Egész este Edmund szemén gondolkodtam. Halllie azt mondta mindenkinek van valamilyen titka, erre célzott Edmundnál? 

Hajnali kettő után nyomott el az álom, de mintha Ed csak a falra festette volna az ördögöt nem kimondottan volt szép álmom. Egy furcsa fekete térben voltam, semmi fény, semmi tárgy, a testem halványan derengett, hasonlóan, mint egy léleknek, de valamivel életszerűbb volt. A feketeségben valami mozgott előttem, távol egy sárga szempár jelent meg, ami folyamatosan engem bámult. 
- Hol vagy most Izzy? - szólalt meg az arany szemű, azaz Kronosz.

- Edmundéknál, tekintettel, hogy valaki nem is tudom ki, egy csomó szörnyet küldött ránk. - vontam kérdőre Kronoszt, pedig jól tudom, hogy az életemmel játszok, de ez akkor se fer! Azt hittem fontos vagyok Kronosznak, szerinte az isteneket is letudnám győzni, régen nem hittem neki, de most, a mai nap után... talán tényleg képes lennék rá. 

- A tervben az volt, hogy a hárpia még a küzdelem előtt kivisz téged, de nem rossz, hogy így alakult, legalább végre használtad az erődet. De a Medúzás esetre még visszatérünk, nehéz volt meggyőznöm azt a nőt, erre te csak úgy lenyakazod?! 
- Az én feladatom megölni Jacksonékat, nem az övé. De mire volt ez az egész jó?

- Valahogyan a táborba kellet juttatnom téged, és erre mi a legjobb, ha Percy és Annabeth nem tudják megvédeni a gyermekeiket és a táborba küldik őket. Értesülnek a te csodálatos erődről és mivel veszélyes vagy, és vonzod a szörnyeket, téged is oda küldenek.

- Szóval... mindvégig tudtad, hogy erre vagyok képes? - szorult ökölbe a kezem.

- Mit gondolsz mért vettelek a kezem alá? Ingridet sem azért neveltem fel mert apásat volt kedvem játszani. 

- Vicces...
- Ugyan mi?
- A saját gyerekeidet nem nevelted fel, de a fiad unokáját igen. - Még a hangján is hallani lehetett, hogy Kronosz mosolygott. - mondjuk ezen nem lepődöm meg, te csak akkor teszel meg valamit, ha hasznod válik belőle. Tehát most is ezért vagy itt. - ültem le a földre.
- Okos kislány. Június 21.-ig rá időd, hogy a Jackson kölyköket az én oldalamra állítsd, ellenkező esetben meg kell őket ölnöd.

- Hogy mi? De hisz ma június 8.-a ?! De az kevés, 13 nap nem hinném, hogy elég lesz! Hiszen még csak ma ismertem meg Susant, Petert és Lucyt! Nem vagyok velük olyan jóba, hogy befolyásoljam őket!

- De Edmundal jóba vagy! 

- Igen... De! - ellenkeztem volna.

- Ha te nem is tudod befolyásolni a többieket, ő igen. Csak meg kell őt győznöd.

- Remek és, hogy?
- Azt már a te dolgod. Tessék egy kis ajándék. - dobott a kezembe egy karkötőt, egy lánc karkötőt, rá téve egy koponya, egy alma, és egy kasza. - A kaszával tudsz velem kapcsolatba lépni. 
- És... ha nem jön össze? Ha nem tudom megölni őket.

A hangja hirtelen megkeményedett, valami végig szántott a bal karomon és  oldalra estem. 

- Ajánlom, hogy megtedd, vagy Ingrid fogja megtenni, de a Jackson kölykökkel együtt te is mész az Alvilágba!

Verejtékezve ültem fel, a bal karom sajgott, a fájdalmon kívül semmit sem éreztem. A hajnali fényben feltűrtem a pizsim ujját. De már akkor is éreztem, hogy a ruha nedves. Rá pillantottam, jól sejtettem, egy nagy vágás éktelenkedett a karomon. Letépem a pizsim ujját és azzal körbetekertem a karom, utálom Kronosz büntetési módszereit!
Reggeli után elindultunk a táborba, a szerencsések Percyvel, Anabethel és a friss jogsis Joeval mentek, a balszerencsések a szürke nővérek taxijával. Én az előbbibe tartoztam. Edmundal, Michaelel és Hallievel mi értünk oda a leghamarabb. 

Hall egész út alatt pörgött, amint megállt Annabeth, kipattant a kocsiból, felnyitotta a csomagtartót és felrohant a dombon a csomagjával.
Michael álmosan és igen csak másnapos fejjel tette meg ugyanezt.

Mivel nekem cuccom nem volt, csak amit Susan adott, így én a megvártam Edet. 
Edmund fáradt volt és eléggé sápadt, de igyekezett a szokásos kedvét mutatni. Kivette a csomagját és az anyjához lépett. 
Edmund ebben is az apjára hasonlít az apja is ilyen idősen ekkora lehetett, az anyjánál kb. egy fejjel alacsonyabb, még Hall is magasabb nála, mondjuk ő csak pár centivel. 

- Csak a szokásos? - simogatta meg az arcát Annabeth.

- Mi más lenne? - húzta el a száját. - Apa?
- Már látom a kocsit. 

A fekete autó lefékezett és megállt Annabeth kocsija mögött. Cora, Jake, Lucy és Annie kiugrott az autóból Lucy kivételével mindenki megindult a hegy tetején lévő fenyőfa felé. A kislány először az apja majd, az anyja nyakába ugrott és csak utána ment a többiek után.

- Vigyázz magadra rendben? - kérte Percy Edtől.

- Hiszen ismertek. A ti fiatok vagyok. Két másodperc alatt bajba kerülök. - felelte Ed.

- Mit gondolsz mért mondjuk. - ölelte magához Annabeth.
Ed utánam indult. 
- Mázlista vagy! - mondtam neki félúton.
- Mert? - nézett rám.

- Van családod. - irigykedtem. - Nekem sosem volt, és soha nem is lesz. 
Edmund összevont szemöldökkel rám nézett.

- És a bácsikád? Az unokahúgod? Anyukád?

Megvontam a vállam.

- A bácsikám egy zsarnok, gonosz, fenyítő, imád büntetni. Az unokahúgom, szintén gonosz, de vele legalább lehet beszélgetni. Anyukámat nem láttam 3 éves korom óta, alig vannak róla emlékeim, emlékszem a nevére, a mosolyára, a hangjára, arra, hogy Hádészt, hogy hívta másra nem. Azt se tudom éle még. 

- Hádész lánya vagy! Érzed a halottakat, jobban ismered az Alvilágban lévő lelkeket mint a földön bárkit, és nem tudott megállapítani, hogy ott van-e vagy sem? - döbbent meg.

- Nem.
- Majd megkérdem Joet. Készülj fel.
- Mire?
- A Táborra. Kemény lesz.

A fenyőfánál megálltam, Thalia fájára tettem a kezem, régen voltam itt, a neheze csak most fog kezdődni. Mr. D és Kheiron jól ismer engem, még jó, hogy Kronosz erre "felkészített". Ki kéne találnom valamit sürgősen! 

A táborra néztem. A bal oldalon egy erdő terült el, ott zsákmányoltam először zászlót Carlossal és Felicityvel... A nagy ház közvetlenül alattunk állt, onnan nem messze a bungalók háztetőit szúrtam ki. Várjunk... hiszen csak 12 bungaló volt, most meg, legalább 20 házikó van.
Hihetetlen, hogy újra itt vagyok.

- Gyere körbevezetlek. - szólalt meg Edmund.

Elmentünk a nagy ház mellett, Edmund közben beszélt a táborról. Megmutatta az eper ültetvényeket, ahol az ott maradt Déméter kölykök dolgoztak. A kovács műhelyet, ami üres volt. A tábor még néptelen volt, éppen csak páran lézengtek, a röplabda pálya is üres volt.

Aztán jöttek a bungalók. 

Michael a Dionüszosz bungalóból dobálta ki a szemetet. Amikor kiszúrta, hogy a szőlő nincs túl jó állapotban csak megérintette, mire azonnal elkezdett növekedni a szőlőinda. Annie valamit dúdolgatott miközben a baba rózsaszín színű házba rángatta be a cuccait. Cora az arany színű házból vitte ki a tornácra a barna dobozokat.

- Mindenki most csomagol?

- Is is. - válaszolta - mindig az elsők pakolnak be és selejteznek le egy csomó mindent, ezek a tárgyak a padlásra kerülnek. Ha nem bánod ledobom a cuccom. - Egy kék színű kagylókból készült házhoz ment, a Poszeidon bungalóba, Lucy már hozzá kezdett a takarításhoz.

Miután kijött elindult a kis istenek bungalójához, ha egyáltalán ezt mondta az elején. Megállt két bungalónál. Az egyik éj fekete volt, az ajtó mellett két fáklya égett zöld lánggal, a bejárat felett pedig egy bika csontváz fej díszelgett. A mögötte levő ház, lilás árnyalatú volt, mindenhol arany díszítéssel, az ajtó nyitva volt, odabent vékonyan minden poros volt, lakatlan volt. Amin megakadt a szemem az egy aranyalma fa volt, azonnal berontottam a házba és letéptem egyet.

- Azt hittem ilyen csak a Heszperiták kertjében van! - fordultam Edhez. - Ez Erisz...

- Igen, az előtte levő pedig Hádészé, mivel mi is szabadon választhattunk, hogy melyik isteni nagyszülőnk házába megyünk, így te is. Mindkettőt használhatod. De itt akkor takarítással kell kezdened, eddig nem volt még Erisznek félvér gyermeke. 

- Rendben van. - bólintottam. - Hádész. A 13-as.

- Akkor Joeval vagy együtt.

A bungalók takarításával délután lettünk kész. Legalábbis a legtöbben Michael és Johnny még utána sem. Halliet egész nap nem láttuk ezért Edel elmentünk a Héphaisztosz bungalóba.

Én bekopogtam, de Ed csak kinevetett.

- Most meg mi van? - kérdeztem sértetten.

- A Héphaisztosz bungalónak 12 szintje pince szintje van, Hall szobája és műhelye a 7.-en van. egy ekkora kis kopogást sosem hall meg. 

- Azért nem kell kinevetni!

- Bocs. - ment be a házba - odabent kapszula szerű ágyak voltak, hátul egy lift volt. - Jössz már? - kérdezte.

- Igen! Csak nem rohanok, mint te! - vágtam rá.

Edmund megnyomta a 7-es számot, iszonyatos sebességgel megindultunk lefelé. Amikor az ajtó kinyílt, sajnos itt is ugyanolyan néptelenség uralkodott, mint az egész táborban. Egy csomó fegyver, kard, íj, dárda, hevert az asztalokon és a sarokban ott hagyva. Edmund kilépett és jobbra felé vette az irányt a szűk folyosón, a legutolsó ajtón bekopogott.

- Most már persze lehet kopogni.... - motyogtam.

- Igen. - válasz viszont nem jött, így Ed benyitott.

- Nee! - kiáltotta Hall - Kine... Nyisd... 

Éppen a falhoz tudtam préselődni, mielőtt a repülő röplabda kirepült volna az ajtón. 

- Ez meg?! - döbbent le Ed.

- Új találmány. Kezdő fázisban. Gyertek be mielőtt visszarepülne! - mondta a vöröske.

- Te jó ég... - fagytam le az ajtónál, de Hall gyorsan berántott, majd visszalépett az asztalhoz.

Az egész szoba ki volt szögezve különböző tervrajzokkal, fegyverekkel és számításokkal. Középen egy 3d-s nyomtató és egy dolgozó asztal helyezkedett el. A ágy a sarokba volt csak úgy betolva, mintha nem is használná. Így megértem mért alszik mindig a suliban.

- Tessék, a kardod. - nyomta Ed képébe a kardját, mire Edmund mintha leakarna menni hídba hátra hajolt.
Kiröhögtem őt.
- Nyugi csak leakarom vágni a fejed! - legyintett Hall.
- Mit tettem megint, hogy ennyire ki akarsz velem cseszni, megint? - vette ki a kezéből a kardot
- Mi van Okoska, te mióta szoktál szót ismételni? - mosolyodott el Hallie.

- Csak lealacsonyodom hozzátok. 
- Hé! - csaptam fejbe kivételesen én.
Hall megköszörülte a torkát. - Ezt én szoktam csinálni. - vetett rám egy gonosz pillantást - De nem volt rossz, fejlődő képes vagy.

- Na ja, kitépem hajad! Mért utálsz ennyire?! 
- Nem utállak, nagyon. Most pedig kifelé a műhelyemből ameddig szépen mondom! - kiáltotta el magát.

- Mióta szépen mondás az, ha dobhártya sérülést okozol? - néztem rá egy gonosz mosoly kíséretében.

- Na jó, valamiért kezdesz szimpatikus lenni és ez nagyon nem tetszik. De garantálom, hogy eltöröm a karodat, ha nem mész most azonnal ki! - fenyegetett meg Hall. - Ez rád is vonatkozik! - mutatott Edre.

- Nem mered! - Állt meg Hall előtt.

- Kipróbáljuk? - lépett közelebb Edhez.

- Nem. Ma nem. Holnap találkozunk! - kapta el a kezemet és kezdett el kifele húzni. Hall becsapta utánunk az ajtót. Csak ez a bungaló volt koszos. Hall nem takarított.

- Nem hiszem el, hogy ti barátok vagytok. - mondtam Ednek.

- Pedig igen. - szálltunk be a liftbe.

- De hisz annyira különböztök egymástól! 

Edmund elmosolyodott, zöld szeme játékosan csillogtak.

- Különbözünk egymástól, mint víz és tűz, de sok közös is van bennünk. 

- Víz és tűz, nagyon kreatív. - gúnyolódtam.
- De igaz. Ne hidd, hogy megszabadulsz tőlem! - engedett előre a kijáratnál. - Még van a tábornak pár része, amit nem mutattam meg. Sok minden változott, mióta te itt jártál.
Lefagytam.
- Mi az nem jössz? - fordult meg.

- Mit mondtál?

- Mondtam valamit? - játszotta meg magát.

- Ed ne játszadozz velem! Mit mondtál?
- Ja! - jött lassan vissza hozzám - Arra gondolsz, hogy sok minden megváltozott, mióta te itt jártál? - nézett higgadtan a szemembe, adhatna egy kicsit a higgadtságából.

Bólintottam.
- Még bízok benned Izzy. - tartott fogságban a szemével. 
- Mi? - nyögtem ki.

- Mindenkinek meg van a maga titka nem? Az enyém két éve kezdődött, a tiéd születésed óta. 
Döbbenten álltam ott.

- Honnan veszed, hogy... már jártam itt? - mondtam ki végül.

- Egy félvér sem nézz így a táborra, te kerested az ismerős pontokat, nem csodálkoztál, nem szomorú voltál, nem is döbbent, te az ismerős helyeket kerested, te már jártál itt. Menjünk. - mondta ellent mondást nem tűrő hangon.