Olyan Finom Az Illatod!
Madison szemszöge:
Miután Yoongi nagylelkűen kifáradt a fürdőszobából megfogadtam, hogy mostantól mindig kétszer is leellenőrzöm, hogy bezártam - e az ajtót.
- Kész vagyok! Mostmár mehetsz - mondtam Yoongi - nak amikor kiléptem az ajtón.
Yoongi megint végigmért, tekintete megállt a lábamon.
- Te nem jössz velem?
- Nem. Na igyekezz, már így is tíz óra van.
- Tök mindegy mennyi az idő, velem minden perc öröm.
- Így van! - feleltem gúnyosan.
Yoongi hamar megfürdött én pedig ezalatt megcsináltam az ágyat. Éppen a párnákat igazítottam meg, amikor Yoongi a hátam mögé osont. Azt hittem, megint valami hülyeség jár a fejében, de Yoongi csak átölelt hátulról.
- Ugye nem haragszol? - kérdezte szomorúan. - Azt hittem magányos vagy.
- Nem voltam az. Tudod, fürödni így szokás. Egyedül!
- Néha jobb eltérni a szokásoktól - felelte, majd az ágyra ugrott.
- De Yoongi! Most csináltam meg, te meg széttúrod!
- Jaj manó! - rántott le maga mellé, majd közelebb hajolt és megszagolta a nyakamat. - Olyan finom az illatod - nyomott egy puszit a nyakamra.
- Ez az új szokásod? - kuncogtam
- Úgy tűnik. De csak azért csinálom, mert az illatod ugyanolyan, mint amilyen volt. És akkor mindennap érezhettem - felelte aztán pedig motyogott valamit, amit nem hallottam, pedig ott voltam mellette.
Talán nem akarta, hogy halljam.
- Miért szeretsz engem ennyire? Mi az, ami ennyire megfogott bennem?
- Te vagy az, akivel leakarom élni az egész életemet. Senki mást nem tudnék elképzelni, csak téged. És én mindent szeretek benned. Számomra hibátlan vagy. Csak te érdemled meg a szívemet. Csak te vagy rá méltó. Én mikor leszek méltó arra, hogy nekem add a szíved?
- nézett rám. Az utcáról beszűrődő fény halványan megvilágította a fiú arcát. Láttam rajta a szomorúságot. És ez engem is minden alkalommal elszomorított. Kénytelen voltam megölelni Yoongi - t. Éreztem, hogy nagyon fáj neki, hogy nem szeretem őt viszont. Amikor elengedtük egymást, Yoongi lágyan megsimította az arcom.
- Ez meg mi? - kérdeztem az egyik autóriasztó hallatán. - Yoongi ez nem a te autód?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro