A bokám sajgott. De az istenek már rég elmentek. Hall döbbenten bámulta kék színű lángját. Megpróbáltam felállni, de azonnal visszazuhantam.

Ingrid... az az aljas kis... mért akarta Halliet...

Edmund... tényleg meghalt vagy hazudott. Meg kell tudom. Meg kell néznem odalent.

Az ajtó kivágódott az Angelo hármas, Stoll, Liberék, a Jackson kölykök és Cora sietett be.

Amint Annie meglátta az ikertestvérét elkerekedett a szeme.

- Te mikor festetted be a hajad?!

Dühösen rá néztem Anniere. Így is ki van akadva, a tüze miatt, most mért kellett ezt mondania?!

- Mi van a hajammal?! - kérdezte hisztisen Hall, majd kikapta a kezemben szorongatott varázstükröt és bele pillantott. - Mi a franc?! - érintette meg a haját - Sápadtabb vagyok, mint a Vámpír csaj!

- Nem én vagyok a legfehérebb! - mosolyodtam el boldogan.

Peter hozzam lépett és megnézte a bokám. A csont elég érdekes szögben állt.

- Mi történt? - kérdezte hidegen Susan.

Gyorsan elhadartam. Hallie szeme dühösen izzott. De a szokásos pirosas narancs szín, helyett kéken.

- Azta.... - döbbent le a két Liber.

- Mi van Hall túl sok alkoholt ittál? - vigyorgott Michael.

Hall értetlenkedve felvonta a szemöldökét.

Belőlem meg előtört a röhögés, akárcsak Bredből. Susan és Peter is halványan elmosolyodott, de Hall nem értette min nevetünk.

- Mi van?! - kérdezte.

- Az alkohol ég kék színű lánggal. - feleltem.

Hall szikrázó szemeit Michaelébe fúrta.

- Na mindjárt kipróbáljuk Dionüszosz unokája, hogy te milyen színű lánggal égsz! - indult el Michael felé.

- Hall nem vagyok egy IQ bajnok, de annyit tudok, hogy ha kék színű lánggal gyújtanak meg, akkor kék színnel fogok égni! - vigyorgott vidáman a srác.

Hall felmordult és Michaelre vetette magát. Ijedten bámultam, ahogy Hall elveri Michaelt. A fiú meg se ütötte. Joe közéjük rohant és lerántotta a fiúról Hallt.

- ERESZ El! ANGELO! - kiáltotta Hall.

Michael arcán vörös ütés nyomok voltak. De még mindig nevetett poénján. Oké, lehet, hogy csak azért mert kémia szakkörre járok de szerintem akkor is vicces volt.

Hall meglendítette az öklét és eltalálta Joe halántékát, a fiú kis híján elájult. De Dia elkapta és egy nehogy már Hall leverjen pillantással visszahozta az életbe. Joe Hallre pillantott, akinek a haja körül iszonyatos erejű kék lángok keltek életre. Joe kezében megjelent valami. Aztán Hallt valami hátra rántotta. A lány a falhoz vágódott.

Nem kéne megint harcolnia... ki van fáradva. Még ha nem is tűnik annak.

Hall szemében gyűlölet izzott. A kísértet, ami a falhoz vágta visszasiklott Joe mellé. A fiú gonoszan elmosolyodott és felvont szemöldökkel Hallt nézte. Hallie kezében megjelent az ostora, mire Joe mosolya azonnal eltűnt a szájáról. Oldalra vetődött, de Hall gyorsabb volt az ostorával. A fiút a földhöz vágta. De Joe bele olvadt az egyik lámpa árnyékába. Hall szeme még mindig dühös volt. Joe elő lépett és hátulról lefogta Hallt. A lány előre hajolt, ezzel kibillentve Joet az egyensúlyából és áthajította a válla felett.

Felakartam állni, és közbe lépni mielőtt egyikőjük olyat tesz amit később meg bán.

- Hagyd. Nem lesz baj. - mosolygott rám Peter. - Csak lefárassza Halliet.

- Mint oly gyakran. - ült le mellém Kevin.

Joe egy 20 fős csontváz sereget idézett meg, amik Hallnek estek. A lány 10 percig hasította szét őket az ostorával. Majd lihegve leeresztette az ostorát. Joe kényelmes tempóban felállt és a fáradt Hallre pillantott.

- Most már rendben vagy? - kérdezte Joe.

Hall kifejezéstelen arccal pillantott a fiúra. Hozzá lépett és szorosan megölelte, majd megfordult és a lifthez sétált. Mikor a lift ajtó becsukódott Joe felénk fordult.

- Ennél jobb nem jutott az eszembe. Túl sok minden nyomja a lelkét. Ez már csak hab volt a tortán. - ült le elém.

- Fura, hogy Hallt érdekli, hogy nézz ki.... - húzta el a száját Susan.

- Szerintem inkább az a fura, hogy ennyire... gyenge volt. - vágta rá gúnyos hangon Joe.

- Gyenge? - kérdezte Annie.

- Igen. Hallel nem egyszer párbajoztam. 4 évesen erősebb volt, mint most. Olyan mintha... Áh, hagyjuk.

- Mintha kezdene kialudni a belső tüze. - felelte szomorúan Susan.

- Ez lehetséges? - kérdeztem.

A lány szomorúan bólintott.

- Egy tűzhányó simán elalszik - kezdte Cora - és lényegében, Hall vérszerkezetének egy része megegyezik a vulkán lávájának szerkezetével.

- Te honnan tudsz ilyeneket?! - vontam fel döbbenten a szemöldökömet.

- Érdekel a genetika. - felelte.

- Na születésnapos. - segített fel Peter. - Menjünk a kórházba.

- Igazuk van a halandóknak, tényleg meghatározó nap a 16. Születésnap. - erőltettem mosolyt a számra.

Peter elkísért a kórházba. Bredet haza vitte Kevin és Joe. Hallie pedig... Hall elment, gondolkodnia kell.

A váróteremben ültünk a röntgen előtt.

Peter szemében nem a megszokott fény mozgott.

- Minden rendben? - kérdeztem.

Peter rám pillantott. Zöld szemei ugyanolyanok voltak, mint Edmundé.

- Csak zavar, hogy nem látom a jövőt. - vonta meg a vállát. - Sokáig hittem, hogy ez egy átok, de Ed elmondta, hogy hasznosíthatom a képességem, tudtam mit kell tennem, de most, még elképzelésem sincs, hogy mi fog történni.

Edmundon gondolkodtam meg kell tudnom, hogy Ingrid igazat mondott-e.

Miután kijöttünk a kórházból egy gipsszel és egy járó bottal lettem gazdagabb. Nem lett volna egyszerűbb egy kis ambróziát vagy nektárt adni?! Most komolyan!

Peter komoran sétált mellettem. Kiengedtem az erőmet. Feleslegesnek érezte magát.

- Nem vagy az. - mondtam határozottan.

- Mi?!

- Nem vagy felesleges. Nem ismerek nálad jobb gyógyítót Peter. Mindannyian különlegesek vagytok. Az átok én vagyok, nem ti. - mondtam keserűen.

- Nem vagy átok.

- Tudod min csodálkozok? - kérdeztem résnyire összehúzott szemekkel. - Hogy még nem hívattak fel az Olimposzra.

- Minket is felhívtak. - felelte. - Edmundot és Lucyt elakartak pusztítani...

Előre sejtem, ha a titán háborúban nem halok meg, akkor Zeusz fog megölni utána azzal a felkiáltással, hogy túl nagy a hatalmam.

Besiettem a szobámba, már amennyire ez lehetséges egy gipsszel, az alsó polcból elővettem a nektárt és belekortyoltam. Azonnal jobban lettem, legalábbis a lábam már nem fájt.

Bezuhantam az ágyba, az álom mint valami meleg takaró úgy lebegett előttem. Egy ideig nem történt semmi. Aztán egyszer csak a nagy feketeségből alakok váltak ki. Akik a földön ültek. Akárcsak én.

Mindenki itt volt. Joe, Susan, Hallie, Michael... és a többiek.

Kör alakban ültünk.

- Mi ez mediációs álom. - húzta el a száját fanyarul Hall.

- Hall tanuld már meg - a szemem tágra nyílt döbbenetemben, azonnal felismertem a hangot, a kör közepén lassan egy fehér szellem alak kezdet kibontakozni. - a mediáción két félt békítünk ki. Én csak szimplán beszélni akarok veletek.

Hallie hitetlenkedő pillantással nézte a szellemet. Azt elhiheti, hogy én is.

Edmund lassan Hallhez lépett. Ingrid nem hazudott volna... tényleg meghalt?! Vagy ez is csak Ed egyik trükkje.

A mellettem lévő lányra pillantottam. Hall szemei értetlenül csillogtak. De hamar összeszedte magát.

- Ennél jobban nem is igazolhattad volna, hogy tényleg Edmund vagy. Csak te vagy képes minden apróságért belekötni az emberbe. - mondta.

Ed elmosolyodott. - Én is örülök, hogy látlak. - majd megfordult és végig nézett a többieken.

Joeval összenéztünk, kérdőn Edre pillantottam, mire csak megvonta a vállát.

Lucy mosolygott, látszott rajta, hogy legszívesebben a nyakába ugrott volna... már ha Ed nem lenne szellem...

- Irtó nagy szarban lehetünk, ha személyesen kerestél fel minket. - köszönt Susan.

- Hihetetlen, hogy még mindig ennyire hideg vagy Sus. Nem is örülsz, hogy látsz?

- Okod van rá, hogy itt vagy. Ez önmagában elég ok arra, hogy ne örüljek itt létednek. - felelte Susan.

- Ebben mondjuk igazad van... elhagytátok magatokat. - csapott a közepébe Ed.

Peter, Hallie, Lucy és Susan lesütötte a szemét. Joe felszegett állal állta Edmund haragos pillantását. A két Liber idegesen az ajkát harapdálta, Annie az egyik hajtincsét csavargatta.

- Komolyan?! Ennyire... Ha valamelyikünk meghalna egy küldetésen ennyire magatokba omlanátok. Hall! A jégóriás, hogy tehetted ezt?! Hogy hagytad magad csak úgy....

- Ha meghalna Lucy te mit tennél Ed?! - pattant fel a lány és lépett Edmund elé.

- Ha lenne rá mód visszahoznám. - felelte Ed. - Ha pedig nincs, akkor örökre magamban őrizném az emlékét. De nem adnám fel!

- Azt hiszed nekünk ilyen könnyű? - kérdezte halkan, de jól hallhatóan Susan.

- Mondtam én egy szóval is, hogy könnyű?! - fordult a nővéréhez.

- Anyára nem is gondolsz? - szólalt meg neutrálisan Lucy.

- De. - felelte - De ezt nem tudják megoldani. Meghaltam ez van. De nem akartam csalódni bennetek. A csapatom voltatok. De ilyen fejetlenséget utoljára kis korunkban láttam köztetek. Joe, Sus, azok a kicsinyes gyerekkori viták, átalakultak vérre menő küzdelemmé. Mi az istenért nem lehetne csak egyszer valamiben egyet érteni?!

- Ed... - sóhajtott fel Susan. 

- Nehogy elkezd itt a sértet jégkirálynőt játszani! - horkant fel Edmund. - 13 évesen lefeküdtetek, mert részegek és hülyék voltatok. Ennyi. A ti hibátok. Apa, Anya és Lee megbízott bennetek. Nem Peternek kellett volna rátok figyelnie, ahogy most sem neki kéne titeket terelgetnie. A ti életetek. Az életedért te tartozol, mindenki a sajátjáért. Nem máséért felel. A ti felelősségetek volt. - Edmund szeme Susanébe vésődött. Mit tervez a fiú? - Anyuci szeme fénye, akit arra nevelt, hogy a második az első vesztes és mindannyian azt hittük, hogy ő a tökéletes gyermek... legalábbis 13 éves koráig. Mindenki. Kivéve én.  Tudod mi a hübriszed? - Sus elkapta a pillantását. - Hogy azt hiszed mindenben igazad van és nem vagy képes elfogadni, ha valamiben nincs. - Joe gúnyosan elmosolyodott, Edmund azonnal a Hádész unokára nézett. - Te se vagy jobb! Belülről marod szét őket Joe! Egy kegyetlen méreg vagy. Nem érdekel, hogy leakarsz lépni, hogy nem akarsz harcolni, sőt megkérdem! Mi a fészkes fenéért vagy még itt akkor? A magad ura vagy! Mindig is az voltál! Egy önző, beképzelt, kegyetlen, gonosz, aljas, rohadék. De ezt már megszoktuk. - mosolyodott el gúnyosan Ed. - De egy dolgot véss az eszedbe Joseph. - Joe szeme megrándult a neve hallatán. - Ha nem segítesz, lehet, hogy nem lesz hova lelécelned. 

Hall nem messze állt Edtől, a szemében látszott, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. 

- Idejöttél, hogy lecsessz minket? - kérdezte. 

- Eltaláltad. - fordult felé. - Peter, most őszintén, kit érdekel, hogy nem látod mi fog történni, a szüleink talán látták? Tudták mekkora lesz az ellenség? Segítek: nem. Rose, büszke vagyok rád. 

- Rám? - mutatott magára a lány. - Igen. Harcolsz értük. - nézett végig rajtunk. - Joet próbálod észhez téríteni, de kár bele erőt fektetni, egy önző, felfuvalkodott barom. 

Joe felpattant és Edmundra nézett. 

- Azt elfogadom, hogy felfuvalkodottnak tartasz. Beképzelt, hát legyen. Kegyetlen, gonosz, aljas, még hízelgő is, de hogy önző barom! Messzire mész Jackson!  

- Az Alvilágban megtalálsz, ha bosszút akarsz állni. - vágta rá a fiú. 

- Attól még, hogy Jackson vagy, ez nem különböztet meg bármelyik félvértől! 

- Tényleg nem? Akkor mért nem ti irányítjátok a Félvér tábort? Mért mi? - kérdezte aranyos mosollyal Ed. - A Jackson család. Hatalmasra és erős nemzedékek fognak születni a jövőben is. 

- Mit tudsz te a jövőről? - hadarta Joe. 

- Hogy reményt ad. Ha hajlandók vagytok észre venni. - Ed elfordult Joetól és végig nézett a díszes társaságon. Lucy... nem nézett a szemébe... mindenkiébe bele nézett, de az övébe nem. - Befestetted a hajad Hall? - mérte végig a tűzlányt. 

Hall szeme sötéten felvillant. - Nem. A jégóriás...

- Hallottam hírét. - komorodott el a tekintete, szánakozva pillantott Hallre. - Feladtad. 

Hall ökölbe szorította a kezét. - Most én jövők? Lecseszted a nagy hangadók többségét, és most én jövök? 

- Feladtad. - Edmundon látszott, hogy totálisan ki volt akadva. - Ki vagy? Mit csináltál Hallievel?

- Én vagyok Hallie. 

- Tényleg?! Hallie Beckendorfot eltaposná a szerelem?! Akkor nem ismertelek eddig. Hogy csinálhatod ezt?! - kiáltott rá Ed, mire Hall elkezdet hátrálni. - Hogy gyengülhettél le ennyire?! Hogy vetkőzhettél ki magadból ennyire?! 

- Nem tudod mi zajlott le bennem! - mondta makacsan, de ijedten Hall. 

- Bűntudat. De tovább kellett volna lépned! Ehelyett mit csinálsz? Tálcán kínálod magad a jégóriásnak! 

- Azt várod, hogy elfelejtselek?! 

- Nem! Azt várom, hogy őrizz meg az emlékeidben! Az istenekre, te vagy a TŰZ! Orkán erejű, vad, lobbanékony! Te vagy a futótűz, ami mindent elpusztít! De vagy a föld magmája, a vulkánok úrnője! A lány, aki sárkánnyá képes változni! Ahányszor párbajoztunk, győzni akartál! Leakartál verni! Elpusztítani a vizet! - szóval így értette Ingrid.... - Akkor mért vagy most csak egy parázs?! 

Hallie megbotlott és hátra esett. A szemében könnyek csillogtak. Edmund fölé hajolt. 

- Miből gondolod, hogy az vagyok? - remegett meg Hallie hangja. 

- Abból, hogy fehér a hajad, hogy könnyek vannak a szemedben és, hogy ott fekszel lent a porban, ahelyett, hogy elöntene a düh és különböző átkokkal és sértésekkel bombáznál. - higgadt le Ed. - Gyenge lettél. 

- Nem vagyok az. - mondta keményebben Hall. 

- A porban fekszel. Az utolsókat rúgod Hall. Ne áltasd magad. Feladtad. Még egy találkozást nem élnél túl a jégóriással. Képtelen vagyok elhinni, nem hittem el, hogy pont én voltam a hübriszed. 

Hall szemében harag lobbant. 

- Komolyan te prédikálsz?! Meghaltál! Semmi értelme sincs így a harcnak! "Az Olimposz s vele együtt ő is elenyészik vagy fenn fog maradni". Ez van a próféciádban! Vagyis! Ha te élsz, az Olimposz is életben marad, de ha te meghalsz, már pedig meghaltál, akkor elpusztul. 

Egy nagyot nyeltem, akár megölte Ingrid, akár nem, ezt, hogy fogja kijátszani. 

- Ez csak kifogás. Akkor adjátok fel! - vonta meg a vállát - Úgyse érdemes harcolni mi? Most írtad alá, hogy tényleg gyenge vagy. 

- De nem vagyok az ! - kiáltotta Hall. 

- Bocsánat, én kérek elnézést, egyáltalán nem vesztesz azóta, hogy megöltél, sőt még nőtt is az erőd. Szép kis álom... Mennyire is tudod használni az erőd? Könyörgöm! Meg se olvadt tőle a jégóriás! Fogad el Hall. Béna vagy, gyenge. Ide jövök és prédikálok, igen. Mert komolyan mondom egy csapat újonc leverne titeket! Izzy fejlődik! Folyamatosan! És próbál titeket rávenni a harcra. De ti... csak arra gondoltok, hogy veszíteni fogtok! 

- És még neked áll följebb mi?! - állt fel és bámult bele Edmund szemébe Hall. - Mi közöd van hozzánk már?! Semmi! Meghaltál! Kotródj vissza a Hádészba és hagyd, hogy azt tegyük, amit jónak látunk. Nincs rád szükségünk és nem is lesz! Gyenge vagyok? Igen. - ismerte be Hallie, mire mindannyiunknak leesett az álla. - De sajnálom, hogy miattad váltam ilyenné... 

- Kértem, hogy változz meg? - tárta szét a karját Ed. 

- Nem. De, hogy őszinte legyek... kezdem látni a jó oldalát annak, hogy meghaltál. 

Edmund gúnyosan elmosolyodott. 

- Csak nem megsértődtél?

- Tűnj el! - kiabálta teli torokból Hall. - Vagy akkor mond el mire vársz! 

Ráncba szalad a szemöldököm. Ed várna valamit? A fiút alaposan végig mértem... hogy nem vettem észre, hogy folyamatosan Hallt hergeli?!

- Arra, hogy végre, azt csináld, amit mindenki elvárna tőled. - válaszolta Ed. 

Hall álla megfeszült. - Elvárások? Tudod. Kurvára elegem van az elvárásaitokból! Az egész világból! Kronoszból, Ingridből, Aphroditéból és a többi rohadt istenből! De legfőképp belőled. - Hall kezében a láng meggyulladt. Nagyon furcsa volt... kéken fénylett, de egyszer-kétszer, vörösen felvillant. - Tudod Ed... egyáltalán nem különbözöl az istenektől! Terveid vannak! Mint Athénének. De én... kiakarok lépni ebből az egészből! Én kértem a tűz erőt?! Kértem a sárkánnyá változást?! A félvérséget?! NEM! Normális életet akarok. Egy olyan életet, ahol nem üldöznek szörnyek és, ahol nincsenek szellemek. - Hall összeszorította a kezét, mire a tűz kialudt a tenyerében. A hajában az egyik fehér tincs, hirtelen színt váltott és újra vörös lett. 

- Azt hiszem Hall döntött. Ti mit fogtok csinálni harcoltok, vagy elmenekültök? - kérdezte tőlünk Ed. 

A többiek alakja megremegett, majd köddé váltak... felébredtek. Egyedül én maradtam itt Edmundal. 

- Nem gondolod, hogy kemény voltál? - kérdeztem. 

Edmund felsóhajtott és leült mellém. A szeméből kihunyt a harag és fáradság lepte el. 

- Sajnos muszáj volt. 

- Ugye tudod, hogy az alapján, amit Hall mondott.. 

- Megutált? - kérdezte, mire csak biccentettem. - Az volt a célom. Ha már Ingrid megölt tartozom nekik ennyivel. Korábban meg kellett volna tennem, de... 

- ÁLLJ! - kerekedett el a szemem. - Ingrid...

- Mi olyan meglepő? Hogy legyőzött? Szerintem kicsit sem az, tekintettel rá, hogy... megbíztam benne. Az ellenségben. 

Az agyam lefagyott, a szokásosnál is jobban. Ed meghalt... nem csak szívat! Edmund nem... biztos, hogy nem!

- Hazudsz ugye? - reménykedtem. 

- Olyannak ismersz? - kérdezte komolyan. 

A testem ledermedt... ugyanezt mondta Ingrid is... 

- Nem... - feleltem. - Mit csináljak?

- Amit eddig. Halliet megbántottam, hogy ne aludjon ki benne a tűz, de az ember könnyeben pusztít és nehezebben épít. Mindegy, hogy tárgy vagy lélek. Nem tudom, hogy valaha helyre hozza-e magát. De az is lehet, hogy holnapra már kutya baja sem lesz. 

- És a haja? Meg a bőre?

- Idővel elmúlik. Most is megváltozott az egyik hajtincse színe. 

- És Ingrid? 

Edmund alakja megrezdült. - Apád türelmetlen vissza kell mennem. 

- De... 

- Nem tudom. - rázta meg a fejét. - Mennem kell. 

A szemem felpattant. A mellettem lévő szobából káromkodások hallatszottak. Felkeltem és óvatosan bekukucskáltam az ajtón. Hallie az ágyon ült. A függöny lángolt. A munka asztala ketté volt törve. 

- Hozom a poroltót. - morogtam. Eloltottam a tüzet és Hall mellé ültem. 

A lány szeme kifürkészhetetlen volt. Aztán hirtelen rám nézett.  De nem mondott semmit. 

- Akarsz beszélni róla? - kérdeztem. Hall lehunyt szemmel megrázta a fejét.

- Megyek aludni. - mondta érzelemmentes hangon, de engem nem tudott átverni. Valahol igaz volt a kirohanása Eddel kapcsolatban, de jó színésznő ahhoz, hogy kellően rájátsszon a gyűlöletre. 

Na hali, szerintem elég lapos lett. De azért remélem nem lett olyan rossz. Mindezek mellett, szeretném megkérdezni, hogy legyen-e egy olyan fejezet, ahol a karakterek kinézetét  mutatom be. Legalábbis, csak úgy nagyjából. Egy ahhoz hasonlót. Szóval legyen?