- Az egyik előre megy! - szólalt meg Edmund.

- Na jó. Én most pakolok össze! - kezdett el csomagolni Hall, majd kinézett az ablakon. - Kb. 5 perc és ott vagyunk. 
- Balhé lesz... - figyelmeztettem őket.
Hallie felállt az egyik székre és kinyitotta a vész kijáratott. 
Edmund megindult a vezető fülke felé. A másik férfinál, aki a helyén maradt, annál megláttam egy kést. 
- ED! - kiáltottam.
A fiú oldalra kapta a fejét a kés megvillant. Edmund arrébb ugrott, a kezében megjelent a kardja. A busz vezető felordított fájdalmában, a busz össze vissza ment az úton. Az utasok felsikoltottak. 
Felpattantam és a négy férfira támadtam. 
- Menj előre! - kiáltottam Ednek.

Amíg nem vetik le az álcájukat van esélyünk!
Összerándultam. A busz vezető meghalt. A kezem remegett, Edmund megrázta a fejét elől. 
- Tudom. - formáltam az ajkaimmal.

- Ki kell jutnunk! - kapaszkodott a székébe Hall.
 A busz megpördült a tengelye körül, a földre zuhantam. 
- És az utasok? - kérdezte Ed.
- Jaj ne most akarj  hős megmentő lenni! - méltatlankodott Hall.
 Az öt férfi egymás mellé ért elől. Lassan összeolvadtak, majd egy hatalmas sárkány kéz kezdett láthatóvá válni, aztán az öt fej....
- Fedezékbe! - kiáltottam az utasokra. 
A legtöbben az ülések közé ugrottak. 
- Vigyázzatok a középső fejjel! - mondta Ed előttem.
A szörny kitátotta a középső száját, mire tűz lőtt ki belőle. 
Edmund felemelte a kezét így a tűz elpárolgott. 
- Tudsz vezetni? - kérdezte tőlem.

- Csak motort. - vágtam rá. 

- Akkor próbáld ki a buszt! 
Hallie hátul szitkozódott valamin. Jó lenne ha jönne segíteni!

- Ha felöklelek valamit...
- Már elvittünk két oszlopot, ennél bármi jobb lehet.
- Jó. - mentem bele. - Fedezz!
Hátra mentem a buszban, Hallie a táskájában keresett valamit.

- Hall segíts!

- Mit gondolsz mit csinálok?! - kiáltott. - Egyszer megölöm Aphroditét....

- Halhatatlan.

- TUDOM! Mi a terv?
- Én vezetek.

- Nem azt inkább én! - mondta határozottan. Majd neki futott. Edmund beugrott az egyik székhez, Hall egy becsúszó mozdulattal átsiklott a hidra alatt. Talpra ugrott és arrébb lökte a busz vezető testét. 
A busz egyenesbe jött. 

- Ed! Mi a terv? - kérdeztem.
- Hátra csalni azt! - mutatott a hidrára, aki folyamatosan tűzet lehelt.... vagy nem is tudom mit csinált. - Hogy az utasok ki jussanak!
- Remek terv! És hová parkoljak, amúgy is egy egyirányú utcában vezetek! - kiabálta elől Hall.

- Mi itt a gond? - értetlenkedett Ed.

- Hát... Én megyek szembe a forgalommal. 

- Tessék?! - kiáltottunk fel.
Hallie felugratott félig a járdára, és úgy ment tovább. - Megoldottam!

Edmund folyamatosan vizet irányított a szörnyre. De magából nyert energiát.
- Van egy ötleten! - mondtam. - Megnyitom a káoszt! Egy csomó növényt elnyeltem! És rengeteg folyadékot! Szívd elő!

- Rendben. Csináljuk! - hallottam Ed hangjából a határozottságot.

Kifújtam a tüdőmből a levegőt, majd felemeltem a tenyeremet. Nem kellett sokat várni, a káosz előtört belőlem. Edmund az egyik kezét felém irányította. Majd az egész vizet a szörny középső szájába öntötte. 
A szörny felköhögött. Majd megpróbált tűzet fújni, de nem jött fel semmi a torkából.

- Há! - pacsiztam össze Eddel. - Már nem vagy olyan kemény fiú mi!
Hall hirtelen a fékre taposott, mire Eddel a szörnyre estünk, a szájával elkapta az egyik cipőmet, a másik lábammal pofán rúgtam, és kibújtam a csukámból. 
- Kiszállni! - kiáltott az utasokra, Hallie.

Nem kellett kétszer mondania, fejvesztve menekültek. 
A szörny közénk és Hallie közé szorult a rossz hír hogy megint működött a középső feje... 
- Hé! - gyulladtak meg Hallie kezén a fáslik. A szeme ragyogott. Szabályosan az egész lénye lángokba állt. - Itt én vagyok a tűz koronázatlan királynője! - a szörny rámordult majd kitátotta a középső száját.
- Hallie! - kiáltottam fel.
A lányt teljesen ellepték a lángok. Edmund a kardját bele állította a hidra hátába, mire két fej hátra fordult és nekünk estek. 
- Ne vágd le a fejét! - kiáltotta Ed.

- Nem is akartam... - persze, hogy azt akartam...

A szörny a fejeivel mellkason vágott bennünket, mire hátra repültünk, csak az ülések fogtak meg minket.

A hidra abba hagyta a tűz használatát, Hallie ott állt sértetlenül. A hátija a földön a hevert a kezében valamilyen tárgy, egy fém karkötő volt, amit a csuklójára szíjazott, a kezéről a fásli hamuvá vált és elégett, de a többi ruhája rajta volt, pedig azok nem is tűz állóak.
- Húzzátok el a csíkot! - engedte le maga mellé a kezét, a bal kezén lévő ékszerről levette az ostorát. - Innen majd elintézem.

Az ostor meggyulladt.

Edmundal összenéztünk. Felmásztam az ülésre, majd felhúztam magam a tetőre. Edmund utánam mászott. Az egész busz tűz forró volt. alattunk.

- Mit csinál? - kérdeztem.

- Ha azt amit sejtek, akkor rohadtul messzire el kell húznunk innen. - kapta el a kezemet és rántott maga után a járdára.

- Mért mit tervez? - értetlenkedtem.

- Tudod hol van a buszok tankja? 
- Persze a... a rohadt életbe. A benzin...

- Gyúlékony, és robbanás képes. - fejezte be a gondolat menetemet.

Felhúztuk a nyúl cipőt, az egyik sikátorba berántott. Egy nagy csattanást hallottunk, majd akkora robbanást, hogy a fülem besípolt. Lehunytam a szemem és a fülemre szorítottam a kezem. Mikor kinyitottam a szemem Hall állt előttem, nem volt semmi baja, valamit mondott, de a hangok nem jutottak el hozzám.

- Mi? - motyogtam.

Levette a kezemet a fülemről. Egyáltalán nem volt forró a teste.

A kezén lévő hegek miatt, nagyon érdes volt a tenyere.

- Minden rendben. Elpusztítottam. - hallottam végre, hogy mit mond.

- Profi vagy. - ölelte meg Ed Halliet.

- Ez nem újdonság. Tűnjünk el mielőtt ide érnek a zsaruk. - mondta.
Edmund vezetésével a fekete piac felé indultunk. Állítása szerint minden városban található egy ilyen, valahol nyomor negyednek nevezik. A házak kísértetiesek voltak, én csak egy dolgot tudtam elképzelni. Itt tanyázhatnak a szörnyek. Edmund mondott valami olyasmit, hogy az alvilág nagy fejesei itt szoktak ülésezni, ha ez alatt apámra célzott biztosra állíthatom, hogy ha jó szokásait Hádész nem változtatta meg az elmúlt 27 év alatt, akkor soha a büdös életben nem dugná ide az orrát. 
A nyomor negyed egyik pöce gödrébe vezetett  minket. Hall undorodva nézett végig a házakon. 
- Bűzlik minden a szörnyek mocskától... - morogta undorodva. 
- A nyomor egyedben élnek a szörnyek. - vonta meg a vállát Ed.

- Mára valahogy elegem van a szörnyekből.
Ezzel nincs egyedül. 

Edmund megállt egy... egy...

- Ez az amire gondolok?! - döbbentem meg.

- Ha egy prosti klubra gondolsz... akkor igen...

- Már megint... - húzta el a száját Hall. Majd belépett az ajtón.

- Megint?! - néztem várakozóan Edre.
- Hosszú sztori. - vonta meg a vállát. és bement.

Felsóhajtottam és utánuk indultam. Odabent minden kihalt volt csak egy férfi állt a párpultnál, egy hosszú hajú nő pedig a hátsó asztalnál dohányzott.
- Jó napot, Mr. Navid. - köszönt hangosan Ed.

A nő megfordul, itt jöttem rá, hogy nem nő, hiába volt rajta smink és női ruha. 
- Edmund! - pattant fel és tipegett hozzánk. - Ó és a kis Miss. Beckendorf is itt van.

- Mindig öröm látni önt Mr. Navid. - ölelte meg Hall.
Én sokkot kaptam.

- Ki a barátnőtök. - mért végig a... férfi... nő... asszem erre szokták használni az egyéb szót.

- Isabell Young.

- Óh! Hádész és Erisz vére!

- Ismer engem?! - vontam fel döbbenten a szemöldököm.

- Sok mindenkit ismerek kis csacsi! Mit szeretnél Ed?
- Mr. Navid egy nagyon fontos kérdésem lenne. - mondta Ed - Ön jól tudja ki hol tanyázik ugye? 

- Persze Ed, de azért sok mindenkit nem ismerek. - nyomta el a csikket.

- Egy ismered a vérmesterét?
A.... az egyéb, Mr. Navid, úgy bámult Edre mintha a Holdról jött volna.
- Nem Jackson. De tudom, hol van az aki segíthet nektek.

- Ez lett volna a második kérdésem! - csapta össze a tenyerét Ed.

- Úgy hallottam, hogy Los Angelesben van, az egyik sztárnak dolgozik mint kidobó, távol tartja a nem kívánatos személyeket, elég jó fizetése van. 
LOS ANGELESBEN?! Mire odaérünk az három nap, ha feltartanak az négy... A fenébe!

- Remek. Van kiadó szobád? Minél távolabb ettől a helytől? 

Mr. Navid egy pillanatra megvetően rá pillantott, de válaszolt a kérdésre.

- Innen két sarokra igen, személy/ éjszaka 10 dollár.

- Legyen öt, nem érnek többet.
- Jó - forgatta a szemeit. - De kitakarítotok magatok után. - dobta Ednek a kulcsokat.

A szobán látszott, hogy a nyomor negyedhez tartozik. Egy ágy volt a sarokban, egy kihúzhatós két személyes kanapé, amit megrágott már pár egér, a fürdő sem volt túl szívderítő.

Hallie a tőrjeit élezte, nem bírt nyugton maradni, hogy pontos legyek. 
Elővettem a levelet és a címet bámultam. Ki lehet ez a személy?

- Nem bontod ki? - kérdezte Ed.

- Csak bedobom a posta ládájába, ha majd odaérünk. - vágtam rá.
- Én már rég kinyitottam volna. - mosolyodott el Hallie. Ledobta a fegyvereit és elővette a telefonját. Valamit beszélt, majd alig 5 perc múlva csöngettek.

- Szervusz Hermész! - nyitott ajtót Hall.
- Szia. Extra gyors pizzát? - kérdezte az isten.

- Csúcs vagy! - nyomta a kezébe az árát. Majd ledobta elénk. - Hármat kértem, jó étvágyat!
Amint megéreztem a szagát a gyomrom megkordult, most jöttem rá, hogy farkas éhes vagyok!