Hoseok szemszöge:

- Most mit csináljunk?
- Berúgott?
- Nem Jimin nem hiszem!
- De ha mégis... nincs alkohol lehelete.
- Mit is mondott Yoongi?
- Istenem Tae!
- Azt, hogy vigyük haza..
- Miért engedelmeskedtek neki? - szólaltam meg.
- Felébredtél? - ültettek fel. Lassan körbe néztem...
Jin lakásában voltunk. Hát hol máshol?
- Mennyi ideig voltam kiütve?
- Hát egy estére + egy délelőttre
- B@ssza meg!
- Hogy vagy? - kérdezte Nam.
- Zúg a fejem és éhen halok - feleltem.
- Gyere, már kész az ebéd!

Evés után leültünk tisztázni a dolgokat.
- Na, meséljetek mi a franc folyik itt?
- Akkor téged leütöttek? - kérdezte V.
- Igen méghozzá Yoongi...
- Király! - mondta Tae, mire mindenki mérgesen nézett rá. - Úgy értem, nagyon sajnálom.
- Aha oké... kezdjük az elején!

- Miután elmentetek... Medison - nal - kezdte RM. - én utánatok rohantam,de nem értelek el... és mikor vissza mentem Suga eszelős mosollyal a képén nézett rám...
- Azt mondta engedjük el mert szédül és had üljön le - szólalt meg Chim - és hogy várjuk meg Nam hyungot.
- Amikor beléptem nekem rontott és a falhoz b@szott:

- Hol vannak - kérdezte rekedtséggel teli hangján.
- Elhajtottak Hobi autójával - dadogta.
- Merre? - szűrte fogai között.
- Nneem tudom...- erre a válaszra ismét neki vágta a falnak.
- Szerintem a tengerhez mehettek...- szólalt meg Kook félénken.
- Honnan veszed? - fordult hozzá.
- Hobi hyung oda megy ha baja van vagy ha aggó...
- Jó igen ezt én is tudom.. Én most el megyek és ti nem fogtok meg akadályozni... mert ha még is...- lépett utcai ruhájához, majd és elő vett egy fekete valamit... egy... fegyvert.

- Átöltözött és lelépett.
- Hyung ne haragudj nem akartam hogy bajod essen csak féltettem Namjoon - t - mondta Kook lehajtott fejjel.
- Nem haragszom én is ezt tettem volna a helyedben - öleltem át a fiút
- Most viszont - pillantottam az órára. - későre jár. Indulnom kell.
- Maradj...
- Dolgom van! - magyaráztam meg.

A partra mentem....ahol tegnap ilyenkor Medison zavarodott személyével álltam szemben...

Medison szemszöge:

Este már fáradtak voltunk, így vacsora után lefeküdtünk. Még mindig nagyon aggódtam Hoseok - ért és éreztem, hogy nem itt kéne lennem,de nem tehetek róla... Yoongi illata bódító és vonz magával az egész lénye. Szeretem őt? Egyszerűen nem tudom! És ez idegesítő...

Másnap reggel:

Reggel a nap melegítő sugarára keltem ami telibe a fejembe sütött.
Egy morgással nyugtázva még beljebb fúrtam a fejem az ágyba és az árnyékos részt kerestem. Ekkor tűnt fel, hogy két kar körém csavarodva pihen. Reménykedtem hogy Hobi - jé és jól van,de az illata nem erről árulkodott...
Óvatosan megemeltem a feljebb lévő kezet és már majdnem kimásztam mikor...
- Hova,hova ? - dörmögte tarkómba és vissza húzott a szoros ölelésébe amiből az imént próbáltam kikecmeregni.
- Gondoltam... ideje fel kelni,mert mennem kell dolgozni és... - próbáltam megmagyarázni, majd eszembe jutott az ő munkája - biztos neked is van dolgod - feleltem, majd megint megpróbáltam felkelni csak most már lendületből, nem finomkodva. Yoongi nevetett sikeres szabadulásomon, amit hamar megszakított az ismételt vissza rántásával. Nyomatékosítás képp pedig felém támaszkodva beszélt.
- Igen, van dolgom,de elhalasztom miattad. Egész nap csinos lányokkal vagyok körülvéve,de nekem csak te kellesz.
- Akkor...
- Nem fejeztem be!
Ki tudja mikor kaphatlak meg megint - húzta fel oldalamon a pulóverem. - Nehéz téged magamhoz láncolni - csókolta végig az arcélem, majd a nyakam felé haladt - Nem engedlek el olyan könnyen ha már végre visszakaptalak.

Remegtem alatta. Miután pár menet után kimerült, lezuhanyzott és vissza feküdt az ágyba mellém én pedig már fél álmomban voltam.
- Veled sosem tudom megunni manó - nyomott egy puszit az arcomra. - menj te is zuhanyozz le!

Bólintottam, majd lefürödtem, majd a konyhába vezetett az utam. Ittam és csináltam valami ebédet. Hagytam Yoongi - nak is és vissza mentem a szobánkba. Yoongi mélyen aludt. Hirtelen ötlettől fogva felvettem a kinti ruhám és elindultam sétálni. Utam a tengerhez vezetett...