Késő este :

Már mindenki aludt, Layla - t kivéve. Tágra nyílt szemekkel feküdt ágyában egy késsel a kezében. A ruhát, amit viselt vér borította. A lány a késre nézett, majd hangosan felnevetett.

Minden koromsötét volt.
Layla szemeiben tükröződött a holdfénye, ami az ablakon szűrődött be.

A lány nem bírta lehunyni élénk barna szemeit. A fejét ellepték a ma estén történtek emlékei.

A lányon kívül senki nem tudta, mi történhetett abban a házban. Még csak nem is sejtették, hogy mire vetemedett ez a lány.

Mindenki kétségbeesettnek és ártatlannak ismerte meg, akinek egy vágya volt, hogy hazajusson. De most...
Senki sem sejtette, hogy képes volt meggyilkolni valakit...
Vajon mire képes még Layla?

A falhoz sétált majd kése segítségével egy céltáblát karcolt a fehér falra. Vissza ült az ágyára és végigsimított a késén.
- A perceid meg vannak számlálva - emelte magasba a kést.
A konyhaeszköz egyenesen a céltábla közepébe fúródott.
A lány felnevetett.
- Véged van Min Yoongi! - vigyorgott.

A lányban forró tűz égett, amit Yoongi okozott. Egyetlen célja sem volt ezelőtt az életben, ám most a bosszú hajtotta őt. Nemrég még azt fontolta, véget vet az életének, de mostmár ott szövődött egy terv a fejében, amit mindenféleképpen véghez akart vinni.

Layla levette a cipőjét és elkezdte verni vele a falat.
- Ki kell jutnom innen!

A lány tudta, hogy az elsősorban muszáj kijutnia, de a késelés sok energiát kiszívott belőle. A férfi, akit megölt igencsak jó fizikummal rendelkezett, így meggyűlt vele a baja, de a düh elég erőssé tette őt. Sikerült végeznie Yoongi egyik vevőjével. Azonban a szobából kijutás nem volt ilyen egyszerű. Itt nem csak ő volt, hanem őrök is. Layla tartott attól, hogy meghallják, ahogy próbál kitörni a helyiségből. Ami sajnos be is következett. A lány lefagyva hallgatta, ahogy közelednek az ajtajához. Letette a cipőt és némán hallgatta a közeledő lépteket.
Amint a fiú belépett a szobába Layla szíve egy nagyot dobbantott. A fiú tovább haladt egészen addig, amíg a holdfény fel nem fedte kilétét.
- Hoseok! - kiáltotta örömében.
- Shh... maradj csendben. Még meghallja valaki.
- Hogy kerülsz ide?
- Ma éjjel én őrködök.
- Áh, értem. Biztos fáradt vagy...
- Egy kicsit.
- Itt alszol?
- Mi? Nem, nem köszi!
- De hát miért nem?
- Ez... nem jó ötlet.
- De igen. Látom, hogy fáradt vagy Hoseok. Ne tagadd!
- Layla!
- Hoseok!
- Ahh... na jó! De csak egy kicsit.
- Köszönöm - fonta karba a kezét.
Layla minden mozdulatát követte a fiúnak, mígnem Hoseok a földre csuklott.
- Hoseok! - hajolt le hozzá - Minden oké?
- Persze - mosolygott a fiú - Ne aggódj értem! Tudok vigyázni magamra.

Layla segített Hoseok - nak felállni, majd betakargatta.
- Jó éjt! - mosolygott.

Hoseok - ot hamar elnyomta az álom. Egyáltalán nem zavarta a szempár, amely minden mozdulatát figyelemmel kísérte.