Olyan furcsa volt minden. Egy üres térben álltam, a fekete és a fehér szín határán két kar vitatkozott rajtam. Nem szóltak egymáshoz csak rángattak ide-oda. 

- Hagyjátok... - mondtam kábán. De csak egyre erősebben rángattak. 
Hol a fekete oldalon álló volt előnyben, hol pedig a fehér, de alig telt bele pár másodperc és újra középen találtam magam. 
A szemem felpattant. A szoba fényei erősek voltak és színesek.

- Izzy hallasz engem?- hajolt fölém Peter. 
A számat kinyitottam de egy hang se jött ki a torkomon. 

A két alak újra elkezdte rángatni a kezem, Peter arca pedig eltűnt előttem. A néma vita órákon keresztül zajlott, amíg egyszer csak megint eltűnt a két alak. 
Fáradtan kinyitottam a szemem. 

Az ágyam mellett Hallie ült. A kezében a rajz füzetével, aminek nagyon örültem, amikor meglátta, hogy őt bámulom. Letette maga mellé a rajz füzetét és elkiáltotta magát.
- Peter! Izzy felébredt!

A szőke hajú Jackson besietett, csak most vettem észre, hogy Halliéknél vagyok, mikor kerülhettem ide?
- Hány ujjamat mutatom? - ült le mellém Peter. 

- Négy. - feleltem. 

- Jó, akkor nem szédülsz. Feltudsz ülni? 

Lassan biccentettem, majd felültem. A testem lomha volt, minden mozdulatomnál, az izmaim sírtak a fájdalomtól. 

- Mi történt? Meddig voltam eszméletlen?

- Egy hétig. - mondta Hall. - Háromszor voltál a halál közelében. - pillantott Joera, aki az egyik képregényem olvasta. 
- Ja, a harmadiknál már nagyon untam, hogy folyton be kell jelentenem, hogy megint haldoklik. - mondta érzelem mentesen. 

- Kösz... unokaöcsi... -gúnyolódtam. 

- Szívesen nagynéném. - nézett mély barna szemével, az arcomba. 

A szemében szellemek, jegesség és a halál mozgott. Vajon az én tekintetem is ilyen?

- Egy hétig voltam eszméletlen?! - fordultam Peterhöz. 

- Igen. Nem keveset melóztam, hogy életben maradj. Ajánlom ezeket. - vett elő a háta mögül egy pár edző kesztyűt, csak az ujjaim látszódnak ki ha felveszem. Meg egy sálat. 

- Minek? - nyúltam érte és ekkor láttam meg a kezem. 

A fekete ér hálózat nem múlt el. Felpattantam és a tükörhöz vánszorogtam. Senki se állt az utamba. 
A nyakamon, a kezemen végig mindenhol. Ledobtam magamról a pulcsim, a karomon is bekoszorúzta magát ez a feketeség. 

- Az egész testedet belepi. - mondta Peter. 

- Ezt te... - kezdet el vörösödni az arcom. 

- Nyugi, mint orvos, úgy néztelek meg, nem pedig mint egy kamasz. És amúgy is a kínos helyeket Hall nézte meg. 

A lány némán bámulta a rajz füzetét. De az én arcom még mindig lángolt a tudattól, hogy Peter látott fehérneműben. 

- De mi ez? - érintettem meg a bőröm, ott ahol fekete volt. - A vérem ilyen?

- Nem. Biztos, hogy nem a véred az. Vettem tőled, és semmi baja nincs, leszámítva, hogy magas a vasad és sokkal inkább arany derengésű a véred, mint nekünk, semmi különös nincs benne. 

- Eltudod tüntetni? - reménykedtem. 

- Nagyon jó gyógyítónak vallom magam, de erre az erőm nem hat. 
- És mitől van ez?!

- Van rá egy hipotézisem. - fogta meg a vállam és ültetett vissza az ágyra. - Tegyük fel, hogy van egy hordod tele borral. - lassan bólintottam. - És van egy poharad, ami a pohárban van, az vagy te, míg a hordó a káosz. Amikor év végén a bulin használtad a káoszt, tehát kinyitottad a boros hordó szelepét, töltődött X mennyiségű bor a pohárban, viszont, ahányszor te kinyitod azt a csapot, annyiszor jön friss káosz belőled, ha pedig a pohárban lévőt használod, akkor is a duplájára nő, mivel amennyi szörnyt elnyelsz, annyival növekszik annak a pohárnak a tartalma. Ha tele lesz a pohár. Meghalsz. 

- A káosz elemészt. - mondta vidáman Joe. 

- Ha pedig, a poháron egy kis rés jelenne meg, akkor a világot pusztítanád el. - folytatta Peter, mintha Joe nem is mondott volna semmit. - Szerintem ennek az előzménye az, ami a testeden van. 

- A pohár kezd tele lenni... - motyogtam. 
- Igen. 

- Nem tudsz... 
- Nem. Sok mindent megtudok gyógyítani, de a természet törvényeit én nem írom át. Edmund nem egyszer próbálta meg. A jég, a hó, a természet, az emberi test és a vér. Az utolsó hárommal megszegte a kimondatlan törvényeket. Anya... - az ajtó kinyílt és Susan lépett be rajta. 

A megjelenésével az anyára emlékeztetett. Szigorú tekintett, a szemei olyanok mint a vihar felhők. Amint meglátott elmosolyodott. 

- Ezek szerint felébredtél. Hogy érzed magad?

- Sokkoltan. - gondoltam vissza az álmomra. 

- Megértem. Megmentettél minket. És Lucyt is. Köszönjük. 

Halványan elmosolyodtam, ha tényleg ennyire hasonlít az anyára, kétlem, hogy csak ezért jött volna. 

- Történt valami? - álltam fel az ágyról. 

- Így is mondhatjuk. - kattintott kétszer a tabletjének a kijelzőjére, mire egy hologram jelent meg, rajta az USA térképével. - A piros pöttyök azok az intézmények ahová a félvérek járnak. 72 embert tartunk számon a Félvér táborban veled együtt. A 72-ből 23-an egy hét leforgása alatt meghaltak a por miatt. - mondta úgy mintha ez nem lenne lényeges, mintha nem emberekről, hanem csak számokról beszélnénk. 

- És még csak, október ötödike van... - mondta Hall rosszallóan. - A háborúig még több mint 8 hónap van hátra. Vajon hányan éljük meg?

- Hallie! - szólt rá keményen Susan. 

- Mért nincs igazam? - vonta fel gúnyosan a szemöldökét Hallie. - Ingrid egyre erősödik, napról napra tervel ki valamit. Látom mire készül. Ha én látok dolgokat álmomban, nem értem te Peter mért nem látod őket vagy csak titkolózol? - esett neki a srácnak. - Mi az amit el akarsz titkolni előttünk?!

- Hall nyugodj meg. - kérte Peter, higgadtan, az arca olyan volt mint egy maszk.

- Nem nyugszom! Az istenek szerelmére! Láttam mi lesz Izzyvel, azt hittem, hogy mire végre megtörténik és eltűnnek ezek a rémálmok! De nem! Minden éjjel ugyanaz a hajsza! Minden éjjel látom, ahogy meghaltok a háborúban!

- Hallie. - állt fel Peter és fogta meg a lány vállát. 
- Vedd le rólam a kezed! - lökte le magáról Peter karját. - Tudod, te milyen érzés...

- IGEN! - esett le róla azaz álarc, a szemei mint a háborgó tenger, úgy fénylettek. - Jól ismerem az érzést! A fájdalmat, a tehetetlenséget, amikor Edmund meghalt, láttam minden egyes pillanatát, látom szinte mindenkinek a sorsát, de olyan részletesen, annyi lehetőséggel, hogy nem tudom melyik az igaz és melyik a hamis. Mást se csinálok 7 éves korom óta, mint próbálom őket kiismerni. De képtelenség. 10 éve élek együtt vele. De valami megváltozott. - komorodott el az arca. - Nem látom mi történik a háborúban. Nincsenek mostanában látomásaim, csak közvetlenül az esemény előtt pár másodperccel. De néha az se. Nem láttam, mit tervez Ingrid. Nem láttam ezt az altatós esetet sem. Az erőm... gátba ütközött.

Joe összecsukta a képregényt és vissza tette az asztalra. 

- Nem tudom, hogy vagytok vele. - kezdte lassan, a mozdulatai gyengék és lassúak voltak, mintha még mindig aludna. De a szeme eleven volt. - De szerintem, Ingrid egyenként akar leszedni minket. Az a 23 félisten, mind más-más helyeken jártak iskolába. Világos mi a célja. Megölni minket, hogy ne legyen ki ellen harcolni és csak az isteneket kelljen elintézni a nyáron. Nem vagyok egy nagy stratéga - nézett jelentőség teljesen Susanre. -  De, ha egy szörny csapatot nem tudok legyőzni, akkor szét választom őket és egyenként szedem le őket. 

- Igaza van. - bólintott Susan, kicsit meglepett fejet vágott, hogy ezt Joe szájából hallotta, de hamar összeszedte magát. - Jobb lenne, hogy ha nem mozognánk egyedül. 

- Azért remélem nem akarsz a klotyón is engem védeni. - mosolygott szárazon Joe. 

- Légyszi Joe, ha nem akarod, hogy összekoszoljam a fekete dzsekidet a véreddel, légy oly aranyos és ne szólj be. 

- Végül is engem nem zavar, ha bámulsz. - mosolygott perverzen. 

Susan szeme sötéten felvillant, erre mondanám azt, hogy egy villám csapott le a vihar felhőből. 

Hall felvont szemöldökkel bámulta az eseményeket. Vártam, hogy közbe szóljon, de tudta, hogy ez nem az ő felség területe. 

- Ez esetben a minap bemondott a reklám egy új nudista strandot, majd megadom a címét jó? - pislogott ártatlanul a lány. 

Joe megadóan felemelte a kezét, de a szája őszinte mosolyra húzódott. 

- Engem jobban érdekelne Ingrid. - mondta végül. 

Mindenki rám pillantott. 

- Mi az? - kérdeztem idegesen. 

- Te ismered őt a legjobban. Milyen?
Elgondolkodtam egy pillanatra. 

- Képzeljétek magatok elé Edet lányban és gonoszabb kiadásban. A csajnak erősen ölés mániája van. De ebből a húzásából ítélve, meg az ahogy kikeverte a tudat módosítót, nem csak Poszeidón képességével bír, hanem Athénéével is. De kegyetlen és vérszomjas, ráadásul személyesen Kronosz képezte ki és nevelte fel őt. A világ minden értelmébe véve, a csaj kétlem, hogy százas lenne, vagy bármennyire is halandó. Egy őrült zseni. 
- Arra célzol, hogy halhatatlan lenne? - vonta fel kérdőn a szemöldökét Joe. 

- Nem. Csupán arra, hogy olyan mint egy....

- Titán. - fejezte be a mondatom Susan. 

- Pontosan. És ha nem hasonlítana az apjára, bárki elhinné, hogy Kronosz lánya, nem pedig Percyé és Annabethé. 

- Szóval Edmund gonosz énjével állunk szembe. - szorult össze Susan torka. 

- Az nagyon rossz hír. - mondta Peter. 

- Ja nagy szarban vagyunk. - bólintott Hall. 

- Vagytok. - mondta Joe. 

- Ez rád is vonatkozik. - dacolt vele Susan. 

- Nem igazán. Én két táborban is jelen vagyok akár csak ti. Ti a görög oldalt választottátok. Én viszont egyiket sem. Semmi közöm a háborúhoz. 
Susan dühösen végig mérte Joet, Peter sem volt jobb kedvében. 

- Joe, ez nem csak rólad szól!

- Mi értelme Sus? Melyikünk képes elvezetni elvezetni a félisteneket, már, ha addigra maradnak még félvérek. Én nem kívánok az öngyilkos osztag tagja lenni. 

- Majd én leszek akkor a vezető. - mondta Susan. 

- Te?! - nevetett fel. - Már bocs, Sus, remekül irányítod az Athéné klánt, de megnézném, hogy veszed rá az Árész bandát, vagy a vicc mester Hermészéket egy háborúra. Tudod, hol fogsz elbukni? - hajolt Susan arcába, a lány szeme szikrákat szórt, Joe körül minden elkezdet fekete lenni, a szokásos Hádész képesség. - Ott, hogy te nem Edmund vagy. - mondta, Susan hiába próbálta leplezni az arcán, látni lehetett, hogy Joe szavai hideg hullámként hasítják bele az igazságot.
- Csak Edmund lehet vezér? - kérdeztem felemelt állal.

A fiú mély barna szemei, hirtelen rám tapadtak. Farkas szemet néztem vele. Joe felállt és hanyagul, pont mint egy menő elém lépett. 

- Én még Edmundnak is csak akkor engedelmeskedtem, amikor nyomós oka volt, mért jó, ha nem ellenkezek. Talán te megtudnál engem győzni? Kétlem. - mosolyodott el. - Az a kis bizalom, amit Edmund látott benned. Én pont amiatt nem bízok benned. Te csak egy Hádész kölyök vagy. Akinek a vérében a viszály istennőjének vére is elit helyett kapott. 
- Csak azért nem hallgatnál rám, mert Erisz a nagymamám? - néztem még mindig farkas szemet vele. 

- Nem. Hanem azért, mert a jelen lévők közül három emberrel a hazugságot hiteted el. Ebből az egyikkel nap mint nap. - pillantott Hallre. 
Joe felállt és kisétált a szobából. 

Felpattantam, magamra rántottam a kesztyűt és a sálat, majd Joe után iramodtam. 

- Izzy miről beszélt? - kérdezte gyanakvóan Hall. 

Most légy Izzy jó színésznő. 

- Azt akarom kideríteni. - hazudtam. 
Faképnél hagytam a társaságot. 

Joet odakint a kertben értem utol. 

- JOE! - kiáltottam.

- Menj vissza! -mondta határozottan. 

- Nem fogok! - kaptam el az alkarját. A srác legalább egy fejjel magasabb volt nálam. Ennek ellenére, annyi szánalommal és gyűlölettel nézett rám. 

- Edmund. - mondta egyszerűen. - Hiába hittétek azt Hádésszal, hogy minden nyomot elrejtettetek Edmunddal az élen, ha valaki gyakran lyukad ki véletlenül az árnyékutazás során Shanghaiban, hamar rájön, mért is olyan ismerős az a segéd pincér az egyik casinoban. 

- Joe... - mondtam bűnbánó arccal. 
- Megértem az indokotokat. És elfogadom, de egy ilyen szemétség után ne várjátok Edmundal az én, vagy akár a testvéreim segítséget a háborúban. Egy Hádész kölyök nem is Hádész kölyök, ha nem hallgat el piszkos dolgokat, még Athéné is belefér, de Poszeidón?! Nem, ő túl kedves ahhoz, hogy ilyet találjon ki.  Ne merészelj utánam jönni. - vett elő a zsebéből egy cigarettát, gyújtott rá, majd felpattant a motorjára és kigurult a telekről. 

Hali tudom, hogy azt mondtam, hogy hétvégén lesz rész, de ketten rávettek, hogy tegyek ki. Remélem tetszett és ha valaki leakarja ordítani a fejemet, mert gyakorlatilag kimondtam Izzy halálos ítéletét. Commentben megteheti, kedden is olyan jót röhögtem.