Yoongi szemszöge :

Végre úgy érzem, van esély arra, hogy újra egy párt alkossunk Medison - nal. Sajnálom, hogy ahhoz kellett folyamodnom, hogy bedrogozzam, de...
Nem bántam meg, mert... akkor minden olyan volt, mint régen.

Hiányoznak az érintései, a csókjai...
Minden.

Mégálltam az egyik ajtó előtt. Zack azt mondta ez lesz Emily új szobája. Remélem jó munkát végzett. Szeretném ha Emily boldog lenne, ha egy kicsit feloldódna.
Elfordítottam a kulcsot a zárban.

- Szia Emily! - mosolyogtam.
A lány azonban a sarokban ült és sírt. Megijesztett. Mi a baja? Azt hittem sikerült lenyugtatnom...
- Héj! Hát te meg miért sírsz? - guggoltam le mellé.
Emily rámnézett. Ez mindent megmagyarázott.
- Hogy került az a seb az arcodra? Mutasd csak! - emeltem meg az állát - Ki tette ezt veled? - néztem a szemébe, mire a lány gyorsan elkezdett valami mást nézni - Emily! Nézz a szemembe és áruld el ki tette ezt az arcoddal ? Ki ütött meg? - néztem rá.
A lány mégjobban sírni kezdett.
- Zack - suttogta.
- Megölöm! - álltam fel és határozottan sétáltam az ajtó felé.
- Ne! Yoongi! Ne! - rángatta a karomat.
- Miért ne? Nem értem miért... - néztem rá, de ekkor leesett róla az egyetlen ruha, ami takarta a testét. Vagyis a pulóverem, amit tegnap térítettem a hátára. Láttam, hogy nem csak az arcán voltak sebek, hanem az egész testén. A karján ott volt a keze nyoma, ahogy belenyomta a körmeit Emily bőrébe... A lába is tele volt lilás, kékes foltokkal.
- Most tényleg megölöm!!
- Ne! Yoongi! - fogta meg a karomat.
Nem értettem miért akarta megakadályozni.
Hirtelen egy nagy esésre lettem figyelmes. Emily elájult.
- Héj Emily! Jézusom! Hahó! Emily! Mi a baj? Hahó!  - próbáltam ébresztgetni, de nem ment.  - Emily... Kérlek... Ébredj fel - a lábaim kicsuklottak alólam így Emily mellett végeztem.
Féltem, hogy nem ébred fel. Féltem, hogy Medison ezért soha nem bocsát meg nekem.
- Yo... Yoongi... - nyitotta ki a szemét.
- Emily! - szorítottam magamhoz - Soha többet ne csinálj ilyet velem.
- Sajnálom. Én csak...
- Ne! Ne kérj bocsánatot! Ez nem a te hibád, hanem az enyém. Hozok neked ruhát és ennivalót, oké ?

Emily aprót bólintott. Amint kiléptem a szobából megláttam Zack - et.
- Hát te meg? - tettem karba a kezem.
- Épp Emily - hez jöttem, hogy...
- Figyelmeztettelek. De te, nem tartottad be az ígéreted.
Bántottad Emliy - t! Add ide a szoba kulcsát!Legközelebb nem leszek ilyen elnéző.
- Itt a kulcs - adta a kezembe.
- Helyes. Na, takarodj a szemem elől! - löktem meg.

A szekrényhez léptem, majd végignéztem a ruhákon. Ha már itt tartunk, Medison - nak is viszek valami ruhát.

Medi :

Medison - nak egy szaggatott farmert és az egyik pulcsimat adtam. Gyönyörű alakja ellenére nem szeret szűk ruhákat hordani, de annál inkább szereti a pulóvereimet. Amikor együtt voltunk folyton azokat hordta.

Emily :

Emily - t még nem ismerem annyira, úgyhogy ott egy kicsit elakadtam.
Végül ezeket találtam:

Egy random póló,

És egy bő nadrág

Most el is viszem Emily - nek.
- Szia! Behöhetek? - kopogtam be.
- Persze, gyere nyugodtan.
- Hoztam neked ruhákat.
- Köszönöm Yoongi - ölelt meg.
- Remélem már jobban vagy.
- Igen.
- Oké. Most megyek és hozok enni is.
- Köszönöm.
- Nincs mit - léptem ki sietős léptekkel az ajtón.