Yoongi szemszöge:

Bassza meg!! Hogy meri letenni?

Ohh! Újra hív! Ezaz!
- Ne fenyegetőzz, érthető? Pont erre céloztam. Ilyen f@szságokat ne csinálj.
- Mit akarsz ezzel elérni? Miért jó ez neked? Ha?!
- Ha megtalálsz, mindent megtudsz.
- Hát kösz, ez sokat segített.
- Még mindig nem tudod ki vagyok, Min Yoongi?
- Ne reménykedj, hogy ez még sokáig lesz így! Megtalállak, te rohadék!
- Tehát, nem tudod.
- Már közel járok...
- Tényleg? Eddig mit tudsz?
- Azt hiszed elmondom?
- Min Yoongi! Nem kéne úgy tekintened rám, mint egy ellenségre.
- Elraboltad Madison - t.
- Te is elraboltad egy részemet...
- Ohh... csak, nem a szivedet? - kérdeztem gúnyosan, mire ő letette.
Úgy tűnik ő nem viccelt.

Talán kár volt korábban azt mondanom, hogy egyáltalán nem értem mi folyik itt, mert most, mégzavarosabb ez a dolog!
Csak annyit tudok, hogy megint jól elb@sztam, mivel már egyre többet árult el és közelebb kerültem, ahhoz, hogy rájöjjek hol van Madison és ki ő.
De mivel ilyen kellemetlen helyzetbe hoztam őt, nem hinném, hogy szívesen beszélne velem.

- B@ssza meg! - néztem hátra.
A k*rva rendőrök!

A rendőrautók hangja és a sziréna fénye, rossz emlékeket idézett elő bennem. Eszembe jutott, mikor bőrtönbe kerültem.

Az emberekkel nem volt bajom. Elbántam velük. De Madison hiánya... azt nehéz volt túlélni. Nélküle semminek sem volt értelme. És egyszer sem látogatott meg.
Miatta szöktem meg és még most sem láthatom.
- Megölöm őt! Legyen ő akárki! - lihegtem. - Ha Taehyung b@szakszik, az sem fog érdekelni! Megölöm! - dőltem neki egy falnak.

Leyla - t is megöltem.
Hívhatsz gyilkosnak, de egy percig sem fogom rosszul érezni magam. Madison - ért bármit megtennék. AKÁRMIT! És egyébként meg, be kell valljam, hogy miután megöltem azt a ribancot, erősebbnek éreztem magam. Ráadásul még közelebb kerültem ahhoz is, hogy én és Madison együtt lehessünk. Leyla egy hatalmas akadályt jelentett. De szerencsére, már múlt időben beszélhetünk róla. Hála nekem!