Dylan Hale unottan kopogott a ceruzájával a padon. Barna szeme az udvaron futkározó fiúkat leste, az izzadt testüket, ahogy elhaladtak a terem ablakai előtt, és a kipirult arcukat. Azt kívánta, hogy bár miatta lennének annyira vörösek. Mélyet sóhajtott, ahogy elhessegette ezeket a gondolatokat, hogy a tanárra figyeljen, de minden igyekezete ellenére is oda-odapillantott. Utálta a történelem órákat. Mrs. Heart monoton hangja rendszeresen elálmosította, ami miatt szenvedés volt végigülni az órákat. Ezért figyelte inkább a kint tesiző srácokat. Vagy azért, mert őt sokkal inkább vonzotta a férfi test, mint a női, már maga sem tudta. Egyet biztosra vett, hogy a kint zajló események messze izgalmasabbak voltak, mint a tanárnő előadása.

Az órára nézett. Fájdalmasan vette tudomásul, hogy hátra van még húsz perc a pokolból, mielőtt a hátára vehetné a táskát és elindulhatna haza. Szeme körbejárta az osztályteremben ülőket. Az összeset egytől egyig lúzernek gondolta, kivéve egy embert. Diane Jackson volt a legjobb barátja. Még évekkel ezelőtt ismerte meg, de azóta is elválaszthatatlanok. Kimaradt pár év az életükből, de az mintha meg sem történt volna. A két fiatal ugyanonnan folytatta, ahol abbahagyták. Rendíthetetlenül álltak mindig egymás mellett, támogatták a másikat.

– Min jár az eszed, Muci? – kérdezte meg halkan a szőke hajú Diane. Kék szemeiben ott ült a kíváncsiság. – Egy ideje már a kint futkosó pasikat nézed.

– Semmi lényeges. – legyintett Dylan, és próbálta száműzni az idő közben a fejébe tolakodó mocskos képeket.

Az egyik srác, ahogy elhaladt az ablaknál, rákacsintott, és megnyalta az ajkát. Ez épp elég volt, ahhoz, hogy Dylennél beinduljanak a fogaskerekek.

– Épp azon, hogy mit tudnék kezdeni a kis Kenny Sanders farkával.

– Még mindig hülye vagy! Miért nem vállalod fel? – kérdezte a lány.

Ez állandó témává vált, mióta Dylan randizgatni kezdett.

– Könnyebb életed lenne.

Miért is? Ez egyszerű volt. Az anyja úgy utálta a melegeket, mint a gyerekek a kelbimbót szokták. A tüntetéseken az első sorban szokott állni és hangosan rikácsolni, hogy undorítóak, gusztustalanok és megvetendők. Egyszer Dylant is elrángatta magával. Feszengve állt a tömeg élén, és próbált nem összeesni. Frusztrálta a tény, hogy melegként egy ellene is szóló tüntetésen kellett részt vennie az akarata ellenére. Kiabálnia kellett volna, de nem ment. Nem tudta szidni azokat, akik közé ő is tartozik.

Az emlékre összerezzent. Még mindig öklendezni kezdett, ha az eszébe jutott. Az, hogy az anyja torkaszakadtából üvöltötte a degradálóbbnál degradálóbb szavakat, kés volt amúgy is vérző szívébe. Akkor fedezte fel, hogy ő más, nem olyan, mint a többi ember. Már nem volt szűz, az elsője egy lánnyal volt, de nem élvezte. Az aktus során azt képzelte, hogy az egyik férfi hírességgel szexel. Akkor kezdett el benne körvonalazódni, hogy valami nem stimmel vele. Nem akart felizgulni, amíg a férfi vastag ajkaira nem gondolt, amelyek lágyan ölelték át férfiasságát, vagy a gesztenyebarna szemeire, melyek felnéztek rá, míg ügyes szája dolgozott rajta. Az is gondot okozott neki, hogy élvezzen.

Ezután kezdett el érdeklődni a pasik iránt. A nyári tábor során történt. Egyik este kimenőt kaptak, hogy bejárják a környéket. A csapat tizenöt éves srác első útja a kocsmába vezetett. Alkoholhoz nem jutottak, mivel nem voltak nagykorúak, de jól érezték magukat. A csocsóasztal körül gyűltek össze. Dylan kihívta a szobatársát egy meccsre. Ahogy a labda a pályára került, a hangulat a tetőfokára hágott. A fiatalok hangosan szurkoltak, túlkiabálták a zenegépet. Az első gólt lőtte be Dylan, mikor kizavarták őket. Ez sem vette el a kedvüket. Egy éjjel-nappal nyitva tartó üzlet előtt találtak pár felnőttet, és megbízták őket, hogy vegyenek nekik sört.

Ahogy megkapták a kívánt alkoholt, elvonultak egy parkolóba. Üres volt, egy autót sem láttak sehol, így nyugodtan nyakalták a sört, beszélgettek, megismerték a másikat. Dylan és a szobatársa között fesztelen volt a beszélgetés. A nevét nem tudta, de a szemében ott izzott a láng.

Később a szobában nem beszélgetést lehetett hallani. A két fiú egymásnak esett. Vadul tépték egymás ajkát, a ruhák szakadtak és a földre hulltak. Halk, vágytól karcos nyögések töltötték be a szobát. Az alkohol és a szenvedély keveréke oldotta a gátlásokat, ami oda vezetett, hogy Dylan ajkai körbeölelték a szőke srác farkát. Nem tudta, hogy mit csinál, előtte nem volt benne része. Ügyetlen mozdulatokkal engedte a szájába és vette ki, de ez sem lombozta le. A másik nyögései jelezték, hogy élvezi. Arra viszont nem volt felkészülve, hogy a szájába robban. Nyelt, mert egészen a torkáig hatolt...

– Mire gondoltál? – Diane hangjára ijedten ugrott egyet. – Vagy ötször szóltam. Tíz perce vége az órának.

– Az első szopásomra. – pirult el a fiú, és barna szemeibe szégyen költözött. – Akkor még nem ismertem Taylort. Szűz kis pöcs voltam még.

Diane mosolyogva nézett rá. Tudta, hogy az az alkalom volt barátja számára a végső lökés, hogy felismerje önmagát. Megvárta, míg összeszedi a cuccait, és együtt hagyták el a termet. Kivételes nap volt, mivel a folyosón különváltak. Dianet már várták. Daniel állt a szekrényeknél. Ahogy meglátta a lányt, zöld szemei boldogan ragyogtak fel. Mosolyra húzta az ajkait, melyeket nem sokkal később a lányéra tapasztott. Dylan irigykedve nézte a párost. Neki nem jutott ki a párkapcsolat előnyéből és hátrányából sem.

– Én akkor megyek. – szólalt meg halkan. – Holnap találkozunk.

Nem értette azt, ami benne végbement. A barátját látni a párja oldalán, ez egészen kellemetlenül érintette. Nyomást érzett a mellkasában. Fájdalmasan hasított belé, hogy egyedül van, de nem is lehetne senkivel, mert haza nem viheti. A kijárat felé haladt, újra megnézte a régi osztályok tablóképeit, a megsárgult falakat. Fájdalmas sóhaj szakadt fel a torkából. Gyűlölte a gondolatot is, hogy bujkálva kell élnie, rejtekhelyet kell választania, ha együtt akar lenni valakivel. Ő nem ezt akarta, hanem megélni a pillanatot, kiélvezni a szerelem minden örömét, ott és akkor megölelni azt, akiért egyszer lángolni fog.

Megrázta a fejét. Micsoda idióta gondolat! Tudta jól, hogy vigyáznia kell, ne derüljön fény arra, hogy mi ő, vagy inkább ki is valójában. Szülei házassága amúgy sem áll stabil lábakon. Gondolnia kellett az öccsére is. Ha a szülei útja különválna, azt Harry sínylené meg. Újabb sóhaj után gondolatban megrázta magát, és felnézett a közeledő ajtóra. Az üveg túloldalán állt valaki, de neki háttal, így nem látta az arcát. Szőke haja fénylett a késő őszi napsütésben. Fekete bőrkabátja úgy simult a testére, mintha külön neki készítették volna.

Kilépve újra megilletődött azon, hogy novemberhez képest elég meleg volt az idő. Sokan már kabátban jártak, míg ő csak egy pulóvert vett fel, még ha melegebbet is, mint máskor. Soha nem volt az a fázós típus. A leghidegebb időkben sem viselt vastag, bundával bélelt kabátot.

Elhaladva az ajtótól nem messze álló fiú mellett, végre megtudta, hogy ki az. A kis Kenny Sanders. Ahogy felé fordult, a szőke fiú elmosolyodott, zöld szemei felcsillantak. Dylan ebből már sejtette, hogy őt várta. Nem véletlenül kacsintott minden alkalommal, mikor elhaladt futás közben az ablak előtt. Az év kezdete óta próbálta behálózni Dylant, aki kapva az alkalmon, még kacérkodott is vele. Messenger üzenetek több tucatja szólt arról, hogy ha Kenny végre alá fekszik, utána nem fog másra gondolni, csak Dylan legnemesebb testrészére.

– Tudod Hale, arra gondoltam, hogy nincsenek otthon a szüleim, átjöhetnél. – mosolyodott el a szőke fiú. – Játszhatnánk egyet!

– Bocsánat, de nem vállalok gyerek felvigyázást! – nyalta meg Dylan a felső ajkát, és barna szeme felragyogott. – Játszani meg nem igazán szoktam. Nem vagyok gamer.

– Talán berakós játékot kellene tolnunk! – kacsintott Kenny. – Úgy hallom, hogy jó vagy benne.

– A ruhákat kellene a mosógépbe? – játszotta el az ijedtet a másik. – Nem tudtam, hogy nem mosnak rád. Fürdeni azért szoktál?

Kenny meglepődött, de felnevetett. Ezért is akarta Dylan megfektetni. A szőke fiú értette, hogy mikor poénkodik, annak ellenére, hogy néha túllőtt a célon.

– Egye penész, megpakoljuk azt a mosógépet!

Együtt indultak el a zsúfolt utcán. Dylan kezdte magát kellemetlenül érezni. Soha nem szerette a tömeget, ezért volt szenvedés számára a plázázás is. Diane és ő, általában ott vezették le a feszültséget. Az emberek kritizálása a fiú számára már-már ösztönösen jött. Ahogy nézte az embereket, úgy tört fel benne minden ellenszenv. Az út túloldalán egy anyuka kiabált a fiával, mert az nem akart megindulni, mögöttük egy ittas állapotban lévő férfi elesett a kerékpárjával.

Nem a legszebb környéken lakott, de ott sem volt ennyire tragikus a helyzet. Néha egy-egy részegebb pasas felbukkant, de ez volt a minimum. Ahogy megfigyelte a házakat, rá kellett jönnie, hogy Kenny tehetősebb családból származott. A régies épületeket felváltották a luxus apartmanok, a nagyobbnál nagyobb házak, és a még hatalmasabb udvarok. Úgy érezte magát, mint valami kívülálló. Alaposan megfigyelte, mi mellett haladtak el, hogy visszafelé már ne legyen gondja.

Úgy vélte, hogy szép környék, de igazából nem nagyon foglalkozott a házakkal. Az előtte sétáló fiún legeltette a szemeit. Eddig is látta párszor, nem ez volt a lényeg. A mozdulatait figyelte inkább. Hogy emeli a lábát, a csípőmozgását, a karlendítését, kerek fenekét, amit kiemelt az is, hogy a farmer nadrág egy számmal szűkebb lehetett, mint amit alapból hordani szokott. Oh, igen, Dylan Hale nem egyszer figyelte már meg a kis Kenny Sanders-t! Egy évvel korábban, mikor az iskolát kezdték, az első dolga volt feltérképezni a terepet. Tisztában volt a saját identitásával, így a lányokra ügyet sem vetett. Hidegen hagyták, ennek ellenére nem egy naiv fruska akart a kegyeibe férkőzni. Ugyan a lányok nem érdekelték, de az előtte sétáló fiú, már akkor felkeltette az érdeklődését. Egy osztályba jártak, így nem egyszer figyelhette meg, mikor átöltözött. Nem egyszer kapta azon magát, hogy nyálcsorgatva áll és őt figyeli. Minden ilyen alkalommal Kenny csak mosolygott és megnyalta a szája szélét. Nem egy ilyen eset volt, de egyikük sem lépett. Élvezték a másikkal való játékot, hogy húzzák egymás agyát.

– Mi változott? – kérdezte Dylan, ahogy mellé lépett. – Egy éve kerülgetjük egymást. Mi történt, hogy most itt vagyok?

– Semmi. – Kenny hangja reszketeg volt, a kora őszi meleg ellenére is. – Csak belefáradtam, hogy nem lépsz. Tudom, hogy ott van az a sötét gyerek, akivel randizgatsz, de akarom a farkad.

– Aha, szóval bosszantani akarod Tylert. – ezzel meglepte a szőke fiút, aki megállt, és szembefordult vele. – Ne nézz már rám így! Nem vagyok én ostoba! Amúgy meg ő is vígan kefél mással, annak ellenére, hogy randizgatunk. Szóval, legyen ez egy nem egyszeri menet veled!

Kenny elmosolyodott, és továbbindult. Dylan követte egészen egy hatalmas házig. Kétszintes, kívül égszínkék épületes udvarba léptek be. A ház mellett egy hatalmas medence állt, mögötte egy kisebb, az erdőben látható faház emelkedett. Kenny oda vezette be. A külső látvány ellenére, ami nem volt túl esztétikus, a belső tere gyönyörű volt. Mindenhol a fa elemek domináltak. A fal sötét árnyalatánál világosabb bútorok voltak szinte mindenhol. Egyedül az ágy kerete volt fehér, a rajta elhelyezett huzat pedig fekete.

– Helyezd magad kényelembe! – szólalt meg a Sanders fiú, és csábos mosolyt villantott. – Ez az én kis váram.

– Nem abban a brutál nagy monstrumban laksz? – A barna szemek meglepetten néztek a kékekbe. – Télen nem fagy be a segged?

– Nem, mert minden van benne: fűtés, víz, áram. Anyuék akkor épített nekem, mikor hazajöttek a húgaimmal.

Ha akart volna, sem tudott volna ehhez hozzáfűzni semmit. Egy gondolat ugrott be neki egyből: itt annyit kefélhet a fiú, amennyit akar, mert senki nem zavarja meg. Erre elmosolyodott. Figyelte, ahogy Kenny minden redőnyt egy gombnyomással lehúz, egy másikkal a villanyt kapcsolja fel. Letelepedett a hatalmas ágyra, majd hangosan felnyögött, mikor a kis szőkeség a csípőjére ült. Nem teketóriázott sokat, az már biztos. Ahogy kényelmesen elhelyezkedett a Hale fiún, már az ajkaira is kapott. Ez a hevesség meglepte Dylan-t, kellett pár másodperc, hogy észbe kapjon, és beszálljon ő is.

Már mind két fiú vágya érezhető volt, mikor lekerültek a ruhák. Dylan megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor lekerült róla a farmer és az alsónadrág. Kenny is ugyanígy tett, mikor lehúzta róla. Mind a ketten örültek, hogy merev férfiasságukat nem nyomja el semmi. A szőke fiú kicsit megdöbbent, mikor Dylan farka teljesen fedetlenül tárulkozott elé, mivel elég méretes darabot rejtegetett a nadrágjában.

Dylan morgott, ficánkolt, mikor Kenny a nyelve hegyével érintette meg a makkját. Eléggé fel volt már tüzelve ahhoz, hogy ne akarjon finomkodni. Egy szopást akart, az tök mindegy volt, hogy adja vagy kapja, így hát nem várva arra, hogy a másik elkezdje, megfordította a helyzetüket. Kenny feküdt a hátán, míg Dylan lassú mozdulatokkal kezdte el izgatni a nyelvével. Hangos nyögés szakadt fel a másik szájából, mikor a feketehajú fiú a szájába vette, egészen a torkáig. Már nem volt visszaút. Dylan tudni akarta, hogy Kenny milyen. Míg egyenletesen mozgatta a fejét a szőke farkán, egy ujjával beléhatolt. Érezte, ahogy a másik megfeszül, így erősebbet szívott, ami be is vált. Ellazult, így könnyebben beférkőzött a kellemes melegbe.

A percek hirtelen sebességgel repültek, sóhajok szálltak a levegőbe, nyögések hangja törte meg a csendet. Dylan már végzett az előkészítéssel. Az óvszeres csomagolást akarta feltépni, mikor Kenny megfogta a kezét. Kék szemeit a gesztenyékbe fúrta, és elvette az óvszert. Feltépte és maga húzta fel Dylan-re. A barna szemek vágytól csillogtak, a fiú torkából halk nyögés szakadt fel, ahogy megérezte, hogy miként ügyeskedik fel farkára a gumit. Felvonta a szemöldökét, mikor Kenny elkezdte irányba állítani.

– Tedd be! – utasította Dylant. – Érezni akarom magamban!

Dylan megtette, amit kért. Egy erősebb lökéssel tolta be magát teljes hosszával a forró testbe, ami alatta helyezkedett el. Mindkettejük torkából hangos, vágytól eltorzult, érzéki nyögés tört fel. Dylan esélyt sem kapott arra, hogy várjon, amíg Kenny megszokja, hogy benne van. Nem, a kis szőke fiú azonnal mozgásra késztette a nála egy fejjel magasabb, feketehajú fiút, aki próbált finoman lökni a csípőjével. Nem akarta, hogy a fiúnak másnap, vagy még aznap fájjon a feneke, de a passzív szerep ellenére, Kenny igencsak domináns szeretett volna lenni. Annak ellenére, hogy épp benne volt egy méretes farok, kiharcolta, hogy minden finomkodást mellőzve, keményen meg legyen döngetve.

Dylan mindent beleadott, amit csak tudott. Kevés tapasztalata volt a szex terén, ennek ellenére sikerült irányba állnia, és minden lökésnél eltalálnia azt a bizonyos pontot, amitől Kenny Sanders csillagokat látott. Mikor úgy érezte, nem sok van már neki hátra, a szőkeség merevedésére markolt, és a saját mozgásával megegyező ritmusban kezdte el húzogatni.

Egyszerre értek el a csúcsra. Hangos kiáltással élveztek el. Kenny szeme kipattant, mikor megérezte, hogy Dylan beléélvezett. A nagy hevességben egyikük sem vette észre, hogy lecsúszott a gumi, és anélkül folytatták.

– Azt hiszem...azt hiszem, – röhögött fel Kenny, mire Dylan megszeppent – életemben először sültek el bennem.

– Mi van? – Dylan kihúzódott a fiúból, és megszeppenten látta, hogy nem volt rajta a gumi. – Bocs, lecsúszott, biztos nagy volt.

Kenny ficánkolt egy kicsit, majd felállt, és eltűnt egy ajtó mögött. Pár perccel később a gumival a kezében jött vissza.

– Bennem maradt! – röhögött fel, amivel Dylant is erre késztette.

Az órára néztek. Fél ötöt mutatott a hatalmas digitális szerkezet. Még volt bőven idejük, amíg Kenny szülei haza nem érnek, így újra belevetették magukat egy újabb menetbe, ám ezúttal Dylan vette elő a pénztárcájában lapuló gumit, és nem a Kenny által előhúzottat húzta fel.

Végül Kenny apja vitte haza a szexuálisan kielégült, mosolygós fiút, akire otthon még várt egy fejmosás, mert elfelejtette közölni, hogy iskola után nem megy haza.