Szerdán Annie visítására ébredtem. 

- ANNIE! - kiáltottam méltatlankodva. 

- BOLDOG SZÜLINAPOT! - kiáltotta a lány. 

Álmosan felültem és gondolkodva bámultam a lányt. 

- Január 7.-e van? 

- Aha. Tessék. Bontsd ki. - adott a kezembe egy csomagot. 

Felvont szemöldökkel a lányra néztem. Még én se tudom minek örülnék, erre ő ilyen bátor, hogy vesz nekem ajándékot. Kibontottam a csomagot. Egy zsebtükör  volt benne. 

- Egy tükör? - értetlenkedtem és forgattam a kezemben az arany tükröt. - Az egy dolog, hogy imádom a tükröket, mert megmutatják mennyire vagy más kívülről mint belülről... de komolyan?! Egy tükör?

- Ne becsüld alá. - mosolygott Annie, kék szemeiben öröm csillogott és némi irigység. - Ez a tükör ugyanabból az anyagból készült, mint Katoptris. 

- Szép Heléna tőre? - gondolkodtam el. 

- Pontosan. Lehet benne látni a jövőt. 

Annie felállt és kisétált a szobámból. Felemeltem a tükröt és belepillantottam. Egy darabig csak a saját tükör képemet láttam, aztán fokozatosan megjelent előttem egy ismerős arc. A zöld szempárban sötétség uralkodott, Ingrid volt az. Olyan volt mintha látna engem, de pár másodperc múlva az arca eltűnt. Zsebre vágtam a tükröt, gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába reggelizni. 

Nyugtalanított amit láttam, hiszen Halloween óta semmit sem csinált Ingrid. Nem voltak szörny támadások, ha egyszer egyszer össze is futottunk egy szörnnyel az csupán a véletlen műve volt. Nem Ingridé. 

- Boldogat Izzy. - tömte magába a palacsintáját Hall. 

Mosolyogva a lányra pillantottam. 

- Mi van? - kérdezte bunkón. 

- Szülinapja van. - ült le az ikre mellé Annie. 

- És? - kérdezte. - Nekem is volt október 11.-én még se kaptam semmit. 

Megvontam a vállam és leültem én is kajálni. 

- Amúgy is. - folytatta a bunkózást Hall. - Kaptál tőlem egy tök jó kardot. Érd be azzal, nem is kértem érte pénz!

Hallre hagytam. Tényleg örültem Teufelinek, de eddig nem túl gyakran kellett használnom, Mr. Palmer ellen egyszer kétszer szívesen használnám... hat hónap múlva Titánháború, még van egy csomó időm, és már tudom, hogy bírjam őket rá a harcra. Egyedül az Angelo hármast kell meggyőznöm. 

Hirtelen valami puffant előttem. Először azt hittem, hogy Sam az, de egy kisebb doboz volt. 

Gúnyosan Hallre pillantottam, aki csak tovább evett. 

- Aha, nem kapok ajándékot, mi? - gúnyolódtam. 

- Lee ötlete volt. - vágta rá. 

Már sejtettem mi van a dobozban. Megtöröltem a kezem és levettem a doboz tetejét. Egy ugyanolyan hófehér rongy volt benne, mint amit Bred adott nekem. 

- Király! - mondtam. 

- Nekem persze nem adsz ilyet, pedig mennyi időt spórolnék... - duzzogott Annie. 

- Amikor egy éve adtam neked, rá vágtad, hogy ronda és kidobtad, úgyhogy te csak ne beszélj. Ja és Izzy. Mihez nyúltál a szobámban? Csakhogy tudjam mit találok másképp. - hiába mondta ezt a szemén látszott, hogy ha valami olyasmihez nyúltam amihez nem kellett volna behúz egyet. 

- Csak a rajz füzetedhez. 

Hall arca megrándult, de nem mondott semmit, csak tovább evett.

- Jól nézett ki, amúgy. - húztam el a számat. 

Hall hirtelen rám pillantott. - Ha neki. - bökött a fejével Anniere. - Az orrára kötöd, halott ember vagy. 

- Akkor anyudnak elmondhatom? - kérdeztem pimaszul. 

- Ő tudja. - vigyorodott el gonoszan. 

Szóval Silena tudja, hogy Hall ruha terveket is készített. 

Késéssel indultunk el a suli felé. De még így is volt 5 percünk ledobni a cuccunk és átvedlenünk tesi cuccba. 

- Hova, hova? - kapta el a kezemet Bred az öltöző előtt. 

- Mondjuk átöltözni? Te nem akarod követni példám? - mértem végig a "tesi cuccát", azaz a farmerjét és fekete színű pólóját. 

- Nincs Mr. Adams. - válaszolta. - Baleset volt a Queensboro hídon. Ezért dugó alakult ki, a tanári kar fele hiányzik. Úgyhogy össze vagyunk vonva az A-sokkal és így pénteken nem lesz hetedik órában mitológiánk. 

Félre értés ne essék szerdán általában némettel kezdünk. De a német tanár még hétfőn beteg lett ezért megcserélték kicsit az órarendet. Nem kicsit... de mindegy. Normálisan némettel kezdenénk, majd töri, tesi, fizika, rajz, spanyol és ofő. Ehelyett most, hogy jó legyen a tanároknak és, hogy nekünk ne legyen hetedik óránk, bár úgy is mindegy mert kémia szakkör van. Tesi, töri, ofő, fizika, rajz, és spanyolra szervezték át. 

- Komoly vagy csak szívatsz? - kérdeztem. 

- Mért szívatnálak? - mosolyodott el, majd megcsókolt. 

- Fúj... - lépett ki az öltözőből Hall. - Nagyon örülök, hogy egymásra találtatok, de tartsátok be azt a rohadt házi rendet és ne a közelemben faljátok fel egymást. Köszönöm. - választott szét minket, de a folyosó közepén megállt és ránk nézett. - Hol vagyunk?

- Ebédlő - felelte Bred. 

- Kösz. - sietett el Hallie. 

A fiúra pillantottam. 

- Hall mindig ilyen? - kérdezte összevont szemöldökkel. 

- Csak, ha valaki előtte romantikázik. - válaszoltam. 

- Tudja, hogy Aphrodité unokája?

- Ő inkább a Héphaisztosz végét örökölte. - már amennyire a ruha tervezése ezt meg nem hazudtolja. Meg, hát.. a színészet sem éppen Héphaisztosz erénye... 

A csengő megszólalt, mire Breddel egymásra néztünk és gyors tempóban futni kezdtünk a terem felé. 

- Még ép időben. - nyitotta ki nekünk a lengő ajtót Mr. Palmer. 

- Bocsánat Tanár úr. - siettünk be. 

Leültem a szokásos nyolcas asztalunkhoz, míg Mr. Palmer lepakolt tőlünk két asztalnyira. 

Hall és Bred közé kerültem. 

Annie egy magazint lapozgatott. Johnny Corát bámulta, majd gyorsan megigazította a haját, mire a lány felkapta a fejét. 

- Mi az? - kérdezte. 

- Csak a fülesed. - suttogta Johnny, majd visszafordult a tesójához. 

A két Liber arcára gonosz mosoly ült ki. 

Mr. Palmer folytatta a tanítást, mivel a két csoport ugyanott tart. A fejemet Bred vállának támasztva jegyzeteltem, ugyan is Mr. Palmer fejébe vette, hogy íratni fog velünk egy nagy témazárót, összehasonlító fogalmazásokkal és minden hülyeséggel együtt. Tehát konkrétan a  múlt és idei év görög és római mitológiából, meg az idén vett egyiptomi és skandináv mitológiából, aztán pedig tovább megyünk a kínaira. 

A görögöt és a rómait tudom, de az egyiptomit már hatszor elfelejtettem, Erisz nyakláncának hála arra még emlékszem, hogy Anubisz nem a vécépapír, hanem a holtak istene volt. Skandináv mitológia meg.... hát ja... Valhalla vagy valami ilyesmi és ezt is csak az Így neveld a sárkányodból tudtom... 

Valami nagyon nem stimmelt ezzel a mai nappal. A töri tanár még itt volt, ahogy Megaira is, de az ofőnk és a többi tanár szőrén szálán eltűnt. Ilyen sokan járnak be Brooklynból dolgozni a Queensboro hídon át?! Valahogy kétlem... 

Nem csak a tanárok hanem a diákok többsége sem jött be, úgyhogy Megaira elengedte a kémiás csoportot, így viszont a második óra után mehettünk haza. 

- Hall. - kaptam el a karját. - Neked nem gyanús valami? 

A lány szeme végig vonult az utcán. A forgalom állt. Mindenhol. Gyalog gyorsabban lehetett haladni, mint kocsival pedig négy sávos út van mindegyik hídon és híd fele. 

- De. Nem is kicsit. - mondta Hall. - Nézzük meg mi történt. - mondta. 

- Nekem sietnem kéne. - mondta Cora. - Megígértem Jakenek, hogy mivel elmaradt nekik is egy csomó órájuk elviszem moziba. 

- Mi is beterveztünk valamit kémián. - mondta Johnny, miközben megbökte Michaelt. 

- Én őszinte leszek. - kezdte Annie. - Le van árazva a téli kollekció és anya ma adott zsebpénzt. 

Hallel összenéztünk, azzal az ezt nem hisszük el pillantásunkkal és mondtuk, hogy menjenek csak. 

- Te jössz? - kérdeztem Bredtől. 

- Úgy sincs jobb dolgom. Nem szedhetek fel senkit. 

- Ha smárolni merészeltek elhányom magam. - mondta Hall. 

Asszem most nem én vagyok a felesleges harmadik. 

Elindultunk gyalog a Queensboro híd felé. A híd előtt egy fél kész panelház előtt volt valami balhé. Egy hatalmas alvó küklopsz állta a forgalom útját. 

- Nem tudjuk elvontatni az autót, addig amíg nem jön a vontató, de a dugó miatt nem ér ide. - mondta az egyik rendőr. 

A halandók egy autónak látják a küklopszot... ez teljesen normális, esküszöm. 

Hall a panelházat nézte. - Nekem itt valami bűzlik. - morogta. 

- Szerintem a küklopsz. Irtózatosan büdös. - fogta be az orrát Bred. 

- Nem a küklopszra értem! - kiáltott rá Hall. - A panelra. A tervek alapján semmilyen átépítés nincs pont ide a híd mellé betervezve, a parttól nem messze! Menjünk be. 

- Öhm... Oda?! - akadt meg itt Bred. 

- Nem szőke herceg, a toronyba megmenteni egy hercegnőt! Persze, hogy oda! - forgatta a szemeit Hallie. 

- Nem veszélyes ez?

- De. - válaszoltam Hall helyett, miközben az emeleten mozgó valamit bámultam. - Hall, neked jobb a szemed, mi mozog a hatodikon, vagy a hetediken? 

A lány írisze egyenes vonallá változott. Pont olyanná, mint amikor sárkánnyá változik. 

- Emberek. Legalábbis innen annak tűnnek. 

- Nézzük meg mit csinálnak. - tanácsoltam. 

- Nem rossz ötlet. 

- Most jut eszembe... - kezdte Bred. 

- De gyáva vagy. - kaptam el a kabátját és rángattam magam után be az építési területre. 

Hall halkan követett minket, amint átleptük a küszöböt, az egész ház megremegett. Olyan volt, mintha a 60-as évekbe csöppentünk volna. 

- Ez... meg?! - fordult meg Hall, de az ajtó bevágódott mögötte. 

- Ez nekem nagyon nem tetszik. - mondta halkan Bred. 

- Mi ez csapda? - kérdeztem. 

- Meglehet. - vette elő a kardját Hallie. 

Én is így tettem és a jobb kezembe fogtam Teufelit. 

- És mi most belesétálunk?! - ijedt meg Bred. 

- Már benne vagyunk. Az ajtó be van zárva. 

Hall előre sétált és alaposan végig mérte a folyosókat. A lift előtt megállt és látványosan elgondolkodott, majd megnyomta a hívó gombot. 

- Tudsz valamit a mitológiákból erről a helyről? - kérdeztem. 

- Attól tartok ez nem mitológiai helyszín. - felelte tétován a lány. 

Amint kinyílt a lift ajtó. Egy hatalmas terembe léptünk. A falakon modern cuccok voltak. Különböző kijelzők. Az egyik előtt megálltam... hiszen ez a Johnson gimi. Aztán tovább mentem, a Beckendorf ház. Mindegyik kamerán, más más helyszín volt, rengeteg iskola és ház volt megfigyelés alatt. Köztük a Jackson villa, Liberék háza, az Angelo villa, Wizardsék kertes háza Brooklynban. 

Bred az egyik panel házat nézte, annak is a sarokban kijelzett folyosóját. - Mért figyelik meg a mi szintünket?! - értetlenkedett. 

Hall keze ökölbe szorult, amint meglátta, hogy Anniet mutatja a kamera, a lány megvakarta Sam buksiját és kinyitotta az ajtót, még a kapu kódot is lehetett látni. Mindent. 

- Van itt valaki?! - kiáltotta Hall. 

- Persze. - hallatszott minden honnan egy kristály tiszta női hang. 

- Ki vagy? - fordult körbe Hall. - Mutasd magad! 

- Ennyire ostobának nézel Hallie Beckendorf? - nevetett fel a hang. 

- Oké... most már nem mehetnénk haza? - nyafogott Bred. 

- Haza, ahol megfigyelnek minket?! - nézett rá szikrázó szemekkel Hallie. - Miért figyelsz meg minket?

- Nem csak titeket, Héphaisztosz unokája. - felelte a hang. - Olyan ügyesen belesétáltatok a csapdámba. Elég lenne körül nézned Tűz lánya, hogy tud, hol vagyok. De persze, téged ez nem érdekel. Olyan sok mindent megtudtam rólad, hála valakinek. 

A hang ismerős volt. Rettenetesen ismerős. De a mikrofon másítja a hangot, magasítja, vagy mélyíti, attól függ mit állítottak be. 

Végig vándorolt a tekintetem a hosszú folyosón, melynek a végén egy hatalmas asztal és egy forgós szék állt. 

- Hall. - böktem a fejemmel a szék felé. 

- Isabell Young, persze, hogy ő talál meg. Sokat fejlődtél Áruló. Sajnálatos, hogy oldalt váltottál, sokra vihetted volna a Titán oldalán. Még akkor is ha ezzel le kellett volna verned ..

- Ingridet. - mondtam.

- Meg volt a magad esze, ezért kedvelt Kronosz, na meg azért, amit most Erisz odaadott neked, anélkül, hogy egy idő után elemésztenéd magad. 

- Ki vagy te? - kérdeztem, miközben lassan elindultam a szék felé. 

- Egy senki. Olyan senki, mint Odüsszeusz, nem vagyok lényeges senkinek és semminek. De az erőm annál nagyobb, főleg, hogy valaki megtanította használni. Izzy, még mindig titkolod előlük ugye? Még mindig nem tudják, hogy a tékozló fiú visszatért. 

Megálltam. Már tudom ki ez. 

- Tékozló fiú?! - vonta össze a szemöldökét Hall. - Miről beszél Izzy? 

- Ezek szerint tényleg nem. Nocsak! A Rend őre is itt van! Tudtad Izzy, hogy rengeteg földön ragadt Rend őrének adott Kronosz testet, előszeretettel akarnak megölni, de a férfiakat könnyű megfűzni, hogy engedelmeskedjenek. Olyan egyszerű őket pórázon rángatni és megtéveszteni. Egyszer te is kipróbálhatnád Hall. 

- Most már elég. - mondtam határozottan. 

- Csak nem felismertél végre? Sokáig tartott. 

- Ki ez? - kérdezte Bred. - Erisz? 

Megráztam a fejem. 

- Akkor ki? - emelte fel a kardját Hall. 

- Két tippem van. - mondtam. 

- Ccc- ciccegett a hang. - Pedig nem egyszer találkoztál velem. Meg is akartalak ölni. 

- Ingrid... - suttogtam. 

A szék megpördült. A lány haja a feje tetején volt összefogva egy copfba. Zöld szeme vidáman, de gonoszan fénylett. 

Bred kezébe kard termett. 

- Mit akarsz, túlerőben vagyunk. - mondta Hall. 

- Valóban? - mosolyodott el gonoszan. 

- Tűnjünk el. - keletkezett egy csomó a torkomban. 

- Biztos, hogy nem! - indult meg Hall Ingrid felé. 

- Hallie ne! - kiáltottam utána. 

De Hall túl makacs ahhoz, hogy hallgasson rám. Ingrid higgadtan figyelte, ahogy közeledik felé. Aztán egy szélvihar bejött az ablakon. Hall megállt és döbbenetében kiesett a kard a kezéből. Ingrid mellett a jégóriás öltött alakot. 

- Remélem örülsz Hallie Beckendorf, hogy hoztam neked egy régi barátot. - mosolygott Ingrid. 

Hallie hátrálni kezdett. A szemében félelem csillant. A jégóriás rá vigyorgott, majd megindult felé. Hallie kezében a tűz fellobbant és eltalálta az óriás vállát. De a lény megállíthatatlanul közeledett. Hallie kezéből tűz fal lobbant ki, de az óriás arrébb vetődött. 

- Hallie! - eredtem futásnak, abban a pillanatban viszont valami elkapta a kezem és az egyik kijelzőnek vágott. 

- Ne hidd, hogy neked nem hoztam haverokat. - mondta vidáman a lány. 

Felemeltem a fejemet, a homlokomból vér fojt, de nem foglalkoztam vele. Egy csomó fehérbe öltözött, csuklyás pap állt előttem. Bred elhűlve bámulta őket. Felismerte őket. Ez a Rend. Az egyik kezéből aranyszalagok robbantak ki. Felemeltem a kezem és egy csomó káosz szörny jelent meg körülöttem. 

- A célpontok a Rend tagjai! Kivétel Bred! - adtam ki a parancsot. 

- Tényleg, a Rend őréről se feledkezzünk meg, kösz, hogy szólsz Izzy. 

A lift ajtaja kinyílt és furcsa árnyak sétáltak be. 

Bred hátrálni kezdett. Az arca kemény maradt, de a szemében félelem csillogott. Felismerte az árnyakat, ahogy én is. 

Démonok. 

Hallre pillantottam, miközben az egyik Rend őrét dobtam át a vállamon. A lány nem volt ura az erejének. A tűz falai néha olyanok voltak, hogy a Jégóriás lazán átsétált rajtuk és még csak meg se olvadt. Mikor közel ért Hallhez felemelte a lányt és a falhoz vágta. A lány tarkója vérezni kezdett. 

Nem figyeltem eléggé és ezért az egyik Rend őre elkapta aranyszalagjával a kezemet. A bőrömhöz úgy reagált, mintha savat ittam volna. Szét marta. Meglendítettem a kardom és elvágtam a vékony fonalat. Egyszerre őt őr lőtte rám a szalagjait. Elhajoltam az első kettő elől. De az utolsó három már elkapta a bokámat és a magasba rántottak. Fájdalmamban felsikoltottam. A többiek sem álltak jobban. Hallt faltól falig hajigálta a szörny. Bred arany fénnyel próbálta távol tartani a lényeket magától. Újabb sikoly tőrt elő belőlem. Majd a képzeletemben kinyitottam a káosz ajtaját. A három őr fejére egy-egy tigriskígyó zuhant. Egy bukfenc kíséretében a földre zuhantam. A kulcs csontom egy hangosat roppant, annyira, hogy könnyek lepték el a szememet. Ez biztos eltört... 

Hallie a földön kúszott, maga után vércsikót húzott és egyenesen Ingrid felé haladt. A lány felállt a székből és hangtalanul, mint egy gyilkos Hallie közelébe ment, majd leguggolt és várta, hogy a lány elég közel hátráljon hozzá. 

Kiáltani akarta neki, de egy újabb szalag tekeredett rám ezúttal a nyakamra, a levegő kiszorult a tüdőmből. Azt hittem bármelyik percben leesik a fejem a helyéről. Újabb szörnyeket teremtettem. A szalag szorítása azonnal lazult, a kezemmel oda kaptam és lerángattam a nyakamról a szalagot. 

- Hallie vigyázz! - kiáltottam. De elkéstem. 

Ingrid a tarkójához ért amiből ömlött a vér. Hallie megdermedt. Ingrid hátrébb engedte a fejét, hogy a szemébe nézhessen. Bred mögöttem a levegőben lógott. A szemében harag fénylett, az arcán egy hosszú karom nyom volt. 

Újabb káosz lényeket idéztem meg. - Segítsetek Brednek. - mondtam, majd felálltam. De a Rend őrei elintézték az eddig teremtett állataimat. Egyszerre támadtak rám. 

- ÁLLJ! - kiáltotta Ingrid, mire az őrök megálltak, akárcsak a démonok. - Kifelé. - mondta halkabban, de továbbra is parancsolóan. 

Bred a földre zuhant. Lihegve fordultam a lány felé. 

Hall szemében érzelmek kavalkádja uralkodott. Ingrid halkan suttogott neki valamit. 

Mit csinál vele?! A vér... hozzá ért a véréhez...mit mutat neki?! 

Előrángattam a zsebemből a tükröt és belenéztem. Hallie emlékeit pillantottam meg benne, valami kisgyerekkori volt, a legtöbben Edmund szerepelt. 

Érzelemmel akarja megtörni... Pont mint Ed. 

Feltápászkodtam, de a vállamba és a bokába fájdalom hasított és visszazuhantam a földre. 

- Kedvelted őt. És mégis megakartad ölni. Miért? - kérdezte Ingrid. 

- Én... Én... - motyogta Hall. A szemében lassan könnyek jelentek meg. 

- Hálásnak kéne lennem különben nem tudtam volna megölni, de érdekel, ha szeretted őt, miért vágytál ennyire arra, hogy legyőzd. A szérum amit kikevertem másítja a tudatot az igaz. De, Edmund Jackson nem éppen olyan fiú volt, aki nem találta volna meg a kiskaput amivel visszatudtad volna hozni. De nem volt kiskapu. Mert megakartad ölni, a szérumom nélkül is gondoltál erre. Miért akartad, hogy meghaljon? 

- Én... Nem... 

- Dehogynem. Hidd el, a bátyámhoz hasonlóan érzem, ha valaki hazudik. 

Miről beszél Ingrid?! Mért akarta volna Hallie megölni Edet?!

Hall szeméből könnyek törtek elő. 

- Olyan furcsa. Csak nem azért, mert ő volt a víz? - mosolygott gonoszan Ingrid. - Szóval ráhibáztam. Víz és tűz. Érdekes párosítás. A Könyvtáros azt gondolja, hogy az elemek kiegészítik egymást, te azt, hogy egyik nem élhet a másik nélkül. Nekem kicsit más a nézetem erről. Megengeded, hogy demonstráljam? - a lány lassan lefektette Halliet, majd felállt és felemelte az egyik kezét. 

Rettenetes érzés fogott el. A kezem remegni kezdet a félelemtől. 

Ne. Istenek könyörgöm, csak éljük túl. 

Felemeltem a kezemet, de nem történt semmi, a szobát láttam magam előtt, de az ajtót nem tudtam kinyitni. Bred sem tudta használni a képességét. 

- Korlátozlak titeket. - pillantott ránk Ingrid, majd Halliere nézett. - Olyan erős voltál. Maga a tűz. Már csak egy parázs vagy. 

- Egy kis parázs is képes futótüzet okozni. - suttogta erőtlenül Hallie.

- Ezért kell azt a maradék kis parazsat is eloltani. - felelte hidegen Ingrid. - Intézd el. - nézett a terem szélén ácsorgó jégóriásra. 

Az óriás csak állt. Majd Halliehez lépett és a szívére tette hatalmas ujját. Hall csak feküdt nem tett semmit. Ne, Hallie kérlek, ne most add fel! Hall oldalra fordította a fejét, egy pillanatra találkozott a tekintetünk. 

- Ne csináld. - tátogtam. 

Hall szája fanyar mosolyra húzódott, majd lehunyta a szemét. 

- HALLIE! - sikítottam fel. 

Az óriás ujjaiból fehér fény tőrt elő. Hall arca fokozatosan egyre sápadtabb lett. A teste megremegett, majd elernyedt. Bred felpattant, de Ingrid pusztán felemelte a kezét és a fiú a falhoz vágódott. A lány bőrén hópelyhek jelentek meg, majd a haja fokozatosan elkezdett hófehér lenni. A teste egyre hidegebb és hidegebb lett.

Nem tudom mióta könnyeztem, de az arcomat belepték a hatalmas víz cseppek. Ezt nem teheted Hall. Nem adhatod fel. Nem hagyhatod, hogy az óriás győzzön. 

Hall arca lassan egy színűvé vált a hajával. De nem éreztem a szokásos fájdalmat, mint Felicitynél és Carlosnál. A jégóriás felállt és Ingridre pillantott. 

- Elmehetsz. Elvégezted a feladatod. - mondta hidegen sátáni vigyorral az arcán. - Nos, az én vélemény Hallien jól látható. Ha az egyik elem felülkerekedik a másikon, meghal. Kíváncsi vagyok, melyik az erősebb a Rend vagy a Káosz? 

- Én nem bántom Izzyt. - mondta Bred. 

- Én sem Bredet. - néztem könnyes szemmel a lányra, hogy bízhatott meg benne Edmund?! 

- Ugyan egy ilyen örömöt magamnak hagyok meg. 

A lány felemelte mind a két kezét, nem éreztem a testemet. Két lábra álltam, akárcsak Bred, de nem mi irányítottuk a testünket. A szememet tudtam csak mozgatni, ijedten bámultam a lányt. Tudtam mit fog csinálni. Azt amit eltanult Edmundtól. Irányítani fog minket, nem csak a testünket, hanem a vérünkön keresztül az erőnket is. Bred kezéből arany szalagok lőttek ki. Bárhuzamosan az én kezemből éj fekete massza hullám. A szalagok a bőrömbe vájtak. A kezem lassan elkezdett szénné égni, mintha túl közel kerülnék a Naphoz. Fájdalmasan felsikoltottam. De a káosz hullám továbbra is dőlt belőlem. Elérte Bredet és a fiú a lábába kapott. A szalagok egyre feljebb és feljebb tekeredtek a karomon és valahogy átterjedtek a lábaimra is. Ingrid leengedte a kezét. Térdre zuhantam. A testem rángani és vonaglani kezdet, az  iszonyatos kíntól. Bred lábán egyre feljebb és feljebb kúszott a massza. A fiú elterült a földön. A teste remegett. A szemem előtt pontok táncoltak. Nem szabad elájulnom. Nem szabad elvesztenem az eszméletemet. Bred feje a földön koppant. Beájult. Ingridre néztem, aki kényelmes tempóban megindult felém. Érdeklődő tekintettel végig mért, majd leguggolt  elém. 

- Hogy árulhattad el? Edmund megbízott benned! Te pedig ezzel hátba támadtad. 

- Már három napja hátba támadtam. - mondta halálosan higgadtan. 

- Hogy?! - értetlenkedtem. 

- Olyan sok információ volt a kezében, mind rólam, mind rólatok, mind a titán háborúval kapcsolatban, hogy maradtam az eredeti tervemnél és megöltem őt. Olyan mókás. Azt mondta Hallre, hogy ő a legerősebb. Ehhez képest még kérnem sem kellett, hogy adja fel, semmilyen erőfeszítést nem kellett tennem, önként adta fel. 

- Edmund... - suttogtam elhűlten. A szemem előtt a pontok egyre nagyobbak lettek. 

- Igen. Halott. Ez alatt a két hónap alatt rengeteg időm volt, hogy megfigyeljelek titeket, az Angelo hármas nem hajlandó részt venni Ed hazugsága miatt a csatában. Így őket nem kell megölnöm, de ti... be kell vallanom, azt hittem erősebbek vagytok. Kis idő múlva mind a hárman meghaltok. Hall szervezete még küzd a jég ellen, de csak a tudat alattija, ezért megfog halni. Brednek maximum 10 percet adnék. Neked se többet. 

Ingrid felállt és megnyomta a lift hívó gombját. 

- MEGBÍZOTT BENNED! HOGY ÖLHETTED MEG A SAJÁT BÁTYÁDAT! 

- Egyszerűen. Megmondtam neki is, bűntudat nélkül fogom a más világra küldeni, ha ezt kell tennem. És megtettem. 

- Hazudsz. - kapaszkodtam az utolsó remény szálamban. 

- Olyannak ismersz? - mosolygott gonoszan. 

- A szüleid.... 

- Az apám Percy Jackson, aki odalent a Tartaroszban felfedezte milyen gonoszságokra képes az erejével! Annabeth Chase, az édesanyám, neki is meg van a rossz oldala, és hála Kronosz nevelésének bennem az a sok rossz tettük, ahogy minden szörnyet a Tartaroszba küldtek, ahogy apa ott hagyta Kalüpszot, ahogy azt a Titánt Hádész palotájában hagyták Thaliával, ahogy anya az eszével tőrbe csalta a szörnyeket, mint kegyetlenség volt. És ez a sok tulajdonságuk egyesült bennem. Edmundban is ott lapulnak, ha a fiút Kronosz nevelte volna ugyanilyen gonosz lenne mint én. A fiú tanította meg, hogyan használjam a vért. Vár rám a titánháború, ahol örökre elpusztítom az erőmmel az isteneket és a megmaradt második generációsokat. Emilyt, Michaelt, Johnnyt, Anniet, Kevint, Petert, Susant és a kicsike Lucyt. 

A lift ajtaja kinyílt. Ingrid belépett és megnyomott egy gombot. 

A földre zuhantam. Bredre pillantottam, akinek a mellkasánál járt a masszám. A szalagok a fejemet leszámítva teljesen beleptek, a bőröm égett. 

Hallre pillantottam. A lány, olyan volt mint egy jégszobor. 

Érdemes még harcolni? Érdemes lenne bármit is tennem? Hallie és Bred haldoklik. Kis időn belül én is elvesztem az eszméletem és itt ragadunk. Senki sem fog megtalálni minket. 

Mellettem éles fény világította meg a teret, majd egy bakancs lépett a látáskörömbe. Lassan felpillantottam. A nőn piros dzseki volt. Szaggatott farmerján strasszok voltak. A kezében egy energia italt tartott, amit meghúzott, majd az állával kilapította és az asztal mellett lévő kukába hajította. Fekete haja punkosan volt lenyírva. A másik kezével felém nyújtott valamit. 

Alaposan megnéztem a... sütit... egy szerencse sütit nyújtott felém. 

- Mi az ára? Nemezisz. - kérdeztem gyenge hangon. 

- Legyen most ez a legkisebb gondod. - válaszolta a kisisten. 

Elvettem a szerencse sütit, Bredre és Hallre pillantottam. 

- Három élet. Három életért, igaz? Kiket fogsz megölni? - kérdeztem. 

- Nem én. - rázta meg a fejét. - Majd Erisz és Thantosz. 

Az ajkamba haraptam és ketté törtem a sütit. Kivettem belőle a papír lapot. 

Minden embernek vannak álmai, a kérdés, hogy valóra tudják e váltani. 

- Ez mit jelent? - kérdeztem Nemezisztől. 

- Jó kérdés. Igen egyszerű. 

- Álmok... Morpheusz... MORPHEUSZ!- kiáltottam teljes hangerőmből. 

- Okos lány. - mondta Nemezisz. 

Az isten lassan megjelent előttem. 

- Mi van? - kérdezte. - Hali Nemezisz. 

- Segíts neki. - mondta a nő. 

- Mért is? - kérdezte a férfi. 

- Mert Erisz mindkettőnket kinyír. - vágta rá a nő, - Nem azért nem támasztottuk fel a lányt az ikhór véres incidensnél, hogy most meghaljon! Gyerünk! Csináld.

A fejem oldalra bicsaklott és elájultam. 

Commenteket várom. Kövi rész kedden lesz. Remélem tetszett ;)