Az agyam vészjelzéseket küldött, de nem hallgattam rá. Én élveztem a zenét, olyan rég hallottam olyan számot, amit ismerek.
 Edmund és Hallie hangaszórókhoz közel lassúztak, közben valamin mosolyogva beszélgettek.
Hogy őszinte legyek, kicsit emlékeztettek Felicityre és Carlosra... hiába voltunk 3 évvel fiatalabbak, ott is láttam, hogy nem közömbösek egymás iránt, ott is felesleges harmadik voltam. Nem zavart, ahogy most sem. Ez olyan, mint az egyedül lét. Szeretek egyedül lenni, nincs vele bajom. 
Odaléptem a puncsos tálhoz, mire visszafordultam a parkett felé Ed és Hall felszívódtak.

A kezemben a punccsal  végig sétáltam a diszkó szélén. Rengeteg mindenen gondolkodtam, de főleg Edmund válaszán odalent. Régen tényleg Kronosz mellé állt volna. 
Neki dőltem az egyik oszlopnak és a puncsot néztem. Figyeltem ahogy lötykölődik az üvegben. Összevont szemöldökkel hajoltam közelebb a puncshoz. Mintha egy arc kezdett volna kibontakozni belőle... Lehet, hogy le kéne feküdnöm pár órát aludni... 
Elindultam a lépcső felé, amikor földbe gyökerezett a lábam. 

Ezt tuti, hogy csak álmodom!
Hogy mit láttam? Vázolom....

Hallie a lépcső melletti oszlopnak háttal állt. Vele szemben Edmund állt. Hall kezei Ed hajában, Edmundé Hall dereka körül, miközben csókolóztak. 

Az agyamban a vészjelzés 100%-ig működött. A puncsra néztem és beleszagoltam.

Hogy az istenbe nem vettem észre? Folyamatosan kísérleteztünk a kémia tanárommal, igen a fúriával. Minden méregnek megismertem az illatát és gyakoroltatta a felismerését vagy 7 éven át, akkor mért nem vettem észre?!
Letettem az asztalra a puncsot és egyenesen Edmundékhoz tartottam. Szétszakítottam őket.
- Mi a franc van? - kérdezte durván Hall.

- Transzban vagytok!

- Mi?!
- Izzy szerintem pihenj egy kicsit. - tanácsolta Ed.

- Pihenjen a fene! Nem emlékeztek? A küldetés! A Szfinx! A puncs! Valami méreg van benne, elnyomja az elmét! - mondtam.
Edmund szemében újra megcsillant az értelem. De Hall továbbra is értetlenül bámult.
- Basszus! - állt össze Ednek a kép, aztán ugyanolyan hirtelen nézett Hallre. - A rohadt.... - nyúlt az ajkához. - Meg ne szólalj! - mutatott figyelmeztetően rám.

- Igen és? - vett el még egy puncsot Hall. 

- Nem, nem Tűzlány! Ezt eldobjuk - vette ki a kezéből az italt.

- Hé ünneprontó! - morogta Hallie.

- Mond csak Beckendorf, mi a véleményed Aphroditéről és a szerelemről?

- Utálom és... hülyeség... én tényleg lekaptalak... - tért vissza Hall is közénk.

- Láttam. - helyeseltem.

- Látta.... - emésztette a hallottakat Hall, na őt sem láttam még ilyen kifordultnak...

- Húzzunk innen! - mondta Ed.

- Sajnálom hölgyeim és uram nem mehetnek sehova. - jelent meg  a férfi, aki a bankkártyákat adta. 

- Ez a maguk hibája! - lépett előre Hallie. - Maguk miatt kaptam le őt! -  bökött Edre.

Várakozóan Edre néztem, de ő nem mondott semmit.

- Neked kell a legjobban tudnod Aphrodité unokája, hogy a mi italunk csak...

- POFA BE! - rántotta elő a kardját Hallie. - Menjetek fel a tetőre, amint kivágom ennek a nyelvét utánatok megyek! - címezte nekünk.

Edmundal hátra arcot vágtunk és a lépcsőház felé rohantunk. Vagy 10 emeletet megtettünk amikor lenéztem középen. Hall alattunk volt 4 emelettel. Mögötte rengeteg férfi és nő üldözött minket. Mire felértünk a tetőre alig kaptam levegőt. 

- Mit tervez? - lihegtem.

- Lövésem sincs. - felelte Edmund. - A cuccaink.

- Francba, szinte minden lent van. - lázasan kutattam a zsebemben, a levél amit Erisz adott még meg van. 

- Menjetek a szélére! - zárta be maga után az ajtót Hall, majd tűz erejével végig szántott a fém kéményen, így az, az ajtó elé zuhant.

 A párkányra léptem. Azonnal megszédültem. Alattunk kilométeres mélység tátongott, inkább a Tartarosz, annak legalább nem látom az alját! Az autók nem voltak nagyobbak egy hangyánál. A gyalogosokat nem is láttam, csak, hogy valami színes pöttyök mászkálnak, amik kisebbek a hangyáknál. 

- Utálom a magasságot.... Nem megyünk inkább vissza a labirintusba? - Kérdeztem reménykedve.

- Szó sem lehet róla. - vette le a pólóját, a nadrágját és a cipőjét Hall, majd a hátijába gyömöszölte... tényleg ő nem vette le... 

- Hall te meg mi a fenét csinálsz?! - kérdezte Ed.

- Vetkőzöm, minek látszik?! - förmedt rá Hall.

Oké, legalább volt alatta fürdőruha.

- Fürdőruha? - kérdeztem hitetlenkedő fejjel.

- Kiakartam próbálni a medencét... - motyogta. Van egy tervem. Vedd fel. - nyomta a kezembe a hátiját, miután belebújtam összekulcsolta a kezemet Edmundéval. - A fő, hogy el ne engedjétek egymás kezét.

- Jó és mi az a terv?  - kezdtem ideges lenni.

Az ajtó felől puffanások hallatszottak, mindjárt betörik az ajtót, mi meg egy tetőn vagyunk!

- Hall mi az? - Kiáltottam félig.

- Ez! - lökött le minket. 

Felsikítottam és arccal lefelé zuhantam lefelé Edmundal együtt a járda felé.
- Remélem van a hátijába beépített ejtőernyő! - ordítottam. 
Mire jó ez? Gyilkossági kísérletet tett? És ahogy elnézem sikerülni fog neki!

Edmund szorosan fogta a kezemet, a vállam fölött hátra néztem. 

Odafent Hall idiótán meghajolt, majd egy hátra szaltó kíséretében utánunk ugrott. Egy csomó kéz kapott utána, de Hall a teste mellé szorította a kezét, így lassan már beért minket. 

Az arcán mosoly terült szét. 

Én éppen a halálomon vagyok, ez meg boldog! 

Hall előre zuhant mellettünk. 

- Végre! - kiáltott bele a szélbe, majd kicsit felnevettet. 

Oké ez megőrült. Könyveltem el magamban.

A kezét maga fölé emelte, egy pillanatra rám és Edmundra pillantott, valami aggodalom suhant át az arcán, de szinte azonnal felváltotta a boldogság. Életem legfurcsább dolga tárult a szemem elé. Hallie pupillája összeszűkült egy egyenes vonallá. A bőre a napban vörösen kezdett el derengeni, olyan pikkelyesen. A haja teljesen beszívódott a fejbőrébe. A körmei lassan megnyúltak, ahogy az egész teste, ami folyamatosan nőtt. 

- Te jó ég... - kerekedett el Ed szeme. 
A háta közepéből szárnyak nőttek ki. 

Egy sárkány zuhant mellettünk! Nem is akármilyen sárkány, hanem Hallie! 
Hall kitárta a szárnyait, a szél belekapott ő pedig leírt egy kört az épület körül, majd alánk siklott. Edmundal Hall hátán huppantunk. Hall kicsit ránk mordult. Meglendítette a szárnyát és a felhők felé repültünk iszonyatos sebességgel. Edmund elkapta Hall nyakát, én pedig Edmund vállát. A morgás valami olyasmit jelenthetett, hogy kapaszkodjunk.

Mikor nagyéból egyenesbe jöttünk és Hall végre nem körözött a levegőben, amitől a süti vissza akart jönni a torkomon. Edmund megszólalt:
- Ez volt a titkod mi? - lihegte.

Hall torokból felmordult. 

- Mond csak... - szedtem össze magam és dőltem Edmundra mielőtt itt helyben elájulok. - Milyen érzés egy sárkánnyal csókolózni? - erőltettem magamra mosolyt. - AÚ! - vágott fejbe Hall a farkával. 

- Erről nem nyilatkozom. - nevetett fel Ed.

Hallie a felhők alatt siklott. Elengedtem Edmund vállát és belenyúltam a felhőbe. Kicsit csikizett, de tetszett. Sosem jöhettem fel ide Zeusz miatt, ahogy a nyílt óceán sem ajánlatos nekem Poszeidon miatt. 
- Tudod Hall. Most kicsit irigy vagyok rád. - mondtam.

Hall hiába volt sárkány még így is láttam benne a gúnyt. 

Zuhanó repülésben elindult lefelé,majd ugyanolyan hirtelen megindult felfelé, egy bukfenc szerűséget csinált a levegőben, de már nagyon élveztem. 
- Izzy, az ott Hollywood. - emelte fel a kezét Ed, mikor Hall abbahagyta a forgást
Los Angeles! A város hatalmas volt, mindig is nagy volt, de most mintha a kétszerese lett volna. Középen felhőkarcolók magasodtak. Az éjszakai fényeket már felkapcsolták, pedig még a nap fenn volt.

Hall a külváros felé vette az irányt. Egy parkban landolt, nem tudom, hogy a halandók minket láthatták a köd segítségével. Talán egy ejtőernyősnek. 
Amint megállt Edmund leugrott a hátáról. Én is lecsúsztam róla, majd a farkát éreztem a hátamnál. 

- Várj! Mindjárt adom. - kibújtam a táskából és rátettem a farkára.

Hall a bokorba hajította a hátit és elkezdett a teste zsugorodni. Mikor már kezdett látszódni a lába gyorsan bement a bokorba. Kb. 3 perc múlva jött ki egy piros topban, rövid nadrágban és sport cipőben.

- Szóval sárkány vagy. - mondta Ed.

- Így is fogalmazhatunk. - túrt bele idegesen a hajába.

- Ez király volt! - nevettem fel. - De ha legközelebb megakarsz minket ölni létszi szólj! Sárkány... Hát ez rohadt nagy! 

- Oké - mosolyodott el Hall. - De csak ritkán szoktam átváltozni. 

- Miért is?

- A testem elkezd nőni, a ruha meg...

- Szétszakad rajtad. - fejezte be Ed.

Hall bólintott.

- Na... Kérem a levelet. - nézett rám Hall.

A zsebembe nyúltam és Hallinek adtam Erisz üzenetét. Hall kivette a hátijából Hanket, letette a fém pókot a földre. Hank szájából egy szkennelő kar nyúlt ki. Hall felmutatta neki az üzenetet. Hank gondolom leolvasta, mivel egy hologram kép jelent meg előttünk, rajta Los Angeles térképével. 

- A kék pont mi vagyunk - közölte Hall - A piros X a cél.

Szerencsére nem volt olyan messze... a térképen. 

- Durván egy óra. - mondta Ed. - Neki vágunk? 

- Menjünk. Jobb mint egy parkban szunyálni. - vágta rá Hall. 

Hank felmászott a tenyerébe, onnan a vállára és Hall elé vetítette az utat.

Önkéntelenül is a dátumra siklott a tekintetem.

- Június 22.-e van?! - kiáltottam fel.

- Ezek szerint - húzta el a száját Ed.

- Három napot pazaroltunk a labirintusban és a Lótusz Hotelben?!

- Csak pár órának tűnt... - motyogta Hallie.

- Nekem is. - bólintott Ed.

- Boldog születésnapot utólag . mondta Hall. - Remélem elég sikeres volt a napod, mert ilyen "ajándékot" többet nem kapsz tőlem! 

Edmundra sandítottam. Az egy kicsit piros volt. 

Nocsak... Edmund Jackson elpirult volna?

- De kár. - gúnyolódott. - Felejthetetlen szülinapi ajándék az biztos. - válaszolta.

- Lemaradja?  néztem egyikről  a másikra, mert voltam olyan szerencsés, hogy én sétáltam kettejük között. 

- Minek? - kérdezték egyszerre.

- Hát... Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de csókolóztatok. Az én időmben ezt divat volt megbeszélni!

- Csak egy bűbáj volt. - mondta halkan Hall. - Semmi valós nincs benne. - a fogaival az ajkát harapdálta. 
Edmund hirtelen kapta fel a fejét. - Hazudsz.

- Nem hazudok. - mondta élesen Hall. - Miért hazudnék?

- Nem tudom, de érzem. 
Hall és Edmund farkas szemet nézett egymással. 
- Egy bűbáj vagy szérum volt Ed. Csak amiatt történt.
- Nekem nem úgy tűnt. - néztem gúnyosan Hallre.

- Neked ehhez semmi közöd! - kiáltott rám.

Ebben mondjuk igaza van...

- Hé! - emelte fel a hangját Edmund.

-Csak ne szóljon bele! - sértődött meg Hallie.

- Azt hittem nem jelentett semmit. - nyitottam ki megint a számat.

- Mi közöd hozzá?! Mit vársz megcsókoltam és jelentett valamit? Mindezt úgy, hogy kivetkőztünk magunkból odabent?!

- Te máshol is vetkőztél - gúnyolódtam - De igen. Én is ott voltam, mégse az volt a második gondolatom, hogy smároljak Eddel.

Edmund feje lassan kezdett vörösödni, itt a pipacs jellegzetes színére gondolok. 

- Neked akkor mért? - tudom, hogy a csak bármelyik pillanatba nekem eshet, de annyira érdekelt, mint, hogy egy napja meg kellett volna ölnöm Edmundot, semennyire. 

- Ó hogy akasztanád fel magad! Hogy hollók vájnák ki a szemeted! - 

- Hallgatlak. - vettem fel a legidegesítőbb mosolyomat.

- MÉgis mi a francot akarsz?! - kezdett kiborulni Hall, a haja lassan lángra kapott. - Hogy mondjam azt.... - gyorsan elhallgatott?

- Hogy? - kíváncsiskodtam ördögi mosollyal az arcomon. 

- Dögölj meg! - mondta a szemembe, majd gyorsított a léptein, de egy kéz vissza rántotta.

Remek. Legalább Edmund tud időzíteni.

- Engedj el! - akarta kirántani a kezét Hall.

- Nem szeretem, amikor Izzy az eszes, de igaza van, ezt tisztáznunk kell. - mondta Ed.

- Mit?! De most őszintén! A haverom vagy. Más nem! 

- Akkor a szemed mért mond mást?
Nem vagyok romantika embere, de eskü, ez nagy!

- Ne akarjuk egymást átverni Ed. Mind a ketten tudjuk, hogy barátok vagyunk. 
Ed mintha tényleg bele látott volna Hallbe.

- Ellent mondasz saját magadnak. 

- Ha én szeretnélek is, te sosem lennél pont belém szerelmes. Túl sok lányt kaphatsz meg. Mind a ketten rosszul jönnénk ki belőle. - Hall megfordult, hogy elmenjen, de Edmund még nem fejezte be.

- Ismered a próféciámat? 

Komolyan.... Komolyan ezt kérdezi?!

- Nem. Sosem mondtad el. - suttogta idegesen Hallie.

- Akkor éppen itt az ideje. - sóhajtott fel Ed.

Fáradtan neki dőltem az oszlopnak. Tuti nem leszünk ott egy órán belül a levél címzettjénél.

- "Sorsa már rég meg van pecsételve.
Ha szívére hallgat nem tévedhet,
Útja sötét és rejtélyes lesz majd,

Múmiák kövezik minden léptjét,

Hieroglifák gyűrűjében áll.

Ő a központ, ő lesz a halott. "

Hall arca kicsit megfeszült, de Edmund még folytatta:

- "De az Alvilágból hamar kijut.
Eskühöz lesz kötve mindörökké.

Szíve..."

Akadt meg egy pillanatra.

- "Szíve a tűzé,"
Hall szeme döbbenetében elkerekedett. Bennem csak egy dolog járt: TUDTAM!

- "Szíve a tűzé, ám mindez tiltott. 
Női démon lesz lelke kaszása
Az Olimposz s vele együtt ő is 

elenyészik vagy fenn fog maradni."

- Azta... ez durva... - nyögtem ki.

- Erre mit lépsz Hall? - hagyott figyelmen kívül Ed. - Hiszen te vagy a tűz.

Hall mindenhová nézett csak Edmundra nem. Rám esett a pillantása. Sosem láttam még Halliet ennyire ijedtnek. Még mindig félelemmel telve Edre nézett.

- Felejts el mindent. A beszélgetést, hogy elmondtad a próféciád, de legfőképp, a csókot. 
Leesett állal bámultam Hallt.
Hogy tehette... 

Edmund zavartan körbe nézett. - Mi történt?

- Lényegtelen. - mosolyodott el Hall.

... Varázsbeszéd... Hogy törölhetett ki.... 

Na kíváncsi vagyok kifog elküldeni melegebb éghajlatra ;) Dühös commentek jöhetnek ;)