Külső szemszög:

Ingrid Jackson elégedetten távozott a panelházból. Odakint egy mágikus átjáró várt rá, hála az egyik természet szellemnek. Átlépett az átjárón és egyenesen a Piahn casinó felé vette az irányt.

A casinóban javában pörgött az élet, annak ellenére, hogy jócskán éjfél fele járt az idő. A lány elvett egy üveg Martinit John bácsitól és kiitta a tartalmát, majd visszaadta a férfinak az üres poharat.

- Látom jó kedvedben vagy Ingrid. - jegyezte meg a férfi.

- Nem is tudod mennyire. Ed? - mosolygott a lány.

- Az emeleten. Elég rossz színben volt az állandó időeltolódástól úgyhogy adtam neki egy kimenőt.

- Milyen nagy lelkű vagy. - gúnyolódott a lány.

Johnathan viszont rátapintott Ingrid érzelmeire. A lány nem hiába volt jó hangulatban. Annyira vágyott már egy kis szórakozásra, most pedig nem is akárki kérte meg erre az aprócska kis "játékra" hanem Edmund.

- Szia Bátyó! - nyitott be a fiú szobájába. Ahol ugyanakkora rumli volt, mint mindig.

- Ingrid. - mosolyodott el a fiú. Felpattant a kanapéról és homlokon puszilta a húgát, miközben egyik kezével átkarolta. - Nos, hogy ment?

A fiún látszott, hogy kicsit sápadt, de zöld szeme változatlanul ragyogott.

- Szuperül, ugyan még mindig nem értem, hogy miért akartad, hogy elszórakozgassak velük. De le kell, hogy csesszelek! - vigyorgott vidáman a lány.

- Miért is? - vonta fel a szemöldökét.

Ingrid szépséges mosolyát megvillantva kivett Ed szekrényéből egy törülközőt és a fürdő felé sétált.

- Azt mondtad erősek. Főleg Hallt istenítetted, pedig konkrétan elég volt megmutatnom neki pár gyermekkori képet és woálá, szinte már könyörgött, hogy küldjem a halál küszöbére. - nyitotta ki az ajtót.

- Hogy mit csináltál?! - döbbent le Ed. - Azt mondtam emlékeztesd őket, hogy fenyegetés vagy.

- Azt is tettem. De nem mondtad meg, hol, mikor és hogyan. Már pedig amennyit fecsegtél róluk, erős ellenfélnek hittem Izzyt és Hallt.

Ingrid ledobta a törülközőt a fogasra, majd kibújt a pólójából.

- Mit tettél velük?!... te meg mit csinálsz?! - támasztotta a srác a falat.

- Lezuhanyzom. - vágta rá a lány. - mért minek látszik? Amúgy roppant mókás volt! - vigyorgott Edre.

- Húgiii- türelmetlenkedett Ed.

- Jól van na! - engedte meg a forró vizet. - Elhívtam pár barátomat, hogy segítsenek Thantosz ajtaja elé küldeni őket.

- Milyen barátok? - faggatta tovább Edmund.

A lány a csípőjére tette a kezét.

- Pár démon, a feltámasztott rend őrei, és a Jégóriás.

- Aha, tehát effektív a halálba vezetted őket.

- Nem mondtad, hogy csináljam! - mosolygott győzedelmesen.

- Ez nem változtat azon amit tettél.

- Most meg kéne bánnom a tettem? - vágott majdnem olyan cuki fejet mint Lucy, annyira, hogy Edmund szíve egy pillanatra megsajdult, de erős maradt. Tudta, hogy vigyáznia kell Ingriddel.

- Igen!

- Óóó. - biggyesztette le a száját a lány. - Hát ez esetben... annyira örülök, hogy megtettem.

- Hogy vannak? - aggódott értük.

- Hall egy jég szobor, Bredet emészti a káosz. Izzyt rakja helyre a Rend.

Edmund elsápadt. Nem akarta, hogy bármi bajuk essen.

- Azt mondtam nem ölheted meg őket! - kiáltott a lányra.

- Nem is öltem meg őket nyugodj meg, azt tettem amire megkértél elintéztem, hogy Nemezisz ajánlatot tegyen neki. - felelte Ingrid.

A lány valójában szívesebben végzet volna velük, főleg Izzyvel. Hiába fogadta el a tényt, hogy Percy Jackson és Annabeth Chase lánya, változatlanul Kronosz nevelte fel.

A titán imádta Izzyt, ráadásul Izzy nem hiába nem mesélt soha senkinek sem Kronosznál töltött éveiről. Ott kérdőjelezné meg mindenki a bizalmát. Izzy nem csupán Kronosz oldalán állt, hanem ott olyan szerepet töltött be mint most Ingrid. Ő volt a titánnak a jobb keze. Ingrid szívét lelkét beleadta fáradtságos munkájába. Több évbe tellett mire a Jackson családról összegyűjtötte az anyagokat és amikor már majdnem megkapta a parancsot a gyilkolásra. Megint előjött Isabell Young neve. Elege volt a lányból. Ahányszor kölyökként elbaltázott valamit, azonnal rákezdett Kronosz, hogy bezzeg ha Izzy itt lenne, meg bezzeg ha őt bíztam volna meg... sosem találkozott a lánnyal de gyűlölte őt. Így érthető mért nem tetszett neki amikor Kronosz előrukkolt a feltámasztással. Ő vitte véghez a piszkos munkát! Az ő munkája volt megfigyelni a Jacksonokat, erre Izzynek adta a feladatot. Milyen mázli, hogy a lány át állt az istenek oldalára, így már nincs veszélyben a feladatkőre.

Edmund várakozóan figyelte a lányt, amíg az meg nem szabadult nadrágjától és Edmund rózsaszín fejjel el nem fordult a húgától.

Hiába a testvére. Pár hónapja még egymás ellenségei voltak. Nem kíváncsi húga testi kinézetére, sem arra, hogy egyáltalán nem szégyenlős. Ő udvariasnak lett nevelve.

- Akkor Izzy elfogadta a szerencse sütit? - kérdezte.

- Ha csak nem akart meghalni bizonyára. - mászott bele a kádba a lány.

- Szóval nem vártad meg.

- Nem. - vágta rá. - ja, amúgy ne keresd Izzyt.

- Mért? - fordult meg majdnem, de gyorsan megszakította a mozdulatot.

-Aazt mondtam neki, hogy megöltelek.

- Hogy mi?! - pördült meg hirtelen Ed, majd rekord idő alatt kapta a szeme elé a kezét... érdekes, általában Lucy szemét szokta letakarni nem a sajátját.

- Na várj. - mondta Ingrid. - Oké. Kinyithatod a szemed.

Edmund kikukucskált és örömmel vette észre, hogy a húga felgyorsította a víz folyását és tett a vízbe habfürdőt. Így a lánynak csak a feje látszott ki a kádból.

Edmund felkapott egy széket és a kád széléhez telepedet.

- Szóval mit csináltál?! - kérdezte kicsit higgadtabban.

- Azt mondtam, hogy megöltelek. De ezt már említettem, nem ártana kitisztítanod a füledet.

- De... - hápogta Ed.

- Jaj ne értetlenkedj már bátyó! - nevetett fel Ingrid. - Athéné unokája vagy, nem? Ezzel Izzyt félig meddig megtörtem. De most jön az igazi izgalom. Hogy mit fog csinálni!

- Kronosz oldalára döntötted a mérleget! - a fiút harag öntötte el. Nem azért bízta Ingeidre a feladatot, hogy a lány kettős ügynököset játsszon.

- Mérleg?! Milyen mérleg döntés, megnyugtatlak drága testvérem, hogy eddig is Kronosz oldala felé dőlt az a mérleg. De nem csak Hallievel kapcsolatban hazudtál! Hosszú ideje figyelem a kis "csapatodat"! Ők verték volna le a káosz szörnyeket négy éve? Amiről olyan sokat hallottam?! Biztos, hogy nem. Ha egykor hasonlítottak is azokra a héroszokra, akiket egyre jobban mítosznak hiszek, akkor te tetted őket tönkre. Olyan gyengék mint a harmatos virágszál!

Hiába érezte Ed, hogy a húga minden egyes szava igaz. Nem tudta elhinni. Egyszerűen képtelenségnek tartotta, hogy elvesztették volna a hitüket. A csapata harcolna. Mindenképpen harcolna, ha nincs esély akkor is.

Nos, mindez gyönyörű álom.

- Kizárt. - rázta meg lassan a fejét a fiú.

Ingrid kicsit felült és kivett a nadrágja zsebéből egy apró tárgyat.

Edet egy pillanatra azt hitte egy orvosi csipogó az, amíg meg nem érintett egy gombot rajta a lány és nem ugrott elő egy hologramos vászon.

Edmund szeme előtt ugyanazok az épületek sorozata ment szimultánban, mint 30-40 perce Izzyék előtt.

A fiú vágyakozóan bámulta a New York-i Jackson villát. Jobban kedvelte a San Diego-i villát, ahol gyermekkora túlnyomó többségét töltötte, meg a London-i villát, ahol ezeréves kincsek voltak felhalmozva a ház minden szegletén. De a New Yorkiban meglátott egy személyt, akit legszívesebben magához ölelné és addig szorítaná, amíg nem kap levegőt, Lucyt.

A húga hátul a leengedett medencénél dobálta a késeit, téli kabátban. Nagyot nőtt mióta nem látta, arca még gyerekes volt, de legalább 10 centivel magasabb lett. A szeme fáradtan fénylett. De a célzása pontos volt mint mindig.

Ingrid beállította a képet a félkész panelházra.

A helységben Izzy ült a bőre égett volt. Bred feje pihent az ölében. A fiú rettenetesen nézett ki. Morpheusz alig bírta megmenteni őt. Már az orránál járt a fekete massza amikor Morpheusz az álmok segítségével megmentette őt. Igazából egyszerű volt a feladata, csak tudat alatt kellett használtatnia velük az erejét.

A kijelzőnek háttal egy hófehér hajú lány ült. Edmund összevont szemöldökkel bámulta őt.

- Eltudod forgatni? - kérdezte Ed. 

- Persze. - felelte Ingrid.

- Ki az a lány?! - bámulta továbbra is a hófehér hajú csajt.

Ingrid összevont szemöldökkel bámulta a lányt. Nem kellene... Hallnek nem így kéne kinéznie... lehet, hogy mégis túl kemény volt a lánnyal...

Megfordította a képet. Edmund szeme döbbenten fénylett, majd olyan dühösen nézett Ingridre, hogy a lány ijedten megrezzent.

- MIT TETTÉL VELE?!

Ingrid meredten bámulta Edmundot. Ekkora düh... kicsit magára emlékeztette, ami bizonyos szemszögből jó, de rossz is.

- INGRID!

- A jégóriás megfagyasztotta a szívét, de... vissza kellett volna...

Ingrid döbbenten nézte Halliet, akinek szép barnult bőre, semmivé vált, majdnem olyan fehér volt a teste is mint a haja. Csak a szeme volt ugyanolyan kék.

- ÚGY NÉZZ KI MINT AKI VISSZAVÁLTOZOTT?! MERT SZERINTEM NEM!

Ingrid agya lázasan kattogott, kereste a magyarázatot.

Hallie lassan feltápászkodott. A kezéből... kék lángok csaptak fel, a haja is kékes színnel ragyogott.

- Mi történik vele?! - motyogta Ingrid.

Edmund szemén látni lehetett, hogy összefüggést keres.

- Azt mondtad... a jégóriás? - kérdezte Ingridtől, a lány bólintott. - és, hogy megfagyasztotta a szívét? - újabb bólintás. A fiú szemében megcsillant valami. - 5 percet kapsz! Öltözz fel, várlak a szobámban!

Edmund kiviharzott a fürdőből. Ingrid gondolkodva bámult a fiú után, elég időt töltött a fiúval, ahhoz, hogy tudja, hogy támadt egy ötlete. A kérdés mi, és hogyan hat ki mindenre.

Edmund a szobájában pakolta egy kupacba a rengeteg könyvet, nem érdekelte, hogy a könyvespolc teljesen üres. Egy lapot vett elő, a papírra szorgosan elkezdett jegyzetelni. Már a felét tele írta, amikor Ingrid végre méltóztatott megjelenni.

- Na mi az? Mi jutott eszedbe? - ült le az egyik székre.

- Ingrid... - tette le a tollat Ed. - Mért kell neked kizökkentened?!

- Bocs. - gúnyolódott a lány. - Már itt se vagyok.

Edmund elkapta a kezét és az ölébe rántotta. - Maradsz.

- Mi vagyok én, kutya?!

Ed elhúzott szájjal mérte végig Ingridet. - Hát ilyen vizes hajjal....

A lány jó erősen vállon csapta a fiút.

- Hall erősebbet üt. - vágta rá Ed.

- Ha. Ha. Ha. - mondta neutrálisan Ingrid, majd felállt Edmund öléből és a papírra nézett.

Edmund mindeközben érdekes pofákat vágott, hogy nehogy felordítson a vállába nyilalló fájdalomról. Honnan a francból tanult meg Ingrid ilyen erőset ütni?!

- Szóval.... Mi is jutott eszedbe?

- Egyszerű. - pattant fel Ed. - Hallienek kék színnel ég a tüze.

- Igen és? - vonta fel a szemöldökét a lány és dobta le magát Edmund bevetett ágyára.

- Csak gondold végig! A bőre! Az ereje! A haja!

- Arra célzol, hogy.... - pislogott döbbenten Ingrid.

- Aha. Illetve attól függ. Mire gondolsz? - támaszkodott neki a szék támlájának.

- Arra, hogy... Hallie ereje és a jégóriásé....

Edmund mosolyogva bólogatni kezdett. Egy rúgóra járt az agyuk. Ingrid arcán érzelmek suhantak át.

- De... hogy?!

Edmund szeme izgatottan csillogott.

- DNS. - mondta. - Hallietől kellene, régi és új DNS. - Ed elkapta Ingrid kezét és végig nézte a körmein, elégedett molyos terült szét az arcán. - A köröm alatt mindig megmarad a piszok. - az asztalról levett egy vékony, hegyes végű fém rudat, belenyúlt vele Ingrid körme alá és kikaparta Hall vérét, egy kis üvegdarabra rátette. - Már csak egy mostani minta kéne... - húzta el a száját.

- Egy fehér hajszál megfelel? - vette le a válláról Hall hajszálát.

- Tökéletes. - mosolygott Ed.

A fiú gyorsan elővette a John bácsitól kapott születésnapi ajándékát, egy tudományos nagyítót. A hajszálat is egy üveglapra helyezte, majd mind a kettőt alá tette. A vérnél nem talált semmi különöset, a sejtek teljesen normálisak voltak, ha atomjaira szednénk szét, akkor kilehetne venni vulkánnak a szerkezeti összetételét. Viszont amikor a hajszálat tette a lencse alá, összevont szemöldökkel lépett el tőle.

A tabletjéhez lépett és gépelni kezdet.

Ingrid a csőhöz lépett és megnézte a vért meg a hajszálat.

- Módosult... - nézett döbbenten a bátyjára.

- Még pedig 50%-ban. - mutatta fel Ed a kijelzőt.

- De hát! Akkor a génállománya! - mondta.

- Az is változott. Ezért ilyen a bőre és a haja. Mi van, ha az által, hogy a jégóriás megfagyasztotta a szívét, valóban leállt teljesen a vérkeringése, és mivel Hall vére olyan mint a magma elkezdett megsemmisülni. 

- De Izzy, azt mondta miután leléptem, hogy álmok, az álmok pedig Hüpnosz és Morpheusz munkaköre. Tehát akkor Morpheusz felolvasztotta! 

- Nem! Hiszen Hallie... - kezdte volna a hosszas magyarázkodást Ed.

- Hallie tudat alattija olvasztotta, ezt vágom! Nehogy elkezdj okoskodni! Azt nem vágom, hogy miért változott meg a haja és a teste színe, mért nem "olvadt" ki az is a hajával?!

- Képzelj el egy magmát. - gesztikulált Ed. - Ha a magma megfagyna a jégtől, mert az lenne az erősebb elem  majd kis idő múltán újra beindulna a vulkán és a tűz lenne az erősebb, akkor a jég elpárolog. Ugyan ennek kellett volna bekövetkeznie Hall esetében is. De, ha ez egy varázsvulkán....

- De nincs olyan, hogy varázsvulkán. - vágta rá Ingrid.

- Csak tegyük fel! - kiáltotta Ed.

Éjfél már rég elmúlt, szívesen feküdt volna le aludni, de mivel Hallel történt valami, addig nem tudna tiszta lelkiismerettel aludni, amíg rá nem jön, hogy mi.

- Szóval. - firkált valamit a papírra. - ha ez varázsvulkán lenne akkor.... akkor... - agyalt, majd elkezdett rajzolni a papírra. - Szóval... itt a vulkán, itt a jég, itt pedig a szerkezeti felépítésük.

A szeme előtt egyenletek és DNS látszok sorozata villogott, mintha egy animációt vetített volna ki maga elé az agya.

- Igen? - bámulta a papírt Ingrid.

- Itt a vulkán, itt a jég, itt pedig a szerkezeti felépítésük.

- És?! - kezdte elveszíteni a türelmét Kronosz szolgája.

- Hát itt a vulkán, itt a jég, itt pedig a szerkezeti felépítésük.

- EDMUND! - kiáltotta türelmetlenül Ingrid.

- Jól van na! Gondolkozz már te is, a rohadt életbe!

- De min?! A tűz taszítja a vizet! A víz taszítja a tüzet! Mit kell ezen gondolkodni?!

Edmund csak bámulta a papírt. - Varázsvulkán...varázsvulkán... magma beindul... jég nem olvad el... Hallie bőre... nem olvad el... taszít... beolvaszt. - tisztán látta a megoldást a szerkezeti összetételen. A tollat döbbenetében kiejtette a kezéből, aztán megrázta a fejét és a hajszálhoz rohant. Majd rápillantott a két rajzára.

- 50%...-  mondta halkan. - Megegyezik.... Igen! MEGEGYEZIK!

- Mi?! - forgatta a szemeit Ingrid.

- Nézd meg! - fordult a lányhoz és rángatta Ed a nagyítóhoz.

Ingrid fölé hajolt, majd ugyanúgy a két rajza pillantott. A szemén látni lehetett, ahogy összeilleszti a darabkákat.

- Hallie mintája... 50-50%-ban  megegyezik a jéggel és a tűzzel! De hát... Hogy?! - Ed mosolyogva bólogatott. - És ez hogy lehetséges?

- Azt nem tudom. - mosolygott tovább Ed.

Ingrid fejében a szokásos kis lény hangosan mondta, hogy csináljon már egy szép lyukat Edmund fején. Az ajkába harapott és gúnyos fejjel végig mérte Edet.

- Adj 10 percet és rájövök! Sejtésem van. De ahhoz kell Cora megfigyelése a genetikával kapcsolatban. Mindjárt jövök!

- Nem akarnál aludni? - feküdt le Ed ágyára Ingrid.

- Nem. - vágta rá.

- Mert?

- Majd ha rájövök mi történt Hallel.

- Emlékeztess, hogy ne legyek soha sem szerelmes. A józan eszednek búcsút mondtál Aphrodité miatt.

- Inkább Hall miatt... pillanat és jövök. - teleportalt el a fiú.

Ingrid jó ideig helyezkedett a paplanon, pont mikor kényelmes volt a hely megjelent Ed.

Edmund leült a lány lábához. Ingrid felült és neki támaszkodott Ed vállának. Onnan olvasta Cora ógörögül írt megfigyeléseit. 

Edmund még régen, pusztán azért barátkozott össze Corával, mert Lucy megkérte. Különben eszébe sem jutott volna egy idióta Apollóssal barátkozni. Aztán rájött, hogy a lány a bungaló társaihoz képes, sokkal értelmesebb, még mindig nem érti mért akar ennyire színész lenni. Cora hosszú ideig figyelte őket, a második generációsokat, majd Edmundtól egyszer vett némi vért Peter, amit Cora vizsgálhatott ki, Edmund adatai pontosan fele-fele arányban egyeznek meg Percyével és Annabethével. Ha a DNS láncról lenne szó, mindenki azt mondhatná, hogy ez a normális, de ő a szerkezetet figyelte, ami mind a négy Jackson kölyöknél más milyen volt. De Edmund adatai voltak leginkább arra utalók, hogy Athéné és Poszeidón génállományát is örökölte. Susannél elenyészve jelent csak meg Poszeidón képessége. Peternél nem volt olyan erős a Poszeidón képesség, mint Ednél. Az Athéné pedig siralmas volt. Akárcsak Lucynél, de a lánynak nagyobb ereje volt már akkor is, mint Peternek. Cora viszont mást is elkezdett számításba venni. Apolló bizonyos tetteinek hála, ami igen gyakran együtt járt azzal, hogy Zeusz átmenetileg kidobta a férfit az Olimposzról. De, Cora kezébe kerültek az istenek vér adatai, így ő volt az első félisten, aki tanulmányozhatta komolyabban az ikhór vért. Sok mindent megértett Cora, de arra nem jött rá, hogy mitől függ, hogy egy félisten milyen képességet örököl. 

Edmund leengedte a jegyzetet és a szeme sarkából Ingridre nézett. 

- Na rájöttél? - kérdezte álmosan a lány, pedig New Yorkban még csak 13 óra volt. 

- Igen. 

- Akkor mond! 

- Ez bonyolult... De... rendben. Szóval... ha Hallievel születne egy gyerekünk... 

- Elég érdekes feltevés. - mosolygott gúnyosan Ingrid. 

Edmund egy ronda pillantással elhallgattatta. - Akkor annak a gyereknek 4 isten DNS-e kerülne a génállományába. 

- Poszeidón, Athéné, Aphrodité, Héphaisztosz. - sorolta fel Ingrid. 

- Igen, és ezeknek különböző változatait tudná irányítani. Lehet, hogy csak a tüzet, csak gépész lenne, csak a vizet, csak a jeget, csak okos lenne, satöbbi. Vagy keverten is örökölheti, Athénét, Héphaisztosszal... Vagy akár..

- Mind a négyet. - értette meg Ingrid. - És ha Poszeidón DNS-e keveredne Héphaisztoszéval?! - kerekedett el a szeme. 

- Akkor víz és tűz egyesülne benne. A kérdés...

- Hogy nem oltja-e egymást ki a két elem. - vágta rá Ingrid. 

- Pontosan. - bólintott Ed. - De...

- A DNS továbbfejlesztheti magát, ez által védi egyiket a másiktól. Tűzet a víztől, vizet a tűztől. Melynek következtében.... 

- Mind a két elemet uralja. - szólt most Edmund közbe. - És Hallie sejtjei 50%-ban védte magát a jégtől, de a másik 50%-ka.... 

- Nem védekezett. De a vére valahogy befogadta mind a két elemet.

- Mivel csak az egyik fele védekezett a jég ellen. - mosolygott a fiú. - A tüze nem elég erős, hogy visszaállítsa pár perc alatt a folyamatot. De a teste elég erős, hogy befogadja a jeget, ami... 

- Miatt lett fehér a haja, világos a bőre és kék színű a lángja. Tehát Hallieben egyesült víz és tűz. - összegezte csüggedten Ingrid. 

- Pontosan. - mondta Ed. 

Ingrid felült és a fiú vállának támasztotta a fejét. - Te... akkor... iszonyat erős lett, ha.. megtanulja irányítani a vizet... 

Ingrid csak a tesója szobájának a falát bámulta. Sikeresen leszerelte Halliet Beckendorfot. A mérleg még mindig az ő oldalukon áll. De... ha Edmund visszatér és Hall megtudja, hogy él. A lány ereje visszatér. Edmund és Hallie együtt legyőzhetetlen. Ha a két elem egyesült Hallieben... akkor már nem csak veszélyes a lány, hanem legyőzhetetlen is. 

- Meddig tudja irányítani a vizet? A DNS-ében nincsenek Poszeidón gének. Tehát a szervezete előbb vagy utóbb lebontja nem? - reménykedett  Ingrid. 

- Előbb vagy utóbb igen. De függ fizikai és lelki állapottól, illetve érzelmektől. - olvasott fel egy részletet Cora írásából. 

Ingrid felállt és mosolyt erőltetett az arcára. - Attól még szépen csináltam nem? 

Célzott a jégóriásra, na meg a többire.

- Nagyon. - gúnyolódott Ed. - Kis híján kinyírtad őket. 

- Szerintem profi voltam. Kiváló kettős ügynök lennék! 

- Na meg szerény is vagy. - vágta rá a fiú. - Amúgy is, most is azt csinálod nem? Kettős ügynököset játszol. 

Ingrid mosolyogva megvonta a vállát és a földre terített pokrócra feküdt, ahol Ed szokott aludni. 

Edmund nem is figyelte őt. Olyan egyszerűen keresztül döfhetné a szívét, még csak erőszakot sem kéne alkalmaznia... de mi lenne abban a buli? 

Edmund elmerült a gondolataiban. Nem tartott Ingridtől, sokkal inkább a jövő miatt aggódott, sok minden másképp alakul, mint ahogy azt számításba vette. Főleg a csapata viselkedése. És most Hallie... Furdalta a lelkiismerete. Nem egyszer gondolt rá, hogy elmegy éjjel a lányhoz. De mindig meggondolta magát. Lehet, hogy Ingridnek igaza van és elment a józan esze... Athéné azonnal lecseszné, ha ilyesmi jutna az eszébe. Nem lenne bölcs dolog a háború előtt visszamenni. 

Kronosz lánya belefúrta az arcát Edmund párnájába. Sokkal kényelmesebbek voltak a pokrócok, mint az ágy. Kronosz sok mindent tett Ingridért. A maga furcsa módján remek apa volt, de sosem kényeztette el Ingridet. Az első feladata teljesítése közben a földön aludt 5 napig. Hamar megszokta a kemény talajt. Így nem csoda, hogy túl puhának találta az ágyat. 

Ingrid lehunyta a szemét és nyugodt lelkiismerettel elaludt. 

Edmund egy ideig még lapozgatta Cora jegyzeteit. Összevont szemöldökkel bámulta Izzy és Bred megfigyeléseit. Magában felhorkant. - Brendon Stirling... Szóval Izzy megtalálta az ellentétes elemét... - becsukta a szakadozott füzetet, amit Cora 7 éves kora óta szorgosan írt. - Hallie, mint tűz és víz... képtelenség és zseniális. - De nem tudta elhinni, hogy Hallie önként és dalolva feladta volna... 

A srác megfordult és megpillantotta az alvó Ingridet. 

- És én hol fogok aludni... - morogta maga elé. 

A húga nem ébredt fel. Edmund kis ideig figyelte, ahogy békésen alszik. Annyira szeretné, ha bele láthatna az emberekbe. Akkor nem húznák át a terveit. Hamar kiismerte őket, szerette őket megfigyelni és megfejteni. Izzyt két hét alatt megfejtette, ugyan ezt nem kötötte a lány orrára. Ráadásul a lány soha nem beszélt Kronosszal töltött idejéről. Kerülte a témát. Ráadásul valami miatt teljesen kiszámíthatatlan lett. De minden káoszban van egy kicsi rend. A legnagyobb rendetlenségben, vagy a legbonyolultabb szám kombinációban is ki lehet következtetni a helyes megfejtést és megtalálni a keresett tárgyat. Emiatt ismerte ki Ingridet. Csak a megfelelő helyről kellett megfigyelnie őt. Viszont Ingrid más tészta. Sok mindenben hasonlít Hallre és Izzyre, de az egyik pillanatban ilyen, a másikban olyan.  Nem tudni mikor mit hoz. Pont mint az idő... 

A lánynak megvannak a maga keresztjei, aminek megfogja fizetni az árát és ezt ő maga is tudja. A démonok hozták vissza a rend őröket. Nem ő. Nem Kronosz. De ő parancsolta. De mindennek van ára... 

Edmund felsóhajtott és kiment a kanapéhoz aludni. 

Ingrid álmodott, mint ahogy a félvéreknél ez szokás, ám ezúttal a múltat látta. A saját múltját. 

Egy kis terem közepén állt. A teremben nem voltak ablakok, csak lámpák, az ajtó mellett egy küklopsz várakozott. 

Ingrid csupán 4 éves volt. Sokkal jobban hasonlított Edmundra. Zöld szeme tettre készen fénylett. A kezét egy arany szemű férfi fogta. A titánok ura. 

Kronosz a kislányra pillantott. A szemében szemernyi kedvesség sem uralkodott. 

- Tudod mi a feladatod ugye? - kérdezte Kronosz. 

Ingrid lassan bólintott. 

A küklopsz előre lépett. Egy kifejlett példánnyal kellett szembeszállnia. A szörny 8 méteres volt, míg Ingrid nagyjából fél méteres. Semmi esélye sem volt, hiába irányította a vizet. 

Ingrid felemelte a tőrét, a szörny azonnal rátámadt. A falon végig húzódó csövekből víz tőrt elő. A küklopsznak megfagyott az egyik karja, de a másikkal mellkason találta Ingridet. A lány neki csapódott a falnak. Kronosz póker arccal figyelte a kicsit. 

Ingrid szemében düh villant. A küklopsz kihívóan rávigyorgott és megindult felé. Ingrid hirtelen megérintette a talajt, mire 5 centis jégtakaró lepte be a helyet. 

A küklopsz hasra vágódott és neki ütközött a falnak. Ingrid tőrével azonnal beleszúrt a szemébe. 

Kronosz halványan elmosolyodott. 

A küklopsz felordított és dühösen kapta el Ingridet. A levegőbe emelte és Kronoszra pillantott. Ő győzött. 

- Állj. - mondta Kronosz. 

A szörny szeme felvillant és a kölyköt a szájához emelte. Abban a pillanatban az idő lelassult, egyedül Kronosz mozgott ugyanabban a tempóban. A kezében termett a kaszája és ketté hasította vele a küklopszot. 

Az idő visszaállt a rendes kerékvágásba. Ingrid a földre zuhant, a szeme ijedten fénylett. Kronosz le nézett rá. 

- Hupsz... - motyogta Ingrid, de a szeme még mindig félelemmel volt teli. 

- Csak nem megijedtél? - húzódott gonosz mosolyra a szája Kronosznak. 

- NEM!- ült fel hirtelen. 

- Peersze... - gúnyolódott. 

- Jó... Tényleg megijedten. - sütötte le a szemét Ingrid. 

- Sokat kell még tanulnod. - indult el a férfi kijárat felé. 

- Apu! - kiáltotta Ingrid, mire Kronosz megfordult. Kérdőn bámulta a kislányt, ritkán szokta apunak szólítani, hiszen jól tudja, hogy nem ő a valódi apja. Ingrid az egyik kezét nyújtotta a férfi felé. 

Kronosz megfogta a kezét és felhúzta, majd megemelte a hónaljánál fogva. A kislány a nyakába kapaszkodott és lehunyt szemmel a mellkasára hajtotta a fejét. 

A titán alaposan végig mérte a kicsit, mosolyogva megpuszilta a homlokát. Sosem hitte, hogy ilyen nehéz egy gyerekkel. De Ingridet... őt mindennél jobban szereti. 

A részt köszönjétek LeaveMeAlone012-nek ;) Véleményt szokásomhoz híven várok.