Reggel szóltam Charleséknak, hogy hová megyek. Hall mióta pénteken haza hoztam csak néha dugta ki az orrát a szobájából. Annie elment Breddel randizni. Hogy mi van köztük, főleg úgy, hogy Bred megakart csókolni?

Fogalmam sincs.

9:30-kor kivágtattam a házból és a buszhoz rohantam. Folyamatosan visszajátszottam a fejemben a tegnapi napot, és azt a bizonyos szerdai napot. Sokáig nem is akartam vele foglalkozni, de most, hogy Erósz ennyire felidegesített. Komolyan a szerelemnek nem happynek kéne lennie. Jól van Izzy hülyeségeket beszélsz, nézz csak Hallre. Nem hiába van ki, mint a fene. 

Amikor leszálltam a buszról megindultam a Central Park főbejárata felé. Valami hideg az orromra esett. Felpillantottam az égre. 
Havazik. 
Erisz az egyik fának dőlve állt. Amikor meglátott, hozzám sétált. Félúton találkoztunk és az istennő a vállamra tette a kezét. 

Nem ismertem a helyet ahová hozott. 

- Hol vagyunk? - kérdeztem. 

- A kisistenek főhadiszállásán. - felelte. - Kövess. 

A hely semennyire sem hasonlított az Olimposzra. Az egész palota, mivel egy palotában voltunk, minimum 200 teremmel volt tele, legalábbis a méreteket nézve. Márványból illetve görög stílusú, azon belül is dór oszlopok álltak mindenhol. 
Nagyi az udvarra vezetett, ahol tombolt a nyár. Azonnal levettem a kabátot és a csizmát. Mázli, hogy hoztam sportcuccot. 
- Ne fecséreljük ezzel az időt. Megengeded?

- Hajrá. - tártam szét a karom. 

Erisz csettintett, mire rám került az edző cuccom. A narancssárga tábori póló levágott ujjú változata. Egy hossz edző nadrág és sportcipő. 

- Nos, hogy kezdjem? - kérdeztem. 

- Kapd el a káosz gömböket. - mondta. 

- A miket?! - ijedtem meg. 

- Ezeket. 

A kezében megjelent egy káoszból eszkábált gömb, amit felém hajított. A tudatom lefagyott, ahogy a testem is. Egy másodperc alatt szinte minden végig ment a tudatomon. 
Hogy a káosz egyszer már körbe vett, hogy még a párbajon is iszonyatosan nehezen tudtam megfogni, Ingridnél pedig még csak irányítani sem tudtam! 

Elhajoltam a gömb elől. 

Erisz olyan rondán nézet rám, ahogy Hádész szokott bámulni kb. mindenkire. 

Kínosan elmosolyodtam. 

- Te félsz a káosztól. - mondta inkább magának, mint nekem. 

- Hááát... néha... 

Erisz gondolkodva bámult engem. - Ha ezt tudom volna két napra veszlek ki a suliból. - morogta.

Jó ideig gondolkodva bámulta maga előtt a talajt, majd mellém sétált a lábnyomai helyén fekete massza jelent meg. Lassan egy patakba rendeződött. Nem kellett Einsteinnek lennem, hogy tudjam ez egy káoszból eszkábált patak.

Erisz leguggolt a patakhoz és belemártotta a kezét.

- Csináld meg. - mondta.

- Tessék?! - kérdeztem ijedten.

- Nyugi, ha legyőzöd a félelmed nem lesz semmi bajod.

- És ha nem?! - vágtam rá.

- Az már nagyobb probléma lesz.

A masszára néztem.

Én vagyok a káosz. Eddig nem féltem a képességemtől, akkor most miért?

Ha a tetteinket a vágyak irányítják, akkor több szempontból is megbuktam. Na jó, próbáljuk meg nem így felfogni.

A nevem Isabell Young. 3 évet töltöttem a halandók világában. 9-et az Alvilágban. 27-et a Tartaroszban. Most itt vagyok. Belecsöppentem egy összeszokott bandába. Egy zseni fiúba, aki több milliárd könyvet fúj, szerintem kívülről. Aki elhiteti mindenkivel, hogy halott. Egy lobbanékony lányba, aki már nem az a lány akinek megismertem. A tipikus Aphrodité lányba, akiben sokat csalódtam. Az ahogyan elsején beszélt Hallel, igaza volt abban amit mondott, de a stílussal volt a baj. A két Liberrel, akiket két szóval lehet jellemezni: iszákos idióták. Egy furcsa hármas ikerbe. Akik hol egyformák, hol különböznek. Joe, a kegyetlen Hádész vér. Rose, a természet barát. És Dia, a többarcú. Sorolhatnám a tulajdonságaikat a többieknek is. De még mindig nem ismerem őket. Ahogy magamat sem. A vágyaim... arra neveltek, hogy nem lesz hosszú életem. 15 évesen meg is haltam. De feltámasztottak. Megkellet volna ölnöm Edmundot. De Ed megbízott bennem. Hiába tudta, hogy ki vagyok, ő nem úgy nézett rám mint Hall és Peter. Edmund nem szeretetből, vagy szánalomból fogadott be a táborba. Ed csak ilyen. Megkért valamire, és az erőmnek nagy hasznát vehetjük a háborúban. Már csak ezért is érdemes lenne vágynom arra, hogy megtanuljam használni.

A patak felé nyúltam. Erisz folyamatosan rajtam tartotta a szemét.

Amikor beleértem a masszába először nem éreztem semmit, majd olyan erővel tört rám a maró fájdalom, hogy kirántottam a kezem. De a massza úgy borította be a kezem, mint amikor az amőba felfalja az áldozatát.

Erisz a kezemért kapott elkapta a csuklómat, ekkor a káosz már a könyökömnél járt. A nő hegyes karmait, amivel nyugodt lelkiismerettel kibelezhet bárkit, belevájta a masszába és letépte rólam a káoszt.

A bőröm halványan piros volt, de ezt leszámítva komolyabb bajom nem volt.

- Ez meg mi volt?! - kérdeztem ijedten.

- Megpróbált felemészteni.

- Tessék?! Meghalhattam volna?! - kiáltottam fel.

- Igen. - mondta halál nyugodtan.- De nézzük a jó oldalát, most már tudjuk, hogy egy ideig jól állod a káoszt, tehát apádnak nincs igaza, tényleg a véredben van, különben azonnal felfalt volna. 

Hiába mondta a magát én kiakadtam.

- Te képes voltál az unokád életét kockára tenni?! - ragadtam le itt. - És ha nem ez történt volna?! Ha felemésztett volna a káosz?!

- Meghaltál volna. 

- Rohadt kedves vagy nagyi, komolyan te indulj a legkedvesebb szerepért, hátha valaki meghal a nevetéstől. - céloztam félig-meddig az aranyalmás esetre. 

- Ne hisztiz már! - villant fel a szeme. - Jesszus. Tudtam, hogy Hádész sorozat gyilkosokra bízott, na de azt nem gondoltam, hogy ennyire átveszel pár dolgot tőlük. A következőt fogjuk csinálni. - legyintett egyet, mire a folyó lassan alakot váltott és egy patkány lett belőle. Igen káoszból, de a szeme tényleg egy patkány szemére hasonlított. - A mai napra az utolsó feladatod az lesz, hogy ezzel a káosz patkánnyal összebarátkozz. 
- Tessék?! - pillantottam a patkányra. 

- Ha skorpiót akarsz most szólj. - húzta el a száját. 

- Nem jó a patkány, de mit csináljak vele?! 

- Barátkozz vele össze. 

- Ez mire jó? - értetlenkedtem. 

- Arra, hogy rájöjj, hogy a káosztól nem kell félni. Egy heted van suli mellett, hogy ezt a patkányt kiképezd, de úgy, hogy minden esetben szót fogadjon neked. Kellemes szórakozást. - intett Erisz és aranyfény kíséretében köddé vált. 

A patkányra néztem. A lény emlékeztetett arra a patkányra, akit a Léthébe vezettem. Egy hét alatt kéne kiképeznem ezt a valamit?! 

A lény felé nyúltam, de ő ijedten visszahúzódott, szóval kézhez is kell szoktatnom, remek...

Török ülésben leültem a földre és egy jó ideig bámultam a patkány szemébe. Arra persze nem gondolt Erisz, hogy suli mellett semmi időm nem lesz egy patkányra.

És szerintem sem Silena, sem Annie nem örülne ha meglátna egy patkányt a házban. Hall meg Charles nem nagyon törődne vele. Martin csak a piszka miatt húzná fel az orrát, Jessica pedig azért ha meglátná a konyhában.

Elkezdtem kutatni a zsebemben, mire a rágcsáló érdeklődve szimatolt a levegőbe.

Hogy is fogtam el az Alvilágban azt az 5 patkányt? Sajttal, vagy hússal vagy csokival? Csokival. De honnan szerezzek csokit?!

Na várjunk csak ha Erisz megteremtett egy káosz patkányt, akkor lehet, hogy mást is tud a káoszból teremteni?

Az ujjaimat magam előtt elkezdtem mozgatni, lassan egy csoki darabot formáltam káosz füstből, majd elképzeltem, hogy tényleg egy csokoládé darab.

A füst megszilárdult és egy valódi tejcsoki esett a tenyerembe.

A kezemet letettem a földre és vártam. 10 perc után a patkány hozzám lopózott, azonnali menekülésre, ha esetleg bántani akarnám, mikor a tenyeremhez ért a kezébe vette a csokit és elkezdte rágcsálni. A másik kezemmel lassan felé nyúltam, amikor megdermedt, én is megdermedtem. Rövid időn belül folytatta a rágcsálást.

Rég nem csináltam már ilyet, több mint 10 éve, de ha kicsiként sikerült, most is mennie kell. 

A másik kezemmel nagy sokára sikerült megérintenem. Érdekes, ez nem égette a bőrömet nem úgy mint a massza. A patkány összerándult a kezem alatt. Lassan megsimogattam, majd megszagoltattam vele a kezem. 

Mikor meggyőződött róla, hogy nem jelentek fenyegetést felemeltem és az egyik árnyékhoz sétáltam. Amikor a szobámban landoltam. A patkány kiugrott a kezemből és érdeklődve járta körbe a szobát. 
Azonnal az egyik bútort akarta elkezdeni rágcsálni, de gyorsan elé ugrottam és az orrára koppintottam. 

A patkány felszisszent. 

- Rossz káosz szörny. - mondtam. - Maradj itt hozok neked valami kaját. 

Kimentem és gondosan bezártam magam mögött az ajtót.

Hall a nappaliban ült és elmélyülten a tévét bámulta. Annie előtt különféle sminkek voltak kitéve. 

- Te meg mit csinálsz? - nyitottam ki a hűtőajtót. 

- Tesztelem a bőr típusokhoz a színeket. 

- Egészségedre. - vágtam rá a legértelmesebb válaszomat. 
- Nem érted mi? - mosolygott rám kedvesen Annie. 

- Nem. 

Hall felmordult kikapcsolta a tévét. - Ha nem haragszol, nekem nincs kedvem megint végig hallgatni. - sietett le az apja műhelyébe.

- Akarom, hogy érdekeljen? - kiáltottam utána. 

- Ha van eszed nem akarod! - kiabálta. 

Kivettem a hűtőből a főtt májat, úgy se fogja megenni senkit, Hallie és Charles gyűlöli a májat, szerintük a máj nem minősül húsnak. De Silena szereti. Felkaptam még egy joghurtot magamnak és visszamentem a szobámban, mielőtt Annie elkezdte volna mondani a magáét. 

- Patkány... majd kell egy név... mondjuk Ratte. - ugrott be németül a patkány. - Remélem szereted a májat. - tettem le a földre a tányért. 

A patkány azonnal előrohant az egyik bútor alól... remélem nem rágta meg... Felbontottam a joghurtomat és elővettem a tanulni valót. 

Mr. Palmer most a skandináv mitológiát tömi a fejünkbe. Szerintem sikertelenül, ami megmaradt az óráról, hogy Thor, Zeusz szőkében és, hogy Loki Héphaisztosz, majd félúton átvedlett Hermészé, mivel Loki a tűz istene volt, aztán valamit csinált és a csínytevések istene lett. Meg van Odin, akit valamiért az apjának neveznek meg még pár százan. 

A joghurtomat nem tudom minek hoztam, mert gyakorlatilag felhúztam magam alá a lábaimat és a mitológia könyvet bújtam, a joghurtom pedig felbontva az asztalon hevert. 

Valami szürcsölő hangot hallottam, Ratte valahogy felmászott az éjjeli szekrényemre és a joghurtomat zabálta. Gonoszan rá pillantottam, mire ledermedt. Utána az ott hagyott májra néztem. 

- Látom te is utálod a májat. - mondtam.
A patkány nyugodt lelkiismerettel megette a joghurtomat, majd hozzám mászott és elkezdett bemászni a paplanom alá. 

- Na azt már nem! - kaptam el a grabancánál. - Előbb fürdünk. Ki tudja, mi van rajtad. 

Bevittem a fürdőszobába a patkányt egy lavórba öntöttem melegebb vizet, Ratte amint meglátta a vizet felsikított, vagy cincogott fogalmam sincs és az ajtó felé ment. 

- Marad! - kiáltottam rá. 
Ratte szót fogadott.... érdekes... 

- Megfürödsz, vagy nem kapsz kaját. - emeltem fel őt. 

A fürdésen meglepően hamar túl voltunk. Utána már megengedtem neki, hogy az ágyamba feküdjön. 

Miután befejeztem úgy nagyjából a tanulást szereztem némi kutyakekszet Hall kutyájától, Samtől... remélem nem szeret rágcsálókat fogni, Kerberosszal külön öröm volt összeszoktatni az előző patkányt. 

- Gyere Ratte. - mondtam, miközben a kutyakeksz a hátam mögé volt dugva. 

A patkány fáradtan nyújtózkodott egyet, de hozzám futott.

- Okos. - adtam neki egy keksz darabot. - Marad. - kezdtem el hátrálni, de mivel rájött, hogy van nálam kaja, azonnal utánam indult. - MARAD! - ismételtem meg, mire megállt. De folyamatosan helyezkedett. 

Egy jó ideig játszottam ezzel a két szóval. 

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami morog és valami visít.

Kinyitottam a szemem. Az ágyam mellett Sam állt és Rarrét nézte, aki folyamatosan fújt rá. 

- Ratte, gyere. - tartottam neki a karomat, amin azonnal felmenekült és a kibontott hajszálaim közé bújt. - Sam nem szabad! - mondtam a kutyának. 

- Sam jössz ide! - kiáltotta dühösen Hall, aki az ajtóban állt. 

Sam egy ideig még morgott. 

- Sam mit képzelsz magadról. Jössz ide! -emelte fel a hangját Hall, mire Sam lehorgasztott fejjel a gazdája elé sétált. - Nem szabad Sam! Kifele! - Sam bocsánat kérően a gazdája lábához sétált. - Ne hízelegj kifele! - Hall arca kemény maradt. 

Sam kisétált a szobámból, mire Ratte kidugta az orrát a hajamból. 

Hall elkerekedett szemekkel bámulta a rágcsálót. 

- Már értem mért akadt ki Sam. Utálja a patkányokat. - a mellkasa előtt összefonta a kezét és hozzám sétált. - Hogy kerüld hozzád egy patkány? 

 - Erisz adta, hogy kiképezzem vasárnapra. 

- Aha... a nagymamád ugyanazt itta mint Liberék, hogy ilyen ökörség jutott az eszébe? 

- Nem tudom mit akar elérni vele. - vontam meg a vállam. 
- Azért a suliba légy oly kedves ne hozd be. 
- Nem szándékoztam. - feleltem. 

Bedobáltam a táskámba mindenem, aztán rájöttem, hogy tesivel kezdünk és, hogy kéne a tesi cuccom is. Úgyhogy elsiettem a mosószobába, ami Jessica rezidenciája, úgyhogy legalább 10 percbe tellett, hogy megtaláljam a nadrágomat és a pólómat. 

- Izzy igyekezz már! - kiáltotta Hall. 
Berángattam a hátim cipzárját és futólépésben Halliék után siettem. 

Tesin Mr. Adams jó kedvében lehetett ugyan is futás helyett röplabdáztunk, én jobban kedvelem a kosarat... 

A 20 fős osztályt szétszedte 10-10 emberre. Hallel és Breddel szerencsére egy csapatba kerültem. Így legalább volt némi esélyünk, hogy nyerünk. Bredet valamelyik idióta beállította középre, ahányszor Bred felé szállt a labda, a fiú egy látványos mozdulattal ellépett a labda útjából. A labda pedig a földre zuhant. 

Hall kussban elkerekedett szemekkel bámulta Bredet. 

- Te mi a francot csinálsz?! - kiáltott rá. 

- A labda nem jó barátom, jobban kedvelem a lányokat. - válaszolta Bred. 

Bred miatt Michaelék szereztek két potya pontot. 
Hall haja lassan lángra kapott. 

- Három null! - kiáltotta Mr. Adams. 

- Stirling húzz a kispadra! - kiáltotta Hall. 

- Máris. - indult el a pad felé a fiú. 

- Mit képzelsz Hall, nem állíthatod ki! - szólt be az egyik srác, Gordon. 

- Nekem te ne pofázz be Gordon! Én mindig nyerek, de Michael direkt Brednek célozza a labdát. 

- Nem is direkt. - mosolygott gúnyosan a háló túloldalán álló Michael. 

Hall felemelte a kezét és bemutatott neki. 

- Egy egy ellen Liber? - kérdezte Hall. 

- Megtisztelő lesz elverni Beckendorf. - hajolt meg színészkedve Michael. 

- Nem zavar, hogy épp játszunk? - kérdeztem Hallt. 

- Azt hittem utálod a röpit. 

- Ez igaz. - ültem le Bred mellé a kispadra. 

Mr. Adams érdeklődve bámulta Halliet és Michaelt. 

- Na jó. - szólalt meg a tanár. - a győztes dupla ötöst kap. - felelte. - A többi csendben nézi őket. Hall te indítasz! - dobta neki a labdát. 

A lány felülről indított, át szelte a hálót a labda és Michael előtt ért volna földet, ha fiú térdre nem vetődik. 
- Azt hittem Apolló fia mindenben jeleskedik. - néztem Bredre. 

- Én meg azt, hogy Hall lelke haldoklik. - felelte a fiú, miközben Halt bámulta. 

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem. 

- Csak figyeld a mozdulatait. 

Úgy tettem, ahogy mondta és Hall felé fordultam. 

Hall olyan magabiztosnak tűnt. De nem tudom eldönteni, hogy színészkedik-e vagy sem. A haja vörösen derengett. Michaelnek komoly erő feszítésébe került, hogy tartsa a lánnyal a tempót. 

- Mi van vele? - kérdeztem Bredet. 

- Nem tudom... ez valami új... próbáld ki az erőd. 

Egy csomó keletkezett a torkomban Bredre pillantottam a szemem sarkából. De megtettem. Halliet éreztem, sokkal erősebbnek éreztem, de az érzelmeit, úgy fedte el, mint egy profi. Senki se tudja ilyen jól leplezni.... ha csak... 

- Nem tudom megállapítani, valahonnan tudja, hogyan lehet elrejteni az érzelmeket. 

Michaelre néztem. A fiú ijedt volt, de ezt kívülről jól leplezte. 

- Biztos vagy benne? - kérdezte Bred. 

Felé kaptam a fejem. 

A fiú bosszús volt. Valami folyamatosan zavarja őt. Az érzelmei kuszák voltak. Hol kiakadt magában, hol boldog volt, hol pedig legszívesebben felrúgott volna valamit. 

- Látom neked is van pár bajod. - mondtam, mit sem törődve a kérdésével. 

- Meg vannak a magam gondjai. - nézett bele a szemembe. 

Döbbenten kinyitottam a számat. 
- Te csalsz! - panaszkodtam. 

- Miben? - jelent meg az a pimasz mosoly a száján. 

- Elzárod az...

- Érzelmeket? - vigyorodott el. - Na ne mond, nem is gondoltam volna... - gúnyolódott. - A fateromnak ez volt az első dolga, hogy ha szembe találnám magam a káosszal, ne lásson belém. 

Szemét láda....

Michael folyamatosan védekezett, de Hall sorra ütötte vissza az ütésit, figyeltem Hallt, miközben bosszankodtam Bred miatt, aki jól láthatóan élvezte a dühömet. 

Várjunk csak, Hall... csak szórakozik. Levezeti a feszültségét Michaelön. 
- 2 perc. - unta meg Mr. Adams is, az oda-vissza passzolgatást. 
Hallie szeme felvillant, Michael lövése magas volt, így a labda elég nagy ívet írt le ahhoz, hogy Hall neki fusson és tiszta erejéből elüsse. 
A labda elszelelt Michael mellett és a földre zuhant mögötte. Égett gumi szag lepte be a termet. A labda kicsit megfeketedett. 

Az öltözőben elkaptam Halliet mielőtt kereket oldott volna. 

- Ez meg mi volt?! - kérdeztem. 
- Agressziólevezetése egy tárgyon. - felelte. - Mi van a... - bámulta a padon lévő táskámat ami valóban izgett mozgott. 

Kihúztam a cipzárt. Ratte éppen a tíz óráimat ette. 

- Te bemásztál a táskámba! - hitetlenkedtem. 

- Erisz a legrosszabb patkányát adta oda. 

- Inkább a legneveletlenebbet. - sóhajtottam fel. 

Berángattam a cipzárt és a szekrényemhez sétáltam. Hogy bedobjam a tesi cuccom és megszerezzem a biosz cuccot. 

Mint kiderült a biosz tanár rosszul lett és ezért az egyik angol óra előre csúszott a másodikba, mivel Mr. Wislonak, sajnálatos módon lyukas órája volt... 

Mindenki bánatára... 

Hall már kényelmesen elhelyezkedett, hogy végig aludja az órát, amikor egy kéz csattant előtte. 

Hall felemelte a fejét és zavartan bámulta Mr. Wislot. 

- Máris hatodik óra van?! Átaludtam az ebédet?! - pillantott rám. 

- Nem. - suttogtam. 

- Miss. Beckendorf szeretném felvilágosítani, hogy ez még csak a második óra, csak nincs itt a biosz tanár és voltam olyan jó szívű, hogy hetedik órára helyett most tartottam meg az órát. 
- Jó szívű. - horkantam fel. - Vagy csak nem akar itt maradni hetedik órára. 

Mr. Wislo rám nézett. 

- Talán hangosan mondtam? - pislogtam ártatlanul. 

- Ezt inkább Mr. Adamsnél, vagy Mr. Palmernél próbálja ki Ms. Young. 
- Á, jobb ha nem. - legyintettem. - Még a végén az osztály nőnemű tagjai kibeleznének mű körmükkel. 

- Ms. Young, az igazgatóiba. 

- De most mért?! - méltatlankodtam hangosan. 

- Feleselés miatt. Ms. Beckendorfot is vigye magával. 

- Én mért?! - emelte fel a padról a fejét a lány. 

- Hány órán szokott aludni?

- Hú... Fogós kérdés... Nem sorolhatom inkább fel azokat amin nem alszok? 

- Igazgatóiba! - fogta meg a tabletjét a tanár. 

Hallel összenéztünk, majd felálltunk és az igazgatói felé siettünk. 

Mr. Higgins megint ledarált egy órás kiselőadást. Hall közben látványosan az alvással küzdött. Majd kicsöngőkor vissza siettünk egy igazolással a termünkbe, hogy Hall végig aludjon egy mitológia órát. 

Már eltelt 10 perc az órából, amikor rájöttem, hogy a táskámban van a tabletem. Kinyitottam volna a táskámat, de az már rég nyitva volt. Ratte pedig sehol sem volt. Elkerekedett szemekkel megböktem Halliet. 

- Jégóriás! - csapott az asztalra. 

Mr. Palmer értetlenül bámulta. 

- Bocsánat. - motyogta Hall, majd rám pillantott. - Mi van?

- Eltűnt. 

- Mi?

- A patkány. - mondtam. 

Hallie egy cifrát káromkodott, majd a magasba emelte a kezét. 

- Igen Ms. Beckendorf? - kérdezte unottan Mr. Palmer. 

- Bocsánat tanár úr. - torzult el a fájdalomtól az arca, sűrűn pislogott. - Egy... Egy kicsit szédülök... Kimehetnék a mosdóba? 

- Persze, de menjen magával valaki, nehogy félúton elájuljon. 

- Majd kikísérem. - vállalkoztam a feladatra. 
Be kell ismernem, látszik, hogy Hall játszott jó pár filmben. Nem lehetett észrevenni, hogy kamuzik az arca is sápadt lett. Amint becsuktam az ajtót. Hall megdörzsölte az arcát és körbe nézett a folyosón. 

- Van kb. 10 percünk, utána Mr. Palmer kiküld valakit. Siessünk. - mondta. 

Átnéztük a folyosót. Benéztünk a szekrények alá, de nem találtunk semmit. 

- Ha patkány lennél, hová mennél? - kérdeztem fáradtan neki dőlve a falnak, 5 percünk maradt. 

- Ha nem lennék patkány, akkor is kajáért mennék, éhen halok! - panaszkodott Hall. 
Aztán egymásra néztünk. 

- A menza! - mondtuk kórusban. 

Mintha egy szörny üldözne minket olyan gyorsan futottunk végig a folyosón, mentünk le a tornaterem szintjére és fordultunk be. 

Hall elkapta a karom amikor meglátta a konyhásokat, akik szorgosan tették ki az ételeket. 

- Gyere. - suttogta a vöröske. 

A hátsó bejárathoz sétáltunk és elbújtunk az egyik fagyasztó láda mögött. Óvatosan kikukucskáltunk. A konyhások zajosan beszélgettek. 
Aztán megláttam Rattét. 

- Hallie! - szörnyedtem el. - Nézz a nő hajhálójára! 

Hall az ajkába harapott, amikor meglátta a rajta ülő patkányt. 

Az agyam lázasan pörgött, pár perc múlva lebukunk, amit megfordul a tálalónál álló nő. 

Aztán megláttam a tükröt. Körbe pillantottam és megláttam mellettünk a csöveket. És a tükör mellett lévő üres polot. 

- Van egy ötletem. - mondtam. - Tereld el a figyelmét. 

- Mivel? - kérdezte Hall. 

A csövekre pillantottam. 
- Oké. - fogta fel. 

Átlopóztam a fagyasztó oldalára, míg Hall az egyik csövet kiszerelte és hangos csattanással el nem dobta volna az ajtó felé. 

- Ez mi volt? - kérdezte a konyhás nő. 

- Biztos a gyerekek. - horkant fel a másik nő. 

- Megnézem. - sétált a zaj irányába a nő. 

Gyorsan kibújtam a rejtekhelyemről és az üres polcba kapaszkodtam, majd hangtalanul felmásztam a tetejére, ami csak egy hangyányit volt poros, de tényleg. 

- Ez a rohadt cső, megint kijött a fagyasztóból! - jött vissza méltatlankodva a nő és tette le a csövet, az egyik asztalra.

Amikor elsétált alattam, elkaptam Rattet és a szájára szorítottam, a kezem. 

- Én vagyok. - suttogtam. 

A patkány farka vidáman elkezdett járni. 

Egy puszit nyomtam a fejére, majd Hallre pillantottam. 

Hall a gáz tűzhelyet figyelte, főleg a mellette lévő rongyot. A rongy darab spontán lángra kapott. 

Ratte felfutott a vállamra és nem tudom, hogy csinálta, de megkapaszkodott a hajamban. 

- Nem érzel valami... - fordult meg a tálalós nő. - ÁÁÁ! TŰZ VAN!

A két nő háttal állt, így leugrottam a polcról. 

És Hallel együtt kimenekültem a konyháról. 

Visszamentünk a terembe. 

- Minden rendben? - kérdezte Mr. Palmer. 

- Perzse. - mosolyodott el. - Most már sokkal jobb. 

Leültünk a helyükre és tovább jegyzeteltünk, mintha az előbb nem is patkányt vadásztunk volna, aztán egyszer csak megszólalt a tűz jelző. 
Mr. Palmer döbbenten pislogott, majd kivezényelt minket az osztályból. 

- Ha még egyszer megszöksz... - pillantottam a hajamból kiszimatoló patkányra. 

Ratte halkan panaszosan felvisított. 

- Jó, jó... Tudod, hogy szeretlek. 

Bred mellettem csak a hajamat bámulta. 

- Az egy...

- Patkány?! Hol?! Ne butáskodj Bred! Ez egy iskola, mért lenne itt patkány? - üzentem meg neki a szememmel, hogy ki ne merje mondani, hogy az igenis egy patkány. 

- Nem. Patkány? Kibeszélt itt patkányról?! Én a... - mért végig gyorsan. - Az új karkötődről beszélek, Hall csinálta mi? 

- Legalább egy hetes, de ne zavartasd magad.