlük, hogy rajtuk kívül senki mást nem lehetett figyelni. A számban volt egy olyan rész, ahol tipikusan, a reményt lehetett érezni, mind a dallamban, mind a szövegben. Ott a srác finoman megemelte Halliet, míg a lány minden porcikája másképp mozgott, nincs rá jobb szóm, mint, hogy folyt. A vége felé egyre inkább úgy tűnt, mintha csak egymásra figyelnének és a külvilág nem is létezne. Fogalmam sincs, hogy hangolódhattak így egymásra, hiszen Hall szeme végig csukva volt, ráadásul nem is beszélték meg előre mit csinálnak! 

Amikor vége lett a számnak. Hall kinyitotta a szemét és a fiúra mosolygott, majd átkarolta a nyakát és megölelte.

Ha Ed élne kezdhetne aggódni....

- Izzy - nézett rám és sétált közelebb, hogy a többiek ne hallják. - Bemutatom neked Skandar Mosleyt, félvér, a Jupiter táborból.

- Kinek a fia vagy? - kérdeztem.

- Apolló.

- Ki másé... - forgattam a szemeimet.

- Ő a másik főszereplő, Josh. - mondta Hall.

- Ki más lenne. - mondta Cora. - Meg se ölelsz tesó?

- Rég láttalak. Azt rebesgetik, hogy van egy új tesónk, aki képviseli a rendet.

- Brednek hívják és a káoszt próbálja kordában tartani. Azaz Izzyt. - biccentett felém.

- Szép. - bólintott a srác. - 10 perc múlva lesz a második felvonás jelenetpróbája, megnézitek, ahogy Hallel szenvedünk vagy 20 percet?

- Lesz az 50 is. - kapta fel a cuccát Hall.

- Mért? - kérdezte Johnny.

- Csók jelenet. - vágták rá kórusban.

- Te meg a csók jelent?! - néztem gúnyosan Hallre.

- Ez csak színészet Izzy, érzelmek nélkül, amúgy is Skandar, olyan mintha az idióta bátyám lenne.

- Köszi romantika ellenes hugim. - mosolyodott el a srác.

- Mért nem megy? Mármint a csók jelenet. - mondta Cora.

- Elröhögjük. - felelte Skandar.

- És ma élesbe kéne nyomnunk. Ez az eddigi legnehezebb előadásunk lesz... - húzta el a száját Hall. 

- Mért miről szól? - érdeklődtem  - csak annyit tudok, hogy a Evelin barátaival, köztük Joshal egy tánc iskolába jár és, hogy a lánynak van egy betegsége.

- Hát a betegségéről. Mit nem értesz ezen?! - vágta rá Hall.

- Nem így értem! Mi az a betegség?

- Majd megtudod. - mosolyodott el. - Esküszöm, szívesebben adnám elő a Rómeó és a Júliát.

- Azt mi fogjuk. - mondta Johnny. - Én vagyok Rómeó.

- Én a dada... kivéve ha Scarlettel történik valami akkor Júlia. - duzzogott Cora.

- Ó a dada! Azt szeretem. - csillant fel Hallie szeme. - Mert a szerelem tenger érzelem, tüzes jég virág... barmok! Ha ha... mi van?

- Az a musical Hall de ne is törődj vele! - gúnyolódott Skandar.

- Ja...

Halliék leléptek átöltözni valami kényelmesebb cuccba. Majd Hall és Skandar egy külön terembe sétált. Pár ember bejött még hármunkkal megnézni a jelenetet.

- Oké. Remélem most már menni fog. - mondta a rendező. - Onnan megyünk, hogy...

- Tudjuk. - mondták kórusban.

Skandar megtördelte az ujjait, majd Hallre pillantott. 

- Ivy. Mégis mi történik veled?

Hall értetlenül pislogott. - Mi történne? Készülnöm kell a válogatásra. Tudod milyen Amanda! 

- Nem erre célzok! Egyik percben ilyen vagy a másikban már olyan, egyet pislantok és te már... már teljesen más vagy! 

- Más? - lépett Skandar elé. - Miben? Egyáltalán miről beszélsz?! Mindenki azt mondja más vagyok, hogy fura, de senki sem mondja meg, hogy miben!

- Ivy ne szórakozz! Az egyik percben te vagy a legszerényebb ember a világon! A másikban, pont úgy táncolsz, mint a legnagyobb pasi faló, és megütötted Amandát!

Hall összevont szemöldökkel Skandarra nézett. - Nem ütöttem meg Amandát.

- Ne nézz hülyének. Nem csak én láttam! - gúnyolódott Skandar.

- De tényleg nem ütöttem meg! Emlékeznék rá!

Skandar idegesen beletúrt a hajába. - De. Megütötted.

- Hát jó. Ha te mondod. Már arra sem emlékszem mit tettem... - indult el a terem oldala felé Hall.

- Ivy... Várj... 

Hall megállt és visszafordult. A szeme másképp csillogott. Vakmerően. A test beszéde is más lett. Eddig szerénynek, és kíváncsinak tűnt. 

- Mi az? - sétált be a tér közepére, a fejét gúnyos mosollyal oldalra döntve. 

- Sok sikert Amandával szemben. De attól még más vagy. 

Hall felnevetett kicsit. Teljesen más volt a játéka mint két perccel ezelőtt. 

- Jó vagy rossz értelemben? - karolta át mosolyogva Skandar nyakát. 

- Ijesztő értelemben. 

- Cuki vagy Josh amikor ráakarsz valamire jönni. De inkább azt használd ki, hogy jól nézel ki, nem az eszedről vagy híres. 

- Megint kezded... 

- Mit? - Hall szeme kacéran felcsillant, aztán előre hajolt, Skandar meg elkezdett röhögni. 

- Nem igaz! - morogta a rendező. 

- Ő röhögött! - mutatott a fiúra Hall, de már ő is nevetett. 

- Tudom! 

- Bocsánat! De... - fuldokolt Skandar a nevetéstől. - Olyan abszurdum, hogy Hall megcsókol! Még Edet se csókolta volna meg. 

- Erre nem vennék mérget. - suttogtam Corának. 

- Na jó! Újra. - dörzsölte idegesen a rendező a homlokát. 

- Honnan? - kérdezte Skandar. 

- Ijesztő értelemben....

- Remek. - karolta át Hall Skandar nyakát, és várakozóan a fiúra nézett. - Mond már!

- Jó, jó! Nem kell siettetni.... Ijesztő értelemben. - mondta Skandar.

- Cuki vagy Josh amikor ráakarsz valamire jönni. De inkább azt használd ki, hogy jól nézel ki, nem az eszedről vagy híres.

- Megint kezded...

- Mit?- de alig, hogy kimondta Hallie Skandar vállára hajtotta a fejét és elkezdett röhögni. 

- Jó. Elég volt! - állt fel a rendező. - Ajánlom, hogy a színpadon menjen este! Ha nem nagy égés lesz. 

- Majd improvizálunk. - veregette meg Hall vállát Skandar. 

A rendező az orra alatt magában. - Nem igaz! Mi olyan vicces ebben! Úgy oldjátok meg a színpadon ahogy akarjátok. - lépett le. 

- Hát ez nektek tényleg nem megy. - mondta Cora. 

- Na ne mond! - gúnyolódott Hall. 

- Mért nem tudjátok csak lekapni egymást azt csókolom! 

- Hát egyik se megy. Se a lekapás, se a csókolom része. - bólogatott Skandar. 

- Mindegy. Jók vagyunk! Megoldjuk! Na gyere már Skandar! Éhes vagyok és Bridgit már biztos vár minket. - kapta el a srác csuklóját és rángatta ki. 

- Te mindig éhes vagy! - vágta rá a srác.

Cora megrázta a fejét. Johnny csak ült és gondolkodott. 

- Fura... - mondta. 

- Azt is az orrunkra kötöd, hogy mi? - kérdeztem bunkón. 

- Persze. Még én is letudom kapni Corát, akkor mi az, hogy Hall elröhögi?! 

- Ja mint a Rómeó és Júliában. Ott Scarletett kapod le. - jegyezte meg gúnyosan Cora

- Kivéve, ha történik vele egy véletlen baleset. Szomorú... - szipogott Johnny. 

- Mennyire véletlen? - húzódott Cora szája mosolyra. 

- Csak picit. - vonta meg a vállát. 

- Ez az Júlia leszek! Óh, Rómeó mért vagy te Rómeó? - mosolygott Johnnyra.

- Mert az a nevem. 

Én meg elnevettem magam. - Mr. Rash kortárs darabot csinált belőle? 

- Igen. - mondta Johnny. - Rómeó narkózik. Vagyis én... ez zavaros... 

- A színház már csak ilyen. - vontam meg a vállam. 

Este hétkor sétáltunk be a főbejáraton és foglaltuk el a helyünket az erkélyen. Annie, Cora mellé ült és mosolyogva beszélgettek. Lucy, Susan és Jake között ült. Nekem az egyik oldalamon Cora, a másikon Johnny ült. 

5 perc késéssel kezdtek. Amint a függönyt elhúzták Annie elhallgatott. 

Hall a színpad elején ült, a lábát lelógatta. Szaggatott farmer nadrágot és egy fehér pólót viselt. A kezében egy nagyobb üveggolyó volt. Amint folyamatosan dobált, miközben a reflektor megvilágította. 

- Ismerős az érzés? - nézett ki a közönségben. - Hogy mindenki azt mondja megváltoztál... Hogy mindenki szerint más vagy, de te egyáltalán nem tudod mire mondják. Ugyanolyannak érzed magad, mint általában... kivéve, ha sosem voltál teljesen normális... 

A színpad hátuljában valamit behúztak. A fényt rávitték egy hatalmas koporsó volt. Amit emberek álltak körbe. 

Hall hátra pillantott, majd visszafordult hozzánk. - Az élet mulandó. Sokan mondják, hogy éljünk ameddig megtehetjük. Aztán meg csodálkoznak, amikor szép lassan az ember megváltozik. Semmi sem jó nekik. De várjunk csak... 

A színpad elsötétült. De szinte azonnal bevilágították az egészet. A térben a falak mentén rudak voltak... Egy tánc teremnek volt berendezve. Skander sietett be a térbe. A hátán egy sport táskával. A térben nem volt senki, csak egy lány melegített a rúdnál. 

- Szia Anna. - állt meg egy fekete hajú csaj előtt. - Nem láttad Evelint? 

- De. Ott jön. - folytatta a lány a bemelegítést. 

Hall egy laza melegítő nadrágban és egy vékony pántos piros színű topban lépett be. Ledobta a táskáját és lerúgta magáról a sport cipőjét. 

- Hali Josh. Próbálnunk kéne a vizsga koncertre. - mosolygott a srácra Hall. 

És még csodálkozunk, hogy Hall jól el tudja játszani, hogy nincs semmibaja, most például a szemei mesébe illő ártatlansággal ragyogtak, csöppet sem tűnt egy veszélyes félvérnek. 

- Tudom azért jöttem. - felelte Josh. - Ezt nálam hagytad. - vette ki a zsebéből ugyanazt a gyöngyöt. 

Valahonnan zene hangzott fel. 

- Köszi.... Akkor mire várunk még? Táncoljunk. - fonta fel a szemöldökét Hall és tárta szét a kezét, majd elsüllyesztette  a zsebébe a golyót.

A zene beindult. Először csak befolyt rá a többi fiú és lány, ami körülbelül 14 személyt jelentett. A színpadi technika beindult és a hátsó fal előtt egy dobogó emelkedett ki. A fiúk többsége felpattant rá. 

Aztán amikor a dal felgyorsult. Hallie és minden második lány mozgása szintén erőteljesebb és mozgalmasabb lett. Rohadt jól nézett ki! Valahonnan kitartott éneklést hallottam. 

- Ki énekel? - súgtam Corának.

- A hang alapján Hall. 

Hallie folyamatosan ugrotta a hangközöket, majd amikor viszonylag magasabbra elért. Skandar egy szaltó kíséretében leugrott a dobogóról és beállt középre. Kékes  szemében vidámság csillant, úgy, mint amikor a király néz a népére, aztán elkezdett énekelni. Hallie adta az alapot. A zene lassan vissza lassult. Hallie mozdulatai lágyakká váltak.  Az eddigi gyors mozgásból. Az alap hangokon maradva elkezdette a szöveget énekelni. 

Cora szeme mellettem elkerekedett. Tudtam miért. Éneklés közben nehéz folyamatosan semmi váltás nélkül ugyanazon a hangon végig énekelni a szöveget. 

A dallamot Skandar vitte. Hallie egy impulzust adott Skandarnek, abban a pillanatban a testük összekapcsolódott, mintha összeragadtak volna. A koreográfia, amúgy is bonyolult volt. Folyamatosan valamijük érintkezett, miközben a kezükkel vagy a lábukkal teljesen másképp mozogtak és még énekeltek is. 

- Nem rossz! - vágódott ki egy ajtó... eddig észre se vettem, hogy van erkélye a díszletnek, Skandar és Hall között azonnal megszakadt a kapcsolat, a csodás pillanat megszűnt, csend lett. - Gyertek, beszélnem kell veletek. 

- Miért? - keményedett meg Hallie arca. 

- Mindjárt megtudja Evelin Collins. - felelte a nő. - Ez lesz az utolsó évetek a táncsuliban. 

- Öhm.... Mért is? - forgatta a szemeit Hall, az ártatlanságot felváltotta, az a kicsit szokványosabb Hall, a vetekedő, aki mindenbe beleköt. 

- Miss. Collins látom ma reggelihez dupla adag arcátlanságot vett be. 

A tömeg kicsit felzúgott.

- Eltalálta tanárnő. Maga pedig bizonyára, dupla adag megfigyelő készséget. 

- Mit csinálsz?! - fordította el a tanártól Hallt Skandar. 

- Minek látszik? - vigyorgott rá. 

- A sulit jövőre be kell zárnunk. - mondta a nő. 

- Hogy mi?! - kiáltotta a társaság. 

- Ha csak nem sikerül támogatót szereznünk. - mondta, majd lesétált a színpadról a közönségbe és beült a legelső helyre, ami üres volt. - De addig is folytatjuk a próbákat. Az utolsó előadást meg kell csinálni az Aladdinból, majd jön az Anasztázia. 

A színpadon a gyerek sereg vitatkozni kezdet, a legkülönfélébb felháborodások jöttek elő. Fokozatosan levették a fényeket végül csak egy lámpa világította meg Halliet aki belebújt a cipőjébe és elkezdett egy helyben futni. 

A sztori tovább haladt. Különböző jelenet zajlottak le. Hall jó ideig nem tűnt fel a színpadon. A legtöbb jelenet táncpróbák voltak. Rájöttem ki az az Amanda. Egy bunkó paraszt, aki méhkirálynő akar lenni. Ezt jól összefoglaltam. 

- Hé, skacok! - rohant be Hall, megint más volt mint eddig. Folyamatosan mosolygott. - Tudom a megoldást. Flashmob.  

- Beválhat. - bólintott Skandar. 

- Azt tudod mennyi idő megszervezni? - kérdezte az egyik lány... mondák már a nevét talán Samatha. 

- Igen. - mosolygott tovább Hallie. - De látványos. - kicsit Lucyre emlékeztetett... - Ha a tömegből kiválunk és elkezdünk táncolni, megmaradunk az emberek fantáziájában és ha feltesszük magunkat az internetre... 

- Meglehet a támogató... - értette meg Anna. 

Hall hevesen elkezdett bólogatni. 

- És ki csinálná meg, majd te? - szólalt meg az eddig oszlopot támasztó Amanda. 

- Egyedül... - sütötte le a szemét. - Áh... nekem az nagy falat lenne... De ha összefogunk menni fog. Te is jössz? - kérdezte kedvesen. 

Corához hajoltam. 

- Igaza volt Hallnek tényleg fura darab. - suttogtam. 

- Asszem tudom mi a betegsége.... - mondta halkan.

- Mi? 

- Még nem vagyok benne biztos...

- Én?! - kérdezte Amanda. - Nekem van annyi tehetségem, hogy átvettek a San Francisco-i iskolába. Nem úgy mint egyeseknek. - mérte végig undorodva Hallt. 

Hall fal fehér lett. 

- Hé. - szólalt meg fenyegetően Skandar. - Amanda.

- Ne védelmezd Evelint, Josh! A tanárnővel szemben nagy volt a szája. Most persze, megint a megszokott visszahúzódó kis szerénységét mutatja meg, inkább menj színésznek! 

- Szállj le róla! - mondta Skandar. 

- A jóképű szőke herceg húzzon el! Ez csak rám és Evelinre tartozik. 

- Mért utálsz ennyire? - kérdezte fojtott hangon Hall. 

- Jól tudod. - mondta. 

- És ha nem emlékszem? 

- A közvetlen közeledben van, nehogy azt mond, hogy nem tudod mi történt. - Amanda Evelin elé lépett és még mielőtt bárki bármit tehetett volna (már a színpadon), megütötte Halliet.

Hall a színpad szélére csúszott. A haja félig az arcába hullt. A szemei továbbra is szerényen csillogtak.

- Ivy! - futott a lányhoz Skandar. 

- Hihetetlen, hogy még mindig benne vagy a kis szerepedben. 

- Nem tudom miről beszélsz. - suttogta erőtlenül Hall. 

- Ó, dehogynem. - azzal távozott a színről. 

A darab tovább haladt. Sorra jöttek a támogató keresések. Hall mindegyik jelentnél olyan volt, mintha egy teljesen más karaktert játszana. A következő lényegesebb rész, az volt, ahol Hall egy házi buliban volt. Az erkélyről figyelte, ahogy az osztálytársai szépen lassan kivetkőznek magukból. A kezében egy cola volt. Skandar közében állt a tekintetével Halt kereste, majd amikor meglátta elmosolyodott és felsietett az erkélyre. 

- Azt hittem utálod a bulikat. - köszönt mosolyogva. 

- Utálom is. - Hall test beszéde megint egy új formát öltött. 

Kezdjünk a ruhával amin nem kicsi dekoltázs volt. Egyből sejtettem mik jöhetnek szóba és sokat nem is tévedtem a csók ugyan nem itt csattant el, de volt egy sokkal érdekesebb jelenet. 

-  Ma este valahogy furcsa vagy. - mondta Skandar. 

- Mostanában mindenki azt mondja, hogy fura vagyok, nem csoda, az Anasztázia válogatáson Amandával kell versenyeznem Anasztázia szerepéért. - csillogott Hall, szeme miközben kicsit gonoszul elmosolyodott. - Jössz táncolni? 

A zene abban a pillanatban váltott, valami modernre. Hall egész lénye lángolt a színpadon, persze nem szó szerint, csak hihetetlen energia szabadult fel belőle. Hall, amint Skandarhez lépett érezni lehetett, hogy ez nem valami romantikus lágy tánc lesz érzelmes pillanattal. Nem tévedtem. Cora és Johnny egy pillanatra összenézett, ők sejtették mi fog következni. Én nem. Eddig a pontig elhittem, hogy Hallben nincs semmilyen Aphrodité gén. De most már nem. Csak Hall ügyesen elrejtette. Nem a valódi életében mutatja meg az Aphrodité génjeit. Hanem a színpadon. A tánc... maradjunk annyiban, hogy erotikus volt.... nagyon... Az egy dolog, hogy Skandar is durva volt, de egy, ő Apolló fia, kettő, fiú. 

- Na ez az Ivy már ismerősebb. - világította meg a reflektor Amandát. 

Skandar megállt és zavartan figyelte Hallt. 

Hallie arcára édes mosoly ült, de még mindig ott volt benne az a láng ami a tánc alatt. 

- Szia, Amanda. Mit keresel itt? Nem valami műszempilla készítésen kéne lenned? - gúnyolódott Hall. 

- Végre nem vagy szerény. - lépett elégedetten Hall elé Amanda. 

- Én meg a szerénység?! Mit szívtál? - szegte fel kihívóan a fejét. - Én csak arra emlékszem, hogy megütöttél. 

- És mit teszel ellene? - vigyorodott el gonoszan a lány. 

- Csak ezt. - Hall keze meglendült. 

Mondanom se kell, hogy csaj bunyó tőrt ki, és a végén Skandar rángatta szét őket. 

- Mi a francot csinálsz Ivy?! - kiáltott rá a Hallre. 

- Ledöntöm a méh királynőt a trónjáról! Azt hiszi itt mi vagyunk a méhecskék, akik körülötte sereglenek! Maximum a pokol királynője lehetne, ha nem rúgná ki hamarabb Lucifer. 

- Mi van veled?! Napról napra furcsább vagy! - villogott Skandar szeme. 

Hall felhorkant és lelépett. 

A függönyt összehúzták. 

- Első felvonás vége. - nyújtózkodott Lucy. 

A büfében álltunk sorba, miközben Evelin betegségén vitáztunk. 

- Szerintem akkor is skizofrén. - mondta Cora. 

- Szerintem csak őrült, némi amnéziával. - vett egy perecet Johnny. 

- Én Corával értek egyet. - vonta meg a vállát Lucy. 

A második felvonást onnan folytatták, hogy Skandar az "utcán" rohant Hall után. 

- Ivy állj már meg! - kiáltotta Skander. 

- Miért kéne, hogy te is az orrom alá dörgöld, hogy változtam, amikor nem is?! 

- Ivy. Mégis mi történik veled? - kapta el a kezét és fordította maga felé Hallt. 

Hall értetlenül pislogott. - Mi történne? Készülnöm kell a válogatásra. Tudod milyen Amanda!

- Nem erre célzok! Egyik percben ilyen vagy a másikban már olyan, egyet pislantok és te már... már teljesen más vagy!

- Más? - csattant fel Hallie - Miben? Egyáltalán miről beszélsz?! Mindenki azt mondja más vagyok, hogy fura, de senki sem mondja meg, hogy miben! 

- Ivy ne szórakozz! Az egyik percben te vagy a legszerényebb ember a világon! A másikban, pont úgy táncolsz, mint a legnagyobb pasi faló, és megütötted Amandát

Hall összevont szemöldökkel Skandarra nézett. - Nem ütöttem meg Amandát. 

- Ne nézz hülyének. Nem csak én láttam! - gúnyolódott Skandar.

- De tényleg nem ütöttem meg! Emlékeznék rá!

Skandar idegesen beletúrt a hajába, pont mint a próbán - De. Megütötted.

- Hát jó. Ha te mondod. Már arra sem emlékszem mit tettem... - indult el a terem oldala felé Hall.

- Ivy... Várj...

Hall megállt és visszafordult. A szeme ugyanúgy csillogott mint a próbán, vakmerően. 

- Mi az? - sétált be a tér közepére, a fejét gúnyos mosollyal oldalra döntve.

- Sok sikert Amandával szemben. De attól még más vagy.

Hall felnevetett. 

- Jó vagy rossz értelemben? - karolta át mosolyogva Skandar nyakát.

- Ijesztő értelemben.

- Cuki vagy Josh amikor ráakarsz valamire jönni. De inkább azt használd ki, hogy jól nézel ki, nem az eszedről vagy híres.

- Megint kezded... - már értem! A táncos esetre céloz. 

- Mit? - kérdezte Hall. Majd előre hajolt és.... Skandar elkezdett röhögni. 

- Elcseszték. - suttogta Cora.

- De Hall szerepben maradt. - vetette ellen Johnny. 

Hallie szeme továbbra is ugyanolyan maradt. 

- Mi ilyen vicces? - kérdezte. 

- Te. - vágta rá Skandar. 

Ezek komolyan improvizálnak!

- Nem elég, hogy szerény vagy, aztán kurva, majd neki esel bárkinek, most meg megakarsz csókolni?! Ivy te nem ilyen vagy.

- Nem igazán ellenkeztél annál a táncnál. - mosolyodott el, miközben még mindig a fiú nyaka körül pihentek a karjai.

- Ha táncolsz... megváltozik a világ. - felelte Skandar. 

- Mindjárt elpirulok. 

- Te. Soha. - rázta meg halvány mosollyal a fejét. 

- És megváltozna a világ akkor is, ha nem táncolnék. Ha annyira megváltoznék, hogy fel se ismernél? 

 - Te mindig Ivy maradsz. Bármilyen is leszel. 

- Tényleg? - kérdezte Hall, és megcsókolta Skandart. - Ebben az esetben is? 

Skandar zavartan Hallre nézett, de bólintott. 

Elsötétült a színpad. Volt egy jelenet Amandával kapcsolatban, majd Hall / Evelin házát figyelhettük meg  ott is a konyhát. 

Hall a pultnál vágta fel egy éles késsel a vacsorát. Skandar gondolkodva méregette Halliet. 

- Megmondtam, hogy maradj a kinézetednél. - mondta semlegesen Hall. 

- Tudom... Mit csinálsz?! 

Hall abbahagyta az étel készítést és felemelte a kést. Nézte, ahogy a fényben megcsillan a penge éle, majd megvágta az ujját. 

- Festék. - mondta. 

- Mi?! 

- Sőt, jobb mint a festék, a vér... 

- Te meg? Mi a... - fogta meg Hallie kezét, amiből fix, hogy a valódi vére folyt. 

- Tök szép festék lenne. 

- Beteg vagy. 

- Mit mondtál?! - lett acél kemény Hall hangja, a kés fenyegetően meglendült a kezében. 

- Megint fura vagy.... 

- MIT MONDTÁL?! - kiáltott rá. 

Skandar alaposan végig mérte Hallt. 

- Hogy... beteg.... va... Mi bajod... Ha nem tudnám, hogy lehetetlen azt mondanám, hogy... hogy... - akadt meg Skandar. 

- Hogy? - forgatta meg a kést a kezében Hallie. 

- Betegség... erre akadtál ki... Egyik pillanatban ilyen, másikban olyan vagy... skizofrén vagy. 

Hall kezében megállt a kés. 

A szeme jég hidegen csillogott. Kicsit pszichopatán. 

- Győztem. - mondta mellettem Cora. 

- 2 éve diagnosztizálták. - mondta hidegen Hall. 

- Mért nem mondtad el? 

- Hittél volna nekem? 

 - IGEN! A legjobb barátom vagy, mióta 4 éve ebbe a suliba jöttem, ismerlek! 

- Ha ismernél. - szúrta bele kést a deszkába Hall. - Akkor rájöttél volna már az elmúlt két évben is. 

Hú.. ez ütött...

Skandar megadóan felsóhajtott. - Viszlát Ivy. - mondta és kisétált. 

Hall csak állt, majd elővette az üveggolyót a zsebéből, egy nagy csattanást hallott, mire a golyó kiesett a kezéből. 

Hall kirohant a színpadról. 

Összevont szemöldökkel figyeltem mi zajlik a színpadon, tánc jelenetek, minden zavarossá vált, mindenki ordibált. Hallottátok mi történt? Kérdezték, majd ment a pletyka. Hallien, Amandán és még két fiún volt reflektor, azok is folyamatosan villogtak. Visszarendezték a táncteremet és mindenki letette a cuccát, egyedül Hallie tette lassan a cuccát, miközben Amanda a háttérből figyelte őt. 

- Sajnálom. - mondta őszintén. 

- Én is. - felelte Hallie. - Miért lettünk ennyire rosszban?

- Mert az én legjobb barátom volt Josh. 

Hallie felállt és Amandához sétált. 

- Sajnálom, hogy megütöttelek. - bámulta a földet Hall, a szemei szomorúan csillogtak. 

- Én is, hogy méhkirálynőként viselkedtem. Ha bármire szükséged  van, akár, hogy is viselkedtem, segítek, ha akarod. 

- Nehéz esett vagyok. - húzta el a száját Hall. 

- Ha Josh kibírt én is kifoglak és, ha akarod.. az érdekedben járhatok a San Francisco-i tánc suliban. 

Hall elmosolyodott, majd Amanda biztatóan megszorította a kezét. 

Nekem pedig a rossz előérzetem nőttön nőtt. 

Csak egy reflektor fény maradt, ami Halliet világította meg. Tőle nem messze még mindig ott hevert a golyó. 

Hall a farmerébe dugta a kezét és a reflektorba nézett. Aztán golyóra esett a pillantása. Lehajolt és felvette, majd leült a színpad szélére. Újra behozták a koporsót. Vissza a sztori elejére. 

- Nos. Igen. Az élet mulandó. Eltitkoltam, hogy milyen vagyok. Volt, hogy tényleg fogalmam sem volt arról, hogy mennyire... másképp viselkedek... holnap lesz a temetés... miután Joshnak azt mondtam, hogy nem vette észre két év alatt, hogy milyen betegségem van... balesete volt... az autó vezető ittas volt... nos ott hátul látni lehet mi történt. Az élet rövid és az emberiség túl későn veszi észre a hibáit. Amanda... ő okult a hibájából. De nekem még kell... Hogy mit hoz a holnap? Kitudja. Ahogy azt is, hogy mikor jön el a végső pihenés. Lehet, hogy 10, 5, vagy 1 év múlva, vagy akár holnap. De az is még ma. 

A függöny behúzódott. Arra eszméltem fel, hogy Cora elkezd tapsolni. Vastapsot kaptak, Hallie Skandar, meg Amanda... (nem tudom ki játssza) füttyszót is kaptak. 

Hall miután vége lett az előadásnak kijött hozzánk. 

- Meglepően jól játszol skizofrént. - ölelte meg az iker testvérét Annie. 

- Köszi. Ha tudnád mennyit szenvedtem vele. 

- Ja és mi élvezhettük. - sétált ki a csaj aki Amandát játszotta. - Bridgit Hathaway. 

- Anne Hathaway lánya. - tette hozzá Hall. 

- Király, ő is...

- Igen. - mondta Bridgit. - Az apám... nos... Thantosz. 

- Komolyan?! - kerekedett el a szemem.- De te... Nem láttalak még a táborban. 

- Kisisten gyereke vagyok, eddig egy szörny támadott csak meg, inkább halandónak hisznek, meg az is előny, hogy tudom irányítani a ködöt. 

- Értem. - karoltam bele Halliebe és vittem el a többiektől. - Akkor visszatértél? 

- Azt hiszem. - túrt bele a hajába. - Ezt, hogy lehetne megállapítani?

- Azt beszéltük valamelyik nap Susannel, hogy mielőtt még túl lennének az érettségin a tavaszi szünetben elmegyünk a Félvér táborba edzeni. Ott minden kiderül. 

- Ja... a háború... - vált keserűvé a hangja.

- Nem lesz baj. Ismerem Kronosz stratégiáit. 

- És, ha Ingrid tervét fogja követni? Akkor mit csinálunk? - a szemében aggodalom villant. 

- Majd kiterveljük Susannel. - feleltem. 

- És mi van... ha...

- Ha nem sikerül? Akkor már úgy is mindegy. 

- Nem... Mi van, ha nem vagyok már elég bátor, hogy harcba szálljak? 

Döbbenten Hallre néztem. A szemében vegyes érzelmek uralkodtak. Félelmek és vágyak. 

- Hallie Beckendorf vagy. - zártam őt a karjaimba. - Ed meghalt és te mégis itt vagy. 

- Mert lecseszett.... 

- De már jobban vagy. Amúgy is, neked és a Jackson kölyköknek van a legnagyobb oka a harcra. 

- Bosszút állni Ingriden. 

- Hol tanultál meg így táncolni? - váltottam témát. 

- Csak nem irigykedsz? - vigyorgott, de a szemei vad tűzben égtek. 

- De. - feleltem őszintén. 

- Ha túl éljük a háborút. Megtanítalak énekelni és táncolni is. - karolt belém vidáman és indultunk el visszafelé a többiekhez. 

- Hűha... énekelni... bátor vagy... 

- Annyira nem lehetsz szörnyű!

- Kérdezd meg Elvist... 

Na hali, véleményeket várom commentben. Hamarosan elérkezünk a titánháborúhoz :D És a szereplőkhöz visszakanyarodva, youtube-on érdekes videót találtam és még annál is érdekesebb színészt, aki bizonyos mértékben emlékeztet Diára. Úgyhogy mégis lett élő emberes verziója, vagy mije... 

Dia di Angelo:

- Ami különbség, hogy ugyebár a szeme igen misztikus, konkrétan csak a villámokat lehet benne látni. Ezen kívül én olyan hosszú hajjal képzeltem el, mint azon a rajzon. Ilyen hosszú haja csak idősebb korában lesz.