Az ősz olyan váratlanul csapott le, hogy arra még a legfelkészültebb ember is csak vadul pislogni tudott. Pár nappal korábban még tombolt a nyár, az eget verte a hőmérő higanyszála. A fiatalok és a felnőttek is rövidujjú ruházatban flangáltak, és könyörögtek a lehűlésért magukat legyezve bármivel, ami a kezükbe került, és alkalmas volt erre a feladatra. A fohászuk meghallgatásra talált: a hőmérséklet pár óra alatt esett vissza. Nemcsak néhány fokkal, legalább tízzel! A sugarait ontó napot szürke fellegek takarták el, feltámadt a szél, és a tikkadt szárazságra megkönnyebbülésként megérkezett az eső is! Hivatalosan is beköszöntött az ősz!

Dylant váratlanul érte a hirtelen jött változás. Még nem cserélte le gardróbjában a nyári szettet őszire. Apja már egy ideje mondogatta neki, hogy meg kellene tennie, de mindig csak legyintett rá. Be kellett látnia, – bármennyire is fájt ez neki – apjának igaza volt. Elhúzott szájjal vette elő a vastagabb pólóját, rövidnadrágját, és remélte, hogy elég lesz ahhoz, hogy az úton az iskola felé ne fagyjon meg. Felöltözés után a konyhába indult, hogy reggelit készítsen magának. Áthaladva a nappalin, nem kerülte el a figyelmét, hogy apja egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét. Alaposan megbámulta a fiát. Dylan megállt a felnőtt férfi előtt, és tanakodva nézett bele a hozzá hasonló színű szemekbe.

– Szarrá fogsz fagyni! – hallotta meg Eric hangját a lépcső felől. – Apa millió alkalommal elmondta, hogy kezdd el lehordani az őszi ruháid!

– Tudom! – motyogta Dylan sértődötten. – Nem vagyok süket, csak nem hittem, hogy ilyen hamar beköszönt az ősz!

– Mert minden évben percre pontosan érkezik, ugye? – mosolyodott el gúnyosan Eric. – Odaadjam az enyém?

– Nem kell! – tiltakozott a fiatalabb. – Csak nem fagyok meg!

– Ahogy akarod!

Dylan a szemet forgatva ballagott át a konyhába. Elővett egy tányért, tejet és a gabonapelyhet. Jó nagy adaggal készített, majd átsétált az étkezőbe. Leült az asztalhoz, és lassan enni kezdett. Elővette a telefonját, és megnyitotta a Messengert. Elmosolyodott, amikor meglátta, hogy Kenny írt neki. Elég volt csak a búzakalászszőke fiúra gondolnia, és felfelé görbült a szája. Kenny egy képet küldött, amelyiken félmeztelen. A nyakán ott volt Dylan ajkainak és nyelvének nyoma. Két nappal korábban csinálta, amikor magával ragadta a hév. Rettenetesen rossz napja volt az ébenhajúnak. Kenny úgy gondolta, hogy áthívja magához, és az lett a vége, hogy a megbeszélt tanulás helyett egészen mással ütötték el az időt. Egyik fiú sem bírt magával a másik jelenlétében! Elég volt egyetlen pillantás azokkal a kék szemekkel, hogy Dylan vére felforrjon, és késztetést érezzen arra, hogy a másikra vesse magát. Kenny is így volt ezzel. A Dylan barna szemeiben bujkáló csintalan fény – amely valamilyen különös oknál fogva csak akkor jelent meg, ha együtt voltak – teljesen beindította.

Dylan megrázta a fejét, mielőtt magában felelevenítette volna az egészet. Libabőrös lett csupán attól, hogy a fülébe kúszott Kenny hangja, még ha csak képzelte is! Megnyitotta a kamera alkalmazást, és szélesen mosolyogva készített magáról egy képet, amit elküldött Kennynek. Nem bírta megállni, hogy ne írja még oda:

Dylan Hale:

Mindig így vigyorgok, ha látlak.

Kenny Sanders:
Szerintem akkor is, ha huncutkodunk!

Dylan Hale:
Mert te olyankor faarccal nézel rám mi?

Kenny Sanders:
Nem! Elveszek az érzésben, ahogy az a hatalmas farkad kitölt! Te nem vesznél el olyankor?

Dylan Hale:
Nem tudom! Soha nem vonzott a gondolat, hogy engem dugjanak!

Dylan elmosolyodott a következő csippanásnál.

Kenny Sanders a becenevedet a következőre állította be: Kis csődör!

Kis csődör!:
Ez most mi? Kis csődör? Nem is olyan kicsi!

Kenny Sanders számára becenevet állítottál be: A csődőr kicsi kancája!

A csődőr kicsi kancája!:
Édesem! Mégis mi volt a mai műzlidben?

Dylan letette a telefonját, és az evésre koncentrált. A vele szemben lógó órára nézett. Nagyot sóhajtva vette tudomásul, hogy már nem maradt ideje felrohanni, így pólóban kell iskolába mennie. Felállt, és a vállára vette a táskáját. Rámosolygott az apjára, és elhagyta a házat. Ahogy kilépett, szembesült a ténnyel, hogy amíg az iskoláig ér, addig hatszor megfagy, és legalább négyszer ki is olvad.

Közel járt ahhoz a kereszteződéshez, ahol Kenny csatlakozni szokott hozzá. Kicsit csalódott volt, amikor nem látta a szőkét sehol. Nem szeretett volna teljesen átfagyni, ezért tovább indult. A szél hevesen tépkedte az útszéli fák ágait. Hidegen süvített a törzsek között, olyan erővel, hogy az ébenhajú fiú nem egy alkalommal hitte azt: felborítja. Fogvacogva sétált. Átkarolva magát megállt egy pillanatra. Megijedt, és ugrott egyet, amikor megérezte, hogy valaki a hátára terít egy pulóvert. Megfordult. Hálás barna szemekkel nézett a kékekbe. Fázott, és remegett a szája, mégis elmosolyodott.

– Tudtam, hogy alul fogsz öltözni! – mosolygott Kenny. – Nem szeretném, hogy a hülyeséged miatt megfázz!

Dylan egy pillanatra elmerengett azon, mennyire szerencsés, hogy Kenny helyette is képes gondolkodni! Tényleg hálás volt a fiúnak, amit hirtelen váltott fel a felháborodás.

– Hé, én azt hittem, hogy szereted, ha alulöltözöm! – eresztett meg a Hale fiú egy csintalan mosolyt, és közelebb lépett a szőkeséghez.

Átölelte, de nem csak azért, mert fázott, és tudta, hogy Kenny teste kellemes meleg, hanem azért is, mert vágyott arra, hogy a másik karjai közt legyen. Eszébe jutott a korábbi üzenetváltás. Ahogy feje a másik nyakán pihent, szorosan hozzábújva, valahogy nem érezte magát annak a csődörnek. Mélyen beszívta szerelme parfümjének mámorító illatát. Percekig álltak egymást ölelve, amíg Dylan fel nem melegedett. Dylan csak annyira húzódott el, hogy a másik szemébe nézzen.

– Sőt, egyenesen meg voltam róla győződve: annyira szereted, hogy mindig rám veted magad, ha így teszek!

Kenny torkából nevetés tört fel. Egész testét rázta a hahota, és kék szemeiben megcsillant a vágy. Ragadozó pillantást vetett az előtte álló szexi fiúra, és magához húzta.

– Szeretem is! Azért, ha lehet, az iskola épületében nem szeretném, ha nudiban tolnád! A végén még elképesztő vágyat érzek majd arra, hogy a folyosón lovagoljam meg az én Kis csődöröm!

Kenny megnyalta a száját, ahogy kiejtette Dylan Messenger-becenevét. Tekintetében a ragadozó csillogás intenzívebbé vált, amire Dy csak szélesen elmosolyodott. Kibújt az ölelő karokból, hogy végre teljesen belebújhasson a neki szánt felsőbe. Nem mulasztotta el észrevenni, hogy Kenny egy ragadozót megszégyenítő tekintettel méregeti.

Egy hirtelen jött gondolattól vezérelve közelhajolt a másik füléhez, és belesúgott:

– Fussunk versenyt! Ha én érek be előbb az iskolába, akkor azt teszek veled legközelebb, amit én akarok, ha te, akkor hanyatt vághatsz az ágyon, kiköthetsz, és bármit megtehetsz velem! – búgta vágytól kéjes, szexuális kéjtől fűtött hangon. – Sőt, még azt a tejszínhabos cuccot is bevállalom!

Kenny lefagyott, Dylan pedig kihasználva a helyzetet, futásnak eredt. Kenny pillanatokkal később tért csak magához, de addigra párja már messze járt. Ő is nekiiramodott. Hamar beérte az ébenhajú fiút, aki csupán egyetlen apró tényezőt hagyott figyelmen kívül, amikor azokat a szavakat súgta a másiknak: Kenny Sanders benne volt a futócsapatban! Vagy talán számításba vehette, mert ahogy szaladt, izgalom költözött a testébe. Olyasfajta, amit soha nem érzett még előtte! Tudni akarta, hogy mire képes a másik! Nem egyszer szexeltek már, és feszegették közösen a határaikat, de az mégis vérpezsdítő volt, amiket Kenny felvázolt neki, minden egyes szeretkezés után.

– Ha előtted érek be, – lihegte Kenny, amikor melléért – kikötlek az ágyamra, beterítem a farkad tejszínhabbal, és addig fogom nyalogatni és szopni, amíg már majdnem elélvezel! Persze nem engedem! Addig fogom ismételgetni, amíg könyörögni nem kezdesz, hogy elmehess!

Dylan nagyot nyelt. Egy ilyen ajánlatnak nem tudott ellenállni! Úgy tett, mint akinek szúrni kezdett az oldala, ezért megállt, nem messze a kaputól. Tettetett csalódottság ült az arcára, amikor látta, hogy a szőke befut a hatalmas vasbejárat alatt, és diadalittasan felkurjant. Dylan elindult, ügyelve arra, hogy ne tűnjön fel a másiknak, hogy semmi baja. Oldalát szorongatva ballagott be Kenny mellett az épületbe. Az első szinti folyosón elváltak egy szenvedélyes csókot követve.

Diane mosolyogva nézte az elmúlt perceket. Örült, hogy barátja talált magának valakit, aki ennyire figyel rá, bár azt nem tudta, hogy mit kezdjen a táskájába gyömöszölt plusz pulóverrel. A folyosón Dylan mellé szegődött, aki valami csoda révén, ahogy Kenny eltűnt a lépcső irányába, kiegyenesedett, és már nem szorította tenyerét az oldalára. Dy biccentett felé, és széles mosoly kíséretében megajándékozta a lányt egy bordaropogtató öleléssel. Diane felvont szemöldökkel nézte barátját.

– Elárulnád nekem, hogy mi folyik itt? – kérdezte meg halkan, ügyelve, hogy más ne hallja a beszélgetést. – Az előbb nem beszúrt az oldalad?

– Muci! – kezdte Dylan mézes-mázos hangon. – Néha egyszerűen áldozatokat kell hozni, hogy az ember minőségi időt tölthessen a szerelmével!

– Röviden, csaltál! – húzta össze rosszallóan a szemét a lány. – Miről volt szó, hogy a nemes Dylan Harry Hale ehhez vetemedett?

Dylan pironkodva ballagott a helyére, mögötte Diane, akit tényleg érdekelt, hogy mi vehette rá a legjobb barátját – aki egyetlen egy dolgozatnál nem csalt – arra, hogy megtévesztést alkalmazzon. A történelem óra nem volt valami érdekes, így egyfolytában a fiút piszkálta, hogy avassa be, de Dy úgy tett, mint aki erősen koncentrál. Diane persze nem most jött le a falvédőről. Pontosan tudta, hogy az ébenhajú fiút mennyire untatja az egész óra, és csak azért tesz úgy, mintha figyelne, hogy elkerülje a választ.

– Na! Ne nézz már madárnak! – motyogta Diane olyan halkan, hogy azt csak Dylan hallhatta. – Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy annyira érdekel a töri, mint a vagina! Na, hallgatlak, életem, mivel vett rá?

Dylan a lányra sandított, aki eltántoríthatatlanul figyelte őt. Elmosolyodott, és a lányhoz hajolva elmesélt neki mindent a reggeli üzenetváltástól kezdve a kis futóversenyig, amit Dylan azért talált ki, hogy legyőzve Kennyt kiköthesse őt, és egész éjszaka vadul birtokolhassa a testét. Majdnem hangosan felröhögött, amikor a lány kijelentette, hogy amúgy is mindig ezt teszi, szóval nem érti, hogy mi ebben a más. Dylan csak legyintett, és annyit válaszolt, hogy kikötni még nem volt alkalma, aztán elmesélte a fogadást teljesen. Amikor Kenny szavait ismételte, paradicsomvörösre gyúlt az arca, és úgy érezte, hogy felforr a vére. Diane csillogó szemekkel hallgatta végig.

– Nos, nem csoda, hogy hagytad győzni! – kuncogott a lány halkan. – Fura, miért nem esett le neki, hogy csaltál!

– Meggyőző tudok lenni!

– Mr. Hale, Mrs. Jackson! Elárulnák, mi olyan érdekes, hogy az óra kezdete óta nem képesek figyelni?

– Elnézést! – szólalt meg Dylan. – A ráncokat számoltuk össze az arcán! Meglehetősen sok van!

Mrs. Heart arca élénkvörös színt öltött. Kinyitotta a száját, csakhogy utána be is csukja. Mélységesen felháborodott Dylan újabb megnyilvánulásán! Dühtől eltorzult arccal, hangosan ordibálva zavarta ki Dylant a teremből. Dy felállt, és egy gonosz mosoly kíséretében elhagyta a termet.

Elővette a telefonját, és megnyitva a Messengert egy üzenetet küldött Kennynek.

Kis csődör!:
Na, kit küldött ki repedt szív töriről?

Kellett pár perc, amíg megérkezett a válasz.

A csődőr kicsi kancája!:
Mit csináltál? Nem húztad ki már nála eléggé a gyufát?

Kis csődör!:
Most, hogy a kihúzni szót mondod! Téged meghúználak!

A csődőr kicsi kancája!:
Csábító, de nem hagyom itt a spanyol órát!

Kis csődör!:
Gonosz vagy! Itt ülök tök meztelen az iskola felújítás alatt lévő szárnyában!

A csődőr kicsi kancája!:
T-tényleg??

Kis csődör!:
Na, mindegy! Kiverem, és megyek is!

Dylan hallotta, hogy egyfolytában csipog a telefonja, de nem figyelt rá. Csendben ült a folyosón, amibe csak telefonja hangja csúfított bele. Várta, hogy vége legyen az órának. Tudta, hogy a tanárnő majd behívja, hogy elbeszélgessen vele a viselkedését illetően. A csengőszó hallatán felállt, és ahogy mindenki elhagyta a termet, bement. Végighallgatta Mrs. Heart kicsit sem kedves monológját, de semmi jelét nem adta annak, hogy meghatnák a nő szavai.

A folyosón sétált a terem felé, ahol órája lesz, amikor szembe találta magát Kennyvel, aki még mindig ragadózó tekintettel mérte végig. Sebes léptekkel szelte át a kettejük közti távolságot, hogy bevonszolja a legközelebbi mosdóba. Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, a szőke fiú éhesen mart megdöbbent szerelme ajkaira.

Csak a levegőhiány vethetett véget a vágytól fűtött csóknak, ami alatt mindkét fiú keze bejárta a másik testét. Kenny karjai Dylan derekán, míg Dy kezei a szöszi fenekén állapodtak meg.

– Nem azt mondtad, hogy az iskolában nem teszel ilyet? – villantott Dylan egy lehengerlő mosolyt.

– Küldj még nekem pár ilyen üzenetet, és ennél többet is megteszek! – fenyegetőzött Kenny, de a tekintetében ülő elszántságot nem támasztotta alá a hangja. - Tudod, hogy rettenetesen vizuális vagyok, és épp eleget láttam már minden porcikád, hogy simán magam elé tudjam képzelni!

– Nos, ha ez felhívás keringőre...

Bújt ki Dy Kenny a karjaiból, és egy lágy ajakérintés után elindult az ajtó felé. Már majdnem kilépett, amikor megfordult, és szerelmére kacsintott:

– ... akkor legközelebb képet is küldök mellé!