Yoongi szemszöge:

- Na jó, akkor szia Yoongi!
- Szia Chim! Jó éjt!
- Jó éjt! - tette le a telefont.
Tényleg jó volt vele beszélni. Jobb kedvre derített, főleg a kis története Tae - ről.

Ahogy hátradőltem a kanapén eszembe jutott, hogy tudnám elfelejteni Medi - t. De az túl veszélyes... ha megint függő leszek, már nem tudok leállni. Inkább szenvedek.
Mondjuk... mindkétféleképpen szenvedek úgyhogy...
Ahh nem! - néztem a telefonomra. Ki az, már megint?
- Szia Yoongi!
- Szia! Mivan?
- Jimin írt, hogy rendezzünk egy bulit Medi - nek.
- Ja, igen.
- Szerintem ez jó ötlet! A holnap jó?
- Öhm... persze, de... Medi? Jól van?
- Persze, szerintem nem lesz baj.
- Oké. Akkor holnap.
- Majd írok, hogy mikor lenne jó.
- Oké, szia! - tettem le.

Madison szemszöge:

- Már alig várom! Nagyon jó lesz! Végre megint láthatjuk a többieket! Már te is várod, ugye? Már te sem láttad Tae - t egy ideje. Biztos örülni fog neked - mondta Hobi.
Olyan boldog volt, ellenben velem. Nyomasztott Yoongi viselkedése. A szavai jártak a fejemben és nem tudtam másra gondolni.
- Igen, én is várom - bólintottam.
- Medi, jól vagy? - kérdezte Emily.
- Persze! Köszönöm, hogy mégis maradtál!
- Hogy mehettem volna el? Ahh... Medi! Nagyon megijedtem! - ölelt át.
- Ugye, te is eljössz holnap?
- Hát...
- Emily kérlek!
- Jó, jó! De csak a te kedvedért.
- Köszi!
- Na jó Emily, szerintem mi megyünk - szólalt meg Hoseok.
- Oké. Szia Medi! - szorított magához újra. - Sziasztok! - integetett.

***

- Végre itthon vagyunk! - ugrottam a kanapéra.
- Nagyon hiányoztál Medi! - ölelt át Hobi.
- Te is nekem! - bújtam hozzá mégközelebb.
- Medi én nagyon sajnálom...
- Mit?
- Ami történt. Jobban kellett volna figyelnem rád.
- Hobi ez nem a te hibád! Ne magadat okold!
- De Medi én annyira féltem, hogy elveszítelek! És én engedtelek el sétálni!
- Nem tudhattuk előre!
- Tudom, de... akkora idióta voltam, hogy hagytalak elmenni!
- Nem Hobi! Fejezd be! Nem te vagy a hibás!
- Annyira szeretlek Medi! Soha nem szerettem még senkit így, mint téged - szorított magához.