Medison szemszöge:

Hoseokkal együtt vacsorát főztünk, és ő ragaszkodott hozzá, hogy mosogatni NEM fogok, hanem inkább kapcsoljak valami zenét. Hangosan ment a szám amikor alig hallhatóan Hoseok telefonjának csörgésére lettem figyelmes. Én alig hallottam meg, nem hogy ő. Mindegy-mindegy alapon felvettem.
- Halo, ez Hoseok telefonja!
- Hello... Te is az egyik cicája vagy?
- Öhm... nem- mondtam zavartan. És inkább oda vittem Hobinak a telefont.
- Halo! - szólt bele miután megtörölte kezeit. A telefon túloldalán beszéltek valamit, majd Hobi rám nézett kikerekedett szemmel és el rohant, vagy három helyiséggel arrébb. Mikor visszajött ingerültnek látszott, ezért megöleltem. Ami, láthatólag kicsit enyhítette a feszültségét.
- Menjünk aludni szerelmem - mondta kimerült hangon.
- Rendben! - mosolyogtam rá.

***

Reggel hazadobott. Kissé félve nyitottam ajtót, de megnyugodtam mikor láttam sehol senki. Az ajtó becsapódott mögöttem. Okozója felé fordítottam fejem. Ahh.... Yoongi.
- Hol voltál?!!- tette karba kezeit mellkasa előtt. - Nem számít - mondta dühösen, azzal rángatni kezdett.
- Áuhh... ez fáj! Yoongi! Engedj el! - próbáltam hatni rá. Persze ez nála soha nem jött be. A szobámba vitt, és egy székhez kötözött.
- Rossz kislány vagy! Úgyis megtudom hol voltál! És ha megtudom, hogy megint Hoseok - kal voltál, nagyon megbüntetlek! De majd csak akkor ha visszajöttem.