Yoongi kórházba került, ugyanis autó balesetet szenvedett. Medi próbálta megtudni hogy van Yoongi. De az orvosok nem adtak választ a lány kérdéseire. Madison siető lépteket hallott.
Egy pillanatra felnézett, hogy megtudja ki az.
- Medison... - erőltetett mosolyt az arcára Hoseok.
A lány némán magához szorította Hoseok - ot, majd leültek.
- Hogy van Yoongi? - kérdezte nyugtalanul a fiú.
Az aggodalma érthető volt, hiszen ő volt Yoongi legjobb barátja.

Annak ellenére, hogy Medison - nak semmi kedve nem volt beszélgetni, úgy érezte muszáj válaszolnia. De valójában csak vissza akart menni a szobájába, befeküdni a puha ágyába és sírni addig, ameddig el nem
alszik. A lányt a könnyek ringatták álomba, minden este. Álmaiban még mindig Yoongi - val volt. Ott ő volt a barátnője, az egyetlene...
Az álmaiban újra boldog lehetett.
De minden reggel sírva ébredt, mert tudta, hogy Yoongi és ő, csakis az álmaiban lehetnek együtt.

- Hahó! Medi! Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte J hope.
- Öhm... persze. Csak elkalandoztak a gondolataim. Mit is kérdeztél?
- Áh... mindegy, nem érdekes - legyintett.
- Hát jó...
- Fáradtnak tűnsz.
- Ami azt illeti... nem sokat aludtam az éjjel - vakarta meg tarkóját.
- Pihenned kell.
- Áh... nem, nem szükséges.
- De igen. Legalább egy kicsit. Haza kísérjelek?
- Hmm... miért ne?

Amíg sétáltak, Hoseok megfogta a lány kezét, jelezve neki, hogy rá mindig számíthat. Medison Hoseok - ra nézett, majd elmosolyodott.

Mikor hazaértek Hobi gyorsan betolongott a házba.
Medison ismét magához szorította Hoseokot.
- Jó hogy vagy nekem - suttogta Medi.
- Most mennem kell. De nyugodtan szólj ha kell valami. Esetleg egy barát, akinek kiöntöd a szíved, vagy ilyesmi... Rám számíthatsz - mosolygott a fiú.
- Köszönöm. Szia! - integetett.