Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Megtaláljuk!

Yoongi szemszöge:

- Végeztél? - kérdezte Hoseok.
- Te mikor lettél ekkora gyökér?
- A legjobbtól tanultam - felelte.
- Na jó, menjünk! - nevettem.

Hoseok erőt adott és miatta, újra elhittem, hogy még nem késő kijavítani a hibáimat.
Olyan érzés volt, mintha semmi sem történt volna és ugyanolyan jó barátok lennénk, mint régen.

- J hope állj meg! - fogtam meg a rohanó fiú pólóját.
- Nem bírod?
- Viccelsz? Mindjárt megdöglök!
- Akkor sétáljunk! - ajánlotta fel.
- Jó!

Még mindig olyan törődő. Semmit sem változott. Úgy bánik velem, mintha semmi rosszat nem tettem volna. Pedig nem így volt.
Jó lenne helyre hozni mindent...

- Nem akarok a rosszfiú lenni - törtem meg a csendet. - Mindenki utál és okkal. Megértem őke...
- Nem utálunk. A többiek nem is tudnak a piszkos kis dolgaidról.
- Azt hittem elmondtad nekik.
- Nem jó hazudozni, de erről jobb ha nem tudnak.
- De Tae? Ő tudja, nem?
- Nem sokat.
- És rajta kívűl? Senki? - kérdeztem aggódva.
- Senki. De...
- De?
- Jó lenne, ha beszélnél Jimin - nel. Aggódik érted és tudod mennyire szeret. Hiányzol neki.
- Talán ő az egyetlen.
- Nem ő az egyetlen. Mindenkinek hiányzol. De te választottad ezt!
- Jól van, tudom, hogy elb@sztam. Azon vagyok, hogy helyrehozzam!
- Az elég nehéz lesz.
- Hmm... úgy látom sokat tanultál a mestertől!
- Rengeteg időt töltöttem vele, mert az egyik legjobb barátom - ölelt meg.
- Megbocsátasz nekem Hobi? - húztam mégközelebb magamhoz.
- Meg, persze! De segíts megtalálni őt!
- Megtaláljuk!
- Remélem.
- Na jó, eleget pihentünk. Felőlem mehetünk.
- Oké.

Az a kis idő, örökkévalóságnak tűnt. Nagyon elfáradtunk, mire odaértünk Emily házához.
- Ki kopog? - tettem fel a kérdést.
- Inkább én - lépett az ajtóhoz.
- Szia Hobi! - mosolygott Emily.
- Szia! Bejöhetünk? - lépett arrébb J hope, hogy Emily lássa, hogy nem egyedül jött.
- Ohhh... szia Yoongi! - fagyott le a mosoly az arcáról.
- Szia! - mondtam halkan, kerülve a szemkontaktust.
- Medi nincs itt?
- Öhmm... nem, miért?
- Elment sétálni és nem jött haza. Azt hittük, hogy itt van.
- Nem. Nincs itt.
- A k*rva életbe!

Érzem, hogy valami nem stimmel.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro