Madison beszállt a bőrtön előtt parkoló autóba.

A hazafelé vezető úton csend volt. Senki sem szólalt meg.
Taehyung azon gondolkodott, vajon mi történhetett a bőrtönben, hogy Madison ilyen csendes.
Medison egész úton arra törekedett, hogy visszatartsa könnyeit. A sofőr pedig vezetett.
Amint haza értek, Taehyung faggatni kezdte Medi - t.
- Mi történt?
- Semmi.
- Na!
- Taehyung... nincs kedvem ehhez!
- Héj! Minden rendben? - emelte meg Medi állát, hogy a lány a szemébe nézzen.
Madison nem bírta ki, hogy ne mondja el, mit tudott meg.
- Nem Taehyung! Semmi sincs rendben! Te... te segítettél neki... - sírta el magát Medison.
Annak ellenére, hogy Medi össze - vissza beszélt, Taehyung rögtön tudta mire gondol.
- Yoongi elmondta neked?
- Előbb utóbb úgyis megtudtam volna. Talán azt hitted, hogy örökre eltitkolhatod előlem?
- Reméltem...
- Hogy tehetted?
- Madison! Yoongi hangja olyan kétségbeesett és elveszett volt a telefonban. Muszáj volt segítenem neki!
- Ez nem magyarázat!
- Én csak... megesett rajta a szívem.
- Nem Taehyung! Neked nincs szíved! Hogy voltál képes ezt tenni velem? De legfőképp Taylor - ral? És miért titkoltad el előlem?
- Medi, értsd meg! Én... elakartam neked mondani, de nem tudtam, hogyan. Nem akartalak elveszíteni. Kérlek bocsáss meg nekem!
- Nem megy...
- Madison! Kérlek!
- Csak... adj egy kis időt.
- Rendben - hagyta el a szobát egy sóhaj kíséretében - Madison!
- Igen?
- Remélem egyszer meg tudod bocsátani a bűneimet. És még valami! Nagyon szeretlek - csukta be maga mögött az ajtót.