Medison szemszöge :

Az első, amit megláttam reggel, Yoongi volt.
- Jó reggelt! - mosolygott.
Ez a mosoly valahogy...
más volt, mint eddig.
Lágy és őszinte volt. Még sosem láttam ilyennek.
- Neked is! - ültem fel az ágyamban.
Yoongi újra elmosolyodott, majd egy tulipánt nyomott a kezembe.
- Ez a tiéd.
- A kedvencem - szagoltam meg.
- Igen. Tudod... már egy ideje azon tűnődöm...
Mi lenne ha, újra együtt lennénk? - pillantott fel egy pillanatra. Erre nem tudtam mit reagálni, így folytatta - Mi lenne ha, adnál mégegy esélyt? Csak egy útolsót.
- Yoongi... már megmondtam, hogy nem - ráztam meg a fejem.
Kicsit megsajnáltam...
Meg sem érdemlem ezt a szép virágot.
- MIÉRT NEM? - ordibált - MIÉRT NEM VAGY KÉPES ADNI EGY KIBASZOTT ESÉLYT?! EZ OLYAN NAGY KÉRÉS NEKED? BAZDMEG!! - üvöltött. Az arca vöröslött a dühtől - Olyan boldogak voltunk. És lehetnénk...
Miért nem szeretsz?
- Én... - fakadtam sírva, mikor meghallottam a rendőrök szirénáját.
Te jó ég!
Vége!
Mostmár örömömben sírtam.
- Mi ez? - pattant fel a székről.
Az ablakhoz sétált, elhúzta a függönyt, majd szemügyre vette a kint álló kommandósokat.
- B***a meg! - nézett rám - Ez a te műved? Tényleg nem szeretsz?
- Ha akarnám, sem tudnálak többé szeretni.
- Nem! Nem! Te az enyém vagy! Nem mehetsz el te is! Kellesz nekem!!! - csapott le ajkaimra.

De...
Mi az, hogy nem mehetek el én is?
- Min Yoongi! Tudjuk, hogy odabent tartózkodik! - kiáltották a rendőrök.
Yoongi rájuk sem hederített.
Tovább csókolt. Egyre jobban fogyott a levegőnk, de Yoongi ennek ellenére sem engedett el. Majdnem elájultam...
Nem tudtam eltolni magamtól, Yoongi túl erős hozzám képest.

- Szeretlek Taylor! - simította meg az arcom.
- Mi? - eszméltem fel - Te...te Taylor - nak szólítottál.
- Csak mert... annyira hasonlítasz rá. Szerettem őt, de...
- Kezeket a tarkóra! - kiáltotta a rendőrség.
- A törvény nevében, letartóztatom önt... - ordította egy másik.
- De? - vágtam a szavába.
Muszáj volt megtudnom mi történt a testvérünkkel. Persze ez nem a legjobb időpont erre, de mikor máskor, ha nem most? Élete hátralévő részét úgyis a bőrtönben ülve tölti el. Legalábbis, remélem.
- Megöltem... - vallotta be.
Mindenre fel voltam készülve, de erre nem.
Arcomat a tenyerembe temettem és sírtam.

A rendőrök már majdnem megbilincselték, mikor Yoongi kirángatta magát a rendőrök markából.

- Ő megcsókolt egy fiút! Azt mondta szeret! De mégis ezt tette velem! Féltékeny voltam... elborult az agyam és én csak... Medison értsd meg! Szeretlek! Számomra csak te létezel! Medison! - ordított.
A rendőrök alig bírtak vele. Yoongi túl erőben volt. Még így is, hogy egyedül volt tíz rendőrrel szemben.
- Kérem vigyék el - mondtam sírva.
- Te sem szeretsz... - ébredt rá Yoongi - Tudod... mikor megöltem Taylor - t, boldog voltam. Jól esett! A vére... Isteni látvány volt. És tudod, mindig eszembe juttatod őt! Ahogy ott feküdt a padlón. Élettelenül... még meg is b@sztam! - nevetett.
- Undorodom tőled Min Yoongi! Gyűlöllek!

A rendőrök még csak most szembesültek azzal, hogy kivel állnak szemben.

Yoongi - nak megint sikerült kiszabadulnia a rendőrök kezei közül.
- KELLESZ NEKEM!! - csapott le ajkaimra - Senki nem szakíthat el tőlem! Te az enyém vagy! Hozzám tartozol! - fakadt sírva. Lábai összecsuklottak, Yoongi pedig a földre zuhant.

A rendőrök mind tudták, hogy ez a megfelelő pillanat. Ki kell használni Yoongi gyengeségét.

Az egyik biztos úr egy pisztolyt fogott Yoongi - ra, majd habozás nélkül meghúzta a ravaszt.