Hádészal és Perszephonéval Thalia fenyőfája mellett álltunk. 
- Még mindig nem tartom jó ötletnek! - mondta Apa, a szokásos emberi külsőjében jött, fekete farmer, bőrdzseki, de ilyen fehér bőrrel senkit sem tudott becsapni.

Perszephoné mellette, anyára emlékeztettet. A hideg ellenére élénk vékony virágos mintájú nadrágot és egy rövid ujjú zöld felsőt viselt.
- Egy próbát megér. Tudod jól, hogy mire kérte Hermészt az apám. -mondta kedvesen.
- Tudom. De... én jobban megtudom őt védeni, mint...- de Perszephoné elcsitította. 
- A bátyád nálunk keresné legelőször lásd be, itt van most biztonságban.
- Ugye tudjátok, hogy itt állok? - kérdeztem.
A két felnőtt elmosolyodott. Apa megfogta a kezem és lementünk a Nagy Házhoz, ahol Kheiron már várt ránk. A kentaur alaposan végig mért, váltott pár szót apával, addig Perszephoné elvitt a bungalókhoz, az Árész bungaló tornácán egy vörös fejkendős lány állt téli kabátban. Barna haja koszos volt, ahogy a bőre is.

- Ő Clarisse. - guggolt le elém az Alvilág istennője. - Jobb ha elkerülöd, utálja az újakat.
- Árész lánya.
- Igen. Itt nem tudlak figyelni, a fák, a nimfák, a természet alszik. Itt csak apád tud megvédeni. - hajolt közelebb hozzám, hogy csak én halljam amit mond.
- Értem. Hiányozni fogsz! - öleltem meg.
- Te is nekem, pedig utálni szoktam a férjem kölykeit. 

Apa ezt a pillanatot választotta arra, hogy megjöjjön. 

- Izzy bemutatom neked Kheiront. 
- Jó napot. - néztem fel a kentaurra.
- Szervusz Izzy. Látom Perszephoné már megmutatta a bungalókat, a Hermész bungalóba fogunk elszállásolni. - egy velem egy idős lány sétált Kheironhoz, döbbenten bámulta az isteneket, úgy nézz ki nem mindennap fordul meg itt ennyi istenség. - Ő itt Felicity Lavigne. Apollón lánya. Felicity kérlek vezesd körbe Isabellt. 

A lány csendben ment mellettem, ha kérdeztem valamit válaszolt, ha nem csendben maradt. Első látásra kedvesnek tűnt, hullámos barna haja keretet adott az arcának, kékeszöld szeme barátságosan és kíváncsian csillogott. Hozzám képest sötét bőre volt. 

- Hány éves vagy? - kérdeztem.
- 12 leszek. - felelte, a hangja dallamos volt, mintha nem beszélt, hanem énekelt volna, kíváncsi, biztos szépen énekel. - Te?
- Most lettem 12 januárban.
- Hádész az apád?
- Aha.
- Akkor rád is vonatkozhat a prófécia?
- A micsoda? - emeltem fel a fejemet.
- A nagy prófécia.
- Vonatkozik rám egy prófécia, de senki sem mondta, hogy az nagy prófécia. - feleltem. - mért mi az?
- Azt nem tudom. - mondta halkan. - Azt csak Kheiron és Annabeth tudja.
- Annabeth? Ő ki?

A lány elmosolyodott. - Nagyon jó ember! Athéné lánya. A 6-os bungaló vezetője.

- Ő is itt van?

- Nem, kivételesen. Az apjával és a mostoha anyjával van iskola időben.

- Aha - bólintottam.

A táborban már másnap unatkoztam, Felicityvel reggel részt vettünk az edzésen, ahol megismerkedtem Clarissel és a lándzsájával.

- Nem rossz Új kislány. - bólintott elismerően.
- Clarisse most már hagyd! - kérte Felicity.
- Oké. Apollón csaj! - szállt le rólam a fél tonnás disznó.
- Hogy lehet ez olyan nehéz, mint egy vaddisznó.

- Sss! Azt akarod, hogy visszajöjjön? Nálad csak 30 centivel nagyobb, egy szálka vagy csak neki.
- Ha lenyel, fennakadok a torkán!

- Inkább ne kezdj ki a féltesómmal! - hallatszott az egyik fáról egy mélyebb hang.
- Carlos... - sóhajtott fel Felicity.

- Sziasztok lányok! - lógott le egy vörös hajú fiú a fáról.

- Mért vagy fent a fán? - löktem meg a mellkasánál, mire nagy csattanással a földön kötött ki.
- Mert onnan mindent látni... Mért mindig a fejem? - dörzsölte meg hátul a buksiját. - Téged még nem ismerlek. - nyújtott kezet nekem. - Carlos Wayn.

- Isabell Young. - fogadtam el a kezét, a srác lendületből az egyik hókupacba rántott.
- A lökésért. - felelte egyszerűen. - Kinek a lánya vagy?

- Nem tudni. - felelte helyettem Felicity.

- Tehát Hermészéknél vagy. Remélhetőleg átmenetileg. Az én apám Árész.

- Clarisse a nővéred? - poroltam le a havat a nadrágomról - Szerencsétlen.
- Hidd el szobatársnak rosszabb, mint edzőtársnak! Holnap zászló zsákmányolás lesz! 

Felicity 10 centit nőtt. A hír hallatán.

- Mikor? - pörgött fel.

- Holnap Aranylány, de ezt már mondtam!

- Phf! Kik ellen?! Carlos légyszíves! 
- Na jó ha már ilyen szépen kérted! .- adta be a beképzeltség császára a derekát. - Apollón, Héphaisztosz, Dionüszosz és Déméter. Árész, Hermész, Athéné, és Aphrodité ellen.
- Ez nem ér! Alig vannak Héphaisztoszosok! Ráadásul Pollux és Pedrix Liberből áll a Dionüszosz bungaló! A Déméteresek meg úgy se csinálnak semmit!

- De Apollónnál 12-en vagytok! Athénétől ketten vannak ,csak a táborban,  Árészosok 5-en vagyunk, Hermésztől a két Stoll, Chris Rodrigez és Isabell.n  Aproditétől meg csak Silena Beauregard. Tehát ki van előnyben? Ti 19-en vagytok, Démétereseket nem számolva 16-an, mi meg 13-an!

Nekem már keresztbe állt a sok számtól a szemem. Hogy ez mire volt jó?
- Mit takar a zászló zsákmányolás? - kérdeztem.

- Egyszerű. - karolt át Carlos, hiába próbáltam kibújni a karja alól, nem engedte. - Két csapat van, mind a kettő elrejti valahol a zászlóját az erdőn belül. A patak a határ. Ahhoz, hogy az egyik csapat nyerjen el kell vennie a másik csapat zászlóját és át kell vinnie a saját oldalára a pataknak. Aki győz, az hamarabb mehet zuhanyozni, ilyenkor télen még kevesebb a meleg víz, mint nyáron. A vesztes pedig mosogat. 
- Remek, csonkítani és ölni gondolom nem szabad.

- Telitalálat, de Clarissel vigyáz az előbbit nagyon szereti megszegni.

- Aha... 

A zászló zsákmányolás napján nagyon fájt a fejem, mintha az éjszaka folyamán valaki megdobott volna egy hógolyóval, tekintettel, hogy ez a Hermész bungaló, simán kinézem a két Stollból, hogy megdobtak az éjszaka folyamán egy jégdarabbal. 
Connor Stoll segített keresni a méretemben egy normális mellvértett, csak két órába tellett, majd összegyűltünk az erdő szélén, ahol Kheiron részletezte a szabályokat, a tegnapi napon csak hatszor veszett össze Clarisse az Athéné bungaló helyettessel Malcolmmal, hogy hová tegyék a zászlót. Hát, igen athénééket és árészékat nem volt jó ötlet egy csapatba rakni. 
Végül Zeusz öklétől nem messze helyezték el a zászlót. Én határ őr lettem, Malcolm felderítőnek akart, de Clarisse és bandája többség előnyt élvezett. Carlos csak megvonta a vállát és elfoglalta a helyét a zászló mellett. Őszintén bevallom, nem értettem a játék lényegét, ha többen lennénk még, azt mondanám, hogy tök jó, de ilyen kevesen, Árész és Athéné is inkább közel harcos, Apollóék nagyon jók, de csak ha íj van a kezükben. A héphaisztoszosok erősek, hiszen nap, mint nap kovácsolnak, de csak Beckendorf meg még egy fiú van itt. 
Leültem a patakhoz és vártam, hogy történjen valami, akármi, bármi, csak gyorsan! 

Mellettem egyszer csak Carlos jelent meg.

- Látom unatkozol! - mondta mosolyogva.

- Ha tudnád mennyire! - sóhajtottam fel.

- Akkor élvezheted szerény személyem társaságát. 

- Nem vagy te egy kicsit beképzelt? - érdeklődtem.

- Ugyan már! - legyintett - Szerény személyem csöppet sem beképzelt!
Felnevettem . - Pont most ástad el magad! 
- Ásni? - vonta fel a szemöldökét - Nem vagyok én Hádész fia, hogy a föld alatt éljek! 
Csak kinevettem őt.

- Szóval, Sápadtság hercegnője, teát? - vett elő maga mellől két műanyag poharat.

- Nem rossz ötlet Beképzeltség királya. - vettem el. 

- Ccc, csak hercege, az anyám nálam is durvább! 

- Meg van kire ütöttél! 

- Az biztos. És... -kortyolt bele a fiú a teájába. - Apukád vagy anyukád isten.

- Apa. -feleltem.

- Anyukád is olyan, mint te? Visszahúzódó? - kérdezte.

- Nem tudom. Anyukám kis koromban... - itt megakadtam, apa azt mondta, hogy Felicityn, Kheironon és Mr. D-n kívül senki sem tudhatja, hogy ki az apám. - Mindegy. - ráztam meg a fejem. - A lényeg, hogy kicsiként a nevelő apámra bízott.

- Sajnálom. - mondta.

- A te anyukád milyen?

- Egy humorzsák, mindig van valami vicce, és szeret sütni, meg persze nálam is beképzeltebb, illetve csak volt. - húzta el a száját.

- Volt?

- Két éve meghalt. A temetés után hozott be egy szatír a táborba. - vette ki a pulcsijából a tábori nyakláncokat. Két üveggyöngy volt rá fűzve, az egyiken egy kentaur volt, a másikon egy háromágú szigony. - Utána ismert el... Árész... Az meg mi? - vonta össze a szemöldökét, arra felé kaptam a fejem amerre nézett. A fák között zöldes füst tört magának úttat. - Olyan, mint... - gondolkodott el - Gyere! - húzott fel a földről és a zöld füst után iramodtunk, a Nagy házig futottunk, az előszobában ledobtuk a pulcsinkat és tovább követtük a zöld füstöt, ami a padlásról jött. Carlos kinyitotta az ajtót és velem együtt belépett a sarokban egy összeaszott múmia lebegett, egy undorító hippi múmia, tudtam én, hogy a hippiség halált okoz! 
- Ez mi a szar? - maradtam az ajtónál.

- Delphi. - felelte szűkszavúan Carlos.

Odalentről lábdobogás hallatszott, majd Felicity jelent meg az ajtóban. 
- Már hiányoltalak Apollós! - mondta komolyan Carlos.

- Tudtam én, hogy valami nem stimmel! 
A múmia megfordult és egyenesen rám nézett. Kísérteties hangon felhörgött, majd közelebb lebegett hozzám.

- Erisz és Hádész vére újra találkozunk! 

Corlos döbbenten rám nézett. Bocsánat kérően megvontam a vállam.

- Odalent, hol az embernek helye nincs. Arany koporsóban, arany szempár él. Hermész fiánál előbb kell meglelned, de vigyázz, Hádész lánya!  Az arany szempár a fájdalmad forrása, nem szabadulsz, ha a foglya leszel. 
Banya visszadőlt a falnak. 
- Azonnal szólnunk kell Kheironnak! - rángatott le a lépcsőn Felicity, de én már fejben a prófécián gondolkodtam, illetve ez nem is prófécia ez csak egy feladat. "Odalent, hol embernek helye nincs"... A Tartarosz lenne? Arany szempár... Kinek van arany szeme? És mért okozna nekem fájdalmat, hiszen nem is ismerem őt, és ő sem ismer engem!