Emily szemszöge :

- Héj, héj, héj Emily! Mi a baj? - kérdezte Jin, mikor elmentem mellette.
Nem válaszoltam csak tovább sétáltam.

A szobámban leültem az ágyamra és mégjobban sírni kezdtem.

- Emily? - kopogott Jin.
Gyorsan letöröltem a könnyeimet. Nem akartam, hogy így lásson. Ő volt az egyetlen aki megértett. Mindig meghallgatott.
- Igen, gyere.
- Minden oké?
- Igen, persze csak...
- Emily! Kérlek ne hazudj!
- Ahh... az igazság az, hogy semmi sincs rendben.
- Akarsz róla beszélni?
- Nem. Csak... szeretnélek megölelni.

Volt, hogy nem is kellett elmondanom, mi a bajom. Jin ölelése épp elég volt ahhoz, hogy megnyugtasson.
- Köszönöm - suttogtam.

Jin szemszöge :

Emily - nek nem az  kellett, hogy valaki meghallgassa őt.
Csak egy nagy ölelésre volt szüksége. Semmi másra.

Miközben öleltem, elaludt.
Kicsit meglepődtem. Miért aludt el?

Óvatosan befektettem az ágyába és betakartam.
- Szép álmokat Emily - mosolyogtam az alvó lányra.

Vajon miken ment keresztül? Fogalmam sincs mi történhetett vele és ez zavar. Megpróbálom felvidítani.  De addig is hagyom, had  pihenje ki magát.

- Oh... Jin! Szia! - köszönt Rm.
- Szia... mit keresel itt?
- Ugyanezt én is kérdezhetném.
- Ne kerüld a támát Namjoon!
- Csak gondoltam... megnézem, hogy van Emily.
- Most alszik. Gyere vissza később.
- Jó - fordított hátat.

Ez... fura volt. Mi ütött Namjoon - ba? Nem szokott így viselkedni.