- Akkor kérdez. - mondtam még mindig higgadtan. 
- Kronoszt szolgálod most is? - Edmund szeme hidegen és csöppet sem kedvesen bámult engem.

- Igen...
- Mi volt a feladatod? 

Egy nagyot nyeltem, mivel a kard még mindig a nyakamon volt. 
- Megfigyelni téged és a testvéreidet és Kronosz mellé állítani titeket, ha nem sikerül... június 21.- éig. Már pedig nem sikerült, akkor megölni titeket.

- Elég bénán csináltad mivel még élek. - vette el a torkomtól a kardot. 

Megkönnyebbülten fellélegeztem és lecsúsztam a fal mentén a földre. 

- Hallgatlak Isabell Young. - ült le elém. 

- A feladat a Lótusz hotel miatt csúszott. 

- Kezd elölről. A legelejétől. - mondta parancsoló hangon. 
- Májusban támasztott fel. Beépített a sulitokba és elintézte, hogy a közeledbe kerüljek. Arra a rövid időre vele éltem és egy másik félistennek, Ingriddel. - nem reagált semmit - Ingrid feladata több éven át az volt, hogy titeket figyeljen. Kaptam tőle egy aktát rólatok. Amiben szinte minden benne volt, kivéve a barátok. Kronosz tartotta velem a kapcsolatot. A táborban Peter rájött, hogy kémkedek. - vettem le a kezemről a kaszás karkötőt. - Ezen át tudtam volna vele kommunikálni, ennek ellenére sosem használtam. De nem mondott le rólam, folyamatosan megjelent az álmomban. Aztán elkezdődött a küldetés egy ideig felhagyott az álmaimban való járkálásról. De ahogy egyre közeledtem a határ időhöz, mindig elküldte Ingridet. Ő... ahogy te mondanád eléggé lobbanékony. Azt hittem kedves és humoros, de van egy romlott és gonosz oldala, ami nagyon veszélyes, a tegnapi sebet tőle kaptam, a szememen. Ingrid nekem adott egy fiolát és ma hajnalban - nyúltam bele a zsebembe. - Méreg van benne. Most már tudom, hogy a nyílméregbéka mérge. 

- Ma hajnalban... - vette ki a kezemből a fiolát Edmund. - Az a pohár... Miért nem hagytad, hogy megigyam?

- Mert... a barátomnak gondoltalak, de ezek után... - érintettem meg a nyakamat. - Nem tudom mit higgyek. 

- Ezzel nem vagy egyedül. - mondta Ed. - Van még valami?

- Van. Ingrid megakar ölni engem is és téged is. Azzal, hogy nem öltelek meg Kronosz szemében áruló lettem. 
- Ki ez az Ingrid? - úrt bele idegesen a hajába.

- Egy lány, akit Kronosz nevelt fel pelenkás kora óta. 

- Ki az isteni szülője?

- Nincs isteni szülője, csak nagyszülője. Asszem második generációsnak mondanád. A lány... 

- Igen? - sürgetett Ed.

- A lány 2021. június 21.- én született. Az apja Percy Jackson az anyja Annabeth Chase.

- Kizárt. - rázta meg a fejét Ed. - Nincs több testvérem így is kettővel több van a kelleténél. - állt fel Ed és indult el az ajtó felé.

- A nagyszülei Poszeidon, Athéné, Sally Jackson és FrederickChase! Ő az ikertestvéred.

- Nekem nincs...

- De van! Ingrid születésekor meghalt. - követtem őt. - A részleteket nem tudom, csak azt, hogy Kronosz feltámasztotta és felnevelte. Hová sietsz?! - kiáltottam utána.

- Fel! Ha mázlim van a nap még fenn van, hogy felhívjam jó anyámat egy Írisz üzenettel és kérdőre vonjam, hogy mégis ki a franc ez az Ingrid. Utána pedig vagy veled, vagy nélküled, megtalálom Halliet. Leszarom, hogy folyamatosan megpiszkálja-e utána is a memóriámat a varázsbeszédével.

- Te tudtad?! És emlékszel?!

- Minden mágiának egyszer vége szakad. - válaszolta Ed. - Jössz már? - tűnt el az ajtó mögött.

Utána rohantam. 

- Miért csinálja Hall?

- Mit? - fordult találomra balra.

- Tudod te azt. - követtem Edet. 

- Félne? 

- Igen, retteg, hogy olyan lesz mint Annie. 

- Értem...

- Izzy. - állt meg Edmund előttem - Most viszont döntened kell. 

- Döntenem..?

- Igen. A türelmem fogytán van, főleg, hogy Hallie Kronosz kezén van és az ex főnököd nem kimondottan arról híres, hogy foglyokat tart. Szóval döntened kell. Mellettem állsz, a Vérmestere mellett vagy az Idő mellett? " Hát dönts ki mellé állsz"!
- Csak egy kérdés.

- Mi az? - vonta fel a szemöldökét.

- Még fogsz kardot nyomni a torkomhoz, csak mert ma hajnalban a testvéred ugyanezt csinálta, csak ő az álmomban. 

Edmund egy pillanatra elmosolyodott. - Nem fogom.

- Hát... eddig is az volt a véleményem, hogy köztetek jobban érzem magam, mint Kronosz mellett bármikor. 

- Ezt vegyem annak, hogy az én oldalamon állsz? - mosolygott mint a vadalma.

- Hogy is mondta Hall. Most nagyon hasonlítasz apádra! Mármint agyi szinten - kacsintottam rá.

- Haha... Nagyon mókás...

Tovább mentünk a labirintusban, össze - vissza kanyarodtunk a folyosók között. 

- TE... - kapta el a kezemet Edmund és visszarántott. A mellkasának csapódtam. 

- Mond meg Ed, hogy mért szeretsz ennyire mások aurájában lenni?

- Kuss már! Neked nem ismerős ez a folyosó. - pillantott a jobb oldalra. De nem válaszoltam. - HM? - rázta meg a vállam.

- Ja, hogy most már nem kell kussolnom. - mosolyogtam rá gúnyosan.

.- Felváltottad Halliet?

- Eddig is ilyen voltam. - mondtam. - De amúgy ja, itt menekültünk szerintem.

- Akkor gyere

Ekkora mázlit, valaki nagyon szerethet minket odafent, mivel kijutottunk. Egyenesen Alice bulijának hűlt helyére. Mindenhol felfordulás volt, gyanítom innen támadtak a szörnyek. 

Edmund felkapott egy locsoló csövet és úgy irányította a víz sugarat, hogy szivárvány keletkezzen, majd elkezdett a zsebeiben matatni. 

- Gyerünk... kell lennie valahol! - Hirtelen ötlettől vezérelve, belenyúltam a zsebembe. 

- Tessék. - nyomtam a kezébe egy drachmát.

- Köszi. - vette el. - Ó, Ízisz, szivárvány istennője fogadd el ezt az áldozatot, vagy, ha Fleey van a vonalnál, akkor legyél olyan jó fej és mutasd meg nekem Annabeth Chaset. - dobta bele a vízbe a drachmát. 
Ki az a Fleecy?!

A szivárványban egy szőke nő készülődött épeen.

- Szia Anya. - mondta Ed.

- Edmund! Mi történt? - kezdett el aggódni Annabeth.

- Beszélnünk kell.

- Muszáj? Nálunk éppen este 11 van.

- Igen! Muszáj! - mondta dühösen Ed.

- Mi a baj? - ráncolta össze a homlokát Annabeth, szinte látszott a szemében ahogy a fogas kerekek mozogtak az agyában. 

Edmund megnedvesítette az ajkát. - Miért nem mondat el, hogy volt egy ikertestvérem?

- Erről te honnan tudsz?! - fehéredett el Annabeth.

- Ingrid él! A testvérem él!

- Nem. - ült le az ágy szélére Annabeth. - Kora szülöttek voltatok. Augusztus elejére vártunk titeket, de ti... a köldök zsinór a húgod nyakára tekeredett... mire a kórházba érünk ő... - Ha lehetséges még fehérebb lett.

- Anya semmi baj. - mosolyodott el Edmund. - Nyugodj meg. Legyen annyi elég, hogy a testvérem életben van. Kronosz feltámasztotta és felnevelte. 

- MI?! - kiáltott fel. - KRONOSZ?! Egyre jobb lesz ez a nap... - morogta.

- Mért mi történt? - kérdezte Ed.

- Lucyről hír érkezett, Florida környékén eltűntek Jakel, a Bermuda-háromszög környékén látták őket utoljára.

- A Szörnyek tengere! - szólaltam meg.

- Igen. - bólintott Annabeth. 

- A felmentő csapat Joe, Emily és Peter már útnak indult. 
A kép remegni kezdett.

- Mindjárt lejár az időnk. - mondta Annabeth. - Ha haza jössz Ingridről még beszélünk. A Vérmestere?

- Tudjuk ki az.

Kérdőn Edre néztem. 

- Rendben. Vigyázzatok magatokra. Szeretlek.

- Én is téged Anya. - Edmund leállította a locsolót. 

- Hogyan tovább? - kérdeztem.

 Edmund rám nézett, majd a karkötőmre. 

- Van egy ötletem, hogy hogyan mentsük meg Halliet. Egy korszak alkotóan veszélyes és őrölt ötletem.

- Szeretem az őrült dolgokat. 
- De ez kész öngyilkosság lesz. De beválhat.
- Mi az? - léptem közelebb Edmundhoz.

- Végre hajtunk egy cserét Los Angeles külvárosában. 

- Cserét?! - döbbentem meg. - Mit cserélünk?
-  Nem mit, hanem kit. Engem Halliere. 

- Megfognak ölni! - ellenkeztem. 
- Lehet... De ha ügyesek vagyunk mind megússzuk élve. 

- És mi a terved?

Edmund vagy öt percig mondta a tervet.

- Ez őrültség! Kizárt, hogy sikerüljön! -kiáltottam félig

- Én szóltam, de legalább próbáljuk meg!

- Persze, hogy meghaljunk mind?! Ennél fogva mért nem sétálsz oda az első szörnyhöz, biztos, örülni fog az ingyen vacsinak! 

- Isabell!

- Mi van?! Nem fogok megint meghalni, csak mert neked éppen hő szerelmest van kedved játszani! Aki, hogy legyőzze a sárkányt képes akár meghalni.

- De! Ki kell szabadítanom Hallt, neki nem eshet baja, nem érted?

- Befessem szőkére a hajad és adjak alád fehér lovat? - vontam fel a szemöldökömet gúnyosan. 

- Izzy kérlek. - nézett rám kétségbe esett fejjel Ed. - Meg kell mentenem Halliet. Segítesz, vagy sem?

Elszántam összefontam a mellkasom előtt a karomat. De Edmund pillantásának nehéz volt ellen állni.

- Miért segítsek? - kérdeztem.

- Lényegében miattunk fogták el. Megakadályozhatnád, hogy egy ártatlant Kronosz megöljön, vagy bármit tegyen vele.

- Egyet kértem. - Sóhajtottam fel. - Jó. Benne vagyok. De én ezt az egészet a kezdettől elleneztem! - a kaszás karkötőt a számhoz emeltem és megnyomtam rajta a gombot. - Kronosz? Itt Izzy.

- Isabell! - mondta nyájasan Kronosz. - Azt hittem már elárultál minket. 

- Nem, csak próbáltam meggyőzni Edmundot, sajnos nem jött össze, de egy nagyon érdekes dolgot mondott. - tekergettem idegesen a karkötő láncát.

- Mit? Mesélj!

- Hajlandó lenne feladni magát, ha elengeded Halliet. 

- Héphaisztosz unokáját?  gondolkodott Kronosz.

- Igen. - sóhajtottam.

Kronosz egy jó ideig nem válaszolt.
- Rendben. A csere holnap délelőtt 10-kor lesz.

- Hol? - néztem Edre, aki mellettem az ujjait tördelte. 

- Los Angeles, a Lux mögötti kisebb parkban. 

- Rendben. Kiléptem.

Vettem le az ujjam a gombról és Edmundhoz fordultam. 

- Menjünk haza. - kértem.

Fogtunk egy taxit és anya házánál kiszálltunk, a Lótusz kártyával fizettünk és roppant rossz hangulatban besétáltunk a házba. 

- Sziasztok. Hallie? - nyitotta ki az ajtót előttünk Anya. 

- Elfogta Kronosz. - ment a fürdő felé Ed. - Lezuhanyzok. 

- Én léptem aludni. - sétáltam fel a lépcsőn.

- Gyerekek.... Ah... - sóhajtotta Anya odalent. 
Olyan fáradt voltam, hogy csak hasra vágódtam az ágyban és azonnal bealudtam. 

Álmomban valami fehér teremben voltam. Hallie mögöttem feküdt egy fém asztalon. A kezei és a lábai le voltak szíjazva. A szeme le volt csukva. Ingrid előtte ügyködött. Egy injekciós tű volt a kezében, valami üvegből felszívott vele a fecskendőbe valami átlátszó folyadékot, körülbelül 10-15 millilitert. Majd be a végét, a tűből kisercent egy kicsi a folyadékból. Ingrid odalépett Halliehez és a karjába szúrta a tűt. Hall mellkasa megemelkedett, a gerince megfeszült, a torkából egy nyögés tőrt elő, aztán ellazult a teste.

Ingrid belenyomta a folyadékot, kihúzta a karjából a tűt és az asztalra dobta. Utána a szíjakkal kezdett el foglalkozni. Nagy meglepetésemre eloldozta őt, majd Hall fölé hajolt.

- Fájdalom. Düh. Kényszer. Harag és vágy. Tökéletes alany. - mondta.
Hall szeme felpattant. Kék szeme semmit mondó volt.

- Üdvözöllek Hallie Beckendorf. A nevem Ingrid Jackson és van számodra egy feladatom.

Hallie felült. Megdörzsölte a kezén lévő sebeket és Ingridre nézett.
Miért nem üti meg?! Mért nem tesz semmit?!

- Mit kívánsz, Úrnőm? - kérdezte Hallie.
- Öld meg Edmund Jacksont. 

Ígéretem szerint a következő rész, szerintem kicsit lapos lett, de remélem tetszett. Commentekre szívesen válaszolok, következő rész várhatóan egy hét múlva, mivel suliban gondoskodnak arról, hogy ne szenvedjünk doga hiányban....