Az álom ellenére lazán aludtam 11 órát. Mondjuk nem csodálom, tekintve, hogy előző este kb. 4 órát aludtam. Amint felkeltem lesiettem az étkezőbe, 8 órát mutatott az óra. 
Edmund az asztalnál olvasott.

- Baj van. - álltam meg előtte.

- Egyet értek. - felelte kiakadva.

- Te is álmodtál?

- Mi?! - nézett rám. - Nem, dehogy! Ki van tépve egy teljes oldal a könyvemből! Pedig arra írtam a jegyzetem!
- Kit érdekel a rohadt könyv?! - vettem ki a kezéből - Robin Hood?! Mindegy. - dobtam arrébb.

- Könyvet nem dobálunk! - kiáltott rám.

- Álmodtam! És Hallie is benne volt. 

Mindent elmeséltem neki. 
- Láttad a folyadékot? - kérdezte, de mit tesz ez itt fel kereszt kérdéseket?!

- Nem! Csak azt láttam amit mondtam, felült, úrnőm, öld meg Edmundot. Mit nem értesz ezen?! - kérdeztem hisztis hangulatban.

- Pont úgy viselkedsz mint a nővérem, amikor megjön neki. 

- Kösz, de úgy nézz ki, Aphrodité aktivizálta magát és elvette a józan eszed! - vágtam rá dacosan. 

- Nem vette el. Hall soha nem tudna engem megölni. 
- A kedvedért hangsúlyozom: ÚRNŐMNEK szólította Ingridet! Luke is megmondta nekem, hogy álmai vannak! Luke szerint - kezdtem el idegesen járkálni az asztal körül - Kronosz egy új szérum készítésén fáradozott. A lényege az, hogy uralja azt az embert vele, effektív... befolyásolja és módosítja a tudatát. És, ha tényleg sikerült neki, és ezt Ingrid beadta Hallienek.... Akkor rohadt nagy szarban vagyunk! Az a Hallie akit mi ismerünk, nem létezik többé. 
- Tudod mióta próbálkoznak ezekkel az istenek, meg a halandók? A Lótusz Hotelnak sikerült. De ők is csak az aggályokat tudták feloldani vele. Ez a szérum, nem létezik.

- Ne most tarts nekem kiselőadást! - csaptam dühösen az asztalra.

- Jó. Ez esetben. - állt fel és nézett velem farkas szemet. - Hallie, nem. Tud. Engem. Bántani. Akár mennyire is köcsög néha, nem tud engem megölni. Nem képes rá. - hajolt le a könyvéért és vette fel a földről, majd letette az asztalra. 

- Mért nem érted?! Athéné vére vagy! Hallie nincs többé! A viszonyok, az érzelmek, ezek nem érdeklik, csak az úrnője akarata! Hiába szereted, hiába a barátod, hiába ismered óvodás korod óta! Ő meg, fog, ölni!

- Mindig kiskapu. - hajolt közelebb hozzám. - Ezt tanuld meg. Minden varázst fel lehet oldani. 

- Ezen nem tündér mese. Ez a valóság.

-  És istenek járnak köztünk, szörnyek, mitológiai teremtmények, az lenne a fura, ha ez csak mese lenne. Akkor mi csak egy sztori főhősei lennénk.
A kezem kicsit remegett, eddig észre sem vettem. 

- Tudod mit jelent ez, tudod mit jelent, hogy kivel kell szembe szállnod, ha nekem lesz igazam. - Edmund kerülte a pillantásom. 

- Igen. Egy lánnyal, akinek tűz ereje van, rengeteg találmánya, aki sárkánnyá tud változni és aki képes varázsbeszédet használni rajtam...

- Nincs esélyed.

- Ebben tévedsz. - A szemében eltökéltség csillant fel. - Hiszen én vagyok Percy Jackson fia, irányítom a vizet, a jeget, kitudom szívni a levegőből, a növényekből és az emberekből a folyadékot, egy démon van a testemben és most már a vért is képes vagyok irányítani. 
Fanyarul elmosolyodtam. 

Víz vs. tűz. Edmund vs. Hallie. Két ellentétes elem. Két ellentétes gondolkodás. Edmund olyan mint a víz, nyugodt és építő vagy dühös és pusztító. Hallie pedig mint a tűz, lázadó, pusztító, lobbanékony, harcias, kemény. Egymás szöges ellentétei. 
A káosznak.... nekem.... a rend az ellentétem.

Víz, Tűz. Föld, Levegő. Káosz, Rend. Mindennek meg van a maga ellentéte. Vajon ki a rend?

- Izzy. - zökkentett ki Ed a gondolataimból.
- Mi az?! - kaptam fel a fejem. -Csak agyaltam Edmund... Van föld és levegő erejű félisten?

- Valamilyen szinten Joe és Dia, de alapból nincs. A föld, Gaia, a levegő pedig Uránusz munkaköre. És nekik nincs félisten gyermekük. 

- Értem. - bólintottam. - És ki a rend istene?

- Alapvetően Apollón. - felelte rövid időn belül. - Nem csak a jóslatok, a zene és a gyógyítás istene. A pestis és a rend is alá tartozik. Mit forgasz a fejedben? - kérdezte szúrós szemekkel.

- Még én sem tudom. - sóhajtottam fel. 

Csekély étvágyam volt, így 30 perc alatt sikerült elfogyasztanom a reggelim. Edmundnak sem volt étvágya, de ő az olvasással igyekezte leplezni. 
9:15-kor fogtunk egy taxit és elkocsikáztunk a Lux mögötti parkban. A pasas csak a Luxig tudott vinni, utána gyalog sétáltunk át a parkba. 
A park nem volt túl nagy. De még így is simán elfért benne egy kosár labda pálya, meg egy olyan nem is tudom, minek hívják, ahol a gördeszkások deszkáznak... az a medenceszerű cucc... Ed mosolyogva figyelte a trükközőket. 

- Tudsz deszkázni? - kérdezte.

Megráztam a fejem. 

- Akkor a táborban, majd megtanítalak.

- Ezek szerint te tudsz. - jegyeztem meg. 

A kosárlabdázókat bámultam, majd átsiklott a tekintetem a padon ülő három lányra, akik trécseltek. 
Mit megadnék, hogy én is normális legyek. Hogy nem akartak volna az istenek megölni.

A megbeszélt hely csupán a park volt. Az egyik játszótér üres volt, leszámítva az egyik padot ahol egy alak ült. 

- Ő lesz az. - mondtam Ednek. 

Odasétáltunk. A kosarazóktól és a három csajtól rendesen eltávolodtunk. 
- Örülök, hogy megjöttetek. - mondta hidegen Ingrid.
Edmund elkerekedett szemekkel mérte végig őt. 
- Szervusz bátyus. - mosolyodott el gonoszan Ingrid. 

- Én vagyok ennyire lányos arcú, vagy ő ennyire fiús arcú?

- Csak a szem, az orr és a száj formátok egyforma. - vágtam rá.

- Nem válaszoltál a kérdésemre.

- Nem is fogok, mert még Hall helyet lecsapom azt a labdát...

- Hogy lehet ő a testvérem. - mérte végig Edet Ingrid. 

- Hidd el van bennetek közös, előszeretettel nyomtok mások torkához éles tárgyakat. - feleltem. 

- Térjünk a lényegre, a cserére. Hol van Hall? - kérdezte Ed.

Ingrid csettintett, mire mellette a levegő megremegett és Hallie állt ott. A szája be volt kötve és dühösen bámulta Ingridet.

- Jó... Leveszem... - oké, Ingrid az idegroham szélén áll, de levette Hall szájáról a szik szalagot.
- Egy: AÚ! Kettő: Ed neked van lányos arcod. Három: - mondta mosolyogva- Ha nem oldozod ki a kezeimet nem megfojtalak, hanem lefejellek. 
- De jó, hogy mikor meglátod, még azt mondta nekem van fiús arcom. 

- Nem akarok beszólni - hajolt hozzám Ed. - De nekem ő az igazi Hallienek tűnik. 

- Légyszi vigyétek, borzalmasan idegesítő. - oldozta ki Ingrid Halliet.

- Nem mondták?! Különleges tehetségem van, hogyan idegesítsem az embereket.

- Vigyétek! - lökte felénk Halliet.

Edmund előre sétált. Egy pillanatra rám nézett, majd tovább ment.
A terv elkezdődött. 
Amikor Hallel egymással szembe értek idegesen a számba haraptam. Az álmaim eddig mindig az igazságot mutatták, lehet, hogy pont most lett volna csak egy álom és nem a valóság? Istenek adjátok, hogy így van. 

Hall mondott valamit Ednek, majd felém sétált. Ed pedig Indrid felé indult. 

Hall három méterrel előttem megállt, valami megvillant a napfényben.

- ED! - kiáltottam. 

Edmund megpördült a tengelye körül és éppen sikerült elhajolnia Hallie kardja elől. 

Basszus, mért nekem van igazam?!
Előkaptam a fegyverem és megindultam feléjük, hogy közbe avatkozzak. Egy víz fal csapott fel előtte. Akár egy fal, úgy választott el Edtől és Hallietől. 

- Halliet hagyd meg Ednek. - szólalt meg Ingrid. - Inkább velem foglalkozz. - dobott fel a levegőbe egy érmét, ami karddá változott.
Az egész fegyver ezüst színben ragyogott, a markolatán smaragd díszítés csillogott. 

- Gondolom Kronosz képzett ki. - mondtam. 

- Ez csak természetes. 

- Azt hittem te akarod megölni Edmundot. 

- De dobott az élet egy sokkal jobb alanyt a feladatra. Csak meg kellett babrálnom az elméjét. 
- Hogy lehetsz ennyire gonosz? - a fegyvereinkkel összecsaptunk. 

Ingrid erős ellenfél. A csapásai, akár egy fiatal küklopszot is feldöntöttek volna. A gyűrűmért nyúltam és elővettem a másik kardom. Ösztönösen a gyenge pontját kerestem. Ingrid gyors volt. Rengeteg stílusa volt és szinte másodpercenként tudta váltani. A támasztásai, a mozdulatai, az oldalak, ez a lány tökéletes vagy mi?!

Ha így nem tudom legyőzni, akkor más eszközhöz kell folyamodnom. 
Megtekertem a fegyverét, majd a gerenda mögé futottam. 

Ingrid üldözőbe vett. Megpróbált lenyakazni, de elhajoltam a csapása elől, majd a hinták felé futottam. Elraktam a kardjaimat. átugrottam a hinta felet és neki löktem Ingridnek. A lány hasra vágódott és kipördült oldalra. Neki futásból felrohantam a csúszdán, megkapaszkodtam az egyik fa rúdban és felrántottam magam a tetőre. Ahol megpillantottam Edet. Csak védekezett, nem támadt. Nem akarja bántani Halliet. 

A semmiből az egész mászókát egy víz burok vette körbe. Egy helyen szétnyílt és Ingrid lépett be rajta. 

Egyetlen egy ötletem támadt. Ha jól láttam egy homokozóval van körbe véve a játék. Felemeltem a kezem és kiengedtem a káoszt. A vizet úgy nyeltem el, akár a lefolyó. Ingrid egy pillanatra elbizonytalanodott. Egy kis rés keletkezett a vízburkon, neki futottam és ugrottam. Nem lehet magasabb öt méternél és amúgy, van alattam egy árnyék. Lehunytam a szemem. A sötétben nyitottam csak ki, pár perc telhetett el. Ingrid lejött a tetőről és engem keresett. Halkan előléptem az árnyékból elkaptam Hallie vállát és a mászófalnak taszítottam. A lány beverte a fejét és elvesztette az eszméletét. 
A mászóka alján keltem át, hogy segítsek Ednek. Hall rám pillantott. A szeme hideg volt és tele volt gyűlölettel, haraggal, és dühvel. Felém legyintett, majd a fa meggyulladt körülöttem, magam felett egy reccsenést hallottam és sikítva léptem előre. Minden honnan lángok csaptak felém. 

Hall folyamatosan Edmundot támadta, lángok csaptak ki a kezéből. Ed a vízzel védekezett. 

Itt pedig egyre melegebb és melegebb lett. Hiába próbáltam átkelni képtelenség volt, ha átkelek szénné égek, de ha maradok akkor is... Egy köhögés roham rázta meg a testem. 

Hall elővette a kardját és Edmund bal oldalát támadta. A táborban mondta, hogy Ed kiugrasztotta a lapockáját kicsiként, a bal oldala gyengébb, nem védekezik annyira.
Hall egyre erősebben ütött. Megint köhögő roham tört rám. Ed megcsavarta Hallie kezében a fegyvert, mire a lány oldalra esett, a kard kicsúszott a kezéből. Viszont a lábaival a földre küldte Edet, egy tőr jelent meg a kezében. 
Megemeltem a kezem, de a káosz nem tört ki belőlem. 

. Ne... ne... Ne most! - de nem történt semmi. A lángok lassan a testemet nyaldosták "lángokban égve... "
Hall Edmundra gördült. Ed a lábával fordított a helyzeten, majd Hall meglendítette az öklét és Edmund vérző ajakkal az oldalára zuhant. A fegyver kiesett a kezéből. 
- NE! - kiáltottam. - HALLIE NE!

Ed mondott valami, amit csak Hallie halhatott. A kezével a kardját kereste. Hall keze lendült és átszúrta Edmund mellkasát, majd kirántotta a tőrt. 

A fájdalomtól térdre zuhantam, ugyanaz az elviselhetetlen fájdalom mint Felicitynél és Carlosnál. Pedig nem akartam többé ezt érezni.
A tűz kialudt körülöttem, mintha ott sem lett volna. Hall szeméből eltűnt a gyűlölet. A kezében lévő véres tőrt bámulta. 

Elvégezte a feladatát, a szérum már nem uralja őt. 

Két lábra tornáztam magam és feléjük sétáltam. 
Hallie kezében a tőr megremegett. Aztán Edmundra nézett. A tőr csörömpölve kiesett a kezéből, rájött mit tett. 

- Te voltál. - suttogtam, de Hall így is jól hallotta. - Te voltál a női démon. 
Peter megmondta négy nő ölheti meg Edet. A démona, de őt én állítottam le, Én, de nem adtam neki az italt, Ingrid, de ő talált egy jobb alanyt, akit Edmund nem akar bántani, Halliet. Ő volt a negyedik. Démon mert nem ő uralta az elméjét...

- Nem... Nem... - Hallie szemében könnyek jelentek meg, a legerősebb lány, akit ismerek sír... - Ed! Ed! - ült le mellé és rázogatta a testét. - Edmund! Ne csináld! Kérlek! Ígérem, nem fogalak annyira cseszegetni! Csak! Kérlek... Nem hagyhatsz itt... Megígérted! - Hall csak bőgött, kétségbe esett. 
Az én szemem is megtelt könnyekkel, de mozgást észleltem magam mögül, Ingrid kezdett ébredezni.  
- Edmund, nem akartalak bántani... Kérlek... ne csináld... Nem használom a varázsbeszédet.... Kérlek... Te vagy a legjobb barátom... Nem hagyhatsz itt... 
A föld remegni kezdett, Kronosz nyilván értesült az esetről és erősítést küldött. 
Megfogtam Halliet és felrángattam a földről.

- Ne! Ne! Eresz el! MONDOM ERESZ! NEM MEGYEK SEHOVA! - kapálózott össze-vissza, a levegőt a sírástól kapkodva szedte a levegőt. 
- Hallie, mennünk kell. - mondtam, de az én hangom is gyenge volt. 

- Nem... nem.... - szipogta. - Nem hagyhatom itt. Én tettem.... Én öltem meg!

. Nem te voltál! Gyere! - megemeltem Halliet és az egyik árnyékba léptem. Nem érdekel, hogy utálja az árnyékutazást, haza kell mennünk. 

Na emberek még ma sikerült hoznom egy új részt, kiakadásotokat és felháborodásotokat várom commentben. De ne hagyjátok abba az olvasást, még tartogatok meglepetéseket ;)