Madison szemszöge:

- Yoongi! Engedj el!!
- Nem. Mostmár soha nem foglak elengedni. És nem tarthatsz magadtól távol, még akkor sem ha visszavisznek a bőrtönbe. Mert végig a gondolataidban leszek. Nem fogsz tudni megszabadulni tőlem Madison! - suttogta, én pedig ránéztem. Yoongi az ajkaimat fürkészte aztán ő is rámpillantott és mikor a szemünk találkozott Yoongi elmosolyodott.
Ez most nem az a rosszfiús vigyora volt. Ez az a mosoly volt, ami akkor is az arcán volt... Amikor először randira hívott és oaadta azt a rózsacsokrot. Ugyanez a mosoly volt az arcán.
Mostmár tényleg elhiszem, hogy ő azóta tisztán szeret engem.

Yoongi megsimította az arcomat, majd megcsókolt és közben lassan a fejem felé emelte a karjaimat a fal mentén. Egymáshoz szorította a csuklóimat és a kezével a fejem felett tartotta. A másik kezével végigsimított a combomon és felfelé haladva becsúsztatta tenyerét a felsőm alá. Lassan és érzékien haladt egyre feljebb, majd a derekamnál fogva mégközelebb húzott magához.
- Khmm... - köszörülte meg a torkát a doktor úr, aki mindeközben az ajtóban állt és jól szórakozott...
Yoongi vadul, de nem túl erősen beleharapott az alsó ajkamba, majd elengedett.
- Remélem, élvezte a látványt! - szólalt meg Yoongi. Ezekszerint ő is érezte, hogy az orvos végig minket nézett.
- Csak azért jöttem, hogy elmondjam, még ma elvihetik Jung Hoseok - ot.
- Köszönjük! - feleltem, majd szomorúan megsimogattam Hoseok fejét. Mikor ébredsz már fel?
Yoongi megragadta a csuklómat és magához rántott.
- Ahh... Yoongi! - szóltam rá mikor éreztem, hogy nagyon megszorítja a csuklómat.
A fiú nem felelt, csak felemelte a fejemet az államnál fogva és megcsókolt.
- Szia Madison! - búcsúzott el.
- Szia! - forgattam a szemem.
Yoongi nevetett egy kicsit, látván, hogy nem nagyon örülök annak amiket itt leművel, de ő élvezte, hogy erősebb nálam. De természetesen, csak fizikailag! Úgy is csak alig erősebb nálam!
- Ahhh... Madison - ébredezett Hoseok.
- Hobi! Jól vagy?
- Ahhh... - ült fel az ágyában. - Ú... úristen! Úristen Madison! - temette arcát a tenyerébe, mikor meglátta Leyla holttestét.
Nem tudtam mint csinálni, úgyhogy csak megöleltem és próbáltam megnyugtatni őt.