Medison szemszöge :

Mikor hallottam, hogy Yoongi autója egyre jobban távolodik, tudtam, hogy Yoongi elment. Rángatni kezdtem a kötelet. Teljes erőből rángadtam. És sikerült is kiszabadulnom. Ha az eszemre hallgatok, haza megyek. De a szívemre hallgattam és visszamentem Hoseok - hoz. Leültem a nappaliban és vártam. Már majdnem elaludtam, de lépteket hallottam az ajtó felöl. Így gyorsan odasiettem és mikor belépett az ajtón, szorosan magamhoz öleltem Őt. A fiú eltolt magától, majd a szemembe nézett.

Hoseok szemszöge :

Elgondolkoztam azon, hogy a szívemre, vagy az eszemre hallgasak. De a válasz egyértelmű. Utálom ezért magam, de az eszemre kellett hallgatnom. Megragadtam Medison csuklóját és a nappaliba ráncigáltam.
- Medi... Meg kell valamit beszélnünk.
- Mit?
- Nem jöhetsz ide többet. Sajnálom, de nem megy! - álltam fel. Az ablakhoz sétáltam. Kinéztem rajta és egy párt láttam, amint egymás mellett sétálnak. De tudom, hogy én és Medison soha nem sétálhatunk így egymás mellett.
- Miről beszélsz? - értetlenkedett Medi.
- Menj el.
- Mi?
- Menj el!
- De...
- Medi... Kérlek ne nehezítsd meg! - néztem szemébe. Medison könnybe lábadt szemei mégfájdalmasabbá tették a helyzetet. Medison felállt a kanapéról és elment. Medison útja, egyenesen haza vezetett. Esze ágában sem volt visszamenni Yoongihoz. Inkább hazament és álomba sírta magát.