Úgy döntöttem nem várom meg Martint, hanem egyedül megyek haza. 

Felsétáltam a tornácom, majd bementem a házba. Hall a nappaliban ült és a matek házit írta. Jessica a konyhában sürgölődött, ahonnan ismerős gyanús szagok áradtak. Silena kivételesen a nappaliban rajzolgatott, mellette Charles nézte a tévét. 

- Sziasztok! - köszöntem. 

- Szia Izzy. - mosolygott rám melegen Silena. 

Charles csak biccentett, de ezt a merevséget tőle már megszoktam. 

- Mi a.... - hőkölt hátra  Hall. - APA! 

- Itt ülök melletted ne ordíts. - mondta. 

- Ja.... Azt hittem lent vagy. - állt fel Hall. - Ez lehetséges?

Charles egy pillantást vetett a füzetre, ráncba szaladt a szemöldöke és kivette Hall kezéből a matekházit. 
Rövid hezitálás és tanakodás után megszólalt. 

- Szerinted?

- De az képtelenség! - vetette ellen Hall, miközben a szája gúnyos mosolyra húzódott. 

- Kijött nem?

- De ez emelt tananyag! Ezt csak a matematikusok használják, amikor az űrt kutatják! Ezt feladni házinak?!

- Kijött nem? - értetlenkedett Charles. 

- De! Csak, az a baj, hogy ezen még Edmund is szenvedne... szenvedett volna vagy 2 órát. - javította ki magát Hall. 

- Ne üsd bele az orrod mások dolgába. Tényleg, mi van a matekversennyel? 

- Suliban toronymagasan tartom a rekordot a 100%-kal.

- Akkor tovább jutsz? - mosolyodott el Charles.

- Persze. - vigyorodott el Hallie. - Mi lesz a kaja? Éhen halok. 

- Chili. - mondta a konyhából Jessica. 

- Chili! - nézett össze apa és lánya. 

De jó... Ma nem fogok vacsizni... Értelmet adtak a gyanús szagok...

Éhes gyomorral készültem lefeküdni. Valamikor éjfél és a halál között meguntam gyomrom korgását hallgatni az éjszakában.... ha Ali itt lenne tuti méltatlankodva rázná a fejét mert így ő sem tud aludni. 
Felkeltem és kiosontam a konyhába. A hűtő viszont tárva nyitva volt és egy vörös haj zuhatag pakolt ki belőle.

- Annie? - kérdeztem halkan. 

- Ó... szia! - mosolygott rám. - Látom te sem szereted a chilit. Mit kérsz? Maradt reggeliről sonka, kolbász, párizsi, bacon?! Bacon.... - pakolt ki a pultra. - Valami fura hús.... ezt inkább ne, ez Hallie chilis csirke combja, van vagy egy hetes. Sajtok közül kedvedre válogathatsz, van Camembert, Brie, Edami, Trappista meg asszem Mozzarella, vagy ez kecskesajt? - beszélt inkább magához, mint hozzám. - Nem, azt apa megette, Mozzarella. 

- Öhm... Zsemle, sajt, még pedig medve sajt, és sonka. - adtam le a rendelést. 

- Oksa. - csicseregte és vette ki a medve sajtot. - De csak tejszínes van. 

- Az engem nem érdekel. - vettem ki a fiókból egy kenő kést és egy vágó kést. 

A folyosóról zajt hallottunk, majd pár percen belül Hall nézett ránk felvont szemöldökkel.

- Hát ti? - kérdezte. 

- Nem szeretjük a chilit. - felelte Annie. 

- Pedig nagyon jó kaja az, csak megint éhes vagyok. Jé a csirkém! - dobta be a mikroba a chilis csirkét. 

- Ugye tudod, hogy kb. egy hetes? - tette csípőre a kezét Annie. 

- Tényleg?! Nem baj, valakinek meg kell ennie.

- Milyen volt a randid? - ültem le a bár székre, ami a pultnál volt és Anniere néztem.

Hallie hátul, a sötét ellenére jól kilehetett venni, hogy a szemét  forgatja. 

- Tök jó! - mosolyodott el őszintén. - Nem értem mi bajod Breddel! Jó fej, jól nézz ki! Kicsit beképzelt, na de Apolló fiától mit várunk? Még Edmund is voltak ilyen megnyilvánulásai, pedig ő nem is Apolló fia! Mégis mi bajod van Breddel Izzy?
- Hogy idegesít! - vágtam rá gondolkodás nélkül. 

- Mért, Edmund is imádott az emberek agyára menni. 

- Azért ne hasonlítsuk Bredet Edhez. - ült le mellém Hall. -Alapjáraton ég és föld a kettő. 

- Az lehet, de Izzy. Mond csak. Mit csináltatok ti Breddel a padlón a suliban? - vigyorodott el, a szeme úgy csillogott, mintha egy szaftos titkot tudna meg. - Én nem mondanám azt a jelenetet, vagy képet, vagy ahogy tetszik idegesítőnek, sokkal inkább valami másnak. 

- Miről maradtam le? Egyáltalán Ann te mióta kavarsz Breddel?! - kérdezte Hallie. 

- Csak egy hete. De Izzy érzelmei jobban érdekelnének per pillanat. - hagyta figyelmen kívül a testvérét. - Szóval valójában mi bajod Breddel?

Az ajkamba haraptam és egy frappáns válaszon gondolkodtam. Amikor azt, mondta, hogy Izzy érzelmei jobban érdekelnének, egyből az ugrott be, hogy engem is. Mért nem működik magamon az erőm?! 

- Olyan gondolatokat ébreszt bennem, amiken nem akarok gondolkodni. - álltam fel a bárszékről és indultam el a szobám felé. 

Hall szemében elismerés csillant. Annie, csak tátogott mint egy hal. Na, lehet, hogy egész jó válasz jött a nyelvemre. 

Leültem az ágyamra, amikor úgy éreztem, hogy valaki figyel. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát és körbe néztem a szobában. 

A forgós székben egy férfi ült, nekem háttal, azonnal tudtam ki az.

Fanyarul elhúztam a számat és bekaptam az utolsó falatott is.

- Rég láttalak Apolló. - mondtam miután lenyeltem a kaját. 

A szék megpördült és a "szuper szexi" isten "szívdöglesztő" mosolyával találtam szemben magam.... ez eddig mért nem tűnt fel... Bred arcán is ugyanez a mosoly szokott meg jeleni, csak míg Apolló szemében az 'irtó szexi vagyok és ezt te is tudod' csillog, addig Bredében a pimaszság, bár ő is ezt vetette be Ingridnél. 

- Szervusz Izzy! - állt fel. 

-  Most miért jöttél, esetleg a fiadról akarsz beszélni, vagy arról, hogy azonnal értesültél a rend által a feltámadásomról, vagy megint egy kis csatangolásra akarsz vinni? - pakoltam át a kis asztalra az üres tányért.

- Utóbbi szépségem. - mosolygott még mindig. 

- És most kinek a múltját akarod megmutatni, ha Bredét nem kérek belőle. 

- Ki beszél itt a fiamról? - vonta fel a szemöldökét. - Itt nem ő a lényeg, majd ha Aphroditét rád uszítja Annie, akkor kezdj el aggódni. Addig nem lesz gáz, a fiam, amúgy is szoknya pecér, ebbe rám ütött, talán.... bár az anyja is járt fűvel fával... főleg fával. Na nem is rossz alliteráció. De amúgy tényleg, azokra bukik akik olyan merevek mint egy fa...

- Nem vagyok perverz dolgokra kíváncsi! Térj a lényegre. - pislogtam sűrűn...- Ehhez én még kicsi vagyok....

- Dehogy vagy te kicsit! Hány éves is vagy?

- 16 leszek.... vagy 43.... nem értem hogy megy ez. 

- Elsőre az a válaszom, hogy dehogy vagy te kicsi, másodikra az, hogy szégyen, hogy még szűz vagy. 

Rezzenéstelen arccal bámultam Apollót és magamban elkezdtem magam átkozni, amiért nem jöttem rá, hogy ő Bred apja. 

- Rájöttem miben hasonlít Bred rád. Te is idegesítő vagy, de te még őt is túl szárnyalod. 

- Óóó... Még bókolsz is. Na menjünk! Ma még aludni is akarok! 

- Én is. - bólintottam. - Szóval hová megyünk?

- Mikorba! Három helyre aranyom. 

- Jó... akkor mikorba... Kinek az életébe?

- Nem kinek, hanem kiknek. Jacksonék, az Angelo hármas, Liberék, Beckendorf és Stoll. Azon belül is három meghatározó idő síkba az életükben.

- Király... Mehetünk? - mondtam unottan, tudva, hogy úgy se szabadulok meg az istentől, a fiát se tudom lerázni, nem hogy őt!

- Persze. - lépett hozzám és fogta meg a kezemet. 

Azonnal máshol jártunk. Valami fura helyre kerültünk, ahol minden nagyon kicsi volt és egy játszótérre emlékeztetett. Álltam és figyeltem. Az óvodás Edmund állt az ivókút mellett. A kútból víz csapott ki és beterítette a fiatal Halliet. Az óvónő azonnal ott termett mellettük, megragadta a két gyereket és berángatta a házba. 

Apollóra pillantottam. 
- Csak nyugodtan. - mondta.

Utánuk siettem, mire oda értem a nő már átváltozott Echidára és éppen a gyerekekre támadt. 

Edmund lába a földbe gyökerezett, Hall előkapta a kardját és a szörnyre támadt. Végül Hallie felül kerekedett a szörnyön és megölte. Majd Edmundhoz fordult. 

- Te meg mi a fészkes fenét csinálsz? - jesszusom... ennyire magas hangja volt Hallnek. 

- Állok és gondolkodom, hogy dili házba kellene-e mennem. - felelte Ed. 

Hall megvetően végig mérte. Belőlem erre a mondatra röhögés tőrt ki.

- A nő... aki behozott... - mondta gyanakvóan Hall

- Az anyukám. - vágta rá Ed. 

- Ja... mi a neve?

- Annabeth. - felelte Ed. 

- TE PERCY JACKSON FIA VAGY?! - esett le Hall álla döbbenetében. 
- Igen.... De ez mért fontos? Mi olyan nagy szám az apámban?

- Na ne. - fonta össze hitetlenkedve a mellkasa előtt a kezét Hall. - Ezt nem hiszem, biztos elmondták neked!

- Miről beszélsz? Nem értem...

- A nagyapádról és a nagymamádról! - ragyogott Hallie arca. 

- Honnan ismered Sally Jacksont és Frederick Chaset?!

- Nem róluk beszélek, te barom! - egy óvis mióta használ ilyen szavakat... asszem sok mindenről lemaradtam. - Poszeidónról és Athénéról. 

- Ez nevetséges! Az csak mese!

- Ssss! - kapta körbe a fejét Hall. - Még meg hallják. Gyere el hozzám megmutatok pár dolgot, ha a szüleid nem mondták el mi vagy, majd megteszem én. 

A kép elhomályosodott és Halliék házában találtam magam, a ház teljesen más volt, mint ez. Eszembe jutott mit mesélt egyszer valaki, hogy Edmundék sokáig San Diegoban éltek. Ezek szerint Hallel is itt találkoztak. 

A lány elmesélte neki, a szülei sztoriját. 

- Ez csak mese. - mondta Ed. - Anya is rengetegszer mesélte nekünk, de ez csak egy fikció. 

- A mi? - vonta fel a szemöldökét Hallie. 

- Fikció, azaz kitaláció, nem valós, még ha a személyei, vagy akár a helyszínek valósak is. 
- Hát nem az. Gondolj csak pele a háromszög a házak tetején...

- Igen, a tümpanon. - bólintott Ed.

- Ja... biztos... - hagyta rá Hallie. - Szóval még mindig rengetegszer építik. Főleg anyukád. Szerinted véletlenül? Az épületek stílusa, mindegyiké görög. 

- Mert a megbízói kedvelik ezt a fajta stílust. - vágta rá Ed, miközben kiültek a hatalmas kertbe Hallel. 

- Na igen... De vajon kik azok a megbízók? 

- Azt hiszed, hogy Zeusz meg a többiek, léteznek? Ez csak mitológia.  Mítoszok összessége. A mítoszok jelentése 'beszéd, elmondás, mese'. Hősei lehetnek istenek, héroszok, azaz félistenek. Nem tudományos, hanem képszerű vallásos elem: istenképzet. A mítoszok alapjául általában valamilyen cselekmény, történet szolgál, azaz epikus jellegűek. Témái lehetnek istenek születése, teogónia, istenek harca, teomachia, egy-egy isten élettörténete, tevékenysége, okmagyarázó történetek-világ születése, kozmogónia, és világ felépítése, kozmológia. 

Hallievel kb ugyanolyan fejet vágtunk, azt a jellegzetes: mi a szent szarról  beszél ez a kisfiú?!

- Akkor erre válaszolj! - fonta össze a mellkasa előtt a kezét Hallie. - Egy 4 éves kisfiú, hogy tudhatja mind ezt. - Edmund már nyitotta is a száját, de Hall a tenyerét rátapasztotta. - Ha nincs semmi rokonságban Athénével?

Edmund lelökte Hall kezét a szájáról. 

- Onnan, hogy anyukám mesélte. 

- Ezt a bátyád, Peter is kívülről fújja?

- Nem... - sóhajtotta. - De nem lehet mindenki olyan okos, mint Anya, Susan vagy én. 

- Hidd már el! Ez az igazság! A nagyapám Héphaisztosz! A tiéd pedig Poszeidón. 

- Nevetséges. Én a bölcsesség istennőjének és a tengerek urának az unkája lennék?! Ennél nagyobb esztelenséget még nem hallottam!

- Te magad is irányítottad a vizet!

- ÉN?! - mutatott magára Ed. - Dehogyis! Pont olyan volt a kőnek a hajlásszöge, ami a kút peremén volt, hogy rád spiccelt a víz. 

- Na jó... - lobbant fel Hall szemében a vad tűz. - Bizonyítékot akarsz? Megkapod. Csak éld túl. - a kislány meglendítette a kezét, amiből egy tűzgolyó robbant ki és találta el a ház oldalára felszerelt elektromos dobozd. 
A ház körül valami kékes árnyalatú kupolás cucc, megremegett és semmivé foszlott. Hall kiiktatta a védőpajzsot. 
Egy hatalmas üvöltés rázta meg a helyet, majd a kerítés kivágódott. 
- Ez...eeezek... - hebegte Edmund. 

- A Minotaurusz, és Kiméra, na erre vágd rá, hogy fikciók. 

- Ez képtelenség, ők nem léteznek! Kitalációk! - esett pánikba Ed, főleg amiért olyat lát, amit a tudomány tagad. 

- Ha majd valamelyik megöl akkor mond, hogy kitalációk! - vette elő a tőrét Hallie, ami a kezében kardnak felelt meg. - A Minotaurusz elől ugorj el, nem tud hirtelen irányt váltani. 

- És te? - bámulta a lányt ijedten.

- Enyém Kiméra. - mosolygott rá.

Hall hiába volt 4 éves, úgy mozgott, mintha hamarabb tanult volna meg harcolni, mint beszélni, amit nem tartok kizártnak. Edmund Hall kérésének tett eleget és az utolsó pillanatban mindig elvetődött a Bikafej elől. Hallnek sikerült lángra lobbantania Kimérát, de nem vette észre, hogy a Minotaurusz mögé került és hatalmas kezével a magasba emelte. 

- Engedj el, te bűzbomba! - fintorgott Hallie. 

Edmund lefagyva bámulta a Minotauruszt. A lábai lassan mozogtak hátra felé, amikor neki ütközött a vízcsapnak. A kezére pillantott, a minotauruszra, Halliere, majd megint a vízcsapra. 

- Na jó... - motyogta. - Ha ez az egész tényleg igaz, megsimogatok egy pókot... - emelte fel a kezét. 

A csap jó ideig engedetlenül csikorgott. Viszont amikor Hall felsikított, annyira szorította a szörny és Edmund szeme eltökélten csillogott. A csapból sugárban kilőtt a víz és hasra terítette a lényt. Hall a földön pár métert gurult, de mosolyogva nézett Edre, aki csodálkozva bámulta, ahogy követi a víz a mozdulatait. 

- Na húzzunk innen, mert 5 perc múlva a környék összes szörnye ide ér. - pattant fel Hallie, ragadta meg Ed kezét és húzta maga után a kert hátsó részébe, ahol a nyílt óceán várta őket. 

Hall a mólópartjára lépett, miközben Ed a vizet bámulta. 

-  Max rendszer felül írás. 12135567, tengeralattjáró.  - mondta a lány.

A csónakházból kattogó hangok hallatszottak, majd kinyílt az ajtó és egy kis halformájú tengeralattjáró siklott ki. 

- Beszállás, tenger isten unokája! - nyitotta ki az ajtót Hall. 

 A hely megint változott. A táborban voltam. Ed és Hall kiszállt a tengeralattjáróból és egyből a Nagy házba mentek. A táborban kevesen voltak hiszen még csak tavasz vége volt. De persze az Angelo hármas, Liberék és Stoll ott voltak. 

Alig ismertem meg őket. 

Joenak sokkal sötétebb volt a bőre, mint most. Fekete haja kócosan lógott a szemébe, éj fekete szeme nem olyan volt mint egy szellemé, élet csillogott benne, kíváncsiság. Rose, dús sötétbarna haja két copfba volt fogva. Aranyos arcából melegség sugárzott, szeme őszinte boldogsággal csillogott, nyoma sem volt a csalókaságnak. Dia hajában nem volt kék csík és nem is volt punkosan rövid. Félhosszú haja a válláig ért. De a szemében ugyanúgy a villám foglalt helyett, mint a jelenben. Tábori pólót viseltek, rövid nadrággal. Emily sem volt különb, hamar rájöttem mi a különbség, nem égett a szemében az a vágy, hogy beverje a képedet. Kevinből még mindig áradt a Hermészség, nem hagynék a közelében semmit, az biztos. Michael és Johnny azon versenget, hogy ki tud undorítóbb dolgot megenni. 
Hall a Nagy házban tett látogatás után hozzájuk sétált. Összepacsizott Joeval majd leült a két Liber srác közé. 

Joe alaposan végig mérte Edmundot. 

- Te vagy Poszeidón és Athéné unokája? - kérdezte kíváncsian. 

Egyből leszűrtem mi lett volna, ha a Jackson család nem kerül a táborba. A vezér Joe lett volna. Lehet, hogy akkor nem is úgy viselkedne mint most. 

- Mindenki azt mondja. - felelte Ed. 

- Szóval nem hiszed el? - mosolygott rá melegen Rose. 

- Nem. Ez az egész...

- Nehéz meggyőzni. - morogta Hall.

- Csodálkozol?  - nevetett fel Emily. - Hiszen a nagyanyja Athéné. 

- Hogy hívnak? - kérdezte Dia. 

- Edmund. 
- Van tesód?
- Igen. Három. Egy bátyám, egy nővérem és egy húgom. 

- Gyere Ed. - állt fel Joe és lépett a kis srác mellé, aki nála két fejjel alacsonyabb volt. Még Hallnél is kisebb volt Ed, minimum fél fejjel. - Körbevezetlek. Gondolom maradsz, amíg a szüleid érted nem jönnek. 

- Azt hiszem... - vonta meg a vállát Ed. 
- Akkor keresünk neked egy kardot és egy páncélt. 

- Zászlózsákmányolás? - mosolyogtak Liberék. 

- Ilyen sokan megjöttek? - vonta fel a szemöldökét Hallie.  

- 25- en vagyunk az soknak számít? - kacsintott Hallre Joe. 

Majd intett a Ednek, hogy kövesse. 

Az elkövetkező pár részben mint rájöhettetek a múlt egyes részeiben fog játszódni a sztori. Véleményetek ha van természetesen várom commentben. Remélem tetszeni fog nektek, hogy kicsit több mindent megtudtok Edmundról, Hallieről, Joeról és a többiekről.