Hoseok szemszöge :

Aggódom?
Az nem kifejezés!
Hogyan lehet, hogy Medison csak úgy elájult? Arról nem is beszélve, hogy ez már nem az első alkalom!
- Doktor úr! Kérem mondjon valamit! Mi történt Medison - al?
- Ez csak egy vasovagális syncope.
- Vagyis?
- A vasovagális syncope maga a közönséges ájulás, amit félelem, erős fájdalom, érzelmi megterhelés, huzamos állás vált ki. Fiatal korban gyakoribb, rövid ideig tart, nincs maradványtünete. Ennyit érdemes tudni erről. A lánynak sokat kell pihennie. Sem fizikai, sem szellemi megterhelés nem érheti. Ez fontos.
- És mikor szabad hazamennie?
- Még ma hazamehet. Ha szabad, feltennék egy fontos kérdést.
- Mit szeretne tudni?
- Fordult már elő ilyesmi korábban is?
- Igen.
- Jól van. Köszönöm.
- Várjon! Ez baj?
- Nem. Mint mondtam ez fiatal korban gyakran előfordul. Nyugodjon meg uram.
- Be lehet menni hozzá?
- Igen. Egész nyugodtan. Menjen csak.
- Köszönöm - hajoltam meg.

***

Otthon :

- Hoseok... - forgolódott Medison.
- Felébredtél? - sétáltam az ágyhoz - Minden oké?
- Vissza szeretnék menni a tengerhez.
- Nem, nem. Neked most pihenned kell.
- De hiszen jól vagyok! - ült fel hirtelen az ágyában - Ahh... szédülök.
- Feküdj vissza.
- De ígérd meg, hogy holnap elmegyünk a tengerhez.
- Majd meglátjuk.
- De Hoseok!
- Ha jobban leszel, igen. De ahhoz pihenned kell.
- Ígérd meg!
- Megígérem szerelmem - simítottam meg az arcát.
- Hoseok!
- Igen?
- Szeretlek.
- Én is téged. Bármi is történjék, rám számíthatsz. Mindig itt leszek neked.
- Köszönöm.
- Ugyan... nem kell megköszönnöd.
Nem vagy éhes, vagy szomjas? Ne hozzak valamit?
- Nem köszönöm.
- Hát jó. Én most elmegyek a boltba. Szeretnél valamit onnan?
- Nem. Csak siess vissza.
- Oké. Szia - nyomtam puszit a homlokára.

Szerencsére nem kell messzire mennem, hogy eljussak a boltba, így gyalog mentem. Megvettem a listára felírt ételeket, majd kifizettem.

Siettem. Egy percre sem akartam magára hagyni Medison - t, de már muszáj volt, mert semmi sem volt otthon. Mire hazaértem már besötétedett. Na jó... talán mégsincs túl közel az a bolt, de ahhoz képest hamar megjártam.

Benéztem Medison szobájába.
Olyan édesen alszik...
Gyorsan megfürödtem, aztán én is lefeküdtem aludni.

Fontolóra vettem, hogy befekszem Medi mellé, de...
inkább a kanapén alszom.
Nem tudom miért.
Nem akarom elsietni ezt az egészet, de gyakran érzem, hogy egyszerűen nem jutunk egyről a kettőre.

Tudom, hogy Medison az egyetlen akit szeretek. Vele fogom leélni életem hátralevő részét. Ez biztos.
De egyelőre nem akarok csóknál tovább menni. És szerintem ezzel Medison is így van.

Medison szemszöge :

Reggel :

Még csak én voltam ébren. Valamiért felkeltem. Nem értem...

4:35??

- Te jó ég! Ilyen korán? - dőltem vissza a párnák közé.
Azt tudtam, hogy korán van, de, hogy ennyire...

Annak ellenére, hogy korán volt nem aludtam vissza. Úgy éreztem szükségem van egy jó kis sétára. De előbb...

- Mit vegyek fel? - álltam tanácstalanul a szekrényem előtt.
Ahogy végigvezettem tekintetem a ruhákon megláttam egy kabátot.
- Ez... nem az enyém - vettem ki a szekrényből a kabátot.
- Ez... Yoongi - jé.
Hirtelen ötletnél fogva megszagoltam.
Ez az ő illata...

Úgy döntöttem elviszem neki. Egyrészt, mert úgyis sétálni volt kedvem, másrészt meg, ezzel próbálom elmondani neki, hogy ami köztünk volt, annak vége! Persze,imádtam amikor nekem adta a dzsekijét, amikor apró puszika hint a nyakamra, amikor becézget... Na jó! Ezt most fejezd be Medison!

Hol is tartottam? Ja igen! Ruhák!
Na lássuk...

- Mondjuk... ez!

Felvettem, aztán elindultam.
Már jobban vagyok. Mi több, sokkal jobban érzem magam.
Jól esik egy kicsit kiszellőztetni a fejem.

***

Bekopogtam Yoongi - hoz, majd elgondolkodtam. Biztos, hogy ez helyes? Még elmehetek!