Madison szemszöge:

Hoseok gyengéden átölelt és próbált megnyugtatni.
- Elmegyek sétálni - közöltem a vigasztaló fiúval.
- Medi! Hisz odakint szakad az eső!
- Nem érdekel!!! - üvöltöttem teljes erőmből. Hoseok megijedt egy kicsit aztán bólintott.
- Akkor menj! - fordított hátat.

Tudtam, hogy Hoseok - nak nagyon rosszul esett, hogy olyan hangnemben beszéltem vele, de képtelen voltam uralkodni az érzéseimen.
Amint kiléptem a házból megtorpantam.
Olyan volt, mintha csak akkor realizáltam volna igazán, hogy Emily elmegy. Ahogy eszembe jutott, hogy Emily már holnap ilyenkor már nem lesz itt, a sírás a torkomat szorongatta. Képtelen voltam elengedni. Nem megy.
- Mi ez? - emeltem fel a kezem. Elállt az eső? Ohhh...
Úgy éreztem, a szívem kihagyott egy ütemet mikor megláttam Yoongi csillogó szemeit. - Yo... Yoongi!
- Szia Medi! - húzta apró mosolyra a száját.
- Mit keresel itt?
- Csak gondoltam, nem lenne jó ha tüdőgyulladást kapnál.
- Ühüm, és véletlen pont erre jártál, megláttad, hogy itt vagyok, felém tartottad az esernyőd és most azt hiszed ezzel életet mentettél?
- Látom nincs jó kedved.
- Húú gratulálok Sherlock! Rájöttél? Képzeld, a húgom elmegy. Miattad.
- Ohh... erről nem tudtam.
- Mostmár tudod - feleltem, majd elsétáltam.
- Medi, várj már! - futott utánam. - Sajnálom!
- Ne fáradj, nem kell úgy viselkedned, mintha szomorú lennél miatta.
- Miért engem okolsz? Gondolod, hogy együtt kellett volna maradnunk, mikor téged szeretlek és nem őt?
- Ohh... Yoongi! Fejezd már be!
- Nem Medi! Te fejezd be! Ne ellenkezz! Őrülten szeretlek és soha nem leszek képes másképp érezni irántad! - vette le a kabátját és rám terítette.

Nem akartam elfogadni, de tényleg fáztam.
Yoongi a vállamra tette a kezét, majd lassan lecsúsztatta a derekamra.
A fiúra néztem ő pedig lassan magához húzott és megölelt.
- Ahhh... manó! - sóhajtott.
Éreztem a lehelete foróságát a bőrömön.

Yoongi ölelései sosem voltak lágyak és gyengédek. Mindig úgy éreztem, félt, hogy elveszít.
- Mennem kell - bújtam ki a karjai közül.
- Ne kísérjelek haza?
- Nem kell. És köszönöm! - vettem le a kabátját.
Yoongi elvette, majd egy kukába dobta.
- Legalább ezt had adjam neked! - nyomta a kezembe az esernyőjét.
- Ahhh... jó! - fogadtam el.
- Szeretlek manó! - nyomott egy forró csókot a homlokomra.