Emily szemszöge :

Kaptam egy üzenetet Medison - tól. Azt írta, már úton vannak. Halkan kimásztam az alvó Yoongi mellől. Az ajtóban még utoljára visszanéztem rá. Nem tudtam megállni... egy apró puszit nyomtam ajkaira.
- Hát te is elmész? Te is elhagysz engem? - kérdezte Yoongi rekedtes hangon.
- Én...
- Nem baj! Menj csak. Úgyis visszaszerezlek - vigyorodott el.
Yoongi nem ellenezte azt, hogy elmegyek. Épp ellenkezőleg! Furcsa volt, de kihasználtam és elmentem.
- Szia! - mosolygott Hobi.
- Megcsináltuk Emily! - ölelt meg Medi.
- Igen. De mostmár menjünk innen.
- Oké - bólintott Medison.
Kettesével szeltük a lépcsőfokokat. Csak minél előbb el akartunk tűnni innen. Beültünk Hoseok kocsijába és már indultunk is. Egész úton azon gondolkodtam, Yoongi vajon miért hagyta, hogy elmenjek?
De amit ezután mondott...
Elfogott a félelem. Mindenem remegni kezdett. Fél sem tudom dolgozni min kellett keresztül mennem amíg ott voltam.
" - Úgyis visszaszerezlek,,
Soha többé nem akarom látni azt az önelégült vigyorát. Bár sosem tudhatom... mikor figyel engem. Én és Medison gyanútlanul vásároltunk, mire jött Zack és... innentől... nem emlékszem pontosan mi történt.

Néhány nappal később :

(Emily szemszöge)

Az elmúlt napokat végigszenvedtem. Nem tudom feldolgozni...
Hoseok és Medison szerint jobb lesz itt nekem...
Mármint a BTS többi tagjával egyházban. ( Jin, Jimin, Junkook, Taehyung és persze Namjoon)
Igen. Itt sokkal jobb! Namjoon - nal egy házban. Igazuk volt! Persze megértem, hogy le akarnak koptatni. Ráadásul részben az én hibám is, mert nem tudtam elmondani Medi - nek, hogy mi történt Nam és köztem. Azt sem tudja, hogy Yoongi üzletet csinált belőlem. Szépen fogalmazva 😒   Cora - n kívűl senki sem tudja. Aztán ki tudja ő kinek újságolta el.

*kopogás*

- Igen?
- Szia Emily! Csak én vagyok. Bejöhetek? - nyitott be Jin.
- Persze - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Szia! Hoztam neked ebédet.
- Oh... igazán nem kellett volna. Köszönöm.
- Nincs mit. Már jobban vagy?
- Igen - mondtam. Az évek során... megtanultam hogyan kell hazudni. Ez az  én pajzsom, ami mögé elrejthetem a könnyeimet.
- Akarod..., hogy maradjak? - kérdezte szégyenlősen Jin.
Láttam rajta, hogy neki is szüksége van a társaságra. Habár én szívesebben vagyok egyedül, ő szereti megosztani a gondolatait és érzelmeit másokkal.
Elmondta, hogy szerinte ő a legutáltabb tag a BTS - ben és ő kapja a legkevesebb figyelmet.
- De talán nem is olyan nagy baj. Mert így nem veszik észre ha hibázom. Ha véletlenül megbotlok a színpadon. Ha az ARMY - k egy cikket olvasnak a BTS - ről és én kerülnék sorra, csak továbblapoznak. Olyan mintha nem is lennék tagja a BTS - nek. Néhány napja... komolyan elgondolkoztam azon, hogy kilépek. De nem hagyhatom cserben a többieket.
- Jin... ez viccnek is rossz. A BTS 7 tagból áll. És nélküled már nem lenne ugyanaz.
- Talán igazad van. Na, mindegy nem is zavarok tovább. Kösz, hogy meghallgattál. Jó étvágyat.
- Köszönöm. Szia.

Bevallom jó érzés volt beszélni valakivel. Még akkor is, ha én nem önthettem ki a szívemet. Talán nem is magányra, hanem társaságra van szükségem. Mielőtt meghallgattam volna Jin problémáit, azt hittem csak én vagyok boldogtalan. De tévedtem.