Körülbelül húsz percig bolyongtunk a falak mentén, amikor Hall hangja megszűnt.
- Hallie! - kiáltotta Edmund.
De válasz nem érkezett.

- HALLIE! 
- Ed. - ráztam meg jó erősen a vállát. - A pánik nem old meg semmit!
- De... Hallie!
- Ha pánikba esel nem találjuk meg! - mondtam magabiztosan.

Edmund rondán rám pillantott. A szeme dühösen csillogott.
- Mondhatsz rám, amit akarsz, de lásd be Athéné unokája, ez így van. Pont.

- Jó, akkor mit csináljunk?

Na ilyen se volt még, Athéné vére ilyet kérdez...

- Nincs értelme körbe-körbe mászkálnunk. A labirintus folyamatosan átrendezi magát. Ariadné fonala kellene.

- Elpusztult. Kizárt, hogy megtaláljuk! - ellenkezett Ed. - A labirintus közepe, ahol Daidalosz műhelye volt az enyészeté lett! Meg kell találnunk Halliet!
Most akarom felpofozni...

- Na nem mond nagyokos! - vágtam rá makacsan, és kicsit sem kedvesen.

- Ha Hallienek még egyszer baja esik, azt nem bocsájtom meg magamnak. 
- Na jó! - kaptam fel a vizet, pedig nem is én vagyok Poszeidon lánya - Pontosan ki neked Hallie? - tettem csípőre a kezem.

- A legjobb barátom.

- Nincs fiú és lány barátság. - mondtam.

Edmund olyan dühösen nézett rám, hogy zöld szemében a "hullámok" összecsaptak.
- Honnan tudnád? Kronoszt szolgáltad!

- Az el se tudod képzelni, hogy esetleg, tudod véletlenül láttam másokon?!

- Igen is van!

- Jó legyen, elfogadom, hogy van, de te és Hall...

- Ne kezd te is! - gyorsított a léptein, de engem nem lehet ilyen könnyen lerázni. - Ezt pappolja mindenki. 10 éve ismerem Halliet, hogy a fenébe tudna átalakulni egy baráti szeretet szerelemmé?! Nem volt senkinek semmi baja, amíg be nem töltöttük a 14-et. Most meg állandóan  ez a téma, Anya, Annie, Susan, Johnny, még Emily is! Ennél fogva Corával is piszkálhatnának, mivel őt alig két hét múlva 8 éve fogom ismerni!
Ez durva kirohanás volt, akarom fokozni? Persze, hogy akarom!
- Mégis más a viszonyotok! - mondtam.

- Márt milyen velük a viszonyom?! - állt meg hirtelen és fordult felém, melynek következtében, mivel én még mindig gyorsan haladtam, kicsit felkenődtem a mellkasára.

- Egyszerűen, Hallievel jobban foglalkozol, mint Corával. Ha egymás mellett álltok Hallel folyamatosan megy a szívatás, de nem a vérre menő, hanem az a kedvesen bunkós. Most is! Csak most hozzátársul, hogy Hall a közelemben nem úgy viselkedik mint eddig! Nem vett meg, vagy vagy nem tudom miért nem bízott meg bennem. Corával csak úgy vagytok. De Hallievel, folyamatosan összemosolyogtok. Amikor a démonod kiszabadult és Halliet majdnem megölted...

- Kösz, hogy emlékeztetsz rá.

- Ne szólj bele! Akkor annyira magadba zuhantál! Jobban, mint Annie! A tulajdon testvérénél jobban, és most meg ne szólalj, hogy csak 3 éve ismerik egymást! - Edmund vágott egy grimaszt - Ő sétált, te csak bámultad Hallt, még Cora is jobban viselte! Hallie aggódik érted, te is aggódsz Halliért.
- A barátom persze, hogy aggódok érte! - kiabált lassan.

- Tényleg? És egy BARÁTTAL mióta alszol egy ágyban?
Edmund pupillája kitágult. - Honnan tudod de azt... és állj melyiket tudod?

- A villában a szörnytámadás után...? Volt még egy?!

- Nem egy... tö... fogd be a szádat! - szólt magára.

- Több?! - kiáltottam fel - Hogy mi van?!

- Jó! De ez mért jelentené, hogy többet érzek iránta?
- Corával és Annievel is együtt alszol?

- Nem. De ők nem is a legjobb barátaim.

- ÁHÁ! Akkor mi is van pontosan Hallievel?- Ó az a fej, majdnem meghatódtam...

- SEMMI! A szerelem egy rohadt nagy HÜLYESÉG, nincs semmi értelme, semmi haszna! Anya szereti Apát, no és? Hányszor kerültek veszélybe?! Tartarosz! Egyiptom! Egyszerűen nem logikus!

- Ez most komoly? - csúszott ki a számon. - Logikailag akarod felfogni a szerelmet?! Még én is tudom, hogy abban nincs logika!

- Hát amiket te felfogsz... - gúnyolódott.

- Az a fura, hogy te nem fogod fel! - grimaszoltam egyet.

- A szerelem úgy jöhet létre, hogy fizikailag, kémiailag és biológiailag  vonzódsz valakihez.

- Köszönöm, hogy definiáltad nekem, akkor most magyarázd meg, a kémiásat értem, illat meg ilyenek...

Edmund felsóhajtott. Próbálta lenyugtatni magát, a szeme furcsán fénylett. - A fizikai, ha csak ül melletted és érzed, hogy ott van, vagy belép a helységbe, és tudod, hogy itt van. A biológiai.... maradjunk annyiban, hogy testi vonzalom.

- Remek. Gratulálok remekül elmagyaráztad a szerelmet Athéné módszerével! Utoljára megkérdezem - Nem egyáltalán nem húzom túl a témát... - és Hall?

Edmund semleges arccal rám nézett.

- Elég. - mondta. - Hagyj békén vele. - kérte erőltetett semlegességgel, majd tovább ment.

Mosolyogva a szememet forgattam, felzárkóztam Edmundhoz.

Össze-vissza kanyarodtunk. Edmund szinte másodpercenként Hall nevét kiabálta. Vagy van itt szörny és az összes megtalál minket, vagy nincs és Luke csak hülyéskedett, amit erősen kétlek, vagy pedig, eltévednek ők is mint mi.
Nem is tudom hány órája járkálhattunk itt. Egy, kettő talán három?

Edmund hirtelen megdermedt.

- Mi az? - világítottam oda a zseblámpámmal.
A földre mutatott. Egy kis nyolc lábú fém pók szerűség volt az. 
- Olyan... - motyogta Ed.

- Mint Hank! - derültem fel.

Lehajoltam a robotért, ami a kezemben izgatottan elkezdett kutya szerűen ugrálni.

- Szia Hank! Hol van Hallie? - kérdeztem a póktól.

- Ez egy robot. - mondta hülyén Ed.

- Remek,  ma a felfogó képességed! Vezess kérlek! - mondtam a végét a robotnak.

A pók örömteli hanggal felvisított és kiugrott a kezemből- Utána indultam.

- Egy pókot követünk. - háborodott fel Edmund.

- Halliét! - vágtam rá.

A pók végig mászott a folyósokon, egyszer jobbra, majd balra fordult. Egy idő után nem tudtam hol vagyunk, csak követtem a robotot. Nem túl jó az időérzékem, de biztos eltelt már 40 perc, Hank meg még mindig nem szándékozott megállni.

Mikor már kezdtem elfáradni Hank megállt.

A fejét jobbra balra kapdosta, mintha nem találná a gazdáját, és valóban Hall nem volt sehol
- HALLIE! HALLIE! - kiabálta Ed.

Semmi válasz.
Hank mindent megszaglászott, kereste Hallt, de végül keservesen felvonyított.
Edmund lehajolt valamiért. Odapillantottam, egy táska hevert a földön. Reméltem, hogy nem Hallie.

Egy füzetet vett ki belőle a fiú, sajnos felismertem. 

- Hall rajz füzete. - suttogta, és bele lapozott. - Hank, hol van Hall?

A robot csak a földet bámulta, a vak is látta, hogy elvesztette a nyomát.

Odaléptem Edhez és a vállára tettem a kezem. A rajzfüzetbe pillantottam.

Hallie gyönyörűen tud rajzolni. kicsit irigy vagyok rá, olyan sok mindenhez ért, a tűz, a fém megmunkálása, a rajzolás. Én csak viszályt és káoszt szítok.

- Hol lehetsz Hall? - mondta inkább magának mint nekem Ed.

- Mi a terv? - fürkésztem az arcát.

A fiú összecsukta a füzetet és vissza tette a táskába. Az arca megkeményedett. Döntött.

- Letáborozunk. Hallnek ébredésig van ideje megtalálni minket és tovább megyünk.

- És ha nem talál meg?

- Akkor nélküle megyünk tovább.
Tátott szájjal bámultam Edet.

- Itt hagyod?
- Igen.

A hátizsákot letette a földre, majd leült a földre.

- Majd én örködöm.
Csak bámultam őt. Valami nem stimmel ezzel az Edmunddal. Nem hagyná itt Halliet soha!

Leültem és kényelembe helyeztem magam. Hank Edmund karjára mászott és kényelembe helyezte magát a vállán. A fiú halvány mosollyal megsimította a hátát. Nem félt tőle. Most nagyon hasonlítottak egymásra, mind a kettejüknek hiányzott Hall.

- Luke mesélt rólad. - szólalt meg Ed. - Amíg aludtál. 
Érdeklődve felültem.
- Mit mondott rólam? - keményedett meg a torkomban egy csomó.

- Hogy Kronosz kedvence voltál. Hogy az istenek megakartak ölni. Hogy Hádész mindenki elől eltitkolt. Hogy nem érti mit keresel a mi oldalunkon. - sorolta.

Nem mondtam semmit. Ha akartam is volna, nem tudtam volna mit reagálni.
- Izzy... Hogy kerültél ide? Hogy kerültél hozzánk, hogy támadtál fel? - nézett mélyen bele a szemembe.

Semlegességet öltöttem fel.

- Nem tudom.

- Engem ne akarj átverni. - beszélt lassan és nyugodtan Edmund. - Hiába veszed fel ezt a maszkot, hiába tetteted, hogy semmit sem tudsz. Minden puzzle darab meg van, csak a sztorid nem stimmel.

- Puzzle?

- Túl dok a véletlen! Miért pont a mi sulinkba kerültél? Miért jöttél utánunk a pincébe? Ki támasztott fel? Ki a titokzatos nagybácsid és unokatesód?
Edmund szemében kavarogtak az érzelmek. Olyan hossző ideje nem gyanúsítottak semmivel, hogy azt hittem, elfelejtették, hogy ki vagyok.
- Én... - dadogtam - én...
- Kronosz támasztott fel igaz?
Oké, agy tudom, hogy odabent a gondolkodás nem mindig az erősséged, de most erőltesd meg magad egy kicsit!

- Isabell. - emelte fel az állam, hogy ne tudjam elkerülni a szemkontaktust. - Csak bólints vagy rázd meg a fejed, de emlékeztetnélek, hogy érzem mikor hazudik egy ember.

Lassan bólintottam egyet.

Edmund letette maga elé a kezét.

- Miért álltál mellé?
- Luke miatt. - válaszoltam.

- Meggyőzött? 

- Nem volt rá szükség.

- Mért?

Egy szavakban kérdez, ez csak rosszat jelent.

- Az istenek meg akartak ölni, elvesztettem miattuk az anyámat, majd apámat amikor a táborba vitt télen. Egy küldetést kaptam, velem jött két barátom Felicity és Carlos, a küldetés sikeres volt, de ők meghaltak. Aztán jött Luke. Thalia fáját akarta megmérgezni, de rossz szérumot használt. Elmondta milyen Kronosz, felajánlott egy hatalmat, aki nem akar megölni. A halál vagy egy titán aki megbecsül? Egyértelmű volt a válasz.

Edmund valami hümmögés szerű hangot adott ki.

- Jobb volt? - kérdezte. - Jobb volt Kronosz mint az istenek?
Itt az idő, meg kéne nyernem Kronosznak. De nem visz rá a lélek. Most mondjam az igazat, hogy milyen Kronosz, lehet, hogy azt kellene.

- Nem fokban különböznek. - mondtam. - Az istenek, ha félnek valakitől és megtehetik elintézik mielőtt sok bonyodalom lenne belőle. Kronosz a tehetségeket keresi, minél tehetségesebb egy félvér annál jobban magáénak akarja. Kellő hatalmat és tiszteletet ad a félisteneknek és a szörnyeknek is, hogy azt higgyék ő jobb az isteneknél. De ha valamit nem úgy teszel ahogy ő parancsolja, halál fia vagy. Az istenek csak uralkodnak, ha valami nem tetszik nekik, pusztítanak vagy fenyegetnek. Kronosz a félelembe férkőzik, a haragba, a gyűlöletbe, és a bosszúvágyba. - húztam el a számat. - Reményt ad. De nagy az ára. 

- Mi?
Edmund szemébe néztem. Biztos, hogy láttaaz enyémben a félelmemet. 

- Olyat kell teljesíteni, amit sohasem tennél meg. Miért kérded?
Levette a nyakából a tábori nyakláncot. 9 darab gyöngy volt rajta. Az egyikkel kezdett el játszani amelyiken egy bagoly volt kitárt szárnyakkal. 

- A tulajdon nagymamám és nagypapám kísérletet tett arra, hogy megöljön. Alig voltam hat amikor Luke mesélt Kronoszról, a titán háborúról. Sosem mondtam a szüleimnek csak Lukenak. A helyében ugyanezt tettem volna. Inkább álltam volna Kronosz oldalán. 

- Tessék?! - szaladt ki a számon.

- Fura mi? Hiszen én vagyok  a jó gyerek. De már nem állnék oda. Egyik fél sem jó. Pán nem hiába hagyott el minket. Az istenek görcsösen ragaszkodnak a hatalmukhoz. De valójában pár félistenen kívül, a hatalmuk senkire sem terjed. Az embereken nincs befolyásuk. A többi vallás a katolikus, baptista, unitárus, kálvinista, lutheránus, római, egyiptomi, skandináv, kínai. Az első őt egyenesen hülyeség. A római kopi. Az egyiptomi ősibb nálunk és az egyiptomi mágusok által le lettek győzve az istenek akiknek amúgy is állati ösztöneik vannak, gondolj csak bele egy macska istennő és egy gombolyag találkozása... - felnevettem, ahogy megjelent a fejemben a jelenet. -A skandináv ugyanolyan mint a görög, csak fiatalabb. A Kínai... ősi és ugyanolyan.  Effektív nincs értelmük. Túl sok isten van és túl sok ember, mind a kettő makacs.

- Tehát nem. - összegeztem.

- Nem.
- És akkor mért nem csináltál valamit?

- Emlékszel arra amit mutattam neked, azaz aranyvéres.

-Igen, emlékszem.

- A szüleim változtathattak volna, istenek lettek, uralkodhattak volna ők, de nem voltak hajlandók ellenszegülni a szüleiknek. 

- Leakarod váltani őket....

Edmund rám nézett a szeme gyűlölettel volt tele. Egyre jobban vörösödött.

- Ed... a szemed...

- Lukenak igaza volt. - nem érdekelte. - Túl régóta vannak hatalmon és még ott is fognak maradni. Egy biztos, nem tehetek semmit. De ha lesznek gyerekeim nem hagyom, hogy közük legyen ehhez az egészhez, ahogy az én szüleim sem akarták, hogy közöm legyen hozzá. - hiába volt nyugodt kívülről, belül fortyogott a dühtől. 

Ösztönből cselekedtem és a homlokára, illetve a tenyere közepére tettem egy egy ujjam. Fogalmam sincs mit csinálok, de Ed a bal kezével el akart lökni, már nem ő irányított. 
A körmei karmokká nyúltak, amivel felhasította a bőrömet. 
Kizártam őt és kiléptem a testemből. Edmund mögött Selma állt és irányította a mozdulatait.

- Megígérted. - mondta.

- Még nincs itt az ideje. Tiéd lesz majd, addig engedd, hogy önmaga legyen.

Selma lassan köddé vált, elengedtem Edmund homlokát és tenyerét. A szeme újra normális volt.

- Mi történt? - kérdezte kicsit kábán.

- Megfékeztem a démonod. Menjünk aludni. - kértem.

- Jó. Őrködöm.

Meghoztam a következő részt! A rossz hír, hogy csak hétvégén lesz rész, kivéve ha beteg leszek mert most eléggé úgy nézz ki... Aki esetleg olvasta innen az Aranyvért nekik üzenem, hogy várható rész, ha minden jól megy, csütörtökön lesz! Remélem tetszett :). Commenteket még mindig szívesen várok :D !