Hall nem tudom, hogy csinálta, de még magassarkúban is gyorsan ment. A pincébe mentünk a szfinx után. 
Hall levette a karkötőjét, mire az a kezében ostorrá alakult.
A biztonsági őr eltűnt az ajtó mögött. 
Edmundal mi is elő vettük  a fegyvereinket, majd beléptünk az ajtón. 
- Ez meg hová lett?! - eresztette le a kardját Ed.
- Keressünk titkos ajtót. - válaszoltam.

Átkutattuk a szobát kb. 5 perc múlva Hall felnyögött. 
- Ne! Már megint?!
- Mi az? Mit találtál? - mentem oda, majd megpillantottam Daidalosz jelét. - Francba...

- Mire vártok még? Tapsra? - nyomta meg Ed a "gombot".

Hallel egymásra pillantottunk, majd nyűgösen beléptünk a labirintusba. A folyosó egy helyen kiszélesedett és megpillantottuk a szfinxet.

- Sokáig tartott - jegyezte meg vidáman. - Nos ki válaszol a kérdéseimre? Ha ti győztök válaszolok egy kérdésetekre. Ha én megeszlek titeket.

Edmund! - löktem előre az Athéné kölyköt. 
- Nagyszerű! Edmund Jackson készen állsz a játékra?

- Ja, persze. - fellépett Ed  pódiumra, arrébb lökte az előző játékos csontvázát, majd leült a székre. - Hadd halljam a kérdéseket.

- Nem találós kérdés szokott lenni? - súgtam Hallienek.

- Mindenki tudta a választ ezért szigorítottak a játék szabályokon. - suttogta Hall. 

- Húsz kérdést fogok feltenni, mind a húszat helyesen kell megválaszolnod! - mondta boldogan a szörny. 
- Kezdjük. - könyökölt fel a pódiumra Ed, de azért látszott a szemében, hogy kicsit fél.
- Legutóbb elcseszte. - sietett a magyarázattal Hall - Mikor Michael is velünk volt pár éve. 
- Melyik kérdésnél? 
- A 13-ast. Gyors menekülésre kényszerültünk. 
- Bíztató tudsz lenni!
- Szóval - harsantak fel a dobok. 

Valahogy olyan érzésem volt, mintha egy kvíz műsorban lettem volna.... A dobok, a fények, a gép nevetés... bárki is nézz minket a tévében remélem jól szórakozik. 
- Első kérdés, mi Észtország fővárosa? - kérdezte a szfinx.

- Tallinn. - felelte Edmund.

- Helyes. - hangzott fel a taps... - Jól láthatóan jelöld be az előtted lévő lapon a válaszodat.

- Ez komoly?! - csúszott ki a számon. 

- Teljes mértékben - pillantott rám Ed.

- Látod azt a gépet? A nagyapám csinálta Mr. Sz-nek - gúnyolódott Hallie.
- Jó. - láttam meg a gépet. - Én most kiakadtam. 

- Második kérdés! - folytatta a szfinx. - Mi a négyzetgyöke a 7921-nek?

Hogy mi van?!
Hall fejben számolt valamit, majd csillogó szemekkel Edmundra nézett. Tudta a választ. Edmund sűrűn pislogott. 

- Nyolcvan... kilenc. - nézett kérdőn Hallre. A lány helyeslően bólintott. - 89, igen.
- Helyes. A harmadik, hol játszódik a Rómeó és Júlia?
- Verona és Mantova. - válaszolta Ed.

- Ki volt az amerikai elnök 1901. szeptember 4 és 1909 március 3.-ka között?
- Öhm... Theodore Roosevelt. 
- Igen. A negyedik, mikor adták ki az Aranybullát?

- Az mi? - súgtam Hallnek. 
- Nem tudom. De Ed tuti tudja.

- 1222. - válaszolta Edmund.

- Mikor fedezték fel Amerikát? 

- 1492. október 12.-én.

Ezt én is tudtam!

- Az ötödik, milyen filmekben játszott Heath Ledger 2001-ben?

Na ilyen fejet se láttam még Edmundtól.

- Hogy ki:! - kerekedett el a szeme.

Állj! Ez nem ismeri...

- Nem ismered Heath Ledgert?! Hogy lehetsz ilyen béna?! - kiáltottam bele a kvízbe. - Az ő filmjein nőttem fel! 1999, 10 dolog, amit utálok benned! Shakespeare Makrancos hölgye az alapja! 2008, Batmen: Sötét Lovag! Ő játszotta Jokert!

- IDŐT KÉREK!- kiáltotta a szfinxnek Ed.

- Kiveszed az egy perces időt zónát.

- IGEN! - fordult felém. - Mondjad csak, Heath Ledger rajongó! 2001 kell! 

- Mikor hét éves voltam... - gondolkodtam el. - Két filmjére mentünk el Aléktóval.... A Lovagregényre és a.... basszus mi volt a címe.... Szörnyek keringője!

- Lovagregény és Szörnyek keringője a válaszom! - mondta Edmund.

A többit kérdésre tudta a választ. A 15. után egyre lassabban válaszolt, kezdett kopni az agya.

- És a huszadik! Ki írta az Üvegtrónt?
- Sarah... J. Maas... - agyalt Edmund. - Jó volt az a könyv.

- Gratulálok! Győztetek! Válaszolok egy kérdésetekre.

- Remek. - ásított egyet Edmund - Ki a vérmestere? 

A szfinx tettetett döbbenettel felvonta a szemöldökét.
- Ezt neked kéne a legjobban tudnod Edmund Jackson!

- Nekem? Miért is? - ráncolta össze a homlokát Ed.

- A vérmestere... Egyetlen személy van, aki képes irányítani a vért, de ő még kezdő, majd egyszer, talán mester lesz. És te jól ismered őt, mint a rossz pénzt.

Edmund elgondolkodott.

- Most pedig örülök, hogy feltarthattalak benneteket, míg Kronosz emberei megérkeztek. 

Ahonnan jöttünk lábdobogások zaját hallottuk.

- Kronosz?! - kiáltott fel Hall. - De ő nem a Tartaroszban van?

- Majd később elmesélem! Futás! - ugrott le Ed a pódiumról, elkapta Hallie kezét, majd menekülni kezdtünk.

Csak folyosóról folyosóra futottunk. Edmund lefagyott amikor megpillantott két ajtót előttünk.

- Melyik....

- Legyen a bal! - mondtam.

- Csak nehogy balul süljön el... mért van az, hogy ha a szfinxel találkozunk annak mindig menekülés a vége? -morogta Hallie.

- Ne most viccelődj! - szorította meg a kezét Edmund.

Kinyitotta az ajtót és befutottunk. Egy téglalap alaku teremben voltunk. Szemben velünk egy ajtó állt, amin özönlöttek be a szörnyek. 
- Vissza! - mondta Ed.

De onnan is szörnyek jöttek. 

Csapdába kerültünk. 
Edmund előkapta a fegyverét, ahogy én is, Hall kezében az ostor lángra lobbant.

- Enyém a jobb száz... - mondta Hall.

- Mert a jobb oldal az jobb mi? - forgattam a szemeimet.

- Fogjátok be! - förmedt ránk Ed. - Éppen elég nagy kutya szorítóban vagyunk....

A szörnyek egyszerre rohamoztak le minket. Edmund kiszívta a levegőből a nedvességet és jégcsapokat állított a szörnyek mellkasába. Hall futótüzet indított útjára, így egy védőbástya választott el minket a nagyobb falkától, mivel csak a hárpiák és a laisztrügónok  jutották át. 

Felemeltem a kezem és a káosz mint egy hullám kicsapott belőlem. A látásom vibrált. Vissza kell fognom, túl régen engedtem ki... túl erős...

Vissza szippantottam és térdre zuhantam. 
- Izzy! - nézett rám Ed.

- Jól vagyok. Csak... fedezz egy percig! - kértem.

Edmund és Hallie ölték a szörnyeket, már a bokájukig ért a sok hamu, de egyre többen tódultak a tűzfal mögött.

Felálltam és a kardommal kezdtem el aprítani a laiszrtügónokat. Edet a hátára küldte az egyik fúria. 

Segítség kell! 
Szét tártam a kezem és megidéztem a csontváz hadsereget, nem voltak többen 30-nál de megteszi.

- kösz. - ölte meg az egyik csontvázam Ed hárpiáját.

- Hall? - kérdeztem.

- AZONNAL ELERESZTESZ TE ROHADT KANADAI! - rúgkapált a levegőben a lábával, egy kanadai a magaslati levegőre kényszerítette Hallt, mázlija, hogy tűz ereje miatt nem gyulladt meg. 
Hall levette a szabad kezével a magassarkú cipőjét és a szörny szemébe állította a tűsarkát.

- Most már értem mire jó ez a cipő! - bújt fele vissza, amikor felállt a földről.

A szörnyek csak özönlöttek, egyszerűen nem akartak elfogyni. Hall megelégelte a hárpiákat és a korbácsával kezdte el őket leszedni a levegőből, az egyik hárpia lecsapott rá és végig szántott a karján. A tűzfal megremegett és kialudt a tömeg pedig ránk támadt. 

Egy moraj hallatszott hátulról, valami csillogó közeledett.

- Már megint te?! - sziszegte dühösen a fogai között Hallie.

A jégóriás a tömeg elejére sétált, és Halliere vigyorgott. 

A tűz unokája meglendítette lángoló korbácsát és a jégóriással egymásnak estek. 
- Nocsak egy régi ismerős! - mondta mellettem Ed. 

- Kire gondolsz? - vágtam le az egyik kígyónő fejét.

- Kimérára. 

- Intézed? 

- Ezer örömmel. - mosolyodott el.
Majd az oroszlán fejű szörnyre támadt.

Persze én is találtam egy régi ismerőst a szörnyek között. 
- Szia Hájfejű! - mosolyogtam a Minotauruszra.

A minotaurusz dühösen rám üvöltött és megindult felém. Az utolsó másodpercben elugrotta, előle, a levegőben megkapaszkodtam a nadrágjában és felhúztam magam a hátára. Elkaptam a szarvát és sikerült elég erőt gyűjtenem, hogy feljussa. Onnan persze az volt a legnagyobb célja, hogy ledobjon magáról. Szerencsémre mielőtt összejöhetett volna neki, jó pár szörnyet felszúrtam a szarvára. A hátamon fekve megint megindult felém. A kardomat a mellkasába szúrtam, mikor elég közel ért hozzám.
Vagy 45 percen át harcoltunk a szörnyekkel, amikor már csak 10 maradt, a csontvázaim már régen összeestek, mi is fáradtak voltunk. A kezem tele volt karom nyomokkal és zúzódásokkal. 

- Ugye... - az nem... - nézte Ed a bal oldali ajtót. 

- Erősítést kaptak... - mondtam, pillantottam meg rengeteg kígyónőt, hárpiát és küklopszot.

- Itt hagyjuk a fogunkat... - lihegte Hallie. 

- Hall! - szólalt meg Ed. - Látod azt a kiszögelést? 

Felemeltem a fejemet. Ezt eddig észre sem vettem!

- Igen.

- Betudod omlasztani?

- Mindjárt kiderül. Kéne egy kezdő lökés.

- Máris. - Edmund a levegőből megint kivont egy csomó vizet és Hall alá irányította, majd mint egy rugó fellőtte Halliet a kiszögelésre. Hall kezében egy tőr jelent meg, mint a hegymászók bele mélyesztette kiszögelésbe.

10 szörny már bejutott, hátrálni kezdtünk Eddel. 

- Gyerünk Hall. - suttogtam.

A lány felhúzta magát és 1 másodperc alatt felmérte a leggyengébb pontját a kiszögelésnek, majd beleállította a tőrét. A szikla megremegett, Hall leugrott és a törmelék az ajtó elé és jó pár szörnyre esett. Hall a fal mellett lihegett, a fejéből vér szivárgott, el találta valamelyik kő darab. Neki estem a maradék 20 szörnynek akár csak Ed.

Levágtam két kígyónőt, majd a küklopsz felé indultam, amikor egy sikolyt hallottam.

A hárpiák, a még mindig életben maradt jégóriás felé vitték Halliet.

- Az ajtó felé viszik! - indult el utána Edmund.

- Tartom a frontot! - néztem fáradtan a szörnyekre.

Ed kezében íj termet, nem tudom honnan, megemelte és a hárpiák felé célzott, de késő volt. A jégóriás markába került Hall, aki megszorította a tűzlány testét és Hall arany színű porrá vált.

- NEE! HALLIE! - Edmund szeme dühösen felizzott. Felemelte a kezét és a hárpiákra koncentrált. 

A teremben pár fokkal hűvösebb lett. Az ereimben meghűlt a vér. 

A hárpiák teste görcsbe rándult és vonaglani kezdett, majd szétrobbantak és mindent belepett valami furcsa állagú trutyi, ami a vérük lehetett. Edmund a jégóriást és a többi szörnyet sem kímélte. 
Ketten maradtunk a helységben. Edmund leengedte a kezét, ami a robbanások miatt csupa vér volt, a folyadék úgy ölelte körbe Edmund kezét, mintha.... mintha ő lenne a mesterük... vagy az uruk és parancsolójuk. 

Ed megfordult. A szeme vörösen izzott. 

- Hogy lehettem ekkora barom... - vettettem neki a hátamat a falnak. - Te vagy az! Te vagy a vérmestere! És még benne is volt abban a rohadt aktában! - csesztem le magam.

- Én?! Mester?! - közeledett felém, most már a szeme nem izzott, hanem újra a normális zöld volt. - Jó vicc! - Nyomta neki a kardját a torkomnak. A levegő is kipréselődött a tüdőmből. - Elegem van belőled Izzy, türelmes voltam. De itt az ideje, hogy mindenről beszámolj! 
- Ed... - mondtam higgadtan, mintha egy fogyatékoshoz beszélnék. - Nyugodj meg.

- Nem, nem nyugszom! - nyomta még jobban neki a nyakamnak a kardját. Oké... most már érződik az ikerség Ingriddel. - Halliet elrabolta Kronosz! Neki nem eshet baja! És te! Te vagy Kronosz megbízottja, nem de? Beszélj, vagy még azt a kicsike bizalmat is lebontom magamban, ami még azt mondja: Ne öljelek meg. 

Téli szünet nagy bánatomra vége. Holnap szinte teljesen biztos, hogy nem lesz rész. Mert előre érzem, hogy a német tanár fel fog adni, vagy 30 szót szerdára megtanulni. Ha minden jól megy csütörtökön jön az Aranyvér. Hétvégén pedig visszatér Izzy.

Remélem tetszett, commentben várom a véleményeteket :D