Megértettem Joe szavait és bántott, hogy igaza volt. Le akartam ordítani Edmund fejét, ennél már csak az volt nehezebb, amikor odabent szembe kellett néznem Halliékkel. Szerencsére Hall hamar megunta a hallgatásom és átment a szobájába rajzolni. Susan bizonyult a legkitartóbbnak. De este 6 körül ő is haza ment a bátyjával. 
A napok lassan teltek, állandóan kísérgettük egymást mindenhova, nagyon kezdet elegem lenni ebből az egészből. Idegesített a sál, a kesztyű, minden. Ráadásul ahányszor át kellett öltözni tesi cuccba a wc-ben kellett nekem. Hogy senki ne lássa a fekete ér hálózatot, én viszont egy nap többször is gyönyörködhettem benne. A szívemből indulnak ezek a fekete erek. A csontomon, az izmomon, mindenhol végig fut. A hiperaktivitásom az utóbbi egy hétben eltűnt. Gyakran követtem Hallie példáját és aludtam az órákon, egyedül Mr. Palmernél és Mrs. Solernél voltam aktív. Mitológián és kémián. 

Az egyik szerdai napon kémia szakkörön, Breddel az elefánt fogkrém nevű kísérlettel szarakodtunk. 

- Meg van a hidrogén-peroxid? - kérdezte Bred. 

- Bocs, micsoda? Elbambultam. - feleltem kábán. 

- Mi van napi rendszerességgel jársz bulizni? - húzódott pimasz mosolyra a szája. 

- Nem, csak szimplán fáradt vagyok. - vettem elő a mosogató szert, meg a kálium-jodidot. közben idegesen rángattam a kesztyűmet. Zavart, hogy egy vacak bőrrel kell fognom a kémcsöveket, láthatóan Megaira is ferde szemmel nézett rám, de nem szólt be érte. 

- Oké, meg vannak. Most mi jön? - kérdeztem. 
Bredel egyszerre léptünk a leíráshoz. Összeütköztünk és azonnal kezdtem volna a felháborodást, ha nem szólalt volna meg.

- Á, á. - rázta meg a fejét. - Megígértük Mrs. Solernek, hogy a szakkör idejére együtt működünk. 

- Rémes két óra egy héten. - forgattam a szememet. 

- Egyetértek. - bólintott. - 25-25 ml-es 30%-os hidrogén-peroxid összekeverése a mosogatószerrel, majd 0,5-1 grammnyi kálium-jodidot kell összeöntenünk 10-15 ml vízzel, majd az egészet egy lombikban vagy egy magas hengerben összeönteni. - mondta. 

- Csinálom a kálium-jodidot a vízzel. - vettem el az egyik tálcáról a lombikot és mértem le a mennyiségeket. 

- Akkor az enyém a hidrogén-peroxid és a mosogatószer. - fogta meg a hengert. 

Mind a ketten végeztük a dolgunkat, én a vízben kevergettem a kálium-jodidot. Míg Bred a mosogatószerrel vacakolt. 
- Megvagy? - kérdeztem. 

- Aha. Öntöd? - állította feljebb 60°C-ra az alatta lévő lángot. 

- Persze. - léptem be elé.

- Hirtelen öntsd rá. - tette a két kezét az asztalra úgy, hogy mögülem figyelte mit csinálok.

- Tudom. - motyogtam. - Mikor melegszik fel? - néztem a bugyogó begyszerre. 

- Kb... - figyelte a hőmérőt... így könnyű... - most.

- Hátra fogok ugrani, úgyhogy mássz ki mögülem. - szűrtem ki a fogaim között. 

- Jó. - még a hangján is hallottam, hogy mosolyog. 
Gyorsan rá öntöttem az egészet, mire a hidrogén-peroxid reakcióba lépett a kálium-jodiddal. Hiper gyorsasággal a sárgás színű hab kilőtt a csőből. Teljesen el lepte az asztalt és a tálcát. Hátra ugrottam, hogy a cuccom ne legyen olyan. Bred pont ezt várta és konkrétan félig rá érkeztem. A hab iszonyatos tempóban fojt. Fogalmam sincs mért nevezik ezt elefánt fogkrémnek, én biztos valami... Hiperhabnak neveztem volna el. Amúgy a mosogatószernek konkrétan annyi a funkciója, hogy habot csinál. 

Bredel mosolyogva egymásra néztünk, majd össze pacsiztunk. 

Megaira elégedetten bólintott. 

- Aki kész, eltakarítja maga után a habját és haza mehet. - mondta a fúria. 

- Akkor most már lehet gúnyolódni? - kotyogtam közbe. 

Megaira rondán rám pillantott, de bólintott. 

- Ez szemét volt! Te direkt nem álltál arrébb! - mondtam, miközben a takarító szereket vettem elő. 

- Férfiból vagyok cicám. - vigyorgott Bred. - Egy ilyen alkalmat nem lehet elengedni. 

- Hogy a házi rendet idézem. - mentem a csaphoz. - "A diákok szerelmi ügyeiket intézzék az iskolán kívül" 

- Egy a bibi. - lépett mellém a hengerrel és a lombikkal. - Én nem vagyok szerelmes beléd. 

- Hál istenek! - sóhajtottam fel. 

- Ugyan nagyon is örülnél ha udvarolnék neked. A suli legtöbb csaja oda van értem, még a végzősök is. - mosolygott beképzelten. 

- Ó igen, tényleg igazad van. - játszottam meg magam. - Annyira örülnék, ha udvarolnál nekem, virágokkal halmoznál el, de jól jegyezd meg a rózsán kívül, egyik növényt sem szeretem. Ó és persze csokoládét is kapnék.

- Ez bizar volt. - mondta. 

- Na ugye. - váltottam vissza a normális önmagamra. 

- Ha befejezték menjenek. - mondta parancsolóan Megaira. 
Breddel összemosolyogtunk, majd folytattuk a mosogatást. 

- Amúgy mért van rajtad a kesztyű és a sál?
- Fáj a tokom és ki van száradva a kezem. - vágtam rá.

Bred elhúzta a száját. Leraktuk a védőszemüveget és a szekrények felé mentünk. 

- Gondolom Halliék inasa jön érted.

- Ja. De csak 20 perc múlva. - feleltem. 

- Nincs kedved eljönni velem kajolni? - dobta be a köpenyét a szemben lévő szekrénybe. 

Én a túloldalon pár szekrénnyel arrébb ugyanezt tettem. 

- Váó! - játszottam megint a hülye Aphrodité libát. - Csak nem randira hív ő kellemetlensége?!

- Nem, csupán vagy két XL-es adag gyros tálra kuponom, ami ma jár le. Jössz vagy nem?

- Gyros? - mosolyodtam el. - A gyomrom fog a sírba vinni. Menjünk!
Gyorsan felhívtam Martint, hogy majd haza megyek egyedül. 
Elég furának tartottam, hogy engem hívott meg, amit szóvá is tettem. 

- A kémia szakkörből még te vagy a legnormálisabb. - ja ez volt a válasz. 

A sulitól nem messze mentünk be egy gyors étterembe. Bred odaadta a pultosnak a kupont, mi meg leültünk az egyik asztalhoz. Mikor kész lett a kaja Bred kiment érte. Halliehez méltó adag gyrossal találtam szemben magam, a gyomrom éhesen megkordult, úgyhogy elkezdtem enni. 
Bred valamiről elkezdet beszélni, de nekem rossz szokásom, hogyha éhes vagyok és van előttem egy nagy adag tál, tele étellel, akkor nem tudok figyelni. Valakit gúnyolt. Gondolom engem akart idegesíteni. 

- Izzy?- bökte  meg a kézfejem.
- Hogy mi?!- néztem rá. 

Na a pimaszság császárát, most láttam először ennyire dühösen nézni. 
Kínosan elmosolyodtam. 

- Nem hallottad csodás idegesítésem. - méltatlankodott Bred.

- Óóóó. Tragédia. Belefogsz halni? - pislogtam ártatlanul. 
- Nem. - mosolyodott el. - A kaja köt le ennyire, vagy tényleg titokban bulizni jársz?

- Először is! Éhes vagyok! Másodszor, nem szeretek bulizni. Egyszer voltam buliban, határozottan rosszul sül el. - jelent meg lelki szemeim előtt a hárpia támadás a Jackson villában, ahol levágtam Medúza fejét. 

- Kit nyírtál ki? - hülyéskedett. 

- Egy kígyó hajú nőt. - mosolyogtam gúnyosan. 

- Mr. Palmer biztos díjazná ezt a mondatot. - célzott a mitológia tanárra. - Amikor egyszer azt mondtam kémia szakkörön, hogy diszlexiám van... úgy beszéltél mintha jól tudnád milyen. - komolyodott el az arca.
- Hova akarsz kilyukadni? 

- Fel vagy mentve németből, spanyolból és angolnál helyesírásból. 
- Ja. - bólintottam. - Diszlexiás vagyok és hiperaktív. 

Bred gúnyosan felvonta a szemöldökét. - Még sem vagy jó futó. 

- Jobban szeretek vívni. - vontam meg a vállam és kaptam be még egy húst a gyrosból... mindjárt megeszem ezt az XL-es adagot. 

- Én is. De az íjászat jobban megy. 

- Íjászkodsz?! - vontam fel a szemöldökömet. 

- Ja. De már rég nem mentem. Anyám... - tette le az üres tányérra a villáját. - Fogalmazzunk úgy, hogy nem létező régi karrierjét próbálja feltámasztani a hamvaiból. 

- Mért mit dolgozott? - érdeklődtem. 

- Színésznő és modell volt Los Angelesben. 

- Szóval ezért vagy idegesítő! - döbbentem rá. 

- Anyám... elég érdekes. 

- Mért?

- A 2020-as évek egyik legsikeresebb színésznője és modellje Avril Stirling volt. Hollywood csillaga volt, amíg 2 éve édes aranyos fia, azaz én. - csillant fel pimaszul a mosolya, hogy lehet ennek a srácnak minden mozdulata ennyire pimasz?! - Nem került bajba és nem "vert össze" - macskakörmözött a levegőbe - egy biztonsági őrt. Anyám és én teljesen mást állítottunk, mint a stáb és az őrök. A sajtó persze felfigyelt az esetre és hamar bíróság elé került az ügy. Mi anyámmal azt állítottuk, hogy a biztonsági őr egy késsel rám támadott, én pedig csak felemeltem ijedtemben a kezem, majd a fickó teste megéget és elhamvadt. A stáb pedig azt, hogy én estem neki az őrnek. Hazugság detektort kötöttek mindenkire, de az tisztán azt jelezte, hogy senki sem hazudik. Anyámat egy dili ház szerűségbe küldték pár rutin vizsgálatra, arra a 6 hónapra engem pedig az apámhoz helyeztek át.
Hamar össze raktam a képet. A biztonsági őr nyilván egy szörny lehetett, akit Bred elintézett valahogy, az anyja Avril pedig halandó létére át lát a ködön, ami pont arra lenne jó, hogy a halandók elől elfedje a valóságot, hogy élhessenek tudatlanságban. 

Bred a colájának a szívószálával játszott. 

- És milyen az apád? - kérdeztem. Hádészon kívül egy istenre sem jellemző a gyermeke saját kezű nevelése. 

Bred szeme hirtelen össze szűkült. 
- Több mindenben hasonlított anyámra mint gondoltam. A szüleim sosem házasodtak össze, mind a kettejüknek megvolt a maga világa. Anya éppen azzal kavart, aki segítette a népszerűség létráján feljebb jutni. 13 évesen találkoztam az apámmal és alig egy hét alatt rájöttem, hogy ő is fűvel fával kavar. Aki éppen megtetszik neki, kevéssel tartotta a kapcsolatot és rengeteg nő vette körül őt. De egyiket sem áltatta érdekesség képen, mint anyám a fiúkat. A nők tudták, hogy  mindegyikőjüket szereti, de egyikőjükkel sem maradhat együtt. Apám ez alatt a hat hónap alatt sok mindent megmutatott magából és az életéből. Neki köszönhetően rájöttem mért vonzom a káoszt.

- Na és mért? - mosolyodtam el. 

Rejtélyesen mosolyát rám villantotta - Mert apám nem éppen az... egy helyben ülők világában mozog, rengeteget utazik és még annál is több embert támogat.

Még a végén Hallnek lesz igaza és tényleg Hermész kölyök a srác. 

- Tudod egész normális vagy ha nem akarsz idegesíteni. - ettem meg az utolsó falatot a gyrosból. 

Halkan felnevetett. - Te meg nem is vagy akkora hülye liba mint gondoltam. 

- Pontosan mekkorának is gondoltál?
- Olyan Empire State Buliding méretűnek. De csak Eiffel torony méretű a hülye libaságod. 

- Kösz... én azért idegesítésben maradnék az Empire State Buldingnél nálad. -

Brendon felnevetett. 

- Ekkora bókot még nem hallottam Vámpír úrnő. 

- Te mindig ilyen vagy?! - nem bírtam megállni már nekem is mosolyognom kellett. 

- Csak gyönyörű hölgyek társaságában és szerdánként. - mosolygott, úgy ahogy a tanárokra és a többi csajra szokott, igen, itt a szívdöglesztő mosolyra gondolok. 

- Szerinted gyönyörű vagyok? - játszottam az Aphrodité csajt. 

- Történetesen ma szerda van. 

Nevető görcsben törtem ki. 
Este 6 óra fele értem haza. Annie az ajtóban állt összefont karral. 

- Mi az? - néztem rá kérdőn. 

- Te meg hol voltál?

Kikerültem és felmentem a nappaliba, ahol Hall bámulta a tévét. 

- Szia Hall. - ültem le mellé. 

- Szia. - bámulta teljes odaadással a tévét. 

Annie fújtatott magában, majd megfogta a távirányítót és kikapcsolta a készüléket. 

- Hé! Én néztem! - csattant fel Hallie.

- Én nem. Most, hogy ezt megállapítottuk, nem arról volt szó, hogy tilos egyedül császkálnunk, mert nehezebben tudjunk védekezni a szörnyek ellen? - kék szeme dühösen csillogott. 

- De. - mondta Hall. - Merre jártál? - fordult felém. 

- Csak kajoltam. 

- Azt itthon is tudtál volna. 

- De meghívtak.

- Ki? - vidult fel Annie. 

- Brendon.

- Most ástad el magad. - könyökölt fel a kanapé hát támlájára Hall. 

- Mert?! 

Annie mellettem felvisított. - Randiztatok?!

Oké rájöttem. 

- NEM! FÚJ! Te nem vagy komplett idegesít a srác mint a fene! - segélykérően Hallre néztem. 

- Rám ne nézz. Ebből már nem szabadulsz. 

- Jól mondja. - vigyorgott Annie. - Mi volt?

- Megettünk egy Xl-es gyrost, mert volt egy ingyen kuponja. 

- A Flesch-ben? - kérdezte Hall. 

- Aha. - bólintottam. 

A csaj álla leesett. - Egy XL-es gyrostál ott?! Szép volt! Az méretes adag, azzal még én is jól lakok. A hamburgerüket kóstold meg az isteni! 
- Engem ez nem érdekel! - lökte le a kanapéról Hallt. 

- Hé! Én ott ültem! 

- Én nem. - pillantott a földön ülő tesójára. - Szóval mi volt még?

- Ettünk, dumáltunk, Hallnek szerintem igaza van és Hermész kölyke és haza jöttem. - mondtam kétségbeesett fejjel. 

- Csak ennyi?! - fintorgott Annie és lelépett gondolom a szobájába. 

Hall a földről kifejezéstelen arccal rám nézett. 

- Hallgatlak. - törődtem bele, hogy mindenkinek lesz ehhez valami szava. 

- Én inkább nem mondok semmit Breddel kapcsolatban, csak annyit, hogy ne hagyd, hogy Annie bele avatkozzon vagy szóljon a nagyinknak. Akkor nagy szarban leszel. - porolta le a farmerját, ült vissza a kanapéra és kapcsolta be a tévét. 

Véleményeket szokásomhoz híven várok. Remélem tetszett. Előfordulhat, hogy holnap is lesz rész, ha ma nem jön közbe valami és megtudom írni.