Medison szemszöge :

- Hoseok... - rohantam sírva a karjaiba.
- Mi a baj?
- Yoongi...
- Mit csinált veled?
- Semmit csak... ma... beszéltem vele és...
- Mi? Medison! Te vele találkoztál?
- Nem erről szó sincs. Csak... elmentem Emily - hez Yoongi pedig... hát ő is ott volt.
- Ahh... ezt nem hiszem el! De ugye nem bántott?
- Nem dehogyis.
- Ezt egyszer s mindenkorra le kell zárnunk! Meg kell értenie, hogy már nem szereted őt - rázta a fejét.

Nem mertem elmondani az igazságot. Azt, hogy még mindig szeretem. Nem akartam elveszíteni Hoseok - ot.
- Megvan! Börtönbe kell juttatnunk.
- Ez az egyetlen megoldás.
-  De hátha akad még más is...
- Medison! Azt hittem meg akarsz szabadulni tőle.
- Ez így is van, csak...
- Csak? - vágott a szavamba.
- Csak... nem hinném, hogy ez az egyetlen megoldás. A börtön elég durva. Még Yoongi - nak is.
- Elmondjam én mit gondolok? Hogy te még mindig szereted.
- Mi? Mi... miről beszélsz Hoseok? E.. ez nem igaz!
- De igen! Látom hogy hazudsz Medison!! - kiáltott.

Hoseok hátat fordított nekem.
- Az lesz a legjobb ha most megyek... - jelentettem ki, könnyeimel küszködve.
- Igen! Menj csak! Menj vissza Yoongi - hoz. Csak azt mond meg nekem... mi értelme volt ennek?
- Hoseok! Te meg mégis miről beszélsz? Én Emily - hez megyek.
- Csak arra válaszolj, mi értelme volt ennek az egésznek?
- Hoseok... én szerettelek. Az elején. De aztán jött Yoongi és...
- Értem. Hát jó! Menj!

Nem volt értelme maradni. Inkább elmentem.

***

Becsengettem és vártam.
- Medi! Szia! - mosolygott Tae.
- Bejöhetek?
- Hogyne! Valami baj van? - kérdezte.
Már nem bírtam. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
- Hoseok és én... szakítottunk.
- Oh... hát ez...
- Most mihez kezdjek Taehyung? Nélküle... minden olyan más.
- Nagyon sajnálom.
- Nem is tudom elképzelni nélküle az életemet.
- De hát miért szakítottatok?
- Azt hiszi, még mindig szeretem Yoongi - t. De én... nem szeretem - bizonytalanodtam el.
- Medison! Te még mindig szereted őt?
- Igen Taehyung! Úgy utálom ezt! Annyira szeretem de...
- Mi az?
- Hoseok fontosabb nekem!

Még csak most értettem meg! Hisz Hoseok sokkal többet jelent, mint Yoongi. Persze Yoongi - t is szeretem, de Hoseok - ot mégjobban szeretem.

- Akkor mire vársz? Menj és békülj ki vele - bíztatott Tae.
- Köszönöm - öleltem át.

***

Mikor kiértem a házból rohanni kezdtem. Úgy futottam, ahogy csak bírtam.

- Hoseok! - kopogtam be az ajtaján - kérlek engedj be!
Az ajtó hirtelen kinyílt. De nem az nyitott ajtót akire számítottam. Yoongi volt az.
Csak nézett rám... majd egy félmosolyra húzta a száját.
Semmit sem mondott. Némán elsétált mellettem. Amint megláttam a kezeit, és a ruháit, amit vér borított, tudtam, hogy baj van. Gyorsan beszaladtam a házba és megkerestem Hoseok - ot. A nappaliban találtam rá.
- Medison... - mosolyodott el.
- Shh... ne beszélj! - kotortam elő a telefonomat.
- Sajnálom. Szeretlek - köhögött.
- Hoseok... kérlek ne beszélj!
- Te nem szeretsz? Ké... kérlek... mond meg a...az igazságot.
- Szeretlek! Szeretlek Hoseok! Mindennél jobban!
- Olyan gyönyörű vagy... - mondta.
Egy mosoly hagyta el ajkát, majd lehunyta szemhéjait.
- Ne! Ne! Hoseok! Kérlek... mondj valamit! Akármit! Mond, hogy szeretsz! Vagy mond, hogy utálsz! Mond hogy szép vagyok! Vagy mond, hogy csúnya vagyok! Szólíts a nevemen! Csak mégegyszer! Had halljam a hangod! Még utoljára! Szólíts a nevemen!! - fakadtam sírva.
- M...Medi...so...Medison... - mondta halkan.