Yoongi szemszöge :

Azt hiszem elaludtam. Emily a vállamra hajtotta a fejét és aludt. Óvatosan felálltam, majd elhagytam a szobáját.

- ZACK!!!
- Igen uram?
- Vidd át Emily - t egy másik szobába, ahol van fűtés és ágy is.
- Igen uram!
- Ja, és ha hozzá mersz érni... meghalsz. VILÁGOS?!
- Igen uram.
- Most mire vársz? Tapsra?
- Nem uram. Elnézést - indult el.

Azt akartam, hogy Emily semmiben se szenvedjen hiányt. Később megnézem, hogy van. Medison nagyon aggódik érte, ahogy Emily is Medison - ért.

Épp Medison - hoz igyekszem.
Amint beléptem a szobába, megláttam az alvó lányt.
Elmosolyodtam, majd befeküdtem mellé és szorosan átöleltem.

- Engedj el - motyogta.
- Nem!
- Yoongi...
- Nem engedlek el.
- Emily jól van?
- Igen.
- Ezt most higgyem is el?
- Soha nem hazudnék neked.
- Az egész kapcsolatunk egy hazugságon alapult. Már nem tudok hinni neked.
- Hoseok sem az, akinek hiszed...
- Uram! Kész vagyok - rontott be Zack.
- ZACK! TAKARODJ KI INNEN, VAGY ESKÜSZÖM AKKORÁT LEB@SZOK NEKED, HOGY AZT NEM ÉLED TÚL!
- Na de uram...
- Kifelé!
- Elnézést - ment ki a szobából.
- Olyan finom az illatod.
- Yoongi... fejezd már be. Én nem szeretlek téged. Értsd meg!
- Shh... - helyeztem mutató ujjamat a lány szája elé. - túl sokat beszélsz.
- Csak azt áruld el... miért szeretsz. Miért nem tudsz elfelejteni. Mi az ami megfogott bennem. Egyszerűen nem értem.
- Szeretlek. Azért, aki vagy. Aki tegnap voltál,aki ma vagy és aki holnap leszel. Szeretlek... azért, mert te vagy. Tudod... miután szakítottál velem... próbáltalak elfeledni és keresni valakit, aki potólhat téged. De rájöttem, hogy téged senki sem potólhat. Minden lányban téged kerestelek. Később ráeszméltem, hogy soha nem fogok még egy ilyen különleges, bájos, kedves, odaadó... lányt találni, mint amilyen te vagy Medison - vallottam be.

Az érzelmeimet nem tudom megfogalmazni. Nem tudom mihez hasonlítani, mert amit Medison iránt érzek már évek óta megfogalmazhatatlan.