Yoongi és Madison már több hónapja egy párt alkotnak.
Egy nagy azonban... egy hatalmas titokra derül fény.
- Yoongi. Azt hiszem beszélnünk kéne - tette le Medison a villáját az asztalra.
Épp vacsoráztak, de a lány kényszert érzett arra, hogy megszakítsa ezt a meghitt pillanatot. Már nem bírta tovább. Úgy érezte muszáj megtudnia az igazságot.
- Miről akarsz beszélni manó? Baj van? - nézett aggódva a lányra.
- Nem. Vagyis... de. Szóval... - bizonytalanodott el. Mélyet sóhajtott, majd újból belekezdett - Szeretném ha őszintén válaszolnál...
- Bökd már ki! - bíztatta Medison - t.
- Azt hallottam, hogy... az, amit csinálsz... nem teljesen legális... mármint... lányokkal kereskedsz.
- Mi? E... ezt kitől hallottad?
- Az nem lényeg! A kérdésemre válaszolj! Igen vagy nem?!
- Én...
- Tehát igaz... - hajtotta le a fejét.
- Medison! E... ez nem jelent semmit! Te szeretsz engem! És én is téged!
- Szeretnék... szakítani veled.
- Mi? Nem! Nem! Nem! Ezt nem teheted! Nem engedem! Szeretlek Medison!
- Így mindkettőnknek jobb lesz.
- Nem! Medison! - fogta meg a lány kezét.
- Ne Yoongi... kérlek... ne nehezítsd meg - sírta el magát Medison.

Később minden megváltozott. Medison élete üres és unalmas lett. Kimondhatatlanul hiányzott neki Yoongi. De tudta, hogy helyesen cselekedett, még akkor is, ha nagyon fájt neki.

Sosem vette fel, ha Yoongi hívta. Nem válaszolt a fiú üzeneteire. Látni sem akarta. Félt, hogy újra belé szeret.

Mindez , nagyon lesúlytott a lányra. De senkinek sem beszélt róla. Napközben mindig mosolyt erőltetett az ajkaira, esténként pedig addig sírt amíg el nem nyomta az álom. Szerette Yoongi - t. De az amit csinál, illegális. Ez nincs rendben.