Lábak zaja visszhangzott. Valaki gyorsan kapkodta a levegőt. Egy csattanás hallatszott, majd egy puffanás magam mögül. 
Megpördültem.

Hall a hasán feküdt. A kezében egy tőr volt. Folyamatosan lihegett. Az arából bíbor színű vér csorgott. A haja zsírósan tapadt a fejbőréhez. Az ajka fel volt repedve. A kezéből az Edmund által okozott karcolásokból ömlött a vér.
Egy mély hang ordított fel mögötte. 
Hall ijedten a hátára gördült, majd felpattant és folytatta a menekülést.
Mögötte valami fehér, kristályos alak közeledett, ha nem a saját szemmel láttam volna el se hittem volna. A skandináv mitológiából a Jégóriás üldözte őt.

A szörny felordított, majd hatalmas kezét a földre támasztotta. A talaj fagyásnak indult. Hallie meggyújtotta maga alatt a talajt, de semmi haszna nem volt. Túl erős volt az óriás, ő pedig túl fáradt. A lába megcsúszott, elesett és a falnak csapódott. 
Hall feltápászkodott, hátra húzódott a fal tövébe. Fáradt volt és ijedt. Elkezdtem rohanni felé, segítenem kell neki. De nem jutottam közelebb egy helyben futottam. Utálom az álmokat.

A jégóriás elért Hallhez, a lány kezéből lángok csaptak fel, de az óriás elkapta a kezét és elfojtotta a lángját. Felemelte a lányt és ráüvöltött, mire a szájából jég és hó jött ki. Hall elkezdte melegíteni a bőrét, ezt onnan tudom, hogy vörösen izzodt az egész teste, mire a szörny elejtette. Hall futásnak akart eredni, de a szörny megfogta az egyik karját és a falnak vágta. Nagy darab ujját a lány szívée tette.

Edmund egyszer azt mondta, hogy Hallie, úgy hat a víz és a jég, mint másokra a tűz...

- NE! HALLIE! - kiáltottam, de nem hallott engem. 
Hallie a lábával elrúgta az óriást, a szörny megint kitátotta hatalmas száját, hóvihar jött ki rajta. Ne kérdezzétek hogy! 
Hall a szeme elé kapta a kezét, a haját lassan teljesen belepte a hó. Kezdett lehűlni a teste. A jégóriás arcon csapta Halliet, majd a két kezénél fogva a falhoz fagyasztotta. A karja folyamatosan kékült. A szörny megint a szívére tette a kezét.
- Ne... - suttogta Hall erőtlenül. - Eressz! - próbált kibújni a szörny kezei közül. 
Hall arca fokozatosan eltorzult. A haja mintha kezdett volna fehéren csillogni. A bőre fehéredett és kristály szerű pontok jelentek meg rajta. 
A jégóriás lehűti a szívét! 
- Gyerünk! Harcolj! - tudom, hogy nem Hall de meg kell próbálnom. - Gyerünk, Tűzlány!

Hall szeme gyengén fénylett. Az állkapcsa megfeszült. Az egyik ujjával leírt a levegőbe egy kört, majd lehunyta a szemét. Az arca teljesen bekékült.
- NE! - sikítottam.

Abban a pillanatban a föld megremegett. Repedések futottak végig Hallie mellett a falon és a szörny körül. Egy nagy reccsenés és a repedésekből láva tőrt elő. A szörny felüvöltött. A lába fokozatosan elolvadt. Hall csuklójáról a jégbilincs felolvadt, ő pedig belezuhant a lávába. A szem felpattant, az arcába fokozatosan visszatért a szín, halványan elmosolyodott, majd hagyta had lepje be a láva a testét...

Verejtékben úszva ébredtem fel. Mellettem Edmund és Halk mélyen aludtak.

Visszafeküdtem és a nem létező eget kezdtem el bámulni.

Meghalt volna? Nem. Akkor rögtön elporladt volna amint a láva a bőréhez ért. Az utolsó mozdulata az a körkörös mozgás az ujjával, azzal csinálta volna?
Ed pár perc múlva elkezdett mellettem mocorogni. 

Játékosan megböktem a vállát, mire a kardjáért nyúlt.

- Nyugi csak én vagyok! - tettem a kezem a karjára.

- Ilyet ne csinálj! - kérte. - Történt valami? - nyújtózkodott egy nagyot.

- Hallievel álmodtam. - joga van tudni.

Edmund szeméből eltűnt a fáradság és kíváncsian felült.

Elmeséltem neki mit láttam, nem mondanám, hogy nagyon lelkesedett az álmomért.

- Szóval még él. - mondta. - Túlélte a jégóriást.

- De valószínűleg ki van merülve. - mondtam. - Így is tovább akarunk menni?
- Igen. Tegnap azt mondtam, nem? - válaszolta idegesen.

- Most foglak fejbe vágni.

- Ez te voltál? - kérdezte Ed.

- Dehogy is - feleltem.

- És még a hangomat sem ismeri fel! - gúnyolódott oldalról valaki.
Edmunddal előbb egymásra néztünk, majd másodpercre egyszerre kaptuk jobbra / balra a fejünket. Hall mosolyogva dőlt neki a falnak, csöppet sem olyan állapotban volt mint az álmomban, bőre napbarnított volt, kék szeme ragyogott, a haja is fénylett és az összes sebe begyógyult.

- HALLIE! - rohant hozzá Ed és nemes egyszerűséggel magához ölelte és megpördítette maga körül a levegőben.

- Jaj mindjárt meghatódom. - gúnyolódott Hall, de annyira hallani lehetett a hangján, hogy örül.

Edmund engedelmesen letette Halliet, majd a vöröske hozzám lépett.

- Szia Izzy. - meglepetésemre megölelt.

Esetlenül vissza öleltem, furcsa volt Hallietől az ilyen viselkedés.

- Szia Hall. - dadogtam.

- Ne légy már ennyire visszahúzódó! Na! - engedett el. - Én éhen halok! Úgyhogy jussunk ki ebből a por fészekből. Nem igaz, ha Texasba lyukadunk ki ott úgy is jó a chili! 

Hall elindult előre, amikor Edmund válláról átugrott az övére Han.

- Cső Hank. Gyere csak ide. - valamit bele suttogott a fülébe, mire a robot boldogan felvisított és leugrott a földre.

- Mit mondtál neki? - kérdezte Ed.

- Hogy találja meg a legközelebbi kiúttat.
Hank után haladtunk, vagy 30 percig járkáltunk a folyosókon, amikor az egyik fal előtt megállt. 
Edmund alaposan végig mérte a falat, majd pár helyen megtapogatta, mintha Egyiptomba keresne rejtek ajtót, a durva, hogy lehet, hogy nem egyszer kellett ezt csinálnia...

. Biztos itt kell kijutni? - kérdezte.

- Hank szerint igen. - vette fel a robotot Hall.

A falat szinte teljesen belepte a törmelék piszka. Emiatt csak pár fali dísz és freskót lehetett látni. Tuti, hogy végig mennének rajta a régészek ecsettel, hogy leporolják...

- Várjunk csak... Ez nem is rossz ötlet. - mondtam hangosan. - Engedjetek oda. 

A táskámból elővettem egy váltás pólót és elkezdtem vele letörölni a 8 kiló por réteget.

Egy delta jel vált láthatóvá a fejünk felett kb. 10 centivel magasabban.

- Na ki az okos? - kérdeztem.

- Én. - mondta Ed, majd megérintette Daidalosz jelét.

A fal megremegett, majd kinyílt, egy lépcső vezetett felfelé. 

- Csak legyen kaja! - ment előre Hall. Utána én következtem a sort pedig Edmund zárta.
Vagy 20 percig gyalogoltunk felfelé, amikor egy vészkijárat táblát láttam meg a plafonról lelógni. 

Hall arra felé vette az irányt, amint megláttam az ajtót nagyobb sebességre kapcsoltam, lehagytam Halliet, és meg toltam az ajtót... mint kiderült húzni kell csak a diszlexia és a betűk nem jó barátok...
Belül mindenféle videó játékok voltak, balra felé ott állt Hallie kedvenc helye a kajálda. Jobb oldalt a sarokban egy királyi palotába illő díszes lépcső vezetett fel. Egy pillanatra azt hihetné az ember, hogy a 80-as évek Fehér Házába került, annak is a gyerek részlegébe. A lépcső előtt a tinik világa állt, egy diszkó terem, ahonnan hangosan dübörgött a 90-es évek zenéi. 

- Ez a Fehér Ház vagy mi? - kérdezte Hall aki a jelek szerint ugyanarra gondolt mint én.

- Kétlem. - felelte Ed. - Ott nincs kiállítva  kaja. 
- Jó napot!

Sikítva mind arrébb ugrottunk.

Egy kopaszodó férfi állt előttünk, kb. azóta lehet itt mint a zene. 

- Segíthetek valamiben fiatalok? - kérdezte.

Csendben álltunk az ijedségtől lefagyva. 
- Öhm...- motyogta Ed. - Megmondaná, hogy hol vagyunk? - kérdezte.

A férfi válasz helyett belenyúlt a zakója zsebébe és három bankkártyát adott nekünk. 
'Lótusz Hotel; Las Vegas'

Állt rajta. 

- LAS VEGAS! IGEEEN! - öklözött a levegőbe Hallie. - Ed kérek manit, várnak rám a póker partik! 
- Kisasszony a kártyát nyugodtan használja fizetési eszközként, arra van. 
Hallnek ennyi elég volt, már el is tűnt a videó játékok között. 
- Nem kéne tovább mennünk? - súgtam oda Ednek.

- Mr. Jackson, Miss. Young a szobakulcsaik, kérem Miss. Beckendorfnak is adják majd át. A szobájukban találnak Jakudzit, a diszkó mellett van egy hatalmas úszó medence, mellette pedig termál víz. Rendelhetnek ételt a szobájukba, vagy lejöhetnek ide is. A diszkót éjfélkor leállítjuk. Jó szórakozást! -mondta majd elsétált.

- Szerintem nem árt egy kis pihenés. - mondta Ed. - Csak pár óra. 
Felmentünk a szobába, én azonnal birtokba vettem a fürdőszobát. Amikor kijöttem Edmund nem volt sehol. Kikaptam a hátiból egy zöld pólót, visszabújtam a shortomba és a sport cipőmbe, majd elindultam megkeresni Halliet és Edmundot. 

Halliet hamar megtaláltam a póker asztalnál ült és emelte a téteket. Közben pár idősebb férfival beszélt. 
- Hall nem láttad Edet? - ültem le mögé.

- Nem. Éppen nyerő szériám van. - vigyorgott az egyik 17 év körüli kamaszra, mire az visszadobta a lapjait az osztónak. Még egy lap kikerült, Hall letette a lapjait, majd diadalittasan felkiáltott. - EZ AZ! IDE A NYEREMÉNYT! 
Hall lazán felugrott az asztalra és győzelmi táncot járt.

- Te meg mi a fenét csinálsz?! - döbbentem le.

- Lazítok! Te is kipróbálhatnád! Tiszta ideg vagy. - a kártyát a zsebébe süllyesztette, utána leugrott az asztalról és a zsetonokat a táskájába söpörte. 
- Nos csajszi, gyere, mutatok valamit.

- Csajszi?!  Mit szívtál? - csúszott ki a számon. 
- Semmit hülye! - rángatott végig a játékokon. Meglepően sokan voltak, a többség 12-18 közötti korú volt. 

A kajáknál lassítottunk csak le. 

- Tessék! Ez rohadt finom! - nyomott a kezembe valamilyen süteményt, meg egy rózsaszínes pirosas italt.

- Mik ezek? 

- Süti epres és puncs. - felelte Hall. - Meg kell kóstolnod! Kurva jó!
Hall addig idegesített ameddig le nem húztam az italt és meg nem ettem a süteményt. Kicsit furcsán éreztem magam miután megettem, mintha valami elakarná nyomni az elmém... 
Egy ismerős hang szólalt meg a hangszóróból. 
- Ez olyan mint... - mondtam halkan.

- Ed! Gyere tudom hol lesz! - fogta meg a kezem és húzott végig a folyosón.

Nem ismertem fel a számot, de tetszett a szövege, ráadásul Edmundnak meglepően jó és tiszta hangja van. 
Amint odaértünk a diszkó terembe, az első amit megpillantottam az a hömpölygő tömeg volt. A színpadon pedig Edmund állt, inkább énekelt.

- Mit érdekel? - kérdeztem Halltől.

- Suicide Squad, heathens. - felelte Hall.

Hát igen.... ez nagyon sokat jelentett.

- 20 éves film de rohadt jó! Na. - mutatott az éneklő Edre, aki rohadtul élvezte, hogy a központban van. - Ő tud lazítani! 
Valami új számot kezdett el énekelni, amire Hall nagyot ugrott. 

- Na ezt nélkülem tuti nem énekli el.

Hall a kezembe nyomta a táskáját, majd a Dj- től lenyúlt egy fejre rögzíthetős mikrofont. 

A Dj jó fej volt és még reflektor fényt is adott Hallnek. 
Mikor Ed abbahagyta az éneklést, Hallie kezdte el, de úgy, hogy megint az asztalon állt, közben az italok felét lelökte a földre. Ráadásul ő még táncolt is.... Nem igaz, hogy még jól is mozog!

- Hajrá Hall! - kiáltotta Ed.

Hall kacsintott egyet ajd mintha egy képzeletbeli labda lenne nála Edmund felé dobta. Ed folytatta a táncot és az éneklést.

Basszus! Ezek mért értenek mindenhez?!

Ezek ketten színpadra születtek!
Hall Edmundhoz sétált és elkapta a kezét. Edmund azonnal változtatott a mozgásán és Hallievel kezdett el duettezni.

Mikor vége lett a számnak mindketten a puncs felé indultak, nekem is jó esett volna egy.

- Ez mi volt? - mentem oda hozzájuk.

- Teen beach 2, Gotta be me- válaszolta Ed.

- Nem mond semmit. - vontam meg a vállam.

- Kb. 20 éves filmből egy szám. Puncsot?

- Hülye kérdés!

Ed a kezembe nyomott egy poharat, majd Hallhez fordult.

- Csirió, Lady! - koccintottak.

Csirió?! Lady?!

Oké...

- Szóval bulizzunk? - szólalt meg Hallie.

- Benne vagyok - mosolyodtam el.

- A számból vetted ki a szót! - mondta Ed.

A Dj feltett egy lassú zenét. Most jön a nagy dolog! Ezt én ismerem! Imagine Dragons Demons, a kedvencem! 
- Nos Tűzlány? - karolta át Ed Halliet, a derekánál. - Egy tán a Vízzel?

- Nem félsz, hogy elpárologsz a közelemben? - mosolygott... kacéran (?????) Hallie. 
- Inkább én oltalak el téged. - viszonozta a mosolyt Ed.

- Majd meglátjuk!
Hall és Ed eltűntek a táncparketten, nem azon nem lepődtem meg, hogy egyedül hagytak, csak....
Ezek komolyan flörtöltek egymással?!

Mire jó az itthon lét betegen! Megtudsz írni ide is egy részt! Remélem tetszett :D