Yoongi szemszöge:

- Fogd már be! - mosolyodott el Medi. - Nem te mondtad, hogy pihennem kell?
- De.
- Hát így nem tudok!
- Abbahagyom...
- Köszönöm! - forgatta meg a szemét.
- De ahhoz meg kell csókolnod! - vigyorogtam gonoszan.
- Na jó, akkor inkább folytasd!
- Hmm... ezt később megbánod majd... - álltam fel a székemből, majd elkezdtem csikizni Madison - t.
Már minden csikis pontját ismertem, ami most jól jött.
Madison még sosem nevetett így. És még sosem láttam így mosolyogni őt.
- Hagyd már abba Yoongi! - kuncogott.
Én pedig, ellentétben azzal, amit mondott, folytattam.
- Csak akkor, ha megcsókolsz!
- Mikor lettél ilyen... - kezdett bele.
- Milyen? - kérdeztem, miközben a kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett és mélyen a szemébe néztem.
- Öhm... semmi. Csak...mindegy.
- Valaki nagyon belém van zúgva...
- Álmodozz csak! Vicces, ahogy azt hiszed, hogy...
- Hogy? - hajoltam közelebb.
Az ajkai már hozzáértek az enyémhez, de ez nem volt elég! Érezni akartam az ízüket, tudni akartam, hogy még mindig olyan finomak - e, mint régen.
- Na jó - tolt el magától. - remélem kijátszadoztad magad, mert nekem ennyi elég volt.
- Min Yoongi - ból sosem elég! - néztem rá, kíváncsian várva a reakcióját. - Ezt még te mondtad - emlékeztettem.
Bár úgy tűnt, Medi - nek nem volt rá szüksége. Láttam rajta, hogy tudta. - Visszatérve arra... - ültem le. - Emily - nek később elmondhatod az igazságot, vagy amúgy akkor is, hogyha odamész csak a rendőrség ne tudja meg. Azt majd eldöntöd, hogy elmondod - e neki vagy sem. J hope már tudja és ő az egyetlen. Csak gondoltam a húgodnak nem kéne elmondanunk, mert felkavarná.
- Téged mióta érdekelnek Emily érzései?
- Ne kezd már megint Medi! Miért nem fogod már fel? Semmi értelme nem volt. És még Emily is tudta, hogy nem szeretem őt. B@ssza meg! - rúgtam fel az asztalt. - Még ő is tudta, hogy téged szeretlek! Csak te nem fogod fel, hogy mennyire! - sétáltam az ablakhoz.
- Te meg ezt ne kezd! Nagyon unom.
- Ja, én is!