Madison szemszöge:

Miután Hobi jó éjszakát kívánt, úgy tettem, mintha én is elfelejtettem volna, hogy mondani akartam neki valamit.
Amúgysem volt fontos. Csak azt akartam, hogy tudja, nem akarom őt elveszíteni.

Másnap reggel:

- Jó reggelt Emily! - simítottam meg a haját.
A lány lassan nyitotta ki a sírás által felpuffadt szemét.
- Jó reggelt! - felelte.
- Mit szeretnél reggelire?
- Ohh... nem kell semmi, már megyek is.
- Miért nem maradsz?
- Én elmegyek, Madison! - nézett rám komolyan. Ezt most hogy érti? Ugye nem úgy, mint az álmomban? - Tegnap eldöntöttem. Már a repülőjegyet is megvettem. Visszautazok Los Angeles - be.
- Pont erről álmodtam - hajtottam le a fejem szomorúan.
- El kell mennem! Nem bírok itt maradni!
- És mi lesz velem?
- Te boldog vagy itt.
- Boldog... - ismételtem el ezt a szót halkan. - Emily! Te nem érted...Annyira hiányoztál amikor ott dolgoztál és... aztán végre ideutaztál! Én nagyon boldog voltam, hogy végre látlak. És most... - csuklott el hangom. - megint elmész.
- Medi, meg kell értened! Én itt nem érzem jól magam. De nem baj. Ha ellenzed is, elutazom. Ezt már eldöntöttem. És most megyek, még úgyis össze kell pakolnom - indult az ajtó felé.
- Emily várj! - ragadtam meg a csuklóját. - Mikor indulsz?
- Holnap, tizenegykor.
- Akkor had vigyünk el!
- Tényleg? - kérdezte meglepve.
- Ha úgy gondolod, hogy ott jobban leszel, menj! Nem tartalak vissza. De ne tűnj el, ezt ígérd meg!
- Jó. Írni fogok, megígérem!
- Hiányozni fogsz! - szorítottam magamhoz.
- Jól van! - tolt el magától. - csak holnap megyek - közölte.
Kicsit megbántott és úgy éreztem nem érti mennyire szeretem, de ő sosem volt az az ölelkezős típus. - Akkor szia! - nyitotta ki az ajtót.
- Szia! - feleltem könnyes szemmel.
- Nyugi Medi, talán jobb lesz ott neki - lépett mögém Hobi.
- De nem értem miért nem marad. Még miattam se.
- Medi ő egy felnőtt nő, aki most hozott egy döntést. És ezt tiszteletben kell tartanod, még akkoris ha nehéz.
- Akár felnőtt nő, akár nem, ő mindig a kis húgocskám marad.
- És ez így van rendjén.
- De rossz, hogy nem láthatom majd. És Taylor... őt már soha nem láthatom, Emily - t pedig még lenne alkalmam. De elmegy - tört ki belőlem a sírás.